Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
NÉPÚJSÁG 1988, április 21.. csütörtök Ülésezett a megyei KBT Közútjainkon nincs még megfelelő fegyelem A Bckcs Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat békési malmában a hagyományos malomipari termékek mellett az egészséges táplálkozást segítő új gabonakészítmények is egyre nagyobb mennyiségben megtalálhatók. Képünkön a kukoricacsíra osztályozásának ellenőrzését végzi a magszeparátoron Szekeres Sándor, az üzem egyik régi dolgozója Fotó: Veress Erzsi Orosháza újratelepítésének 244. évfordulójára Orosházát 1744. április 24- én alapították a Tolna megyei Zombáról átköltözött „szabad men etelű takszások”. Azóta 244 esztendő telt el. Az újratelepítés évfordulója alkalmából az Orosházi Városi Tanács, a Petőfi Művelődési Központ, a városi könyvtár és a Liszt Ferenc Zeneiskola többnapos programmal várja az érdeklődőket. Április 22-én, pénteken a művelődési központ emeleti klubjában Nagy Gyula nyugalmazott múzeumigaz- gátó Orosháza története és néprajza című monográfia születésének körülményeiről emlékezik meg. délután 6 órai kezdettel. Másnap, április 23-án este 8 órakor az evangélikus templom kertjében a városi fúvószenekar ad hangversenyt. Vasárnap, április 24- én 11 óra 15 perckor az új- ratelepítési emléktáblát ■ helyezik el a Zombai utcai volt iskola homlokzatán. Ez alkalomból beszédet mond Verasztó Antal költő. Hétfőn hangversennyel zárul a városalapítás tiszteletére rendezett többnapos programsorozat. 19 órakor az evangélikus templomban a Madrigál kórus és a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékeinek műsorát hallgathatják meg az érdeklődők. Cs. I. A Békés Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács tegnap tartotta éves testületi ülését Békéscsabán. Elsőként Mihalik György, megyei rendőr főkapitány szóbeli kiegészítése hangzott el. Többek között elmondta, hogy a megyei közlekedés- biztonsági tanács elnöksége teljesítette az ügyrendben meghatározott feladatát, elősegítette és szervezte a balesetmentes közlekedéssel kapcsolatos tevékenységet, összehangolta a közlekedés biztonságát javító feladatokat. Megtudtuk, hogy a közlekedésbiztonság javítására megyénkben 56 kerékpárútszakasz létesült, 61 kilométer hosszban. Szólt a főkapitány arról, hogy az év első negyedében — sajnos minden erőfeszítés ellenére — nőtt megyénkben a balesetek száma. 1988. első negyedévében megyénkben 139 személyi sérüléssel járó baleset történt. Jellemző volt a sebesség rossz megválasztása. az elsőbbségi szabályok semmibe vétele, a kanyarodási szabályok helytelen alkalmazása. Természetesen a rendőrök intézkedései — figyelmeztetések, helyszíni bírságok, szabálysértési feljelentések. alkoholszondáztatás. sebességmérés — megelőző hatást is eredményeztek. — Meggyőződésem — folytatta szóbeli kiegészítését Mihalik György —, hogy az immár 15. évébe lépett közlekedésbiztonsági tanács hatást gyakorol a közlekedési magatartásra és a közlekedési fegyelemre is. A megyei közlekedési tanács éves munkatervének egyik kiemelt feladata a gyermekek közlekedési baleseteinek megelőzése. Az „Iskolák a közlekedés biztonságáért" versenyben országos első helyezést ért el a Békéscsabai 2. Számú Általános Iskola. Az OKBT azzal is elismeri az MKBT-nek a gyermekek közlekedésbiztonságáért végzett munkáját, hogy 1989- ben megyénkre bízta a XXVI. Nemzetközi Iskolakupa kerékpáros és a XIV. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupa segédmotoros kerékpáros verseny országos döntőjének megrendezését. Az idősek — a közúti közlekedésben — halmozottan hátrányos helyzetben vannak, ezért kiemelt feladat az idősek és mozgásukban korlátozottak biztonságának elősegítése. Nagyrészt gyalogosan, kerékpárral, segédmotor-kerékpárral, fogattal közlekednek. Ennek tudatában az MKBT a múlt évben is megszervezte az öregek napközi otthonaiban a propagandaelőadásokat. Hiába azonban az oktatások, a továbbképzések, plakátok, röplapok. a sajtó, rádió és televízió felhívásai, közútjainkon még sincs meg a kívánt rend. Márpedig a közúti közlekedésben a törtetésnek, az egymással nem törődésnek, a meglévő, vagy csak vélt jogok erőszakos érvényesítésének, az indulatok gátlástalan elszabadulásának ára