Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
1988. április 25., hétfő Ki mit (nem) tud? — a célegyenesben Volt, aki családját adósságba verte, hogy elkészülhessen a több tízezer forintos ruhaköltemény, volt, aki amolyan rongyoszsák színvonalú toalettel „köszöntötte” közönségét. Egyesek ketrecbe zárt vadként rótták a köröket az öltözők előtt, mások minden arra tévedőt viccekkel traktáltak a büfében, miközben gyakran emelgették a háromdecis, néhány óra alatt tíz forinttal dráguló (?) söröket... ... s mindez szombaton délelőtt tíz és délután 6 óra között történt Békéscsabán, az ifjúsági házban, amely színhelye volt a Ki mit tud? megyei döntőjének. Sajnos, e sorok írójának nincsen most lehetősége, hogy részletesebben számoljon be a monstre, a szüneteket leszámítva is, vagy hatórás, a legkülönfélébb kategóriákban a helyi selejtezőkről ide okkal-ok nélkül (ha úgy tetszik: nem sok felelősséggel!) harmincnégy műsorszámot felsorakoztató megyei döntő egyes pillanatairól. Abban azonban egyetértett a zsűri éppúgy, mint maguk a fellépő amatőrök is, hogy a legpesszimistább elképzeléseket is meghazuditolóan alacsony volt a színvonal. „Valahol nem érdekes ez már senkinek. S nem is fontos, higyje el!” — szólt legyintve egy versenyző, aki nélkül az utóbbi jó néhány évben alig-alig tartanak versenyt és fesztivált, ő mindegyiken ott van. „Meg reménytelen is — folytatta — hiszen közülünk aki csak egy kicsivel többet tud a nagy szürke átlagnál, már régen hivatásos lett. Ha táncos, járja a világot valamelyik csoporttal, ha szavaló, mondja az Anyám tyúkját a névadókon, ha meg nő, és egy kicsit is csinos, meg dzsesszbalettezik, legalább egyszer már szerepelt a Füles címoldalán, hogy ne is ragozzam tovább!” Heltai Jenőnek, századunk eme „mindent tudó” szerzőjének tulajdonítják a mondást, mely szerint ami az amatőrnek a múzsa csókja, az a profinak az előleg. Nos, manapság igencsak összekeveredett már ez a kettő: a tehetség morzsáinak híján is vérmes reményeket táplálhat az, akit ezért, vagy azért „szponzorálnak”, s a múzsa is kétértelmű puszikat osztogathat. Mondjuk úgy, hogy nem akad egy igazán profi szakértő, aki használható tanácsokat ad, ugyanakkor mindig fölbukkan egy olyan botcsinálta döntnök, aki érdemtelenül vállon vereget. Aztán ez lesz az eredmény: a közönség figyelmére aligha méltó megyei seregszemle. Ami ráadásul nem is reprezentálja a valóságot. Persze, már csak a nagy számok törvénye miatt is akadnak kiugrások, ha nem is azonnal a világ szeme elé valók. A versmondók közül Bertalan Erika (Békéscsaba) és Varga Erika (Mezőkovácsháza), a prózamondó Bede Adrienn (Békéscsaba), a népdalt éneklő Rálik Szilvia (Békéscsaba), a dzsessz-rockot éneklő Dorogi Barbara (Körösladány). a szólógitáros Papp László (Szeghalom), a diszkótáncos Biró Henriett (Békéscsaba), a hattagú gyulai dzsessz- balettcsoport, valamint a méhkeréki ifjúsági nemzetiségi néptánccsoport valóban olyan teljesítményt nyújtott, amellyel méltán jutottak be a mór országos válogató fél ezres mezőnyébe. Hogy aztán a Békés megyeiek közül kikkel találkozhatunk majd a képernyőn (a felsoroltakon kívül az országos ágazati selejtezőkről tovább jutottak között is van megyénkbelü), az majd később derül ki. A nyár elején öt alkalommal láthatjuk azt az összesen százhúsz produkciót és előadóikat, akiknek hatalmas feladatuk lesz, reprezentálni hazánk amatőr művészetét. Ugye, szurkolunk nekik? N. L. Békéscsaba Ismét a műholdas műsorvételről Szerkesztőségünket szinte nap mint nap keresik levélben, telefonon, vagy személyesen azok a békéscsabai olvasóink, akik már megízlelték a műholdon keresztül sugárzott televíziós adások nyújtotta örömöket. A legtöbben a Lencsési lakótelepen élők közülü érdeklődtek, hogy mikor kap már véglegesen