Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

1988. április 1., péntek o Kelendő-e a kincstárjegy? Gondozni, segíteni, szolgáltatni Egy éves a Gyulai Családsegítő Központ Az országban jó néhány helyen működik családsegítő központ. A gyulai 1987. márciusa óta létezik — a megyében azóta is egyedülálló. Az Egészségügyi Minisztériumhoz be­nyújtott pályázatra a városi tanács egészségügyi osztálya mintegy másfél millió forint folyamatos támogatást kapott. Üj értékpapír jelent meg március 21-én a magyar pénzpiacon; a kincstárjegy, amely az állami költségve­tés rövid lejáratú hitelszük­ségleteinek fedezésére szol­gál. Erről az új befektetési formáról kérdeztük Bogár Károlyt, az OTP Békés Me­gyei Igazgatójának betét- és értékosztály-vezetőjét. — Mennyi időre köti le a pénzt a kincstárjegy? — Előnyei közé tartozik, hogy rövid lejáratú: 3, 6, vagy 9 hónapra köti le a pénzt. Biztonságos, hiszen az általa megtestesített pénz és az arra járó kamat kifizeté­sét az állam garantálja. Az értékpapír nem utolsósorban jövedelmező befektetésit is jelent. Az évi kamat 8, 9, illetőleg 10 százalék. Az ér­tékpapír tulajdonosát a le­kötési időtől függően az éves kamat időarányos része illeti meg. A kincstárjegy kamata adóköteles; az adó mértéke a kamat 20 százalé­ka. Magánszemély kincstár- jegyének beváltásakor a ka­mat után fizetendő 20 szá­zalékos személyi jövedelem- adót a pénzintézet levonja, és az adóhatóságnak átutalja. A kamat többi része az ügy­felet illeti meg. Ezt az ösz- szeget az adózásnál, az össz­jövedelem számításakor nem kell figyelembe venni. A vállalatok, szövetkezetek, társaságok,, stb. is kérhetik készpénzben az értékpapír ellenértékét. — Elévül-e ez az érték­papír? — Az értékpapír névérté­kére és kamatára vonatkozó igény nem évül el, azaz a lejáratot követően a kincs­tárjegyek forgalmazásával foglalkozó bármely pénzin­tézet ezeket az összegeket bármikor kifizeti a tulajdo­nosnak. Fontos tudni, hogy az értékpapír csak a lejára­tig kamatozik. Mivel a kincstárjegy is bemutatóra szóló forgatható értékpapír, ezért ugyanúgy, mint bár­mely bemutatóra szóló köt­vény. lejárat előtt eladható, átruházható. Az OTP a kincstárjegyet — lejárat előtt — névértéken vásárol­ja meg. — Megyénkben milyen az érdeklődés a kincstárjegy iránt? — Békés megyében az OTP-fiókok a kincstárjegy megjelenése óta összesen 11 millió 820 ezer forint érték­ben adtak el ilyen értékpa­pírt. A legnagyobb érdeklő­dés az első három napon mutatkozott. A legkelendőbb volt a kincstárjegy Békés­csabán, ahol 4 millió 445 ezer. Gyulán 2 millió 195 ezer, Orosházán pedig 1 Millió 110 ezer forint érték­ben vásároltak eddig kincs­tárjegyet. A pályázás miértjéről az osztályvezető, dr. Perjési Klára a következőket mond­ta : — Városunkban mindig kiemelt volt a szociálpoliti­ka. Több intézmény törődik a rászorulókkal, gyerekkor­tól az idős évekig. Osztá­lyunk is többek között fog­lalkozik az alkoholisták gon­dozásával, a rehabilitáció jegyében létre hoztuk a szociális foglalkoztatót, ér­dekvédelmet biztosítunk az egészségükben károsodottak­nak. a Hazafias Népfronttal közösen nyugdíjasklubokat működtetünk, mintegy 2 ezer embert részesítünk se­gélyben és még sorolhat­nám. Ennek ellenére orszá­gosan, és nálunk is egy új jelenség mutatkozott: a csa­ládok funkcionálásának za­varai. Az egészségügyi kor­mányzat ezért egy olyan in­tézménytípust hozott létre, amely nemcsak egy-egy esettel, ^személlyel gondol, hanem az egész család sor­sát figyelemmel kíséri. Azo- két, akiknél hátrányos hely­zet alakul ki önhibából, vagy a külső