van. és a következményei a halottak és sérültek számával, és anyagi kárral mérhetők... A közlekedés- biztonsági tanács feladata továbbra is az. hogy kiáll- jon a közlekedési morál jobbítása mellett, és minden rendelkezésre álló eszközzel, kapcsolataival és aktíváinak mozgósításával, a közlekedők cselekvő bevonásával törekedjen a pozitív irányú változtatásra. A főkapitány részletes szóbeli kiegészítését hozzászólások követték, majd kitüntetések adományozására és jutalmak kiosztására került sor. A „Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozatát kapta dr. Fleischmann József közlekedési ügyész, OKBT-díszplakettet kapott dr. Orvos László mezőkovácsházi főállatorvos és Perlaki Lajos nyugalmazott rendőr őrnagy. OKBT nívódíjban részesült Ungár Tamás újságíró. Az Iskolák a közlekedés biztonságáért verseny mozgalom ban első helyezést elért iskolák jutalomban részesültek. B. V. Vándorbotakció A KISZ KB Élelmiszer- gazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa „Gazdálkodás” címmel hirdeti meg az idén a Vándorbot ifjúsági szakmai tapasztalatcsere-rendszer akcióját. A szeptemberben induló program célja az, hogy mind szélesebb körben elfogadtassák a kibontakozási programot, s ezen belül az ágazati tennivalók végrehajtásához nélkülözhetetlen új szemléletmódot, illetve a résztvevők — a már ilyen szellemben működő vállalatok bemutatása révén — konkrét cselekvési alternatívákat sajátítsanak el. A program szervezői az akció során összegyűjtött, s a pályamunkákban is megfogalmazódó vállalati tapasztalatokat továbbítják majd az érintett kormányzati szerveknek. Az Élelmiszergazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa a központi és vállalati szervezésű tanácskozások, illetve a pályamunkák témájára tizenöt javaslatot fogalmazott meg. A központi programok javaslatai között szerepel például, hogy foglalkozzanak az országos pártértekezlet irányelveiből adódó agrárpolitikai feladatokkal, az élelmiszergazdaságon belül a beruházások, a finanszírozás, a kereskedelem és a foglalkoztatás helyzetével, gyakorlatával és lehetőségeivel, valamint a kereskedelmi bankok és vállalkozói szervezetek helyével és szerepével az ágazatban. Övön alul — a sportcsarnokban Nagyszabású divatbemutatóval egybekötött zenés műsoron (vagy zenés műsorral egybekötött divatbemutatón?) voltam az elmúlt héten Békéscsabán, az impozáns új sportcsarnokban. A különböző sorsolások, eredményhirdetések és a Bergendy szalonzenekar szirupos produkciója után a szünetben a közönség felfrissülni igyekezett a büfékben. Velük tartottam én is, s egyike voltam annak a 25-30 embernek, aki körbeállta a pultot. Benn két felszolgáló serénykedett, s a hölgynek igazán kellett csipkednie magát, hogy az éhes, szomjas látogatók kívánságait teljesítse. Ebbéli igyekezetében egyedül maradt, hiszen férfikollégája ezalatt a „hátsó bejárathoz” odaszállingózó protekciós bennfenteseket szolgálta ki, mit sem törődve a becsületesen sorbanállókkal. Bosszantott a dolog, de azt hittem, csak egy-két barátot, ismerőst tüntet ki figyelmével. Miután azonban már nyolc-tíz ember — volt, aki másodszor, harmadszor — is sörhöz, üdítőhöz jutott, gondoltam egy merészet és beálltam én is a „kivételezettek” sorába. Ezen aztán — miután feltűnt, hogy ismeretlen vagyok számára — borzasztóan megrökönyödött és elmagyarázta, hogy egyszerű földi halandónak a pultnál kell rendelnie. Ekkor megkérdeztem, hogy másnak miért lehet előjoga, de gyorsan leszerelt: magánügy — mondta. Vitánkat hallva egyik kollégája a legotrombább módon adta tudtomra, hogy mit tesz velem, ha „nem férek a bőrömbe”. Primitív érvei „meggyőztek”, beálltam a pulthoz. Lassan elfogytak a vendégek, de engem véletlenül sem kérdeztek meg, hogy mit kérek. Közben a zenekar tagjai is megérkeztek, így hát reményem sem maradt arra, hogy kiszolgáljanak. Amikor rendelni akartam, mindig csak egy gúnyos fintor volt a válasz. Türelmes ember lévén, megvártam, amíg egyedül maradok; addigra már régen véget ért a szünet. Ekkor „szánt meg” a hölgy felszolgáló és adott egy kólát, meg egy szendvicset. Az egész nem nagy ügy, gondolhatja bárki, sokakkal megtörténik ez nap mint nap, és a többség már fel sem háborodik, némán tűri az ilyen