parabolaantennát a majd négyezer lakásos lakótelep. A válaszért Bakos Jánost, a Békéscsabai Lakásszövetkezet elnökét kerestük fel. — A műholdas műsorok vételi lehetőségeivel régóta foglalkozunk, legutóbb a küldöttgyűlésen. Ott született egy határozat, amely úgy szól, hogy a kábel-televíziós rendszert úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy az a műholdas műsorok vételére is alkalmas legyen. Ezt igényli is a tagságunk. Az is egyértelművé vált, hogy a parabolaantennák beruházási költségeit, az egész kábeltelevíziós rendszer üzemeltetését az érdekeltek vállalják. A három körzetben — Lencsési lakótelep, Kulich lakótelep és a belváros — önálló egységek kialakítására kerül sor. Az ott lakók ön elszámolás alapján viselnék a költségeket. A lakásszövetkezet a beruházáshoz tartalékból biztosít majd megfelelő összegű alapot visszapótlási kötelezettséggel tagjai számára. Ehhez a következő egyéves időszakban havi 80 forint egységes hozzájárulást kellene fizetni a tagoknak Lakásonként. Az egy év leteltével a felmerülő költségekről, az alap alakulásáról a szövetkezet a küldött- gyűlésnek, illetve a tagságnak beszámol. Emellett igazodni fogunk a városi televízió kialakítási tervéhez is, amelynek fogadására idő- * ben felkészülünk. — Minderről nem nagyon tudnak a lakók. Miért nem keresték még fel őket a közös képviselők! — Most folynak a tagértekezletek, amelyeken, ha úgy döntenek tagjaink, akkor kezdődhet az antennaszerelés. Ebben az esetben fel fogják keresni a lakókat, akiknek írásban kell megtenni vállalásukat. Az értesítések zöme már el is jutott a lakókhoz. Szövetkezetünk gondnoksága készített egy tervet a kábeltelevízió vételi minőségének javítására, s megindultak a kísérletek a Kulich lakótelepen is a közösségi televíziós műsor fogadása érdekében. Igazgatóságunk márciusi ülésén arról is döntött, hogy három ütemben — először a Lencsésin, majd a Kulichon, végül a belvárosban — oldja meg a műholdas műsorok vételét. Ha a kivitelezőkkel eredményes lesz a tárgyalásunk, akkor a második negyedévben lehet fogni a Lencsésin a három műholdas csatornát. Végezetül még annyit szeretnék hozzátenni, hogy néhány nappal ezelőtt próbaakció indult a belvárosban is, csaknem ezer állami, szövetkezeti és OTP társas- házban a műholdas vétel megteremtésére, a jeleket a Békés Megyei Könyvtár tetejére telepített parabola- antennáról továbbítják. A rövid tapasztalat az, hogy a műholdas adás a meglévő kábelrendszerre csatlakoztatva, a belváros Petőfi és Jókai utcákkal határolt területén, jó minőségű képet és hangot biztosít. Az állandósításra pedig adott a lehetőség. Tavaszi munkák a földeken A hűvösre forduló időjárás élenére országszerte népes volt a határ szombaton és vasárnap. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban nyújtott műszakban dolgoztak a traktorokkal, szántó-vető és növényvédő gépekkel. Megyénkben vasárnapra fejezték be több mint 125 ezer hektáron a búza gyomirtását. A cukorrépatáblákban a répabarkó ellen védekeztek. A Körösök vidékén a 110 ezer hektárnyi kukorica- és a 14 ezer hektárnyi szójaterület mintegy 40 százalékán került földbe a mag. Itt is vetették a napraforgót, vasárnap estig az összes vetésterület 35-40 százalékán sikerült- elvégezni ezt a munkát. Megyénk is foglalkozik rizstermesztéssel, mintegy 4500 hektáron. Most még csak a talajelőkészítésen dolgoztak, a vetést a jövő hét közepén kezdik el. Kukoricavetés alá készítik elő a talajt Békéscsabán a Lenin Termelőszövetkezet földjén. Képünkön egy K—701-es erőgépre szerelt tartályból lecsorgó vegyszert kombinátorral dolgozzák be a talajba, megfelelő magágyat biztosítva így a kukoricának • Fotó: Veress Erzsi Vonalban voltunk Okányban I ; ~i Ügy gondoltam, nem lesz sok dolgom április 18-án