Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
1988. április 23., szombat o Kormányszóvivői tájékoztató A tanácsadó testület erősíti a döntések megalapozottságát A kormány ülését követő szóvivői tájékoztatón Bányász Rezső külön is szólt Nyikolaj Rizskov látogatásáról, amely — mint mondotta — rendkívül hasznos, igen eredményes volt. A magyar és a szovjet miniszterelnök egyetértőén állapította meg, hogy a két országban végbemenő nagy. horderejű változások együttműködésünk bővítését, korszerű formák alkalmazását igénylik. A nyílt, segítőkész légkörű és alkotó stílusú tárgyalásokon nagy teret szenteltek a két ország gazdasági együttműködésének. Kifejezésre jutott, hogy a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatoknak fokozottabb vállalati önállóságra, kölcsönös érdekeltségre, és a szocialista piaci viszonyok törvényszerűségeire kell épülniük. Gyorsítani kell az áttérést az árucsere- kapcsolatokról a gazdasági együttműködés új formáira. A látogatás sikeréhez hozzájárultak azok a dokumentumok is, amelyek a belkereskedelmi választékcsere bővítéséről, valamint utazási könnyítésekről intézkednek. Rendkívül fontos, hogy a Szovjetunió a nyers- és fűtőanyag-szállításokat a következő időszakban is a jelenlegi szinten biztosítja részünkre. Ugyancsak nagy jelentőségűnek tartjuk a ZAZ autógyártásban történő részvételünket. Branko Mikulics látogatásáról szólva — a Magyar Hírlap kérdésére — Bányász Rezső elmondta, hogy a tárgyalások barátiak, őszinték, nyíltak voltak, kerülték a formalitásokat, a megbeszélések légköre is jól tükrözte az országaink között fennálló jó politikai kapcsolatokat, szoros együttműködést. A két kormányfő különösen nagyra értékelte a közös országhatár melletti közvetlen együttműködésben rejlő lehetőségeket, s szorgalmazták a határ menti területek összehangolt fejlesztését, közös termelőkapacitások létesítését. A tárgyalások ismételten megerősítették: a két országban élő nemzetiségek jelentőségét azonos módon fogjuk fel. Létüket összekötő hídnak, az együttműködést erősítő tényezőnek tekintjük. Ugyancsak a kormánylap tudósítójának kérdésére szólt a Minisztertanács új tanácsadó testületéről. Létrehozásával az volt a cél — hangoztatta —, hogy javítsák. erősítsék a kormányzati döntések tudományos és társadalompolitikai megalapozottságát. A testület feladata lesz, hogy átfogó jellegű társadalmi, gazdasági és egyéb kérdésekben még az előkészületek során véleményt nyilvánítson, s ha szükséges, határozathozatalt is kezdeményezzen. Tagjai részt vesznek a kormányzati döntések várható, illetve már bekövetkezett hatásainak vizsgálatában is. A testület a Magyar Tudományos Akadémia szellemi bázisán működik, elnöke Bognár József, társelnöke Ka- polyi László, titkára Veress Péter, tagjai: Andics Jenő. Berend T. Iván, Csáki Csaba. Csikós-Nagy Béla, Fekete János, Makó . Csaba. Nyers Rezső, Pataki Ferenc és Sárközy Tamás. A kormány mostani ülésén. a tetület új munka- módszereinek megfelelően, előzetes elvi iránvmutntást adott az igazságügyi tárcának az egyesülési jogról, illetve a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok kidolgozásához — mondotta a továbbiakban Bánvász Rezső (a Népszabadság kérdé- sérel. Ami az előbbi témát illeti: az alapvető cél az. hogy a törvényjavaslat biztosítsa az állampolgárok demokratikus egyesülési jogát. Ugyanakkor határozza meg e jog gyakorlásának törvényi — vagyis nem államigazgatási — korlátáit. A törvény mondja ki: egyesület minden olyan tevékenység végzése céljából alakítható, amit törvény nem tilt, és amely nem sérti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét. A kormány mostani ülésén — a KISZ és a szak- szervezetek képviselőinek bevonásával — közbenső tájékoztatást tárgyalt meg arról. hogyan állnak jelenleg a lakásgazdálkodás korszerűsítésének előmunkálatai — közölte a szóvivő (a Magyar Nemzet érdeklődésére). A mintegy kétórás, nagyon szerteágazó vita nyomán a javaslat készítői várhatóan egv sokkal megalapozottabb javaslatot tudnak majd ismét a kormány elé vinni. A Minisztertanács most e munka meggyorsítására kötelezte a javaslatok kidolgozására hivatott bizottság vezetőjét és