Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
1988. április 21., csütörtök o dUSHUsJ" Orosházi Kazép Számítástechnika a döntés-előkészítésben A piac erősödése valósággal kikényszerítette az új módon való gondolkodást, a hagyományos gyártmányszerkezet kereteinek fellazítását, az egyedi termékelőállítás feltételeinek megteremtését az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezetben. Az elnök, Surányi András világosan fogalmaz: — Embereinknek és gépeinknek világszínvonalon elismert kazánokat, berendezéseket kell gyártaniuk, ha élni, ha a szövetkezetből megélni akarunk. Számunkra nincs más út, mint az előre futás olyan piacokra, melyeket eddig nyugat-európai cégek tartottak a kezükben. Vagy önállóan, vagy velük kooperálva, együttműködve valamilyen lazább szervezeti formában gondoltuk a „megragadást”. — Lényegében így határozható meg a szövetkezet stratégiája. Dolgoztak például egy svájci cégnek is, akik kezdetben ugyan fenntartással fogadták az orosháziak munkadarabjait, de amikor „bevizsgálták” azokat, ködként oszlott fel minden korábbi kételkedésük. Sőt, ma már ott tartanak, hogy az Orosházi Kazéppel csináltatják meg azokat a kazán- szerkezeteket, melyeket eddig másoktól vásároltak. A termelés folyamatosan bővül, 1979-ben egész évben annyit termeltek — 65 milliót —, mint 1988 első negyedévében. Az 1987-re tervezett 9,8 millió forint értékű tőkés exportot 26 millió 780 ezer forintra, 291,6 százalékra teljesítették. Olyan munkákat vállaltak el, melyek egyedi igényeket elégítettek ki. Az eredmény is dinamikusan növekedett. 303 millió forintos árbevételükből 42 millió forint nyereséget értek el. Ez a tervezettnél 18,4 százalékkal, az 1986-os évinél pedig 28,4 százalékkal több. A szövetkezetnek nem volt veszteséges terméke! A piac szinte naponta változó igényeit nyomon követték, sőt. néha elé is mentek az igényeknek olyan árajánlatokkal. amelyeket a külföldi partnerek is elfogadtak egy- egy üzlet alkuja során. A szövetkezet elnöke szerint a külföldi és a hazai rendelésekre történt gyors reagálás, a termelés jogának megszerzését nagymértékben befolyásolta. Eldöntötte a vezetői gárda szemléletében bekövetkezett változás, a naprakész közgazdasági munka, mely mögött már hat számítógép áll. A műszakiak számítógép segítségével készítik a legigényesebb terveket, öt gép pedig elsősorban a gyártás során felhasznált anyagokat, a gyártási időt követi nyomon amellett, hogy egy sor nyilvántartást is elvégez. — Nagyon büszkék vagyunk dr. Szőke Oszkárnéra, aki a közgazdasági és pénzügyi osztályt vezeti, mert olyan árvetési sémát dolgozott ki a gép számára, mely néhány adat behelyettesítésével perceken belül tájékoztat bennünket az egy- egy terméken „fogható” tényleges nyereségről — mondja Surányi András. — De nálunk nemcsak ez van gépen, hanem sok minden a kereseti adótól, a bérbruttósításon át a személyi jövedelemadóig és még egyebek, sajátosan kazépes ügyek — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Szőke Osz- kárné. Holecska Lajosné számviteli osztályvezető alig több 20 évesnél. A számítógép alkalmazásának ő is egyik szövetkezeti úttörője, akárcsak Braun János, a számítógépközpont vezetője, vagy Balta Györgyné, önálló rendszerszervező, akikkel a gépteremben találkozhattunk. Ök és munkatársaik a vezetés