Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
NÉPÚJSÁG 1988, április 5., kedd Kitüntetési ünnepségek ♦ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmaiból, eredményes szakmai és közéleti tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott az állami és a társadalmi élet különböző területén dolgozóknak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy csoportjának Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délben a Parlament kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Hazánk felszabadulásának évfordulójáról megemlékeztek a fegyveres testületeknél is. A Honvédelmi Minisztériumban megtartott ünnepségen Kárpáti Ferenc vezér- ezredes, honvédelmi miniszter a katonai, politikai képzésben, valamint a párt- és tömegszervezetekben kiemelkedő munkát végzettek részére kitüntetéseket, elismeréseket adott át. A Munkásőrség Országos Parancsnokságán megtartott megemlékezésen Borbély Sándor országos parancsnok ünnepi parancsban méltatta az évfordulót, majd kiemelkedő szolgálatuk elismeréséül kitüntetéseket adott át munkásőröknek, mumkásőr parancsnokoknak, a Munkásőrség tevékenységét segítő párt-, állami és gazdasági szervezetek vezetőinek, munkatársainak. A kitüntetések átadása után fogadást adtak a kitüntetettek tiszteletére. F. M. Kulikov meleg szavakkal köszönte meg a kitüntetést Fotó: Gál Edit Békéscsabán a megyei pártbizottság székházéban április 2-án vehették át elismerésüket azok a dolgozók, akik kiemelkedő munkájukkal hozzájárultak hazánk építéséhez. A Himnusz elhangzása után Józsa Mihály, a Békés megyei Jókai Színház tagja szavalta el József Attila Hazám című versét. Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük F. M. Kulikovot, a Penza megyei pártbizottság első .titkárát, Szabó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát. Az elnökségben ott voltak a megyei pártbizottság'» titkárai, az SZMT vezető titkára, a HNF megyei titkára és a KISZ mb képviselője. Gyulavári Pál ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a magyar történelem egyik kiemelkedő napjára, 1945. április 4-ére emlékezünk. Egy kis dunántúli faluban, Nemesmedvesen megszólalt a harang, jelezve ezzel, hogy felszabadult Magyarország. A felszabadulás elhozta népünk számára a jobb, igazságosabb korszak kezdetét. A továbbiakban a szocialista építőmunka több mint négy évtizedére tekintett vissza a szónok. Befejezésül napjaink időszerű kül- és belpolitikai kérdéseiről beszélt. Ezt követően a munkában élenjáróknak az Elnöki Tanács megbízásából átnyújtotta a kitüntetéseket. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára adta át Békés Megye Tanácsának Közművelődési-díját F. M. Kulikovnak, az SZKP Penza megyei bízott- sága első titkárának. A szovjet vendég meleg szavak kíséretében köszönte meg az elismerést. Gratulált a kitüntetetteknek, majd a Szovjetunióban végbemenő változásokról beszélt. Az 1985-ben kezdődő reformfolyamatok már számos területen eredményt hoztak. Az utóbbi két évben a szovjet ipar hatékonysága másfél- szeresére nőtt a korábbihoz képest. Tavaly jó évet zárt a mezőgazdaság is a baráti .országban. Végezetül arról szólt: mindkét országban pártkonferenciára készülnek, ahol áttekintik az eddigi eredményeket, s megfogalmazzák a jövő legfőbb tennivalóit. V. L. Megyénk kitüntetettjei A Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést kapott: Kardos Ernöné, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatója. Április Negyediké Érdemrendet vett át: László Antal, az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének elnökhelyettese, Murányi Miklós, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Takács Lőrinc, a Gyulai Városi Tanács elnöke. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Csóti János, a Mezőko- vácsháza és Vidéke Áfész elnöke, Kovács József, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója. Kovács Pétér, a Szarvasi Dózsa Tsz elnöke, Lipták György, a Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalat igazgatója, Moravszki Pálné, a Kunság Élelmiszer- és Ve- gyiáru-kereskedelmi Vállalat raktárának igazgatója. Szabó István, az MSZMP Mezőkovácsházi Városi Bizottságának első titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Balogh Mihályné, az Uni- con Ruházati Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Bereczki József, a Gyulai Húskombinát szeghalmi ki- rendeltségének vezetője. Béres Lajos, a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének ellenőre, Bocsor László, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Brlázs Mihály, az Orosházi Faipari Vállalat igazgatója, dr. Dávid Imre, a Körösi Állami Gazdaság igazgatója, Dénes Lajos, a Békéscsabai Városi Tanács osztálwezetője. dr. Fodor Endréné, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának osz- tályvezető-helvettese. Hegedűs Máté. a Békéscsabai Lenin Tsz gépszerelőié. Lázár György, a Békésszentandrási Tessedik Tsz traktorosa. Ma- czák András, a Csorvási Lenin Tsz fogatosa. Mucsl Gyula, a Békési Fontex Szövetkezet elnöke. Nagy István. a Békési Egyetértés Tsz föagronómusa. Sics Jánosné, a Békéscsabai Konzervgyár osztályvezető-helyettese. Sprőber József, a Békés Megyei Tanács osztályvezetője, Schriffert János, a Gyulai Köröstáj Tsz autószerelője, dr. Szemenyei Sándor, az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottságának titkára, dr. Szentpétery József, a Békéscsabai Városi Tanács Egyesített Egészségügyi Intézményének osztályvezető főorvosa, Tóth Balázsné, a Kun- ágotai Községi Tanács társadalmi elnökhelyettese, dr. Varga István, a Békés Megyei Tanács osztályvezető- helyettese. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült: Bakos József, a Kardoskúti Rákóczi Tsz traktorosa, Bodor Sándor, a FORCON Békéscsabai Forgácsolószerszámipari Vállalat osztályve- betője, Boros Sándor, az Üvegipari Művek Orosházi Üveggyára villanyszerelője, Budai János, a Köröstarcsai Petőfi Tsz gépszerelője, Csontos Sándor, az Orosházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat esztergályos-köszörűse, Dankó János, a szarvast Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet gépi varrója, Dariday Róbert, a Békés Megyei Jókai Színház színművésze, Deák Jánosné, a Vésztői Körösmenti Tsz nyugalmazott baromfigondozója, Domsik Jánosné, a Ke- vermesei Nagyközségi Tanács elnöke, Fajó Ilona, a Kner Nyomda főosztályvezetője, Gombár Mátyásné, a Körösi Állami Gazdaság szb- titkára, Hódsági Tamás, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet műszaki vezetője, Kátai András, a Gyulai Köröstáj Tsz ellenőrző bizottságának elnöke, Kinyó László, a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát gépszerelője, Kiss Sándor Józsefi á Sarkadi Lenin Tsz gépszerelője, Koloh András, a Kő- olajkutató Vállalat főfúrómestere, Lukács József, a Hajtóművek és Festőberendezések Békéscsabai Gyára főkönyvelője, Meszjár Zoltán, a Csabai Húsker Vállalat tmk-csoportvezetője, Mizó Jánosné, a Kondorosi Áfész bolti eladója, Nagy Gyula, a Békéscsabai Kisegítő Iskola igazgatója, Ónodi Pál, az Alföldi Kőolajipari Gépgyár szerelő-lakatosa, Pelle Ferenc, a Békés Megyei Pedagógiai Intézet nyugalmazott munkatársa, Petrik László, a Dél-Békés Megyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulása nyugalmazott főelőadója, Püski Mihályné, a Hidasháti Állami Gazdaság készletgazdálkodója, Seres Sándor, a Békés Megyei Népújság rovatvezetője, Spániel József- né dr. Molnár Katalin, a Mezőhegyesi Nagyközségi Tanács vb-titkára, Széplaki Imréné, a Gyulai Szabók Ipari Szövekezete varrónője, Szőke István, a Vésztői Körösmenti Tsz párttitkára Sztoján János, a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat lakatosa, Tapasztó Péter, a Dombegyházi Petőfi Tsz gépszerelője, Tokai Sándor, a Szellőző Művek Sarkadi Gyáregységének asztalosa, Tóth Miklósné, a Békéscsabai Kötöttárugyár varrónője, Urbán János, a Nagy- bánhegyesi Zalka Tsz művezetője, Vasvári Géza, a Békéscsabai Szabadság Tsz gépkocsivezetője, Verasztó Antal, az Orosházi Vas- Műanyagipari Szövetkezet üzemvezetője, Virág Mihály, a BHG Híradástechnikai Vállalat Békéscsabai Gyárának minőségellenőre, Zádori Illés, a Hunyai Általános Iskola tanára, és dr. Zsombok András, a Békéscsabai Városi Bíróság elnöke. Ifjúságért érdemérem kitüntetésben részesült: dr. Lovász Matild, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának titkára. * * Kiváló Munkáért kitüntetést kaptak: Niedzielsky Katalin és Kovács István, lapunk munkatársai. MSZBT Aranykoszorús J Jelvény kitüntetésben részesült : Komjáti Ferenc, az Orosházi Üveggyár csoportvezetője, Pechán Zoltán, az Orosházi Zeneiskola igazgató-helyettese és Sajti Géza, az Unicon Ruházati Vállalat csoportvezetője. Németh Miklós ünnepi beszéde A felszabadulás ünnepén Németh Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkára köszöntőt mondott a.'rádióban és a televízióban. I Köszöntőm önöket a fel- szabadulás 43. évfordulóján. ,A mai napon sorsfordító időkre emlékezünk. 1945. április 4-én véget ért a há- . ború magyar földön, és megnyílott az élet újrakezdésének lehetősége. A háborúban rombadőlt országot népi demokratikus) úton járva építettük újjá, majd a szocializmus irányába fordultunk. Azóta a nemzet újjászületett. Az eltelt több mint negyven esztendő alatt kibontakoztak a szocializmus társadalmi-történeti viszonyai, azonban a szocialista társadalom kiteljesedése még előttünk áll. Mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk. Ezt történelmünk során számtalan alkalommal bizonyítottuk. A nagy forradalmi hullámok idején, először 1848-ban, majd 1919- ben is, a haza sorsát mindig a haladáshoz kapcsoltuk, méghozzá forradalmi fellépéssel. 1945-ben a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás összekapcsolásának lehetőségét a szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása teremtette még, és a magyar nép élt a történelmi lehetőséggel. Ez a nap nem a harsány érzelmeké, hanem a józan értelemé, az önvizsgálaté. Április 4-re emlékező tekintetünk Végigfut az egész magyar történelmen. Ezeregyszáz éve az ország földje majdnem érintetlen természeti talaj volt. A magyarok erre telepedtek rá, és a XX. századra kultúrtalajt hoztak létre. Ezeregyszáz éve itt szán tunk-vetünk és aratunk; itt termelünk és művelődünk. Szorgalmas, találékony munkávaL földjeinket javítottuk, erdőket telepítettünk. Az aranykalásszal ékes ró- naságon jó búza és kukorica .terem; szépek a falvak, a tayánk, a majorok; szabályozottak a vizek, tervezettek a városok. Fővárosunk ismert a világon. Itt minden a nemzet erejét, népünk munkáját dicséri. Túl tudtuk élni a válságos történelmi pillanatokat, és meg tudtuk őrizni magunkat magyaroknak. Az elmúlt ezeregyszáz évben sokféle nép vándorolt vagy menekült ide. Befogadtuk őket országalapító királyunk, Szent István eszméinek jegyében, és Széchenyi szavaival: „Európa leginkább heterogén nemzete” lettünk. Mi ennek a magyarázata? Miben van a megtartó erőnk? Biztos, hogy nem a faj- és vérközösségben, hiszen elfogadjuk — sőt büszkén vállaljuk — a magyarság sokszínű etnikai eredetét. Erőnk nem a politikai expanzioniz- mus ereje. Ezek a törekvések — a magyar földről