megaláztatásokat. Egyébként is — . vélhetik —, léteznek olyan fórumok, ahol a panaszomat bejelenthetem: ilyen a vásárlók könyve (ezt kértem, de egyszerűen megtagadták), a tanács kereskedelmi osztálya, a népi ellenőrzés, esetleg megírhatom a rádiónak, a tévének... és még sorolhatnám. De az ilyen esetekből talán mégsem árt „ügyet” csinálni. Hiszen miért tűrnénk el, hogy bárki, aki valamilyen hatalmat kap a kezébe — mégha ez a „hatalom” mindössze arra, korlátozódik is, hogy a birtokosa eldöntse: megihatok-e egy kólát, vagy megehetek-e egy szendvicset — ezzel visszaéljen. Miért kellene elviselnünk, hogy aki a „másik” oldalon áll — azon az oldalon, ahol büntetlenül mindent megtehet —, minket „palira vegyen”, nevetségessé tegyen, emberi méltóságunkat a sárba tiporja. Sajnos vannak ilyen „büfések” másutt is: az ügyfelek érdekeit semmibe vevő hivatalnokok, a beosztottjaikat alattvalóiknak képzelő főnökök, az emberekkel nyugodtan packázgató, mindenütt élésködő . „kiskirályok”. Ha ezekkel nem szállunk szembe, nem vesszük fel velük a harcot, akkor — a hatalom arroganciájából fakadóan — még inkább a fejünkre nőnek, még megtámadhatatlanabbnak hiszik magukat, éppen ezért egyre gátlástalanabbak is lesznek. S nyugodtan állíthatom, ez a küzdelem nem lenne szélmalomharc, hiszen mi, az „innenső oldalon” levők vagyunk többen, módunk van, hogy határozott, kemény fellépéssel letaszítsuk őket az önhatalmúlag tákolt trónjaikról. Hiszen ideje lenne már, ha a ki kiért van, ki kinek az érdekeit képviseli, ki kiért felelős kérdéseket végérvényesen, az élet diktálta követelményeknek, a társadalmi együttélés szabályainak megfelelően megválaszolnánk. (bundula) Hogyan alakul az Erdélyből érkezők sorsa? A magyar politika — amint ezt több hivatalos nyilatkozat és állásfoglalás leszögezte — feladatának tartja a határokon kívül élő magyarok helyzetének figyelemmel kísérését, érdekeinek szükség és lehetőség szerinti védelmét. Hányán vannak, hogyan és kik foglalkoznak velük, miképpen alakul a jogi helyzetük, milyen segítséget kapnak, mi módon jutnak munkához; egyáltalán miképpen igyekszik jobbra fordítani sorsukat az az ország, amelytől életük megváltozását remélik. Egyebek között e kérdésekre kért választ az MTI- Press munkatársa a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok ügyeivel foglalkozó Állami Tárcaközi Bizottságtól. Mintegy 4 ezerre tehető a hivatalos román engedéllyel hazánkban tartózkodó, döntő többségében magyar nemzetiségű román állampolgárok száma. A másik, ugyancsak nagy csoportot az érvényes útlevéllel, vagy a kishatárforgalomra való okmányokkal, valamint a tiltott határátlépéssel érkezők alkotják. Az első évnegyed végéig mintegy 130 ezer beutazást regisztráltak, s minthogy ugyanebben az időben 2 ezer ideiglenes tartózkodási engedélyt adtak ki a magyar hatóságok, kitűnik, hogy a többség visszatért. A magyar politika n.em ösztönzi az áttelepülést, kinyilvánított elve szerint összekötő hídnak tekinti a nemzetiséget, ennélfogva azt tartja, hogy az érintettek emberi, kisebbségi jogait a szülőföldjükön kell biztosítani. Mindazonáltal a hazájukat nyomós indokból elhagyók beilleszkedését a lehetőségekhez mérten állami eszközökkel is segíti. Megtudtuk, hogy a hazánkban tartózkodó magyar nemzetiségű román állampolgárokat kérésük megvizsgálása után, az illetékes hatóság munkavállalásra jogosító, ideiglenes tartózkodási engedéllyel látja el. Ez jelenleg 30 napra érvényes és meghosszabbítható. Az engedély birtokában a tanácsok segítik a munkahelyhez, szálláshoz jutást. A megyei, illetve a fővárosi munkaügyi szakigazgatási szerv munkavállalási engedélyt ad ki, a munkakönyvét pedig okmányok bemutatása nélkül is kiállíthatják. Az Állami Tárcaközi Bizottság felhívta a tanácsok figyelmét arra is, hogy a munkára jelentkezőket a magyar állampolgárokkal azonos módon kell elbírálni. Mivel a cél az, hogy a külföldi állampolgárok lehetőleg szakképesítésüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek, ezért ne csak elfoglaltságot ajánljanak fel, hanem lehetőleg a szakterületükön helyezzék el őket. Az érvényes jogszabályok módot adnak arra, hogy a munkáltatók a román állampolgárságú dolgozók számára is igénybe vegyék az átképzési támogatást — szögezi