legmegbízhatóbb segítői a közgazdasági munkában. — Ha jövedelmezően akarunk dolgozni, akkor nekünk a naprakészséget minden termék esetében szavatolnunk kell. Ez a jó üzletkötés elengedhetetlen feltétele — mondja Holecska Lajosné. A gyors és pontos munkát ebben a szövetkezetben a legkorszerűbb technika segíti. CB-rádiójuk is van, mely jó összekötő a központ és a féltucatnál is több vidéki munkahely között. D. K. A szövetkezet számítógépközpontjában Braun János és Balia Györgyné Körös-Berettyói Vízgazdálkodási Társulat ló év után — nehezebb feltételek mellett Fennállása óta a legjobb évét zárta 1987-ben a Békési Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat. Az elmúlt esztendőben 24 és fél millió forintot fordítottak közcélú beruházásokra. Mindehhez jelentős MÉM- és Vízügyi alaptámogatást kaptak. A közcélú művek fenntartására, üzemeltetésére 10 és fél millió forintot fordítottak. Az összeg több mint 70 százalékát iszapoló kotrásra, gaz- és cserjeirtásra fordították, de jutott a pénzből a szivattyútelepek fenntartására és üzemeltetésére is. A társulat évek óta segíti a megyei meliorációs program megvalósítását. Tavaly 12 Békés megyei gazdaságban és hét Hajdú-Bihar megyei szövetkezetben csaknem 84 millió forint értékű meliorációs beruházást végeztek el. A társulás vállalja a tagüzemek számára az üzemi meliorációs művek fenntartását. Annak ellenére, hogy minden esetben engedményt adnak, tavaly mindössze hat gazdaság vette igénybe ilyen irányú szolgáltatásaikat. Belterületi vízrendezést Gyomaendrődön és Sarkadkeresztúron végeztek mintegy 400 ezer forint értékben. Az utóbbi évek rendszeresen visszatérő aszályos időjárása előtérbe helyezte az öntözés szükségességét megyénkben. Ezért döntött úgy a Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat, hogy növeli szerepét az öntözési program megvalósításában. Tavaly a megye hat szövetkezetében elsősorban rizstelep és öntözőtelep kialakításában működtek közre, és több mint 7 millió forint értékű munkát teljesítettek. A társulat számára kedvező volt az elmúlt év végi időjárás, mindez elősegítette nyereségtervük túlteljesítését és a határidők betartását. Nyereségük 16,7 százalékkal, a hozzáadott érték csaknem nyolc százalékkal emelkedett a bázishoz viszonyítva. Az elért 17 millió 127 ezer forintos nyereség a társulat fennállása óta a legmagasabb. Emelkedtek az átlagkeresetek is az elmúlt évben, elérték egy főre vetítve a 100 ezer forintot. A gépek ésszerű kihasználására törekedtek, mindezt sikerült is elérni a jól működő ösztönzőrendszer eredményeként. A több mint 88 százalékos kihasz- náltsági mutató igen jónak mondható. Tavaly 987 kilométer alagcsövet fektettek le, 569 hektáron végezték el az irtási munkát. Bár csökkent az újítások száma, továbbra is megfelelő színvonalú újítási tevékenységük, amit jelez, hogy a benyújtott 12 pályázat 800 ezer forintos megtakarítást hozott a társulatnak. Az újítók 41 ezer forint újítási díjat vehettek át 1987-ben. Bényei Gábor igazgató az idei elképzelésekről elmondotta: nehéz feltételek mellett dolgoznak. Az új szabályzók a társulat nyereségét egynyolcadára csökken-, tették. A bruttósítás 3,3 millió forintot, a társadalom- biztosítási járulék 3,1 mTl- lió forintot visz el, és az előírt árváltozások hatása 10 millió forintot tesz