indulva — mindig kudarcot vallottak. Ugyanakkor meg akartuk és meg is tudtuk védeni magunkat a külső fenyegetésektől, a kultúra közösségére, történelmi életformánk vonzó erkölcsi értékeire, nyelvünk megtartó erejére támaszkodva. Nincs ez másként most sem! Kultúránkat kell fejlesztenünk, közösségeink életét kell tartalmasabbá, erkölcsösebbé tenni, nemzetünk egységét, nyelvünk tisztaságát kell megőrizni. A világtörténelem mozgalmas szakaszában élünk,1 lélegzetelállító változások tanúi vagyunk. Az új. technika forradalmasítja a termelést és az életmódot. A haladás fonákján azonban a problémák is növekednek. Egyre nagyobb a szakadék a fejlett ipari nemzetek és a fejlődésben levők között. Sok ország eladósodik, fokozódik a pénzügyi zűrzavar, tömeges a munkanélküliség. A fegyverek is halmozódnak, terjed az erőszak és a terrorizmus) világszerte szaporodik a menekültek száma. E kétarcú folyamatot szemlélve kétségeink és vívódásaink elmélyülnek. Egyszerre látjuk a biztató pers- petívát és a nyugtalanító veszélyeket. Tulajdonképpen merre halad a világ? És hova halad az ember? A családi és közösségi élet harmóniája, az egyéni boldogság felé vagy az emberi lét felbomlásának tragikus irányába? Olyan megosztott világban élünk, amely a-Szovjet- unió békekezdeményezései ellenére újratermeli a konfliktusokat és a feszültségeket. A Szovjetunióval szövetségben küzdünk egy olyan világért, amelyben a nemzetközi szolidaritás erősödik a népek között. Csak a népek közötti együttműködés, a megértés és a barátság lehet a béke szilárd alapja. Sajnos a konfliktus és az erőszak jegyében számos ország nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait, anyanyelvűk, kultúrájuk és az anyaországgal meglévő kapcsolataik ápolását. A magyar szabadság ünnepen felemeljük szavunkat ftiin- den sovinizmus, a másik népet lenéző nacionalizmus, a faji és a vallási megkülönböztetés minden formája ellen. Ebben a harcban össze kell fognunk a szomszédságunkban élő népekkel, s szívós következetességgel kell a bizalmat és a kapcsolatokat építenünk. Nem folytathatunk oktalap elszigetelődési politikát. Ezért az európai nemzetek közeledésének, kölcsönös megértésének előmozdításán, a közös ház építésén munkálkodunk. Keressük az ösz- szefogás lehetőségeit á többi szocialista országgal, ugyanakkor független, szuverén államként kívánunk tartós gazdasági kapcsolatokat kiépíteni a tőkés országokkal is. Április 4-e üzenete ma is egyértelmű és tiszta. Elszántságot, erőt, önbizalmat meríthetünk belőle a kibontakozáshoz. 1945-ben olyan fordulat kezdődött, amely a magyar történelemben csak a kereszténység felvételéhez, az európai feudális társadalmak világába történő beilleszkedéshez hasonlítható. A szocialista építés folyamatában nehéz szakaszhoz érkeztünk. Előrehaladtunk a fejlődésben, de a lehetőségeket nem mindig használtuk ki. Eredményeink kétségtelenek. érezzük azonban a lezáratlanságot is. A magyar nép még soha nem élt ilyen színvonalon, új társadalmi struktúra formálódik, ugyanakkor a megélhetés, a szegénység gondjai is nyomasztanak bennünket. A gazdaság, a technika megújult, versenyképességünk azonban még nem kielégítő. Feladataink jelentősek: a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése, a fizető- képesség megőrzése, és olyan korszerű struktúraváltás, amely hosszú távon biztosíthatja a népgazdaság felemelkedését. Ehhez nem elegendőek a kényszerintézkedések vagy a felhívások, fejlesztenünk kell az áru-, a pénz- és a piaci viszonyokat, érvényesítenünk kell a jövedelmezőség és az önfinanszírozás elvét. Meg kell teremtenünk a gazdasági alapot ahhoz, hogy a méltányosság • és az igazságosság szerint biztosítani tudjuk az emberi életkörülményeket. A