le az ÁTB. A korrekt bánásmód kiterjed a gondok ismertetésére is, amelyekkel számolniok kell a külföldi állampolgároknak. Megtudtuk, hogy a tanácsok arról is tájékoztatják őket, hogy akik csak Magyarországra érvényes útlevéllel rendelkeznek, nem kaphatnak engedélyt a továbbutazásra. És azt is tud- niok kell, hogy a Romániában maradt családtagok áttelepítésére, a családegyesítésre jelenleg nincs esély. Továbbá: az elhelyezkedést nehezíti, hogy a szakképzettséget kívánó, szigorú alkalmazási feltételekhez kötött munkakörökben — például orvos, gyógyszerész, mérnök — .csak a végzettséget igazoló okrnáhy birtokában kaphatnak munkát. Arra a kérdésre, hogy hány munkahelyet ajánlottak fel eddig a különböző vállalatok, intézmények, azt a választ kaptuk, hogy az országos adat pontosan nem határozható meg, hiszen a tartózkodási engedély birtokában nincs különbség magyar vagy román állampolgárságú munkavállaló között. Figyelemre méltó tény azonban, hogy Budapesten 8050 munkahelyet ajánlott fel 650 vállalat a Magyar Vörös- kereszt és a Hazafias Népfront közös irodájának. Ami a megyéket illeti, ott a megyei tanács koordinálja az intézkedésben érintett szerveket. A beilleszkedést szolgálja, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal — a Tárcaközi Bizottság tagjaként — megbízta a Munkaügyi Információs Központot, hogy tájékoztassa a tanácsokat a munkavállalási és szálláslehetőségekről. Jelenleg öt városban: Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Nyíregyházán és Békéscsabán létesítettek átmeneti szálláshelyeket. Arra is lehetőség van, hogy a tanács rövid időre magára vállalja a lakbér kifizetését. Azoknak a külföldieknek, akik aprófalvakban telepednek le, á tanácsok megteremtik a beköltözés lehetőségét. Erre azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha a közelben megfelelő munkaalkalom is kínálkozik. Mi történik a betegekkel, s egyáltalán azokkal, akik szociális támogatást igényelnének? Megtudtuk, hogy elsősegélyben és adott esetben sürgős orvosi ellátásban részesülhetnek. A tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldieket megilleti a térítésmentes orvosi kezelés, ugyanúgy, mint a magyar állampolgárokat. Ami a szociális támogatást illeti, rendkívüli gyorssegélyt azonnal kaphatnak, a rendszeres támogatás előfeltétele a tartózkodási engedély. A döntés az első fokú tanácsi szakigazgatási szervre tartozik. Valamennyi társadalmi juttatásra való jogosultság (betegségi, anyasági, nyugdíj) — bár előzetes munkaviszonyhoz kötődik — tartamába beszámítható a megfelelően igazolt romániai munkaviszony is. Azok a külföldiek, akik már dolgoznak, családi pótlékot kaphatnak, keresőképtelenség esetén pedig táppénzre jogosultak. Megilleti őket a terhességi, gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik most már magyar iskolában akarnak tanulni? Ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a tartózkodási engedély birtokában nincs megkülönböztető elbánás. Beiratkozhatnak az iskola megfelelő ősz-, tályába, a hiányzó okmányokat az igazgató előtt tett írásos szülői nyilatkozat pótolhatja. Az egyetlen kivétel: megfelelő előzmény hiányában érettségihez a középiskola teljes utolsó évfolyamát Magyarországon kell elvégezniök. Az. ÁTB javasolja, hogy a magyarul nem tudó gyerekeket nemzetiségi iskolába vegyék fel. Az engedéllyel Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok beilleszkedésének, megfelelő életkörülményeik megteremtése elsősorban állami, tanácsi feladat. Ugyanakkor szükség van a társadalom segítő közreműködésére. Ez a segítőkészség sokoldalúan nyilvánul-meg a különböző vállalatok, szövetkezetek, intézmények, egyesületek, baráti társaságok, alkalmi csoportosulások és magánszemélyek részéről. A társadalmi összefogás szervezésére, az állami, tanácsi tevékenységgel való összehangolására az ÁTB a Magyar Vöröskeresztet kérte fel. A Vöröskereszt központi OTP-csekk- számlát nyitott, fogadja és elosztja a ruha-, bútorsegélyeket. A Vöröskereszt által szervezett társadalmi összefogás mellett már eddig is elismerésre méltó segítő munkát végeztek a különböző egyházak — emelték ki az MTI-Press számára adott tájékoztatás során, az Állami Tárcaközi Bizottság illetékesei. (MTI-Press)