tagjait, s mielőtt végleges döntést hoz, megfelelő társadalmi vitát is kezdeményez az elképzelésekről. A lakcímbejelentés korszerűsítéséről hozott határozat lényegét ismertetve (a Tv- híradó érdeklődésére) Bányász Rezső elmondotta: a mostani határozatra azért volt szükség, mert bár az 1983-ban bevezetett rendszer egyszerűsítette az eljárást, de. a címbejelentések ellenőrzése, a nyilvántartások pontossága továbbra sem megnyugtató. A jövőben határidőhöz kötik az ideiglenes lakcímbejelentés érvényességét, annak lejártáról az állampolgárokat időben értesítik, s mindenkinek módja lesz az ideiglenes bejelentés megszüntetésére, vagy meghosszabbítására. A fogyasztási cikkek minőségéről készült népi ellenőrzési jelentést kommentálva (a Vasárnapi Hírek érdeklődésére) a szóvivő ellentmondásos képet vázolt. Eszerint bővült a korszerű, minden szempontból kifogástalan, esetenként luxusigényt is kielégítő fogyasztási cikkek kínálata, ugyanakkor az árutömeg nagyobb részét képviselő, s hosszú idő óta forgalomban levő termékek színvonala nem javult. Egyes sertéshús-készítményeknél, a hagyományos építőanyagoknál, valamint a szénféleségeknél inkább minőségromlást állapítottak meg. Némelyik importcikk gyenge minősége is sok bosszúságot okoz. A KNEB javasolta az állami (minőségszabályozás feladatainak áttekintését, a minisztériumok ezzel kapcsolatos hatáskörének áttekintését a kormány pedig most felkérte a SZOT- ot és a Fogyasztók Országos Tanácsát, hogy dolgozzanak ki új javaslatokat a fogyasztói érdekek hatékonyabb védelmére. Az MTI tudósítójának kérdésére Bányász Rezső reagált azokra a hírekre, amelyek szerint az utóbbi hónapokban sok kisiparos, kiskereskedő adta vissza ipar- ] engedélyét. Mint mondotta, az ezzel kapcsolatos sajtóhíradások némileg túlzónak tűnnek, a kiskereskedők körében például nem volt tapasztalható visszaesés. A szóvivő egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a kormány szükségesnek látja egy olyan bizottság — úgynevezett reform- bizottság — megteremtését, amely vállalkozik a gazdaság, s az egész társadalmi élet reformtörekvéseinek áttekintő összefoglalására, segítve ezzel az összehangolt gondolkodást és az egy irányba mutató cselekvést. > Csak a türelem nem fogyott el... Országos diákparlament Kecskeméten „ ... elfogyott 547 doboz kakaó, 80 rekesz üdítő, hat zsák zsemle, 17 rúd felvágott. Csak a türelem az, ami nem fogyott el... ” — olvashattam Nyeskur Oleg levelében, amelyet személyesen hozott szerkesztőségünkbe. Oleg a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola negyedéves tanulója, és az április közepén Kecskeméten megrendezett országos diákparlament egyik megyei küldöttje volt. Levele erről a számára feledhetetlen két napról szólt. — Mit jelent az, hogy csak a türelem nem fogyott el? Kinek, vagy kiknek a türelme? — kérdeztem tőle. — A diákparlamentben felvetődött kérdések, kérések, javaslatok különféle szekcióüléseken hangzottak el, ahol illetékes szakemberek, felnőttek válaszoltak ezekre. Szinte minden elhangzott gondolatot egyetértéssel, segítőszándékkal fogadtak. Pedig néha kemény viták alakultak ki, sőt a parlamentáris formákat sem mindig tartottuk be, nekik mégis volt türelmük hozzánk. — Végül is milyen javaslatok születtek? — A szekcióüléseken nagyot! sok, bennünket, közép- iskolásokat érintő téma merült fel, ilyenek, mint a tankönyvhelyzet, étkezési normák javítása, a gyakorlati oktatás, szakmai tanulmányi versenyek korszerűsítése. a tanulói juttatások, felsőoktatási felvételi vizsgák rendszerével összefüggő reformok. Gyakorlatilag ezekkel kapcsolatosak a javaslataink is. — Mondanál valamit bővebben, például a tankönyvhelyzetről, vagy a gyakorlati oktatásban felmerülő gondjaitokról? — Sajnos nagyon sok olyan szakmai jellegű tankönyvünk van, amelyek még az ötvenes években íródtak, és azóta változatlanul ebből tanulnak a diákok. A technika pedig napról napra változik... A gyakorlattal főleg a szakközépiskolákban van gond. A gyakorlati órákon — magam is tapasztalom — sokszor csak ten- günk-lengünk. A vállalatok nemigen érdekeltek abban, hogy komoly feladatokkal bízzanak meg bennünket. És azt hiszem, sem az