Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
1988. április 6., szerda o Mit ér a forint? Kétélű fegyver a leértékelés Hetente közlik a lapok a külföldi konvertibilis fizetőeszközök aktuális árfolyamát. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos jegyzései egyben a forint mindenkori kurzusát is jelzik külföldi valutában kifejezve. Időnként külön hírek tudatják a forint árfolyamváltozását, az utóbbi hat év során rendszeresen leértékelését. A megelőző időszakban pedig a forint felértékelése volt egyöntetűen a jellemző irányzat. Húsz éve beszélhetünk valutaárfolyamról hazánkban. 1968-ban a devizaszorzók bevezetésével vette kezdetét, igaz, akkor még nem volt egységes árfolyam. Egy dollár kereskedelmi árfolyamát 60 forintban, nem kereskedelmi (turista) árfolyamát pedig 30 forintban szabták meg. (Az előbbit az exportkitermelési költségek alapján, az utóbbit a dollár—forint vásárlóerejének összehasonlításával határozták meg.) Ez gyökeres változást eredményezett a korábbi gyakorlathoz képest. Az exportot és az importot ettől kezdve nem központilag megszabott áron, hanem a devizaszorzók segítségével tényleges (világpiaci) árakon számolták el a vállalatok. A termelők, a felhasználók érdekeltté váltak a legkedvezőbb külpiaci árak elérésében. Ösztönzi az exportot A forint és a dollár mindenkori viszonya — az árfolyamváltozás — közvetlenül kihat az export- és az importárak alakulására. A forint leértékelése (mivel megdrágítja a külföldi fizetőeszközöket) növeli az exportérdekeltséget, az árbevételt, és fékezi az importot. Vagyis elősegíti a külkereskedelmi egyensúly javítását. A forint felértékelése ezzel ellentétes hatású: visszafogja (megdrágítja) az exportot és ösztönzi az importot. Végeredményben tehát nehezíti az egyensúly javítását. Sokan emiatt az árfolyampolitikát a külgazdasági egyensúlyjavítás egyik alapeszközének tekintik. Pedig ez nálunk legalábbis nem bizonyított. Az első időszakban — 1968 és 1981 között — a forint felértékelésére került sor. A 60 forintos dollárár- folyam 32 forint 53 fillérre csökkent. Ezt a mintegy 90 százalékos ,forint-„drágítást'’ a hazai árszint védelmével indokolták. A világpiaci infláció távoltartását, a dollár- elértéktelenedés ellensúlyozását átmenetileg kétségtelenül jól szolgálta a forint határozott felértékelése. De a rejtett inflációs nyomás a növekvő export- és fogyasztási ártámogatások hatására mind feszítőbbé vált. Ezért, noha az árfolyamváltozás a kivitel növelését fékezte, a behozatalt ösztönözte, a negatív hatások nem egyértelműen érvényesültek. Az export például erőteljesen növekedett, 1970—1981 között megkétszereződött. Az import növekedése pedig 1978— 1981 között határozottan lefékeződött. Az árfolyampolitika klasz- szikus hatásával ellentétes irányú változás a jelentős exportfejlesztési beruházásokkal, illetve az egyre szigorodó importengedélyezési rendszerrel magyarázható. De egyben mindez jelzi a piaci hatások, az ösztönzési módszerek erőtlenségét is. Az egységes árfolyam 1981 októberében kialakult, s 1982-től kezdődött a forint leértékelése, amit már nem csak a vállalatok, hanem a nyugati turistautak alkalmával az állampolgárok is közvetlenül érzékeltek. Hat év alatt összesen 14 esetben került sor a külföldi konvertibilis fizetőeszközök felértékelésére, s hatásukra a forintárfolyam mintegy 50 százalékkal inflálódott. Legutóbb tavaly két alkalommal is leértékelték a hazai fizetőeszközt. Drágítja az importot Mennyire bizonyult eredményesnek ez a konvertibilis valutákat felértékelő árfolyampolitika? Az 1981— 1985-ös időszakban 1,7 milliárd dollár aktívum mutatkozott a külkereskedelmi mérlegben. Ebben vitathatatlanul közrejátszott az aktív árfolyampolitika is. De valószínűleg az egyéb intézkedések (bérpreferencia, kedvezmények, támogatások, beruházások stb.) s a külpiaci lehetőségek szerepe volt á döntő. Erre utal, hogy a forint drasztikus — összesen mintegy 25 százalékos leértékelése 1985—1986-ban már nem tudta megakadályozni a külkereskedelmi mérleg jelentős romlását, ezekben az években. Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság külkereskedelmi versenyképessége döntően a műszaki-, a gazdasági fejlettségtől, a korszerű termékszerkezettől, s a rugalmas alkalmazkodókészségtől függ. Az árfolyampolitika csupán kisegítő szerepet játszhat. Ez vált egyértelművé az utolsó kétj esztendőben. Változatlanul vannak azonban a forint további leértékelésének hívei. Érveik közt az szerepel, hogy az exportösztönzés még jelenleg sem elég hatékony. Jelentős az állami exportár-támogatás, s emiatt nincs elég fejlesztési forrás a szerkezetjavításra. További érv a forint leértékelése mellett, hogy a külföldi valuta még mindig olcsó, az import kapós, az úgynevezett egyensúlyi árfolyam feleslegessé tenné az adminisztratív importkorlátozást, a bürokratikus importengedélyezést. Vagyis a vállalatok a mindenkori árfolyamon szabadon vásárolhatnának külföldi valutát. Inflációt gerjeszt Az érvelésben sok a meggyőző a hiteles elem. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hazai gazdálkodók költség- és profitérzékenysége alacsony, s emiatt a mégoly drága import is vonzó. Egyébként sok jel szerinti a forint máris erősen alulértékelt. Saját bőrén tapasztalhatja ezt minden turista: amíg a külföldi ellátmányért fizetett forintból itthon jól megélne, kint pedig felkopik az álla. A forint további leértékelése ellen szól annak inflációt gerjesztő hatása. Az árfolyam- mozgás egyharmada közvetlenül is megjelenik a belső árszínvonalban. (Így hatszázalékos forintleértékelés két százalékkal emeli a hazai árszínvonalat.) Lesz-e további forintleértékelés a közeljövőben, illetve 1988-ban? Erre a kérdésre aligha van megnyugtató válasz. A világon mindenütt az ilyen lépéseket a bejelentés pillanatáig, a spekulációk megelőzése végett, tagadják. Egyértelműen csak arról mondhatunk véleményt, hogy ellenzőnk minden inflációt gerjesztő központi döntést. Kovács József Miről ír a Mikrovilág? Új dimenziók A címbéli két szó( szerepel a legújabb (88 '6-os) Mikrovilág címlapján. S mintha a Mikrovilág maga is új dimenziókat keresné ebben a számában. Az eddigi 32 oldal helyett 40 oldalon jelenik meg ezentúl, a műholdas műsormellékleti színben elütő papíron nyomva 8 oldalon adja közre a Sky, a Super, a Tv5 és a The Arts égi csatornák részletes programját. A lap tartalmilag is erősített. Megjelent a dBase IV: a számítástechnikusok és a professzionális személyi számítógépek alkalmazói számára szenzációs a hír. Az új szoftver kapcsán több írás is foglalkozik a dBase programcsaláddal éá alkalmazásukkal. A lap talán legérdekesebb riportjából megtudhatjuk, hogy ha szándékosan elrontunk egy számítógépet, mégpedig a legegyszerűbb módon, a biztosíték kiégetésével, és ártatlan arccal ellátogatunk beteg masinánkkal néhány szervizbe, nincs arra biztosíték, hogy a javítás ugyanannyiba fog kerülni. A címlapon látható számítógépnek éppen egy tablettát adnak be. A rajz a gyógyszeradagolás számító- gépes módszeréről szóló cikkre utal. A megnövekedett oldalszámú, de változatlan áron; kapható Mikrovilág új számában még olvashatni a számítógép és a vakok kapcsolatáról. És természetesen programok is találhatók a lapban, ezúttal a Commodore- és Enterprise- gépek kedvelőinek. Ai FL.R—Proteinvest