délután, mikor Okányban leszek vonalban. Még olvasnivalót is vittem magammal, hogy ne unatkozzak a hí- J vások, személyes látogatások között. Mondanom sem kell — szerencsére, hisz ez is az olvasók bizalmát jelzi —, nem volt időm a .könyvet elővenni. Már 2 órakor csörgött a itelefon ... Hoffmann Mihályné a kenyér-, a tej- és a húsellátás hiányosságairól beszélt. Mint elmondta, amíg régi kenyér van, addig nem teszik ki a frisset, a tejet nem tartják hűtőládában, így nyáron gyakran megsava- nyodik. A húsellátással kapcsolatban sérelmezte, hogy ha olcsóbb húst akarnak venni Okányban, akkor hosszú órákiig kell sorbaáll- ni, s akkor sem biztos, hogy kapnak... Olvasónk kérdésével Tari Ferenchez, a vésztői áfész okányi ügyvezetőjéhez fordultunk. Mint elmondta, valóban nem könnyű kiszámolni, hogy pont annyi kenyeret, tejet rendeljenek, amennyi aznap elfogy. Az elmúlt héten, azon a napon, mikor vonalban voltunk, valóban, a kitett, kilós kenyér előző napi volt, viszont a háromkilós kenyér, melyet ugyancsak kitettek, aznap érkezett. Egyébként, még ha az átlagfogyasztáshoz igazítják a kenyérmegrendelést, alkalmanként akkor is kevésnek bizonyulhat a szállítmány. Hiszen sokan, rendszeresen vásárolnak Vésztőn kenyeret — az a népszerűbb —, s ha az üzlet például leltároz, akkor az itt csapódik le; kevés az aznapi kenyér. A tejről. Az ABC tavaly nyáron kapott egy hűtőládát, amelybe sajnos csak három rekesz tej fér. (Ha ömlesztenék, több férne bele, de akkor félő, hogy az alsó zacskók a súlytól kiszakadnának.) Talán, ha egy nagyobb hűtőpultjuk lenne... A húsellátással kapcsolatosan Tari Ferenc elmondta, hogy ha húsrészenkénti bontásban kérik a húst, a gyulai kombinát, bontási költségként, öt százalékot felszámít, ami a 10 százalékos árrés felét elviszi. Ez az áfész szempontjából gazdaságtalan. Ebből következik, hogy ha mondjuk négy fél disznót rendelnek, annak olcsóbb részei hamar elfogynak, a fennmaradt karajt már kevésbé viszik ... Mindezek elenére, hetente kétszer külön is kémek, s kapnak olcsóbb húst, ám legritkább esetben annyit, amennyit megrendeltek. Ígéretet kaptunk egyébként arra is, hogy az áfész felveszi a kapcsolatot a körösújfalui termelőszövetkezettel. Veres András kérdése: nem lehetne-e valamilyen „vasas” ipart meghonosítani Okányban? A tanács elnöke, Kincses Imre elmondta, hogy a nagyobb választék és jövedelem reményében járnak el dolgozni más településekre az okányiak. S ha vállalják a bejárással járó tortúrát, valóban jobban járnak anyagilag. A másik kérdésre elmondta, hogy Okány nyitott az ipartelepítésre, hiszen jó lenne, ha nagyobb választékot tudnának biztosítani a munkalehetőségekben, de ehhez sajnos nem talál partnerekre. „Esetleg, ha pénzzel járulnánk hozzá — folytatta — az ipartelepítéshez, de erre sajnos nincs anyagi fedezetünk.” Egyik telefonálónk arról érdeklődött, mikor jelenik meg, s hol lehet majd kapni Okány helytörténetével kapcsolatos kiadványt. A kérdéssel Okány helytörténészét, Házi Albertet kerestük fel. A „Sárréti írások” harmadik kötetében hamarosan megjelenik, a „Sárréti •táj, sárréti emberek” című munkám. E kiadvány előreláthatóan még ez évben napvilágot lát, s a helyi könyvtárban biztos, hogy vásárolhat is belőle a kérdező. A „Helynevek és használóik Okány határán” című pályázatom — mely- .lyel megyei második és országos negyedik helyezést értem el — okányi mecénás híján csak a fiókomban, és persze a békéscsabai, valamint a Néprajzi Múzeumban található meg. Egyelőre ugyancsak kiadásra vár az „Okányi Schwarczok és uradalmaik” című írásom. Kovács Mihályné kérésének csupán tolmácsolására vállalkozhatunk: szeretne képet szerezni az aradi vértanúkról. Aki vágyát teljesíteni tudja, kérjük, értesítse szerkesztőségünket! Mi továbbítjuk címét az