államnak, sem pedig nekünk nem jó az, hogy nem tanuljuk meg rendesen a szakmát. — Mi történt vagy történik ezekkel a javaslatokkal? — Sokat ott helyben megválaszoltak, vagy közölték, hogy felvetéseink orvoslása már folyamatban van. A többi kérésünket, javaslatunkat pedig levélben fogalmaztuk meg, amelyet az Országgyűlésnek és a kormánynak küldtünk el. — Beszélgetésünk elején mondtad és a leveledben is utalsz rá, hogy feledhetetlenek maradnak számodra ezek a kecskeméti napok. Miért? • — Csodálatos volt a vendéglátás. a környezet, a társaság, gazdag programok közül válogathattunk, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat. és csak azt sajnáltuk. hogy hamar elszaladt az idő . . . Olegnak bizonyára igaza van, amikor azt mondja, hogy ilyen találkozókra nem hat-, hanem legalább kétévenként lenne szükség. —ria— Újra Gyulán a Benkó Dixieland Band Három éve, hogy Benkóék legutóbb Gyulán jártak. Akkor a szabadtéri színpadon mutatkoztak be több mint ezer néző előtt. A szerda esti művelődési központbeli előadás sem okozhatott csalódást számukra, hiszen telt ház, lelkes közönség várta őket. Előadás előtt Benkó Sándortól, az együttes vezetőjétől megtudtuk, kevés olyan ország van, ahol ők még nem jártak. Az év 12 hónapjából hármat külföldön töltenek. Olyan meghívásokkal büszkélkedhetnek, mint a sacramentói dzsesszfeszti- vál, ahol évről évre a világ 106 zenekara ad hangversenyt. Nyolcszáz zenész és 300 ezres közönség előtt helytállni minden bizonnyal nem kis feladat, és nem akármilyen élmény. Mindenesetre ők a dzsessz hazájában gyakori vendégek — sőt, tavaly augusztusban Ronald Reagan amerikai elnök kitüntető elismerésben részesítette a zenekart: az amerikhi nép nevében levélben köszönte meg koncertjeiket. A gyulai közönség sem volt hálátlan, minden egyes hangszerszólót, zenei tréfát ..vett”, és tapssal jutalmazott. A zenészek — klarinéton Benkó Sándor, pózán on Nagy Iván, bendzsón Nagy Jenő, trombitán, bőgőn, zongorán és a doboknál Zoltán Béla, Vajda Sándor, Halmos Vilmos, valamint Járay János — műsorukat a színpadi zenélést megszokott emberek jártasságával építették fel, könnyedén fűzve a zenét a bevezető szavakkal. a komolyságot a játékkal. Dixieland stílusban is változatosan, briliáns technikával megszólaltatott muzsikájukkal jó néhányszor elkápráztatták a közönséget. Jó volt látni, ahogyan pillanatról pillanatra maguk az előadók is újjáéledtek a zenélésben, nem tévesztve szem elől hallgatóságuk apró rezdüléseit sem. Igazából csak azt sajnálhatjuk, hogy az előadás olyan hamar — másfél óra után — véget ért. Ekkor látszott meg, mennyi mindén van még a tarsolyukban. Zenei tudásuk sokfélesége természetesen csak egy maratoni fesztivál keretei között mutatkozhatott volna meg — ez pedig felénk nem szokás .. . Sz. M. Még mindig nem tudják, mi okozta a mezőtúri fertőzést Még ‘mindig nem tudják, mi okozta, illetve okozza Mezőtúron az utóbbi három héten történt szalmonellafertőzést. A Köjál tájékoztatása szerint pillanatnyilag csak annyi a teljesen bizonyos, hogy a baktériumok egyazon szalmonella- törzsből származnak. A járvány egyébként csökkenőben van. Az utóbbi napokban történt megbetegedések a korábbiaknál enyhébb lefolyásúak. Eddig ötszáztizenkilenc ember fordult orvoshoz, és közülük huszonnégyen kerültek a karcagi és a szolnoki kórház fertőző osztályára. A megbetegedettek kétharmada 15 évesnél fiatalabb, egyharmada 15 és 50 év közötti, az ötven év fölöttiek közül csak azoknál fordult elő megbetegedés, ahol a családban fertőzött személy volt. A közegészségügyi szakemberek mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatokat végeztek. A hét végéig hatvannál több különböző Ihelyről vett mintát analizáltak. Ellenőrizték a vizet, a közfogyasztási cikkeket gyártó üzemeket, éttermeket, tejboltot, fagyialtozókat, a vágóhíd, a húsüzem higiéniás állapotát, még az udvarokban is megvizsgálták a baromfiak hulladékát, de kórokozót nem találtak. A kutatást tovább folytatják. Fagylalt árusítását egyelőre megtiltották a városban, javasolták továbbá a lakosságnak, hogy megelőzési célból csak előzetesen felforralt vizet igyon. Dőlt betűvel A válságtudat — Kérem, most