Agrárfejlesztő Közös Vállalat pályázatot hirdet főkönyvelői állás betöltésére Pályázati feltételek: — felsőfokú szakirányú végzettség — 10 éves vezetői gyakorlat — önéletrajz, mely tartalmazza eddigi szakmai tevékenységét. A pályázatot a megjelenést követő 15 napon belül kell megküldeni, vagy személyesen a vállalat igazgatójánál jelentkezni. Cím: Békéscsaba, Kinizsi u. 14.A Szarvasi Dózsa Termelőszövetkezetben elkészült az évi 40 ezer tonna keveréktakarmányt előállító üzem. A szövetkezet 16 elárusítóhelyen, Békésszentandráson, Szarvason, Kardoson, Csabacsüdön és Gyomaendrődön nyitott tápboltokat a kistermelők részére. A takarmány tekintélyes részét azonban saját célra használják: pecsenyebaromfi előállítására, a barbari kacsák nevelésére, sertéshizlalásra és a különböző korú szarvasmarhák takarmányozására. Az Agárdi Agro- komplex receptúrái alapján előállított takarmányokat a kistermelők hamar megkedvelték. Az állattartásban jó eredményeket érnek el felhasználásával Fotó- d k Mezőgazdasági tudományos napok Mezőgazdasági tudományos napokat rendeznek szerdától a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A kétnapos fórumra, amelyen legfrissebb alapkutatási eredményeikről számolnak be a Gödöllői Agrárközpont és intézményeinek szakemberei, csaknem kétezer vendég — termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezető — kapott meghívót. A tudományos napokon öt szekcióban összesen kétszázötven előadás hangzik' el; ezek nagy részének vezérgondolata az erőforrások hatékonyabb hasznosítása. Megújulás előtt a Bage Központi politikai és kormányzati szervek kezdeményezésére a hetvenes évek végén Békés megyében 13 termelőszövetkezet, két társulás, egy közös vállalat, két állami gazdaság és három feldolgozóipari vállalat társult agráripari egyesülésben. Akkor úgy tűnt, az ágazat további fejlődését segíti, ha egy-egy termék útját — előállítástól az értékesítésig — közös szervezet fogja össze. Az alapításkor célként fogalmazták meg, hogy az együttműködésben rejlő előnyöket használják ki a társuló gazdaságok, termelésük ezáltal legyen szervezettebb és korszerűbb. Meg kell említenünk ugyanakkor azt is, hogy az agráripari egyesülések létrehozását a közgazdászok és politikusok egy része fenntartással fogadta. Tulajdonképpen nem a vertikális integráció előnyeit vonták kétségbe, csupán a túlzott méretektől féltek, és hiányolták a szervezetből a közvetlenebb tulajdonosi érdekeltséget. Úgy tűnik, az eltelt több mint tíz év nem egy ponton őket is igazolja. Hiszen az alapításkor megfogalmazott közös célokat és érdekeket az agráripari egyesülések nem minden esetben tudták megfelelően képviselni. Ennek oka az is, ha egy társulás felülről ajánlott, akkor az alapítók kevésbé érzik magukénak a szervezetet, mintha azt saját kezdeményezésükre hozták volna létre. * * * A Békéscsabai Agráripari Egyesülést (Bagét) alapítása óta nem kevés kritika érte. Érdekes módon, főleg az alapító társgazdaságok bírálták. Valószínű azért, mert gazdasági érdekeiknek, igényeiknek nem felelt meg a szervezet. Nem nyújtott olyan előnyöket, amelyekre jelentős anyagi hozzájárulásaik révén jogosan tartottak volna igényt. A gazdaságok vagyoni hozzájárulása az elmúlt évek alatt összesen 250 millió forintra növekedett. Az agráripari egyesülésben működő közös tőke azonban csak néhány évben hozott visz- szaosztható nyereséget. Ez a vagyoni betétek 6-7 százalékát jelentette. Az agráripari egyesülés kizárólag szolgáltató ágazatokat épített ki, hogy segítse a társgazdaságok termelési színvonalának emelését. Ezek a következők: agrokémia, tápgyártás, műszaki tervezés, számítógépes gazdaságirányítás. Ám a