teljesítménnyel arányos bérezés mellett a gazdaság téljiesítőképessógének fokozása érdekében erősíteni keLl a versengést, az üzleti leleményt, a megbízhatóságot. Az önhibájukon kívül lemaradókat, a rászorultakat viszont segíteni kell a méltányosság elve álapján. Bajaink nem csupán anyagi és gazdasági természetűek. A hátrányos helyzetű rétegek, az elmaradt térségiek helyzete is nyomasztó teher. Az alkohol emberi személyiséget és családi életet roncsol, és a kábítószer is szedi áldozatait. Terjed az emberi érintkezésben a durvaság, a gyanakvás. A társadalmi szolidaritás erősítésével segítenünk kell a bajba jutottakon, a széthullott, rendezetlen körülmények között lévő családok gyermekein, *a magányos öregeken. Soha nem volt ennyire szükség a szavak és a tettek egységére, mint napjainkban. Csak a tettek meggyőzőek. A szép szavak legfeljebb pillanatnyi hasznot hajtanak, és a be nem tartott ígéretekért kamatos kamatot kell fizetni. Az érdekek egyeztetésével a nemzet belső egységét kell megteremtenünk. Politikánk irányvonala következetes és rugalmas is, a gondolkodás mozgékony, az eszközök a körülményekhez és a célokhoz igazodnak. 1945 örökségének szerves része a népi demokrácia, a nemzetet összefogó, humanista szocializmus. Most a stabilizálás, majd a kibontakozás útján haladva kell új válaszokat és megoldásokat találnunk. Erősítenünk kell a szocialista demokráciát, a meglévő alapokra építkezve, és kétfrontos harcot folytatva a konzervatívok és a látszatújítók, valamint a felelőtlen, hangulat- keltő demagógia ellen. Olyan reál politikát folytatunk, amely nem nyugszik bele a tényékbe, de nem kerget illúziókat sem. Április 4-e a Magyar Népköztársaság állami ünnepe. Az évfordulón nemcsak hazánk valamennyi lakóját, felnőtt és ifjú polgárát köszöntőm, hanem az ország határain túl, a szomszédos vagy távolabbi államokban élő magyar embereket is. Örök hálával emlékezünk a hős szovjet katonákra, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért. Kegyelettel őrizzük az antifasiszta koalíció harcosainak emlékét is. A bolgár, a jugoszláv, a román katonákét; az" amerikai, az angol és a francia elesettekét, akik hazánk szabadságáért is vérez- tek. Büszkeséggel emlékezünk azokra a magyarokra, akik ellenállóként itthon harcoltak a nemzeti függetlenségért, akik önkéntesen csatlakoztak a hazánkat felszabadító csapatokhoz, és akik Európa más hadszínterein küzdöttek a fasizmus ellen. Tisztelettel adózunk a harcok, a terror, a népirtás ártatlan polgári áldozatai emlékének, és hozzájuk hasonlóan gyászoljuk azokat a magyar frontkatonákat, akik a magyar nemzet szamára ok,tálán harcban életüket vesztették. Együtt ünnepélve a mai napot, mindnyájan egyet akarunk: békét és boldogulást népünk számára. Ehhez kéri a politikai vezetés a társadalom,, minden magyar ember támogatását. Ha ösz- szefogunk, van esélyünk a sikerre. A magyar társadalom jobb és többre képes, mint amilyennek a felületes szemlélő látja. Tele van rejtett kincsekkel, a történelmünk során bennünket megőrző és lendítő életenergi- ákkal. Nem virtuskodásra, vakmerő bátorságra, hanem a tiszteletre méltó élet erkölcsi bátorságára van most szükségünk. öncélú indulatok, felelőtlen acsarkodósok nem vezetnek ki nehéz helyzetünkből. Olyan szilárd önbizalom szükséges, amelyet akaraterő. cselekvőkészség, alkotó felelősség és szervezőképesség alapoz meg. Olyan viszonyok között élünk, amikor a társadalom stabilitá- - sát leeinkább a dinamikus átalakítás biztosíthatja. Ennek programját bocsátotta vitára pártunk Központi Bizottsága és terjeszti május 20-án az országos pártérte- kéziét elé. E gondolatok jegyében köszöntőm felszabadulásunk ünnepét, kívánok mindnyájuknak erőt és egészséget. (MTI)
