Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
1988. április 16., szombat o Vonalban voltunk — hét városban Mint azt már lapunk szerdai számában is jeleztük, rendhagyó módon voltunk vonalban kedden a megye hét városában. Békéscsabán Árpási Zoltán, Békésen Seres Sándor, Gyulán Niedzielsky Katalin, Mezőkovácsházán Bukovinszky István, Orosházán Scleszt Ferenc, Szarvason Nagy Ágnes, Szeghalmon Verasztó Bajos. A téma az MSZMP május végén esedékes országos pártértekezletének állásíog- lalás-tervezete volt, melyhez észrevételeket, véleményeket kértünk olvasóinktól, párttagoktól és pártonkívüliektől. Mint jeleztük, sokan hívtak bennünket telefonon, többen megkerestek személyesen és levélben is. Számos, olykor egymásnak ellentmondó véleménnyel találkoztunk, egy közös óhaj azonban mindenütt volt: kendőzetlenül, szépítés nélkül jussanak el az észrevételek a felsőbb pártszervekhez. Ennek a jogos igénynek szellemében készítettük el mi is összeállításunkat. A véleményeknek nyilvánosságot biztosítunk, közvetítjük azokat, de nem szintetizálunk és nem foglalunk állást, hiszen nem is feladatunk. Ez a pártalapszervezetekben és pártszervekben folyó viták után lesz majd esedékes. Még annyit előzetesen, hogy témakörönként és lényegében a tervezet felépítését követve szerkesztettük az anyagot. Egyöntetűen jó néven vette a párttagság a személyhez szóló bevezetőt. Ezzel, mint mondták, megszólítvá, közvetlenül felszólítva is érezték magukat a véleményalkotásra. Az észrevételek többsége szerint az állásfoglalás-tervezet helytálló, kritikus és kellőképpen önkritikus. A jelenlegi politikai és gazdasági helyzetet a korábbinál reálisabban elemzi. Néhány esetben azonban még „az eszményi szocializmus” illúziói is fellelhetők benne. Voltak, akik úgy vélekedtek, nem hat az újdonság erejével, sokban ismétli a korábbi dokumentumokat, általánosságokban fogalmaz. Néhányan hosz- szúnak tartják, nyelvezete bonyolult, az egyszerű emberek számára kevésbé érthető. Sokan már a tervezettől konkrét válaszokat vártak, tudni akarva, hogy a különböző kérdésekben mi a konkrét álláspont, cselekvési lehetőség. Kifogásolták, hogy rövid idő alatt több dokumentumot kellett megvitatni, véleményezni, s ehhez kevés idő állt rendelkezésre (Békés, Gyula, Orosháza, Szarvas). A helyzetelemző résszel kapcsolatban kifejtették: az állásfoglalás-tervezet a már ismert határozatokban megjelent tennivalókat foglalja össze. Hangneme óhajszerű, nem elég határozott. A párttagság és a közvélemény viszont határozott választ vár a párt vezető szerepének a tisztázására, a gazdaság, az ideológia, a szocialista demokrácia megújításának kérdéseire. Az idősebbek jelezték, hogy a párt vezető szerepébe vetett hitük megingott, nem értik a magánkezdeményezések támogatását, mivel szerintük az szocializmus össznépi állam. A kisebbségi vélemények jelzik a pártegység megbomlását — vélekedtek az idősebb kommunisták (Orosháza, Szeghalom). Mások a párbeszéd erősítését szorgalmazták (Gyula, Szarvas). Elhangzott az is: a párt még határozottabban nyilvánítsa ki, hogy a gazdasági-társadalmi reformok, a szocialista társadalom építésének tökéletesítését szolgálják. A párt, az állam és a tömegszervezetek funkcióinak elhatárolására szükség van, de ez a módszerek változását jelentse, és ne a pártirányítás gyengülését. Elhangzott olyan észrevétel, hogy az állásfoglalás-tervezet nem tesz pontot a kialakult politikai pluralizmus vitájának végére, nem kínál megoldást arra, miként lehet megvalósítani a pluralizmust az egy pár trendszer körülményei között (Békéscsaba, Békés). Nem kerülte el a figyelmet a felelősség kérdése sem. Volt olyan nézet, hogy a párttagság nem helyesli, ha „testületi döntés” fedezéke mögé bújnak a hibás döntésék előkészítői és meghozói. A párt iránt megnyilvánuló bizalomnövelő tényező lehet, ha megvalósul a döntésekben részt vevők személyes politikai felelőssége. Ehhez kapcsolódik az a vélemény, miszerint a végrehajtás ellenőrzése a pártmunkában rendszeres legyen. Az egyik telefonáló úgy fogalmazott, hiányzik az intézményesített