vagyoni hozzájárulásból, hitelekből, állami támogatásokból koncentrálódott beruházások kivitelezései elhúzódtak. A szolgáltatások egy része minőségileg sem felel meg a gazdaságok jogos elvárásainak. A látványos vagyoni növekedést nem kísérte hatékony gazdálkodás. Bár igaz az is, hogy az egyesülés célja elsősorban a társgazdaságok igényeinek kielégítése, és nem a mindenek feletti nyereségérdekeltség volt. A mai társadalmi elvárások alapján azonban egyetlen vállalat sem engedheti meg magának, hogy gazdálkodásában a nyereségszemlélet háttérbe szoruljon. Főleg nem akkor, ha több mint 400 millió forint állóeszközzel és közel ugyaneny- nyi forgóeszközzel rendelkezik. A társgazdaságok jogosan várják el, hogy az agráripari egyesülésbe fizetett tőkéjüket legalább 10 százalékos nyereséggel forgassák. Hiszen ma a különböző pénzintézetéknél elhelyezett vagyon is közel env- nyit kamatozik, mindennemű kockázatvállalás nélkül. * * * Alapvető gond az, hogy az egyesülés és a gazdaságok tervei, céljai nincsenek igazán összhangban. Valahol hiányzik az a hajtóerő, amely előrevinné és erősítené a kölcsönös érdekeket. A vállalati önállóság erősödése az integrációs törekvéseket törvényszerűen háttérbe szorítja. A társgazdasá- gök az utóbbi években elsődlegesen — és a szabályozás is így hatott — saját érdekeik érvényesítésével voltak elfoglalva. Például az egyesülés zöldborsót termelő gazdaságai a betakarítás és átvétel ütemezését sem tudták egymás között összehangolni. Többször előfordult, hogy taggazdaság tag- gazdaság miatt került hátrányba az áru átvételekor, és sok esetben jelentős anyagi kárt okoztak így egymásnak. A monopolhelyzetben levő feldolgozóipari vállalatokkal szemben nem tudtak, vagy nem is akartak a társüzemek egységesen fellépni. Az egyesülés vállalatainak a társuláshoz és egymáshoz való kötődése a várakozással ellentétben nem erősödött, hanem gyengült. Tény, hogy a Bage felhalmozott vagyona megfelelő szervezeti formával, hatékonyabb, vállalkozóbb szellemű gazdálkodással meghatározó szerepet tölthetne be a megye gazdaságálban. Ehhez azonban formaváltás szükséges, amely megteremtheti a közvetlen érdekeltséget. Fő cél, hogy az egyesülés fogja össze, integrálja Békéscsaba környékén a mezőgazdasági termelést, egészen a külkereskedelmi tevékenységig. Egy esetleges exportjoggal lényegesen több pénz maradna a megyében. * * * Az új társulási törvény életbe lépését követően, a gazdálkodó szervezetek erőviszonyai átrendeződnek. Várhatóan a nagyobb készpénzzel és forgatható tökével bírók kerülnek majd előnyös helyzetbe. Tény az ás, hogy a Bage jelenlegi vagyona nehezen mozdítható. Reálisan számolni kell azzal, hogy a hatalmi érdekek és befolyások háttérbe szorulnak a gazdálkodók saját pénzügyi érdekeivel szemben. Tőketársítást azonban csak akkor lehet megvalósítani, ha az üzemeket csábítja a befektetés lehetősége. Am az agráripari egyesülés jelenlegi 4-5 százalékos nyereségrátája, úgy tűnik, kevés ahhoz, hogy a gazdálkodók bizalmát szabad tőkéjük befektetéséhez megnyerje. Az egyesülés tanácsülése úgy határozott, hogy egy ideig a társgazdaságok vagyoni hozzájárulási kötelezettsége megszűnik. Igaz, nyereség-visszaosztásra sem kerül majd sor. Az agráripari egyesülésnek önállóan kell gazdálkodni megtermelt nyereségével. A jelenlegi ágazatok jobb szervezésével, a meglevő eszközök hatékonyabb kihasználásával és a várható formaváltással minden lehetőség adott lesz, hogy a Békéscsabai Agráripari Egyesülés bizonyítsa életképességét a jelenlegi közgazdásági feltételek között, és elnyerje nemcsak az alapító gazdaságok, de a megye más vállalatainak bizalmát is. Rákóczi Gabriella