akkor mondja meg, hogy van válság ebben az országban, vagy 'nincs válság — szegezték nekem a kérdést minap egy pedagógus pártalapszervezet taggyűlésén. A mondat megfogalmazására nyilvánvalóan a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének minap megjelent állásfoglalása inspirálta a kérdezőt. Jeles tudósaink a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét vitatták meg, s cseppet sem konformista véleményüket a vezető pártlap is leközölte. A szerdán megjelent közlemény — tapasztalatom szerint — ugyancsak hangos visszhangra talált. Már magának a kritikus hangnak a kendőzetlen, és a legnagyobb példányszámú napilapban való ismertetése sokakat meglepett, de az igazi meghökkenést az alábbi két mondat váltotta ki: „Az elnökség megítélése szerint hazánkban gyorsuló ütemben szaporodnak a válságtünetek”. .., ■illetve „elmélyült a politikái-gazdasági vezetés és a társadalom közötti bizalmi válság". Vezető politikusaink azon helyzetmegítéléséhez szokott füleknek, hogy Magyarországon a „válsághoz közeli" állapot van, kétségtelenül meglepőnek tűnhetett akadémikusaink véleménye. Olyannyira, hogy fel is értékelte az egyébként nem a legkeresettebb olvasmányok közé tartozó közleményt. Sőt, amint a bevezetőben említett kérdésből is kitűnik, sokakban az utóbbi napok egyik legizgalmasabb, de megválaszolatlan kérdésévé vált: van válság vagy nincs válság. Megvallom őszintén, nemigen mélyedtem el a talány tanulmányozásában. Igaz, nem is nagyon izgat, hogy 'ezt a kétségtelenül rendkívül nehéz helyzetet, amibe az ország került, végül is válságnak, vagy válságtünetes időszaknak nevezzük. (Gyanítom, hogy a mai állapot lényegének megítélésében nincs, vagy alig van különbség politikus, tudós és a közember véleménye között.) Sokkal inkább foglalkoztat az, hogy lesz-e kiút, és mennyi idő alatt, ebből a traumából. Hogy lesz-e kiút, efelöl persze nincs kétségem, mert bár lehet nagyokat mondani, pánikszerű kijelentéseket is tenni, no meg különböző programokkal és informális szervezetek hírével színre lépni, egy biztos: nincs más választásunk. Vagy szépen, okosan és higgadtan átalakítjuk politikai intézményrendszerünket, majd pedig a gazdaságunkat (a sorrendet fontosnak tartom), vagy az ösz- szeomlás fenyeget bennünket. Az utóbbi évtizedekben megtanultunk egy azóta közkeletűvé vált szót: közmegegyezés. Az 1956 utáni politika egyik alappillérét fejezi iki. Azt, hogy a közös cél — a nép boldogulása érdekében — a 'társadalom minden rétege (párttagok és pártonkívüliek, hívők és nem hívők) ideológiai és egyéb különbségeket félretéve (de nyilván nem azokról lemondva) keressék az egymáshoz vezető utat. Természetes, hogy ma új közmegegyezésre van szükség. Olyanra, amely új feladatra, a válságos, vagy válságosnak tűnő helyzet felszámolására, és új módon mozgósít. E tekintetben az akadémiai állásfoglalás számomra legfigyelemreméltóbb mondata a következő: „A politikai szférában mind több az ellenőrizhetetlen, spontán mozgás”. Egy olyan időszakban, amikor a nagyotmondás túl- licitálásától hangos az ország és magukat megváltónak kikiáltó ilyen-olyan szervezetek és személyek felhívásait ismételgetik az ellenséges adók, jólesik olvasni a figyelmeztetést, amely megerősíti a sokunkban hónapok óta feszülő felismerést: ez az állapot anarchiához, az ország szétzilálásához vezet. Külön rangot, és a megszokottnál talán nagyobb hitelt ad az intő szónak az, hogy olyan helyről érkezett, az Akadémiáról, amelyre csak a legnagyobb rosszindulattal lehetne ráfogni, hogy a párt vazallusa. Válság, válságtünetek <— akárhogy is, íkivezető utat kell találni! Nem vagyok illuzionista, még kevésbé naiv. Tudom magam ás, hogy a dolgok ráolvasással, a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezeté"-nek puszta jóakaratával nem fognak megváltozni. Ahhoz több kell! Az utóbbi hetekben a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetének vitáin, de másutt is, elhangzott: mély helyzet- elemzést várnak és markáns programot. S ha' ezt a feladatot — a közóhajnak megfelelve — az országos pártértekezlet elvégzi, akkor talán már az sem marad megválaszolatlan, hogy van válság vagy nincs válság.