ki. Éppen ezért a költségek csökkentésére törekednek, több intézkedést hoztak takarékossági okokból. A tagüzemek és a megrendelők beruházási kereteinek szűkülése miatt várhatóan kevesebb kiviteli munkára kapnak megbízást az idén, mint egy évvel korábban. A korrekt partneri kapcsolat, valamint a minőségi munka segítette őket abban, hogy végül is az első negyedév végére sikerült lekötni idei kapacitásukat. „B” kategóriás termelőszövetkezet felsőfokú végzettségű baromfitelep-vezetőt és nagygépes üzemeltetőt keres felvitelre Bérezés megegyezés szerint, a módosított 25/1983. (XII. 29.) MÉM sz. rendelet alapján. Lakást igény esetén biztosítunk. Jelentkezni lehet a termelőszövetkezet elnökénél, vagy a személyzeti vezetőnél. Cím: Petőfi Mgtsz, 5622 Köröstarcsa, Külterület 69. Telefon: 8. ■R ^ -tói Vn -ig Kínából jöttünk, mesterségünk címere... Haté A Hajtómű- és Festőberendezések 3-as Számú Békéscsabai Gyárának két szakemberét ugyancsak megilletné a Magyar Rádió reggeli műsorában időnként felhangzó zenés felcím: Messzi földről jöttem én ... A két fiatalember ugyanis Kínában járt. Kellner Oszkár művezető 1985 86-ban fél évet, Ursz József csoport- vezető pedig egy évet töltött a távol-keleti országban. Ö a közelmúltban tért haza a 18 ezer kilométeres távolságból. A korábban zárkózott, magából alig valamit megmutató állam, az utóbbi években a szuper gyorsaságú műszaki, gazdasági fejlődésével. kulturális és társadalmi nyitottságával mindinkább magára vonja a világ. köztük hazánk figyelmét. Ezért is kértük meg a két .világjárót”, osszák meg Kínában szerzett élményeiket az olvasókkal. — Egyáltalán miként jutottak el Kínába? — Nagyvállalatunk budapesti központjában van egy szerelési osztály, amely gyakran toboroz külföldi munkára, pontosabban:, az itthon gyártott berendezések komplett összeszereléséhez szakembereket — kezdte a beszélgetést Kellner Oszkár. Európában már több országban dolgoztam, ezért hát jelentkeztem a Kínában végzendő munkára is. — A békéscsabai gyár bennünket javasolt — merthogy a berendezések nagy része a mi gyárunkban készült — teszi hozzá Ursz József. — Mivel éppen elektromos képzettségű szakember kellett, így én juthattam ki Sanghajba, illetve Ningboba. — Milyen volt az utazás? — Rendkívül kényelmes, ugyanakkor szörnyen hosszú. Több mint 18 óra a repülőút. Két útvonalon lehet eljutni Kínába — mivel közben voltam itthon szabadságon is —, mindkét járatot kipróbáltam. Az egyik útvonal Zürich—Bombay— Hongkong—Sanghaj, a másik Frankfurt—Karachi— Hongkong—Sagha j. — Milyen város Sanghaj? — Számomra felbecsülhetetlenül hatalmas — mondja Kellner Oszkár. — Lakossága körülbelül annyi, mint Magyarországé. A belváros modem, szép. Ám ehhez tartozik még egy óriási külterület. amely a központ teljes ellátását végzi. Ez bizony még ma is meglehetősen elmaradott. Én egyébként először északon, a koreai határ mentén. Tantungban dolgoztam, ahol szerintem napjainkban is középkori módon élnek az emberek. — Beszéljünk a távolban végzett munkájukról, az ottani munkahelyi körülményekről, a beosztottaikról is! Kellner Oszkár — Az volt a feladatunk, hogy kínai szakemberekkel, munkásokkal összeszereljük a Hafe-ban gyártott gépeket, beüzemeljük, s termelésre készen átadjuk a hűtőgépekhez készült festőberendezést. Az ottani gyárakban rendkívül