Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

1988. április 5-, kedd IZHilUKTiltl II „csabai milliomos” visszhangja Lapunk pénteki számában ezzel a címmel hoztuk a már hagyományosnak szá­mító „április elsejei szenzá­ciót”. A csabai milliomos különös, de kitalált történe­tének közzétételével az volt a célunk, hogy megtudjuk: íakult-e olvasóink humorér­zéke, magyarán „veszik-e a lapot", másfelől — ha vál­lalják a játékot —, mire for­dítanák a rengeteg pénzt? Végül úgy gondoltuk, hátha ebből lapunk is profitál. Mint péntek estére kide­rült — nem tévedtünk! A telefon április elsején reg­geltől estig szólt, összesen 110 hívást kaptunk (a leve­lek bizonyára később érkez­nek). A legtöbben Békéscsa­báról csengettek ránk, de voltak, akik Békésszentand- rásról, Magyarbánhegyesről és a megye más települései­ről tárcsázták a megadott 28-623-as telefonszámot. A telefonálók nagyobb része jobbnál jobb javaslatot tett teljes komolysággal, vagy „áprilisi” hangvétellel. És most adjuk át a szót a Tisztelt 01vasó(k)-nak: — Csókolom (éretlen bak- fishang), ne tessék viccelni az olvasókkal! (lecsapta). — Egy igazi menedzser tí­pusú városi tanácselnök megvásárlására fordítsák a pénzt (ha másként nem megy) mindnyájunk üdvére. — „Jaminai lakos” jeligé­jű telefonálónk közölte ve­lünk, hogy Walt Disney is békéscsabai születésű volt (Drienvovszky snéven), és végrendeletében kikötötte, hogy Jaminában építsék fel a magyarországi Disney Land-et (köszönjük, hátha egyszer majd viszontlátja Kazahsztánban, a Kaszpd- tengertől keletre eső terüle­ten a Vegyépszer fővállalko­zásában több üzemegységből álló tisztítóművet építenek. A Szovjetunióban folyó épít­kezés nehéz vállalkozás. Négyezer magyar — közöt­tük kilenc orosházi — mun­kás dolgozik Tengizben. A speciális földrajzi és éghaj­lati adottságok, valamint a feladat bonyolultsága mi­att sok. előre nem látható gonddal kellett a kint dol­gozóknak megküzdeniük. Szóbeszéd témája lett Ten­giz. Zsuffa Ákossal, a Hódme­zővásárhelyi Közúti Építő- vállalat termelési és műsza­ki főosztályának vezetőjé­vel beszélgettünk a szovjet- unióbeli nagyberuházás munkálatairól, a kint dolgo­zó magyarok életkörülmé­nyeiről. — A Vegyépszer, mint fővállalkozó vesz részt az építkezésen, A mi vállala­tunk egyike annak a húsz tagvállalatnak, amelyek lét­ötletét valamelyik április el­sején). — A sétálóutca eredeti helyzetének visszaállítására tett javaslatot egy erélyes férfihang. Vagy pedig tény­leg legyen sétálóutca, a jár­művek (biciklik is) teljes ki­tiltásával, üzletekkel, pa­dokkal, lámpasorral; ahogy egy valódi sétálóutcának ki kell néznie. — Egy „régi olvasónk" ne­mes egyszerűséggel azt állí­totta, hogy tőle loptuk az öt­letet, mert 1986-ban az Egye­sült Államokban járt, és nagybátyjával közösen nyert a lottón 4 millió dollárt. Meg is van a BC-számláján a mintegy százmillió forint. (Tessék elhinni, hogy fogal­munk sem volt róla, külön­ben már rég megírtuk vol­na.) — A Kakast állítsák visz- sza az eredeti (háború előt­ti) funkciójába (idősebbek még — vagy csak már — emlékeznek rá). — Fiatal építész kollektí­va két és fél milliót kért a geszti kastély rendbe hozá­sához, alkotóházzá szeretnék átalakítani. A tanulmányter­vet igen rövid idő alatt elké­szítenék. (Az ötletet ajánl­juk az Illetékesek figyelmé­be.) — Egy 16 gyermekes, ag­gódó anya a fiatalok lakás- helyzetének megoldásához kért anyagi támogatást. Mert különben — mint mondta: — „kihal a megye!” (Bizal­munk a rengeteg 16 gyerme­kes aggódó anyában!) — Volt egy íróember, aki szintén „bevette” (ezek az ő szavai), és amikor megtudta az igazat, nemes bosszút es­küdött. Jövőre ő pályázza re hozták a Tengizi Gazda­sági Társaságot. Ebben a társaságban 15 fővel képvi­seltetjük magunkat. Mivel működési körzetünkbe tar­tozik Békés