nehézségek követ­keztében. A városi tanács támogatta osztályunk elkép­zelését. A családsegítő központ áp­rilis elsejétől az Erkel tér 2-es .számú házában, a vá­ros egyik legrégibb épületé­ben található meg. Eddig a Semmelweis utcában bérelt számukra a városi tanács egy lakást. Látogatásunk' délelőttjén csendes a központ. Az ügy­felek inkább délután jön­nék, munkaidő végeztével. A munkatársak azonban ilyen­kor sem tétlenkednek. Jár­ják a területet. — Jelenleg 4-500 családdal állunk kapcsolatban — tá­jékoztat Göndöcs Péter, a központ vezetője. — Közü­lük 130 sorsát folyamatosan figyelemmel kísérjük. A problémák főként a lakóte­lepeken gyűlnek fel. Van olyan lépcsőházunk, ahol minden családhoz járunk. — Már volt arról szó, hogy az önök segítségnyújtá­sa más, eltérő az eddigiek­től. Pontosan mi a feladat­körük? — Három fő területünk: a családgondozás, az egyszeri családsegítés és a humán szolgáltatások. Ezekbe — el­veink szerint -— mindenféle segítségnyújtás belefér, a halmozottan hátrányos hely­zetűek sorsának figyelemmel kísérésétől a felmerülő cso­portigények támogatásáig. — Például bejön valaki hozzánk segélyt kérni — kapcsolódik a beszélgetésbe Szilágyiné Nagy Judit csa­ládgondozó. — Mert általá­ban azt gondolják rólunk, itt pusztám kisebb-nagyobb összegeket kapnak. A négy- szemközti beszélgetés során azonban eljutunk a valódi probléma feltárásáig. Ez­után igyekszünk megismerni a családot, a körülményei­ket. Megpróbáljuk megtalál­ni belső tartalékaikat. — Nagyon fontos — veszi át a szót Göndöcs Péter —, hogy időben 'érkezzünk. Azt szeretnénk elérni, hogy a családok ne szégyelljenek hozzánk fordulni. Higyjék el nekünk, nem utasítani, kényszeríteni akarunk, ha­nem segíteni. A folyamatos segítségnyújtás mellett ügy­intézést is vállalunk. Elő­fordul, néha az állampolgár úgy érzi, elvész az intézmé­nyek labirintusában. Tudja, hátrány érte, de nem tudja, mit tehetne. Ilyenkor taná­csokat adunk, vagy átvesz- szük problémáinak intézését, ha mi is úgy érezzük, igaza van ... Említeném még a humán szolgáltatásainkat: az albérleti címek közvetítése, alkalmi munkához juttatás, egy-egy estére gyermekfel­ügyelő küldése — ezek szé­lesebb értelemben mind a családok életvitelét segítik. — Az intézmény egyéves. Mik a terveik, és milyen el­képzeléseket követnének leg­szívesebben ezután? — Az önmegvalósítás se­gítésére szeretnénk indítani egy pszichodráma csoportot. Azután sok családnál össze­gyűltek feleslegessé vált ru­hák. Ezeket leadhatnák ná­lunk, hogy azok, akik rá­szorulnak, elvihessék. Tud­juk, a megyei kórházban fekszenek betegek, akiket nem látogatnak. Ezért meg­állapodtunk a kórház, a népfront, a Vöröskereszt és az egyházak vezetőivel egy városi aktívahálózat kialakí­tásáról. Sokak meggyőződé­se. hogy a gyógyítást segíti az emberi együttérzés, ame­lyet a magányosok sem nél­külözhetnek. Jóindulatú laikusok — hallani róluk a rokonszak­mák képviselőitől. Igaz, szo- ciálismunkás-képzés jelenleg nincs, az itt dolgozók maguk alakítják szakmájukat. Az is igaz, hogy jóímdulatúak. Mert milyen is lehetne egy segítséget nyújtó szervezet? A megállapításból kiérezhe­tő. (le) minősítésre azonban már rácáfolt az idő. Egyik volt ügyfelük így fogalma­zott: — A családom nem tudott volna úgy támogatni, mint ők. Esetemben ugyan­is nemcsak kölcsönre, jó szóra volt szükség, hanem igazam keresztülviteléhez egy valóban odafigyelő in­tézményre. Szőke Margit T. I. Peremartonban bőséges készlettel, tele raktárral várják a vásárlókat a Vegyipari Vállalat­nál. Ez a „jó hír” egyben a gondok forrása is. A