kontroll a pártéletből (Orosháza). A választásokkal kapcsolatban megoszlottak a nézetek. Voltak, akik üdvözölték azt, hogy csak két cikluson át töltsenek be vezetők pártfunkciót, voltak, akik szerint ha jól végzik a munkájukat, maradjanak továbbra is. Meg kell teremteni a tisztességes visz- szavonulás .lehetőségét, hogy ne váljon az illető bukott emberré — javasolták többen is (Békés, Szeghalom). A kádercserével kapcsolatban elhangzott, hogy ne csak helyben, hanem felsőbb szinten is történjen meg, ne káderáttelepítés legyen, hanem frissítés, fiatalítás. Többen személyi változásokat is várnak a pártértekezlettől. A követelmények között első helyen a feddhetetlenség és a hozzáértés álljon (Békéscsaba, Mezökovácsháza, Szarvas). Többen örömmel vették, hogy a tervezet megfelelő terjedelemben foglalkozik az értelmiséggel, kifogásolták viszont, hogy nem szól a munkásosztályról (Békéscsaba, Orosháza). Hangsúlyozták, nem az a baj, hogy az értelmiség növekvő szerepére számítunk, hanem, hogy a munkásosztály hasonló jellegű említése hiányzik. Sok vélemény hangzott el az ifjúsággal kapcsolatban is. Méltatlanul kevésnek tartják az ifjúsággal foglalkozó részt, holott a kibontakozási programban a fiatalokra fokozottan számítani kell (Békés, Gyula). A fiatalok sokszor alapvető gondokkal küzdenek a továbbtanulás, az elhelyezkedés, a lakásszerzés esetében. Többen hangoztatták, hogy a szakszervezetek tevékenysége formálissá vált, nem töltik be érdekképviseleti funkcióikat (Szeghalom). Ugyancsak sok vélemény hangzott el a nyugdíjasok helyzetével kapcsolatban. Volt, aki úgy fogalmazott: ők azok, akik az elmúlt évtizedekben megalapozták eredményeinket, megteremtői voltak a szocialista társadalmi rendszernek, ezért nagyobb . anyagi, erkölcsi elismerést érdemelnének (Mezökovácsháza). Sokan helytelenítik a nyugdíjjárulék egységesítését, mert ez a legkisebb jövedelműeket sújtja. Többen szóltak a készülő nyugdíjrendeletről is. Sok vélemény hangzott el a főváros—vidék vonatkozásában (Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szeghalom). Kifogásolták, hogy a tervezet szól ugyan az arányosabb területfejlesztésről, de a tapasztalatok szerint a főváros csaknem mindenben helyzeti előnyt élvez. Nem értik, hogy a lakásépítésnél miért kell a fővárost előnyben részesíteni, és a vidékről egy szót sem szólni, hiszen itt hasonlók a gondok. Többen kifogásolták a megyében működő, fővárosi központú üzemek kedvezőtlen helyzetét, gyakran indokolatlanul alacsonyabbak a bérek például a vidéki üzemben, mint a fővárosiban (Békés, Szeghalom). Nagyon sok észrevétel hangzott el a tájékoztatással, az információval kapcsolatban. Egyöntetű volt a kívánság, legyen jobb a tájékoztatás a Központi Bizottság üléseiről, az itt elhangzott vitákról, az alternatívákról, mert csak így tud a tagság kellő ismeretet szerezni, állást foglalni és kiállni az elfogadott határozat mellett. Tekintsék a párttagságot felnőttnek a tájékoztatásban — fogalmaztak —, mert a végrehajtásban is csak ekkor várható el a felelősség. Szó esett a tömegkommunikációról is (Békéscsaba, Szarvas, Szeghalom). Volt, aki úgy fogalmazott, hogy néhány dolgot (például az adótörvényt) sikerült úgy összekuszálni, hogy hosszú, következetes munkával is nehéz lesz világossá tenni. Volt, aki úgy ítélte meg, hogy a tervezet érdemtelenül szentel nagy teret a tömegkommunikációnak (Szarvas). Mások úgy vélték, növekedni kell a sajtó szerepének, de a negatív példák mellett szóljon a kedvező folyamatokról is, például a Magyar Rádió (Békéscsaba, Szeghalom). Abban nincs vita — mondták —, hogy folytatni kell a reformot, viszont nem kevés azon vállalatok, szövetkezetek száma, ahol el sem kezdődött a kibontakozás. Mit kezdenek vajon az önállósággal ott, ahol a célokat nem határozták meg? — kérdezték többen. Volt, aki nem értette, hogyan lehetett deficittel jóváhagyni az állami költségvetést? (Békés.) Gondolták, majd kigazdál- kodjuk. Nem sikerült. Azóta is nő a ráfizetés, az adósság. Nagy gond, hogy az 1986. novemberi KB-ha- tározat végrehajtását — vélték néhányan — elodázták, a kifizetett bérek mögött nem volt valós teljesítmény. Az egyik párttag szóvá tette: a legutóbbi minisztertanácsi ülésen elhangzott, hogy a vállalatok egy része a nyereségnövelés egyszerű formáját választotta, emelte az árakat. Nincs információ arról, elmarasztalták-e ezeket. Egy telefonáló szerint sok gond forrása, hogy elmaradt a szükséges műszaki fejlesztés, a műszaki értelmiség nagy része nem a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozik (Békéscsaba). Sajnos a középiskolai képzés sem színvonalas. Az egyik pedagógus megkérdezte, hogyan akarják a fiatal értelmiségieket a megyében tartani? (Békés.) A Dunántúlon például többet keresnek, jobbak a lakáshoz jutás lehetőségei, nem beszélve a kereskedelmi ellátásról. Nincs nagy lehetőség a tudományos kutatásra, leértékelődött az értelmiségi pálya. Ennek kapcsán többen elmondták, vissza kell állítani a tudás és a munka becsületét. Tűrhetetlen — fogalmaztak többen —, hogy a sok átszervezés ellenére is nő a nem termelő szférában dolgozók száma. Példa erre az adóhatóság és sok más (Békéscsaba, Szarvas). Általában nagy az érdeklődés, az elvárás a pártértekezlet iránt, többen azonban megfogalmazták, hogy csak annyit vállaljon fel, amennyit a XIV. kongresz- szusig meg tudunk valósítani. A feladatok érthetők és végrehajthatók legyenek mindenki számára. Higgadtságra, józanságra, türelemre és következetességre van szükség a végrehajtás garanciáinak megteremtéséhez — összegezhetjük az elhangzottakat. Vállalati tanácsülés Békéscsabán Kiemelkedő évet zárt az Univerzál Huszonöt éves az MTESZ megyei szervezete Jubileumi emlékülés Békéscsabán Dr. Tóth János az MTESZ feladatait ismertette Fotó; Gál Edit Békéscsabán tegnap, pénteken ülést tartott az Univerzál Kereskedelmi Vállalat vállalati tanácsa, Hankó András elnök vezetésével. Az első napirendi pont keretében dr. Szolnoki Béla igazgató számolt be a vállalat elmúlt évi tevékenységéről és a vállalati tanács határozatainak végrehajtásáról. Az igazgató kiemelte: 1987 a „legek” éve volt az Univerzál életében. A forgalom csaknem 4 milliárd forint volt, 14 százalékkal haladta meg az előző évit. Különösen októberben és decemberben nőtt a forgalom, több mint 20 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát. Fejlődött a jövedelemérdekeltségű rendszer, az összforgalom 87 százalékát bonyolították le ezek az üzletek. Az előrelépést jól mutatja, hogy 1985-ben csak a forgalom fele valósult meg a jövedelemérdekeltségű egységekben. Fejlesztési politikájuk, a profilváltás, az új üzletek átadása mind-mind segítette az eredményességet. Erősödött a kapcsolat az iparral, a közvetlen beszerzés aránya megközelítette az 50 százalékot. A vállalat nyeresége mintegy 180 millió forint volt, 31 százalékkal magasabb, mint az előző évben. Javultak a hatékonysági mutatók is. Az eszközhatékonyság és a vagyonarányos nyereség 25 százalékkal magasabb, mint 1986-ban. Az egy főre jutó forgalom 3,6 millió forint. Nagy súlyt fektettek a fogyasztói érdekvédelemre, növelték a belső ellenőrzések számát. A bejegyzett vásárlói kifogások aránya 20 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A vállalat valamennyi dolgozója kivette a részét az év végi hajrából, amikor a leltározás és az átárazás jelentős többlet- energiát igényelt. Ezt követően a tanács megtárgyalta az 1988. évi vállalati tervet. Az idén nehezebb körülmények között kell helytállniuk, mint egy évvel korábban. Alapvető cél: a gazdaságosság és a fizetőképesség megőrzése a zavartalan működés biztosítása. Az áruellátásban a változó igények rugalmas kielégítésére törekednek. A kormányfelhíváshoz csatlakoztak: az idén is változatlan árrésszinttel dolgoznak. Hosszú távú céljuk a vállalati vagyonnövelés lehet, mivel ez biztosítja a hatékony gazdálkodást. Beruházási programjuk keretében 1988-ban megkezdődik Gyulán egy kisáruház tervezésének előkészítése. Folytatódik az üzletek felújítása a vállalatnál. Szigorú takarékossági intézkedéseket vezetnek be, csökkentve így a költségeket. A vitában felszólalók az érdekeltségi rendszer