Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 9., szombat Simonyi Imre: Ne feledjétek Én nem felejtek — ha meg is bocsátók. Bár TI épp EZT nem bocsátották meg: amért hogy nem voltatok képesek fellelni bennem az egyetlen megbocsátani valót. Hát ezt aztán meg ti ne feledjétek! Polner Zoltán: Hommage a Juhász Gyula Péter Lászlónak Elmennek a nyarak, mint nősülő fiúk a családi asztaloktól, de Anna arca átragyog a mindenségen. Készülődik újra az ősz: dübörög az ég betonrengetege, mintha vaslemezeket dobálnának a csillagok mögött, mintha egy város menekülne fejem fölött a hídon. Vadul zörögnek az ablakokba csapódó levelek, mint börtönlázadáskor cellaajtón a rabok. Szalad ia polgármester, loholnak a tisztviselők is, futnak a kereskedők és nagyságák elé bukdácsolnak a cselédlányok. Teremtést foglyul ejtő őszöket képzelek ilyenkor. Látom őt sötét nagykabátban, amint beszél esőnek, szélnek, udvarok fölött elsuhogó vadlibáknak. Ha kivilágítaná a sörkertet még a nyárvégi hold isten árváját meglelhetné a tengermély homályban. Esténként gyertyát gyújtok érte, mintha csak halottak napja volna. Kántor Zsolt: Rímben A Póz, a Mítosz, a Hajnal Erdő. madarak az éj bedagadt és a feltámadás megakadt épp a Szorongás alatt termőre fordult a Nap mondjunk igazat nyelvünkben a kis patak kiapadt az idő is meghasadt mialatt a boldogság az életből kimaradt Magyari Barna: Délelőtti pillanatok nyelvtanórán egy bájos kislány hajszárítóval szárítja hosszú magánhangzók ékezeteit a városi parkban két öreg ül képzeletükben naponta négy centit nő Arany János én zenét hallgatok bennem karnagy nélkül is rákezdi a sármási lánnyal kottázott emlék a fák ujjai közé levelet dug a tavasz a s hétemeletes tömbház falzsebében a napfény kotorász Rimma Kazakova: Megkésett igéző Vlagyimir Viszockij emlékének Hány dalt nem énekeltél még el, ne számold velük napjaid. E bolygóról, kérlek, ne tűnj el, ó ne tűnj el, maradj csak itt! Sokat tettél és nem hiába; mily vigasztalan fájdalom az élő test s félek hiánya ... Ne tűnj el!... Ó hogy fájlalom! Nemcsak a makacs énekeddel telt meg terem s egész világ — élsz, mert te telsz meg hússal-vérrel, Ne tűnj el, anya, kedves vár! Adj igazat szitoknak, jajnak, huncutkodj, tréfálj, kiabálj, hisz csak testéről e bolygónak hívlak: ne tűnj el, kérlek, várj! Szemek lázával és lihegve igézlek, te hő mágusa, a Tagankán ne hagyd örökre színházad, ne tűnj most tova! Megjelölni a naptáramban e hajnalodat nem merem. „Eltűnt!” — mondják, — „már halhatatlan!" Ne tűnj el — ismételgetem. Te meg csak úgy, mint életedben, nevetsz tisztán, nem hamisan, s te zenged úgy, hogy hallja minden: „Ne tűnj! Miért sirassam magam?" Szokolay Károly fordítása Tomka Mihály: Tél hava fogy Ó-venyigén jég hízik, erős bor poharunkban kedves, tél hava fogy, nincs nappal, éjszaka sincsen, gyermekeink gyors szívdobogása a metrum, még nem éri az arcuk űrkorszaki szél, most még híve-hiszünk a tavaszban, tiszta szegénység sorsunk, elbújhat a pénz nincs bánat: együtt a fa és ága! Katona Judit: Variáció a félelemre A sarkon áll, híg lámpafény alatt a viharkabátos és szilát alak, arcába húzza gallérját s figyel. Szívemet nézi zöld szemeivel. Hideg nézése csontomig hatol, ó az. Tudom, hogy láttam valahol, emlékeimből olyan ismerős. Éjjel macskakölyköket akaszt s madár vergődik horgas ujja közt. Sorsomra les. Nem űzi esők sebző vaslánca, hőség, sem fagyok. Kiránt ölelő karjaid közül inas karjával, elér s lesodor égi 'röptűnkből, mint a csillagot. Verasztó Antal: Történelmi kereszthuzat 1. a látomásból valami kimaradt befutottak nem várt tév-utak 2. van akinek a feje fáj van akinek a helye fáj 3. - hír: (névtelen utca elfelejtett szám alatt) ó micsoda árulás a gondolat álruhás 4. védekezés: nincs eszme mi ki ne tagadna nincs imádság mi befogadna 5. útonálló lettem a magam útján 6. tükröm tükröm hamis tükröm mondd meg nékem kit kell ütnöm 7. a költő száműzhető a szorongás nem Varsa Zoltán: Kisvárosi üdvözletek a cukorkaárus a bódé a járda mellett állomásmenetben tetején bádog-kémény füstölt önfeledten guriga bácsi néni aprópénzt csörgetett felváltva uralkodtak telkemen, telkeden koldusnál is szegényebb hitelbe sose ad! kérlelte éhes szemmel sápadt gyerekcsapat komisz időknek kölke keserűn bekiált: boldogság-cukrot kérek, mérjen le tíz dekát! visít guriga néni bácsi a pult mögött kiugranak a bottal, a csapat fut, röhög a bódé rég elsüllyedt az emlék is kevés az a cukor hiányzik és az a szívverés...! Kiss Ottó: A vers húsból van a vers asszonyból meg ágyból álmokat ragoz és a valósággal gyászol szabad a vers rád hasonlít megválthatod magad lehet belőled akár egy értékelhető darab megszülöd és megszül a vers megóv és betakargat előjön belőle a groteszk valamiért nem ezt akartad Ménesi György: Hagyaték Egy kötetnyi újságkivágás. A polcon néhány antológia. Csekkek továbbá. Fedezet nélküli gondolatok.