megye, ezért Orosházáról is dolgozik ki­lenc ember az építkezésen. A tengizi kőolaj- és gáz­komplexum építésével kap­csolatos idei tennivalók még teljes körben nem ismertek. Ami már biztos: a helyszíni szerelési munkák jelentősen előrehaladtak. Elkészült a lakótábor, megkezdődött és nagy lépésekkel halad előre az ipari bázis és a techno­lógiai létesítmények építése. — Négyezer ember a si­vatag közepén. Hogyan vi­selik a bezártságot? Milyen körülmények között élnek? — Minden ellenkező hí­reszteléssel szemben a dol­gozók ellátása jónak mond­ható. Magam is dolgoztam Tengizben, tehát a körülmé­nyekről személyes tapaszta­lataim vannak. A lakótábor­ban 2-3 ágyas szobák van­nak. légkondicionáló beren­meg „április elsejei” cik­künk megírását! (Nvílt apá­lya!) — A pénzzel tehetséges Békés megyei fiatalokat kel­lene támogatni, akik olyan dolgot találnak ki, amire felfigyel az ország. — Volt, aki először azt hitte, hogy a szóban forgó írás áprilisi tréfa; csak utána érdeklődött, és rájött; igaz. (De kitől érdeklődte meg?) — Meg kellene szüntetni a városcsúfító elárusítóbódé­kat, helyére esztétikus újsá­gospavilonokat emelni. — Egy kedves telefonálónk éppen indult a postára, min­ket felhívni, amikor egy is­kola ajtaján meglátta a fel­iratot, hogy: „Ez a ház el­adó”! Azért felhívott ben­nünket és közölte velünk, tudja, hogy április elseje van (beismertük). — A Csaba Szállót egzoti­kus szépségekkel kellene felszerelni (berendezni); fel­tételezhetően igen jövedel­mező vállalkozás lenne (a dezéssel felszerelve. A mun­kások napi háromszori ét­kezéséről a Bükk-vidéki Vendéglátóipari Vállalat gondoskodik. Egyébként ők végzik a szociális ügyvitelt is. Amitől kellemetlen, sok­szor elviselhetetlen ez az életforma, az egyértelműen a hosszú távú összezártság­ból fakad. Az emberek nem ismerik egymást, súrlódások, viták, sőt fegyelmezetlenke­dések is előfordulnak. Ez nem titok. Viszont. az együttélés szabályai itt igen szigorúak, így voltak, akik fegyelmi okok miatt haza is kerültek. Sokan nem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Aki nem szeret olvasni, an­nak nem jelent felüdülést a könyvtár. A televízió műso­ra sem nyújt igazi kikapcso­lódást. Marad az elviselhe­tetlen unalom. Némi szóra­kozást jelenthet a szervezett, zárt videolánc, amelynek ke­retében esténként filmeket vetítenek. Van a lakóhelyen egycsatornás rádióhálózat is. ami napi hat órán át sugá­roz műsort. A kulturális központ keretében szakkö­rök, nyelvtanfolyamok vár­ják a dolgozókat. Az egész­napos, megfeszített munka ellenére sokan élnek ezekkel a lehetőségekkel. Amit vi­szont nem lehet pótolni, az a család. Sokan azért rúgják fel a külföldi munkavállalá­saikat, mert' sem ők, sem hozzátartozóik nem bírják elviselni a hosszan tartó tá­vollétet. A pénz viszont nagy vonzerő. Most meg kü­lönösen, hiszen a Tengizben dolgozók kereséte adómen­tes. Aki tisztességesen meg­állja a helyét — nem min­dennapi körülmények között — átlag 30 ezer forintot is megkereshet. Anyagilag te­hát megéri a nomád élet. — Mennyit kell ezért a pénzért dolgozni? Milyenek a munkafeltételek? — Az évszaktól függően 8-10, sőt 16 órát is dolgoz­nak az emberek, kivéve „a vasárnapot. Ha a munka jellege a folyamatosságot megkívánja, akkor termé­szetesen hét végén is dolog­idő van. A munkafolyama­* tok gépesítettek. A létesít­mény maga, nagyon össze­tett, ezért itt az engedé­kenység, a lazaság nem en­gedhető meg. Cs. I. javaslatot továbbítjuk Bacsa Vendelnek). — Természetesen „Mara­dónak” is jelentkeztek, he­ten vagy nyolcán. A legér­dekesebb egy „hamburgi" hívás volt, amely körülbelül így zajlott le: — Hálló! Hál- ló ... én vágyom a Diégo Márádóná, beszélek Hám- burgból, az itteni Hambur­gerrel tárgyalálok a szerző­désről (jó, hogy nem a Gof- ri SC-vel — a szerk.), és ne­kem