nagy fokú az üzemi demokratizmus. Senkit nem szabad utasítani a munka elvégzésére, csupán meg lehet kérni rá. Bonyolultabb feladat esetében a kínai munkások leülnek, megtárgyalják, s csak teljes egyetértés után fognak a munkához. Sajnos, a szakmai képzettségük sok esetben rendkívül alacsony színvonalú. Vannak kiváló szakemberek is, de a többség sajnos nem ilyen. Sokan még a villáskulcsot sem tudják, hogyan kell megfogni. Egyébként rendkívül udvariasak, szolgálatkészek, hiszen ha bármit kértünk tőlük, igyekeztek azonnal megcsinálni. De hangsúlyozom, erre meg kellett őket kérni! A munkaidő kezdetét és végét nem nagyon tartják be. A nagy melegben sem dolgoztak. Elhúzódtak hű- sölni, pihenni. Ahogy csökkent a déli hőség, szépen visszaszállingóztak, s folytatták, amit rájuk bíztunk. Azt állapítottam meg, hogy nem szabad őket lazítani hagyni, mert akkor azonnal minimumra csökken a munkaintenzitásuk. A munka soréin viszont teljes a lelkesedés és az egyenjogúság. Elképedve néztük, hogy a hatalmas acéldarabokat a nők ugyanúgy cipelték, mint a férfiak. — A munka mellett jutott-e szabad idő Kína megismerésére? — fordulok ismét Ursz Józsefhez. — Hetente egy pihenőnapunk volt, akárcsak a kínai munkásoknak. Náluk a vasárnapnak nincs különösebb jelentősége, így hát a pihenőnap mindig változó. Kezdetben gyakran vittek bennünket kirándulásokra, s rengeteg, csodálatosan szép pagodát, templomot néztünk meg. Tetszett is ez egy darabig, de azután már mindegyiket egyformának láttuk. Inkább pihenni szerettünk Ursz József volna. Szabad időben gyakran fociztunk. Hatan voltunk magyarok, úgy hogy félpályás meccseket játszottunk a kínaiak ellen. Talán dicsekvés lenne azt mondani, hogy szinte mindig mi győztünk, merthogy Kína nem igazán futballnemzet. Olyannyira nem, hogy bepanaszoltak bennünket, mert a nagy forróságban félmeztelenül, rövidnadrágban fociztunk a pályán, s ezzel vétettünk a kínai erkölcs ellen. — Milyen volt az étkezés? — Az első két hétben mindent megkóstoltunk. A kínai konyha világhírű. Azután rájöttünk, hogy a koszt csupán ínyenceknek való, de nem az átlag magyarnak. Nem is a pálcikával volt bajunk, hiszen komolyabb éttermekben evőeszköz is jár az ételhez, hanem hogy mindent édesen, olajjal főznek, s európai szemmel nem éppen a legnagyobb higiéniával. Ügyhogy a lekváros hal után bizony előkerült a hazai elemózsia — vallják be mindketten. — Mégis, mi az, amit érdemes lenne átvenni a kínaiaktól? — A mérhetetlen higgadtságot, nyugodtságot. Csak egy példát, ha mondhatok — veti közbe Ursz József —, két biciklis összeütközik, feltápászkodinak, s jót nevetnek egymás figyelmetlenségén. Nálunk ugye ilyesmi többnyire egészen másként fejeződik be, s jó. ha nem csattan el egy-két pofon. — Érdemes lenne tőlük átvenni azt a rohamos fejlődési ütemet, ami az utóbbi években jellemzi a kínai gazdaságot. Csakis a legkorszerűbb technikákat vásárolják meg. Gyakran még nem is igen tudják alkalmazni, de mindenáron igyekeznek megtanulni a legújabb dolgokat. — Önök mit tanultak meg? — Néhány kínai szót, köszönést, elszámolni egytől tízig, és egy pár kínai írásjelet leírni. Például azt, hogy Tantungtól Ningboig ... Bacsa András Kínai munkások csoportja az üzemcsarnok előtt és a nélkülözhetetlen jármű: a kerékpár Fotó és reprodukció: Veress E. V. L.