továbbfejlesztését szorgalmazták. A vállalati tanács elfogadta az 1987. évi gazdálkodásról szóló beszámolót és az idei tervet. A tanácskozás bejelentésekkel ért véget. V. L. Fiatal tsz-szakemberek tanulmányúton A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezetten segíti a közös gazdaságok fiatal szakembereinek külföldi tapasztalatszerzését. A nyelvet beszélő, 30 éven aluli mezőgazdák szakember- csere keretében utazhatnak az NSZK-ba és Svédországba, ahol farmokon ismerkedhetnek meg az ottani mezőgazdasági termelés gyakorlati ismereteivel. Ugyanúgy dolgoznak, akárcsak vendéglátóik: fizikai munkát végeznek, és felfrissíthetik, kiegészíthetik itthoni ismereteiket. Külföldi tanulmányaik csere jellegűek; ahá- nyan kiutaznak, ugyanannyian érkeznek magyar mezőgazdasági nagyüzemekbe a vendéglátó országból. Főként az NSZK-val alakultak ki -máris ilyen kapcsolatok. Évente 20-25 fiatal szakember látogathat el az NSZK valamelyik kis-, vagy középüzemébe, féléves, vagy akár egyéves időre. Gondot dkoz viszont, hogy hiányos a fiatal magyar szakemberek nyelvtudása, emiatt eléggé nehezen tudnak összeállítani egy-egy kiutazó csoportot. A TOT ezért is a Mezőgazda- sági Szövetkezetek Házában nyelvtanfolyamokat indított a világnyelvek oktatására. Az NSZK-toól érkező vendégek szintén a fiatalabb korosztályból kerülnek ki. Az NSZK-ból már visszaérkezett az első magyar csoport, fél éven át vettek részt az ottani gyakorlaton. A TOT-nál azt tervezik, hogy az idén 5-6 magyar mezőgazda látogathat él a svéd üzemekbe, és várhatóan eny- nyien érkeznek onnan az itthoni termelőszövetkezetekbe. Előkészítés alatt vannak a holland, a finn és a francia tanulmányutak. Tegnap délelőtt Békéscsabán, a városi tanács dísztermében — megalakulásának 25. évfordulója alkalmából — emlékülést rendezett a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Békés Megyei Szervezete. A meghívott vendégeket, valamint az elnökség tagjait — akik között ott volt dr. Tóth Júnos, az MTESZ főtitkára, Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára — dr. Körösfalvi Pál, az MTESZ Békés Megyei Szervezetének tiszteletbeli elnöke köszöntötte. Az emlékülés megnyitó beszédét Murányi Miklós, a megyei tanács elnökhelyettese, az MTESZ megyei szervezetének elnöke mondta el. Beszédében röviden áttekintette a megye műszaki szakembereinek összefogására alákult szervezet negyed- százados történetét. 1963-ban a hét egyesület, valamint az akkori megyei állami vezetés szorgalmazására megalakult a megyei intézőbizott- ság, amely az idők során szervezetté fejlődött, s ma közel ötezer műszaki értelmiséginek ad lehetőséget a társadalmi tevékenységben való aktív részvételre. Ezt követően, dr. Tóth János szólt a jelenlévőkhöz, beszédének középpontjában azokat az MTESZ-feladato- kat ismertette, melyek elősegíthetik a kormányprogram megvalósítását. Mint említette: az MTESZ-nek továbbra is szüksége van olyan „megszállott” szakemberekre, akik az extenizív időszakban is mindent megtettek a haladásért. Most, amikor létfontosságúvá vált a műszaki fejlesztés, az innováció, kiemelt - szerepet kell kapjanak a műszaki szakemberek. A XXI. század technológiája körülvesz bennünket, nem szabad kizárnunk magunkat ebből a fejlődésből. A magyar tudás világhírű, de ezt a tudást a termékeink nem tükrözik. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, s ez részben a műszaki szakembergárda feladata — szögezte le az MTESZ főtitkára. A továbbiakban arról szólt, hogy milyen lehetőségek vannak az országos, valamint a helyi szervezet kapcsolatának továbbfej liesztésére. Befejezésül kijelentette, hogy ez az értelmiség alkotni szeretne, s amennyiben mindenki ezt teszi, bizonyára sikerül a stabilizációs folyamat. Az emlékülés kitüntetések átadásával, majd dr. Körösfalvi Pál zárszavával fejeződött be. Az MTÉSZ Békés Megyei Végrehajtó Bizottsága emilékplakettet adományozott Gyulavári Pálnak, a megyei tanács elnökének, aki alapító tagja volt az MTESZ megyei intézőbizottságának. Emlékérmet öt, elismerő oklevelet pedig hat MTESZ-tag kapott. (bacsa)