került kézbe az önök lápja a Csábai milliomosról. Én hájlándó vágyom Előré- hez' szerződés, ha megkapja a 4 és fél milliót és plusz egy match (meccs, ang.) tíz­ezer dollár! Igen! De gyor­sán igyekszenek, mert ne­kem idő nagyon drága. Telefonügyeletesünk nem jött zavarba, és ... — halló, senhor Maradona, hasta la vista buenos dias jimenez ... „spanyol” szöveggel próbál­ta folytatni a beszélgetést. Mire „Maradona” jóval mér­sékeltebb hangerővel... tudja az a helyzet, hogy én olyan régen eljöttem Argen­tínából, hogy teljesen elfe­lejtettem spanyolul... Békéscsabán a városi ta­nács dísztermében került sor a napokban arra az ünnep­ségre, ahol április 4-e alkal­mából Fekete Jánosné, a vá­rosi tanács általános elnök- helyettese adta át a „Békése csaba Városért” kitünte­tést: Békefalvi Andrásnak, a Békéscsabai Költségvetési Építőipari Üzem igazgatójá­nak a város építését, fejlő­dését szolgáló, hagyománya­inkat ápoló kiemelkedő te­vékenységéért ; Gajdács Pálnak, az Általá­n kertész Értesítjük a város lakosságát, hogy Békéscsabán, a Munkácsy utcában végzett kábelfelújítást, valamint az Agrober udvarán (posta és a munkásőrség között) lévő kábelhálózatot áram alá helyeztük. A berendezés és annak tartozékainak érintése életveszélyes és tilos! Megyevill Vállalat — Nem baj .. . folytassuk olaszul... — non capisco signor Maradona, carico lac- ció (ejtsd: karika lácsó). — Nem lácsó •— mondta az isteni Diego immár végképp lelombozódva — maradjunk csak a sarkadi őseim nyel­vénél, ugyanis olaszul még nem tanultam meg. Meg is egyeztünk, szépen magyarul, egy kis sarkadi tájszólással fűszerezve, hogy Maradona — marad. Ott, ahol van. (Csank János meg ne nehezteljen ránk!) Az első levél, amelyet sze­mélyesen hoztak be (lásd keretben). Javasoltak továbbá mű­jégpályát a sportcsarnokhoz, kértek pénzt repülőgép-vá­sárláshoz (a Békéscsaba— Budapest közötti járat visz- szaállítására), egy iskola az amerikai utazásához támo­gatást kért, jelentkezett egv örökös, a még élő Klamáczi János unokája, kezdemé­nyeztek Népújság-díjat az április elsejei újszülöttek­nek, százezer forintos ala­pítványt fiatal íróknak, kez­dő újságíróknak, képzőmű­vészeknek (kevés lesz a százezer), Dózsa Gvörgy- szobrot, '48-as emlékművet (ezekre adakoznának is), idős tanyai lakosok, egye­dülálló kisnyugdíjasok, moz­gássérültek és az otthont elhagyó állami gondozottak fokozott segítését, az átte­lepülők segélyezését (ezt na­gyon sokan), parkolóházépí­tését, aluljárót a Kossuth térre, filmszínházat a Len- csésire, villamost vagy tro­libuszt a Tanácsköztársaság útra. Volt, aki Détárit akarta megvásároltatni az Előré- nek, mások kardiográfot kér­tek a kórháznak, strandfür­dőt Jaminának, hatszázezret folyósítani a Mokri ABC bő­vítésére. Javasolták aggle­nos Iskolai Diákotthon igaz­gatójának több évtizedes pedagógiai munkásságáért, a város oktatásügyét szolgáló tevékenységéért. Ugyancsak Fekete Jánosné általános elnökhelyettes és Szabó Lászlóné, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára jutalmakat, ki­tüntetéseket adott át azok­nak, akik a településfejlesz­tő társadalmi munkában ér­tek el kiemelkedő eredmé­nyeket. A kerületek közötti ver­senyben I. díjat, s az ez­gényklub létesítését, a Len­csés! „büdös árok" befedé­sét. Ajánlották, hogy min­den csabai lakos ültessen egy diófát (de akác is jó), és jött egy „igen szerény”, mindössze 200 ezer forintos kérelem is; cserébe a höígy beküldi a teljes alakos akt­fotóját. Közben egy kis szomorú­játék: . . . egy felháborodott női hang közölte, hogy nem tartja jó ötletnek az áprilisi tréfát, ugyanis látott egy idős embert az utcán, az új­ságospavilon előtt, az inkri­minált cikket olvasta és sírt. De miért?! Nincs itt valami tévedés? Nem az első olda­lon megjelent „Nem emel­jük, de...” című írásunkat