komplex műtrágyát, szuperfoszfátot, a növényvédő szert és szuzpenziós műtrágyát előállító vállalatnál a folyamatos termelést nehezíti a nagy raktárkészlet. Az előző évek gyakorlatától eltérően az idén a mezőgazda­sági üzemek kevesebbet költenek kémikáliára, vásárlásaikat pedig közvetlenül a felhaszná­lás előtti időzítik. A vállalat többek között fizetési könnyítéssel próbálja áthidalni a folyamatos termelés és a megváltozott hazai vásárlási szokás okozta feszültségeket MTI-fotó: Arany Gábor — KS „Nem emeljük, de...” Klamáczi lános szerencséje II csabai milliomos 1987. december 30., szerda MIND KIFIZETŐDŐBB A SZUEZI-CSATORNA 1987-ben a Szuezi-csator- na bevételei elérték az 1,22 milliárd dolláros rekordszin­tet. A 118 éve felavatott vízi út hatóságai bejelentették, NYOLCMILLIÓ! Az Egyel 'sült Államok Texas állam­beli Ashford városában ki­fizették az év eddigi rekord lottónyereményét. A sze­rencsés négytagú család nyolcmillió dollárt nyert. A hírnek hazai vonatkozása is ^van, a nyertes egy magyar ^származású építőipari mun­kás, aki az ötvenes évekbenj pdorolt ki. ^PISZTOLY — GYE~ fii Életével fizetett egy szelle­mi fogyatékos fiú San Fran­ciscóban azért, mert játék­pisztolyt fogott két rendőrre. A 13 éves Silvielo Grohse korához képest nagy növésű Mólt, A — •— Ügy kezdődött, mint egy mese. Ez év március 15-én egy idősebb bácsika kereste fel a szerkesztőséget. — Valami nagyon fontosat szeretnék bejelenteni — mondta a portán, és hama­rosan sajtólevelezőnk szobá­jában ült. — Én vagyok az első csabai dollármilliomos — közölte, némi megdöbbe­nést keltve. Amikor kiderült, hogy tényleg igaz; a dollárösszeg kereken! 400 ezer, ami ma­gyar pénzben több mint 18 millió forint. Legalábbis a Magyar Nemzeti Bank be­mutatott folyószámla igazo­lásában ekkora összeg sze­repelt. — Hatvanhárom éves va­gyok — mondta Klamáczi János. — Van egy öcsém, aki Aiíierikában, a Texas állambeli Ashfordban él. öt­venegyben vándorolt ki. Sokáig csak leveleztünk, majd 1980-ban; hazalátoga­tott. Én 1985-ben mentem nyugdíjba és rá két évre ki­mentem hozzá látogatóba. — Ilyen szerencse, mint engem meg az öcsémet ért, tényleg csak a mesében van. Amerikában is van lottó. Csak a számok 1—100-ig vannak és hetet kell elta­lálni. Mondom az öcsémnek: — Te, vegyél nekem egy szel­vényt, kipróbálom a szeren­csémet. Az öcsém kineve­tett: — Egyet? Veszek én húszat is! Több az esély. Megvette. Én meg kitöl­töttem. A húsz szelvény 25 dollárba került. Szombaton az egész család — az öcsém, a két fia, a felesége és én — otthon volt. A televízió közvetítette a lottóhúzást. Amikor be- mondták az első nyerőszá­mot, az öcsém felrikoltott — „taká ako sztari kohut” — szóval, mint egy öreg ka­kas ... — Hiijuhuhú... eltaláltad! A második számnál már rosszul lettem. Egy vizes tö­rölközővel a fejemen izgul­tam végig a hét nyerőszám kihúzását. Közben az egész család üvöltözve számolt, mint egy bokszmérkőzésen: oan, tú, szrí, for, fájf, sziksz, szevön ... nokaut — mond­ták (ki van ütve). Azután meg: ... ju hév von (nyer­tél) ... vandöful (csodálatos) ... ju ar laki (szerencsés vagy). Egész éjszaka nem alud­tunk. Vártuk a reggeli hír­adót. Be is mondták a nyolc­millió dolláros nyereményt. Ugye hihetetlen? Pedig any- nyi. Még itthon is megírták az újságok. Tessék, itt van. (Legnagyobb meglepetésünk­re elénk tette lapunk múlt év december 30-i számát, melynek 2. oldalán valóban ott van kiszedve a szenzá­ciós hír. Ki hitte akkor, hogy a boldog nyertesi épp egy földink! Hogy most miért vagyok itt? Ügy gondoltuk a felesé­gemmel — gyerekünk