idős asszonynak. Veres András személyesen jött el a tanácsházára, s jegyezni is alig győztük kérdéseit: A közvetlen buszjáratot hiányolta Okányról Békéscsabára. Mint a tanács elnöke elmondta, ha buszjárat nem is, de közvetlen vonatjárat rendszeresen — 1-2 óránként — indul a megye- székhelyre. Olvasónk érdeklődött a Sarkadkeresztúr—Okány közti út építéséről is, mely szerinte gazdasági szempontból is indokolt lenne. A választ Romvári Lászlótól, a megyei tanács közlekedési osztályának főelőadójától kaptuk meg. Pályázatot terjesztettek fel, az eredmény: sajnos az út 1988. évi megvalósítására nem számíthatnak a körzet lakói. Talán ha a mezőgazdasági üzemek, s a helyi tsz-ek az útépítés költségeinek 15 százalékát vállalni tudták volna... A pályázatot a jövő évben mindenesetre megújítják ... Veres András két olyan kérdést is feltett, amellyel a Közúti Igazgatóság megyei főmérnökségének vezetőjét, Máté Andrást kerestük fel. Az utak tisztaságáról szóit az egyik észrevétel. Miint Máté András elmondta, a területi üzemmérnökségek folyamatos munkát végeznek az utak, az út menti árkok tisztán tartása érdekében. Ám addig, amíg a járművek tulajdonosai, az utak használói nem becsülik ezt a rendet, látványos eredményt sajnos nem érhetnek el. A másik kérdésre, mely afelől érdeklődött, mii lesz azzal a megtakarítással, amelyet az idei enyhe tél hozott a KPM-nek, Máté András így válaszolt: természetesen a közutak fenntartására, javítására fordítják. A környezetvédelemmel kapcsolatos Veres Andrásnak ez a kérdése is: „Miért olyan látható — a vasúti töltés melletti — helyen van Okány és sok más település szeméttelepe?” A tanács elnöke elmondta, hogy a tervet már megrendelték, a következő ötéves terv feladata lesz az új, korszerű szemét- lerakó hely elkészítése. A termelőszövetkezet elnökét, Gonda Károlyt is felkerestük, aki két olvasói kérdésre adott választ. Veres András a sertések felvásárlási áráról mondta el, hogv a Gyulai Húskombinát még mindig alacsonyabb áron veszi át a hízókat, mint más üzemek ... „A Szegedi Szalámigyárnak speciális alapanyagra van szüksége, ezért kilogrammonként valóban 6-7 forinttal többet fizetett az elmúlt évben. Mi az idén mégis a gyulaiakkal kötöttünk éves szerződést, részben azért, mert az országban egyedül ők fizetnek előleget — s ez a lakosságnak nagyon előnyös —, részben pedig azért, mert ez évtől, ha jól emlékszem, 34-ről 40 forint 50 fillérre emelték a kilogrammonkénti árat. Egységesítették, egyszerűsítették az objektív minősítést is.” A helyi varroda egyik dolgozója azzal hívott fel minket, előfordult már náluk, hogy hét végén dolgozniuk kellett, máskor meg hétközben sem tudtak napokig munkát adni az asszonyoknak. „Mostoha gyerekek vagyunk” — fogalmazott olvasónk —, „ha van cérna, nincs cipzár, ha van cipzár, nincs nagyságjelző... ” „A termelőszövetkezet a Békötnek vállal bérmunkát — magyarázta Gonda Károly. — Ha ilyen eset előfordult, mi megtettük a szükséges lépéseket, ám azt meg kell mondjam, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.” Egy, a lakáshoz jutás lehetőségeiről érdeklődő fiatalasszony is felkeresett minket: csak az kap kedvezményt a gyerekek után — mondta —, akinek annyi pénze van, hogy építkezésre, lakásvásárlásra gondolhat? Más támogatás nincs? A kérdéssel ismét a tanács elnökéhez fordultunk, aki elmondta, bár lakásépítési alapot nem tud a helyi tanács képezni, ám a letelepedni kívánókat kedvezményes árú telekkel segítik. Évente egy-két tanácsi érté- kesítésű lakás is gazdára lel Okányban, melyhez aránylag kis összegű beugróval, és kedvezményezett kölcsönnel jutnak az otthonteremtők. * * * Természetesen volt, aki nem közérdeklődésre számot tartó kérdéssel fordult hozzánk, őket a közeljövőben levéllel keressük fel. N. A.