olvasta netán? És a végére egy szenzációs hívás Gyuláról. A telefonáló földrajztanár volt. Utánané­zett a cikkben szereplő ada­toknak. Az egész világon összesen négy Ashford vá­rost talált, ebből kettőt az Egyesült Államokban. Ám azok Alabama, illetve Wa­shington államokban van­nak, nem pedig — ahogy ír­tuk —■ Texasban. Ekkor kezdett kételkedni, és ... vette a telefont.. Még egy kis statisztika a rend kedvéért: — a 110 tele­fonáló közül 47-en azonnal tudták, hogy beugratásról van szó. a többiek pedig ... szóval álmodozhattak egy kicsit. Mit lehetne még hozzáten­ni? Amit ilyenkor illik, el­nézést kérünk azon kedves olvasóinktól, akik netán megsértődtek ettől a kis ár­tatlan (ártalmatlan), ám jó­szándékú beugratástól. Jövőre ugyanitt, ugyanígy, a lap hasábjain! Ha „vevők” lesznek rá ... Sárközi Gyula zel járó 100 ezer forintot az V. kerület lakói kapták. II. helyezett a IV. kerület lett 75 ezer forint pénzjutalom­mal, míg a III. díj a VII. kerület lakóit illette az 50 ezer forintos pénzjutalom­mal együtt. „Településfejlesztő Társa­dalmi Munkáért” kitüntetés­ben részesült a Vasutas Mű­velődési Ház kollektívája és a Kemény Gábor Szakközép- iskola kollektívája. Ugyan­ezt a kitüntetést kapta még tíz állampolgár. A Kiváló Társadalmi Mun­káért kitüntetést tizenöten vehették át, az Érdemes Társadalmi Munkáért ki­tüntetésben huszonegyen ré­szesültek. Munkában a szerelők Az ünnepeltek közül Závogyán Györ­gyöt kérdeztük, véleménye szerint mivel érdemelte ki a „Kiváló Társadalmi Mun­káért” kitüntetést? Nem jött zavarba a kér­déstől. ,Visszakérdezéssel kezdte: — Maga itt lakik Békéscsabán? Igenlésem után tért rá a tárgyra: — Jaminában az idősek otthonának parkosítását egyszál magam álmodtam és valósítottam meg. Kertész vagyok, az Országos Állattenyésztési Teljesítmény- vizsgáló Állomáson dolgozom. Annak ide­jén részt vettem a napközi megnyitóján és láttam, hogy a gyönyörű épület 800 négyzetméteres kertje milyen elhanyagolt még, hisz — gondolom — sem idő, sem pénz nem futotta a parkosításra. Próbál­tunk ehhez pénzt kérni a városi tanács­tól, de nem kaptunk, hisz nekik sem volt akkor, azután valahonnan mégiscsak kaptak 20 ezer forintot. Meglehetősen ke­vés volt ez egy komolyabb beruházásra. Nekiláttam, ha pénzt nem is, legalább se­gítséget szerezni. Így segített a teljesít­ményvizsgáló a fuvarban, a Békéscsabai Szabadság Tsz a földmunkában. Valami­kor a kertészeti vállalat telepvezetője voltam, így onnan önköltségi áron kap­tam örökzöldeket, évelőket. Miután ker­tész vagyok, nekem is akadt otthon olyan virágom, amit nélkülözni tudtam. Első nekifutásra 920 egynyári palántát ültet­tem ki. A munkámat 600 ezer forintra ér- xékelték ... B. V. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy szövetkezetünk 111. SZ. VASBOLTJÁBA ÉRKEZTEK ID Romantik alumíniumradiátorok mahagóni és fehér színekben, különleges méretekre és színekre megrendelést VESZÜNK FEL. Részletes felvilágosítás a helyszínen. Címünk: 111. sz. vasbolt, Űjkígyós, Kossuth út 32. Telefon: 56-145. Jn . f awimu Va/n CT7-1 Orosháziak Kazahsztánban Egy levél A ’88. április 1-jei újságban megjelent pályázatra, amely ötletet kér a pénz felhasználására (amennyiben nem ápr. 1-jei tréfáról van szó), akkor az ötletem a kö­vetkező. A meglévő tőkét fektessék kincstárjegyekbe, hogy ad­dig is kamatozzon, amíg idz ötleteket valóra váltják. Az én javaslatom a következő: a pénzből vegyenek egy olyan gépet, amelyen a Békés Megyei Népújság színes­ben jelenne meg. Magyarországon ez lenne az első olyan napilap, amelyik folyamatosan színesben lenne kapható. Így biztos sokkal több előfizetője lenne! Pontos név lés cím a szerkesztőségben. * * * Akkor végre elmondhatnánk, hogy színes lap a Nép­újság! a szerkesztőség „Békéscsaba Városért”

Next

/
Oldalképek
Tartalom