sajnos nincs —, hogy egy komo­lyabb összeget felajánlunk valamilyen nemes célraj Azt majd elfelejtettem mondani, hogy az amerikai törvények értelmében az öcsém — az ő nevén van a szelvény — nem veheti fel a teljes összeget; csak tíz évi egyenlő részletekben, ami évi 800 ezer dollár. Abból 400 ezer az enyém. Majd negyedévi huzavona után si­került az átutalást elintézni. Tessék, itt vari az értesítés a bankszámláról. Tizennyolcmillió-hatszáz- ezer-négyszáznegyven forint. Ezt az összeget négy egyenlő részre osztanánk; egy-egy rész ugye 4 millió 650 ezer .forintot tesz ki. Eb­ből egy rész a miénk. Két részt odaadnánk a városi ta­nácsnak. Egyet meg a Nép­újság osztana el, valamilyen nemes célra. Ezért vagyok most itt. S. Gy. * * * Mit lehet ehhez hozzáten­ni? "Nagyon szépen megkö­szönjük Klamáczi Jánosnak a nagylelkű ajándékot, de tegyük hozzá — nem ünnep­rontásként —, most főhet a fejünk. Hogyan, kinek és milyen célra osszuk el? Kedves olvasóink! Várjuk javaslataikat, levélben, vagy telefonon ima délelőtt 10 órá­tól a 28-623-as számon. A legjobb — felhasználásra kerülő — ötleteket száz-, öt­ven-, illetve huszonötezer forinttal díjazzuk, (Folytatás az 1. oldalról) sek a vásárlópartnerekkel, hiszen ebbe az áremelésbe ők is beleszólhatnak. A hatékonyság érdekében jó néhány termékünket kor­szerűsítjük, fejlesztjük. Ko­moly intézkedéseket tettünk a termelés szervezésére is. És nem utolsósorban belső intézkedések születtek az anyagtakarékosságban. * * * Dudás István, a Gyulai Vasipari Kisszövetkezet el­nöke: — Egyedi gépeket, be­rendezéseket gyártunk, előre szerződött árakkal, már csak ezért sem tervezünk április 1-től áremelést. (Erre az évre kapacitásunk hetven százalékát már előre lekö­töttük szerződésekkel, ame­lyekben természetesen az árak is szerepelnek.) Egyéb­ként megrendeléseinJket rendre versenytárgyalásokon nyerjük el, ahol kötött, bá­zisáraknak nem sok jelentő­ségük van. Most egy úgyne­vezett horonyesztergagépet gyártunk a Paksi Atomerő­műnek. Ilyen berendezést ez idáig Magyarországon senki sem gyártott, s az sem való­színű, hogy a közeljövőben szükség lesz egy hasonlóra. Egyszerűen nem lenne mire emelni. Ugyanez elmondha­tó a polírozógépümkre, vagy az általunk gyártott hordó­fordítóra is. — Ezek szerint a kisszö­vetkezetet az alapanyagárak regisztrálható növekedése nem érinti? — De igen. Az öntödénk­ben szürkevasöntvények gyártásával foglalkozunk. Igaz, a mai napig még nem kaptunk értesítést alap- anyagár-emelésről, de ha a nyersvas, koksz, gyantás homok, vagy bentonit árát megemelik, akkor nekünk is emelnünk kell öntvényeink árát. * * * Bőd Antal, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetke­zet elnöke: — A bútoripar­ra az árbejelentési kötele­zettség április 1-je után is életben maradt. Áremelést nem tervezünk, ennek elle­nére 1-től életbe lép termé­keinkre egy 1,7 százalékos, korábban felfüggesztett ár­emelés. — Az önök által felhasz­nált alapanyagok ára mi­ként változott az elmúlt há­rom hónapban? — Az első negyedévben az alapanyagok ára nőtt. A poliuretánhab 10-12 száza­lékkal, a csövek ára 10,8 százalékkal és ugyancsak emelkedett a pozdorja és rétegelt lemezáruk ára is, — Ebből az következik, hogy önöknek is előbb- utób'b emelniük kell árai­kat? — Véleményem szerint a szabadabb árérvényesítést a bútoripari termékekre is ki kellene terjeszteni, hiszen hosszú távon az tarthatatlan, hogy az anyagárak nőnek, a feldolgozóipar árait pedig adminisztratív eszközökkel korlátozzák. Béla Vali — Lovász Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom