Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. április 16., szombat NÉPÚJSÁG A világsajtó értékelése a genfi megállapodásról A túszok pisszenni sem mernek Embertelen körülmények az eltérített Boeingon • magyar— pakisztáni gazdasági tárgyalások Berecz Frigyes ipari mi­niszter delegáció élén ápri­lis 10. és 14. között Pakisz­tánban tárgyalt a két ország közötti gazdasági együttmű­ködésről vendéglátójával, Sudzsat Húszain ipari mi­niszterrel és öt másik ága­zati minisztérium vezetőivel. Berecz Frigyest Iszlámá­bádban fogadta Mohammad Ziaul Hakk köztársasági el­nök, Mohammad Han Dzsu- nedzso miniszterelnök, vala­mint Izarul Hán, a szenátus elnöke. • SZOVJET- AMERIKAI NUKLEÁRIS KÍSÉRLET Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivőjének be­jelentése szerint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok pénteken Géniben megálla­podásra jutott a közösen el­végzendő nukleáris kísérle­tek előkészítésének techni­kai feltételeiről. Az Egyesült Államok már tegnap útnak indította a szükséges beren­dezéseket, valamint a szak­értőket a Szovjetunió kísér­leti telepén elvégzendő föld­alatti nukeláris robbantás megfigyelésére, az adatok mérésére. A pénteki megállapodást a földalatti nukleáris kísér­letek korlátozásáról később megkötendő egyezmény elő­készítésének is tekintik. • TÁMADÁSOK A RAKÉTASZERZŐDÉS ELLEN A szenátus vitájának kö­zeledtével az amerikai jobb­oldal megnövelte támadásait a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati nukleáris eszközök (KHR— HHR) felszámolásáról meg­kötött szovjet—amerikai szerződés ellen. Mint ismeretes, a külügyi bizottság elfogadásra aján­lotta a szerződést, a szélső- jobboldal azonban a szená­tus teljes ülésének vitájában újra elő akarja terjeszteni azokat a módosító javaslato­kat, amelyek gyökeresen megváltoztatnák a szerző­dést, lehetetlenné tennék a ratifikálást. Egyúttal a szer­ződés ellenfelei ismét igye­keznek kétségeket támaszta­ni az abban foglalt rendel­kezésekkel szemben. • AZ AFGAN ELLENFORRADALMÄROK ELUTASÍTJÁK A GENFI MEGÄLLAPODÄST Az afgán ellenforradal­márok — saját bejelentésük szerint — rakétákkal lőtték csütörtökön este és pénte­ken a kormányerők állásait az ország keleti részén, a pakisztáni határ közelében. Állítólag a hadsereg több mint tíz katonája életét vesztette. A kormányellenes erők el­utasítják a csütörtökön, Genfben megkötött megálla­podást, és már jóelőre kilá­tásba helyezték a fegyveres harc folytatását. • AMERIKAI VÉTŐ AZ ENSZ BT-BEN Az Egyesült Államok pén­teken megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a határozati javaslatot, amely elítéli Izraelt a megszállt arab területeken folytatott politikája miatt. A BT ti­zennégy másik tagja igen­nel szavazott. A Biztonsági Tanács de­cember 9., a palesztin felke­lés kezdete óta az ötödik al­kalommal tűzte napirendre a megszállt területek hely­zetét. A csütörtökön Genfben Afganisztánról aláírt meg­állapodás-csomag annak el­lenére jelentős tényezője le­het a regionális konfliktusok rendezésének, és így a nem­zetközi enyhülés előmozdítá­sának, valamint a szovjet- amerikai viszony további ja­vításának, hogy nem intéz­kedett a katonai segítség- nyújtás kérdéséről — ebben foglalható össze annak a 350 újságírónak a véleménye, akik a Nemzetek Palotájá­ból tudósították a világot a fontos eseményről. A történelmi jelentőségű mozzanat — amelyben itt nemzetközi sajtómegfigyelők egyértelműen a szovjet ve­zetésnek, személy szerint Gorbacsov főtitkárnak nagy érdemet tulajdonítanak — a szovjet fegyveres erők sza­bályozott, fokozatos kivoná­sának szerződéses vállalása. Szintén a megbékélés irá­nyába hathat a sok millió menekült előirányzott, biz­tosítékokkal szavatolt haza­térésének lehetősége, ám et­től, valamint az előző té­nyezőtől nem különíthető el, sőt velük elválaszthatatlanul is összefügg annak szerző­déses kinyilvánítása: a to­vábbiakban nem engedhető meg semmiféle külső be­avatkozás Afganisztán bel- ügyeibe. Éppen ézzel összefüggés­ben tartja azonban kérdé­sesnek a genfi Le Matin és a zürichi Neue Zürcher Zei­tung tudósítója lapja pénte­ki számában, hogy Shultz külügyminiszter sajtóérte­kezletén mégis fenntartotta a jogot az Egyesült Államok számára a lázadóknak jut­tatót katonai segítség foly­tatására. Igaz, fűzik hozzá a politikai megfigyelők — enyhítésképpen az amerikai diplomácia vezetője azt is kijelentette: „önmérsékletre az Egyesült Államok is ön­mérséklettel válaszol”. Meg nem erősített genfi hírek szerint, amelyeket több pénteki svájci és ame­rikai újság is ismertet, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között hallgatólagos megállapodás van érvény­ben: a szövetségesek a szö­vetségeseiknek juttatott ka­tonai segítséget — az Egye­sült Államok esetében a lá­zadókról, a Sszovjetunió ese­tében a törvényes kabuli kormányról van szó — fo­kozatosan megszüntetik, de azzal a kikötéssel, ki-ki fel­újítja, ha a másik félnél fegyverszállítást tapasztal. Feltűnő volt ezzel összefüg­gésben Shultz külügyminisz­ter minden egyéb kommen­tártól elzárkózó ama meg­jegyzése, a Stringer rakéták szállításának állítólagos meg­szüntetésére vonatkozó kér­dés kapcsán, hogy Washing­ton „írásban nem állapodott meg a szovjetekkel”. A Le Matin feltételezése szerint Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Shultz csütörtök esti rövid megbe­szélésén — a moszkvai szov­jet—amerikai csúcs előké­szítésének kérdésén kívül — valószínűleg szintén érintet­te a katonai segély nehéz problémáját. Sevardnadze — mint a La Suisse című befolyásos gen­fi újság idézte — az ameri­kai segítség folytatásáról szólva kijelentette: ha Wa­shington továbbra is fegy­vereket juttat a felkelőknek, akkor ez bonyolítja ugyan a helyzetet, de nem befolyá­solja azt döntő módon mind­addig, amíg Afganisztán és Pakisztán tiszteletben tartja a megállapodásokat. Az alá­írt megállapodások szövegé­be szintén nem került bele az a tény, hogy — tekintet­tel az Afganisztánban foly­tatódó katonai tevékenység­re — Diego Cordovez ENSZ- főtitkárhelyettes a belső af­ganisztáni probléma előmoz­dítása céljából ingázni fog a kabuli kormány és a mu- dzsahideknek nevezett fel­kelők között. Üjabb tárgyalás volt pénte­ken az elterített kuvaiti gép fedélzetén a légikalózok és egy algériai megbízott kö­zött. A tárgyalások tartal­máról és kimeneteléről az esti órákig nem adtak ki tá­jékoztatást. Az A1 Kabasz kuvaiti lap pénteki számában viszont olyan értesülést közölt, hogy a gépeltérítők túszaik elen­gedéséért állítólag már meg­elégednének két, Kuvaitban fogva tartott libanoni terro­rista szabadon bocsátásával is. A lap szerint egyiküket, a 27 éves Musztafa Juszef Badreddint halálra ítélték, míg másikuk, a 32 éves Ju­szef al-Miszavi életfogytig szóló börtönbüntetést ka­pott. A lap hozzáfűzi, hogy a kuvaiti kormány ezt a kö­vetelést is elutasítja. A csütörtökön szabadon bocsátott túsz, az 55 éves Dzsabal Abdallah al-Satih újságíróknak elmondta, hogy fogva tartói többször A Nápolyban végrehajtott rob­bantásos merénylet ügyében nyomozó olasz hatóságok egy japán terroristát köröznek: a helyszíni tanúvallomások alap­ján ugyanis a 39 éves Okudaira Dzsundzo képét rekonstruálta a rendőrség. Alapos a gyanú, hogy ez a személy volt az ame­rikai katonák klubja ellen elő­ző este elkövetett akció gyakor­lati végrehajtója. Az AFP fran­cia hírügynökség római irodájá­val egy Ismeretlen telefonáló erős arab akcentussal beszélt, angol nyelven közölte: az isz­lám Dzsihad „brigádjai” vállal­ják magukra a vérengzést. Az alig pár napja alakult olasz kormány De Mita minisz­terelnök vezetésével összeült péntek délelőtt, s ezen az újon­nan kinevezett belügyminiszter, Antonio Gava frissen beszámol­hatott miniszter kollégáinak a merénylettel kapcsolatos nyo­mozás addigi eredményeiről. Az ülés után újságíróknak adott nyilatkozatában Gava megerősí­tette, hogy „nemzetközi” (vagy­is valamilyen külföldi regionális konfliktushoz kötödö) terrorcse­lekményről van szó. is ütlegelték, s az eltérített gép fedélzetén a túszok em­bertelen körülmények kö­zött várják sorsukat. Szavai szerint a gép középső ajta­jára a légikalózok robbanó­szereket erősítettek, s kímé­letlenül ütlegelik foglyaikat, ha azok megszegik paran­csaikat, köztük azt, hogy pisszenni se merjenek, ma­radjanak abszolút csendben. Teljesítsék a gépeltérítők követelését, különben min­den túszukat megölik — ez­zel a kéréssel fordult egy utas pénteken a kuvaiti ha­tóságokhoz. Az utas — neve alapján valamely arab állam polgá­ra — rádión beszélt az al­gíri repülőtér irányítóköz­pontjával. Rendkívül rossz idegállapotban lehetett, mert hangja annyira reszketett, hogy a központban először nem értették, és meg kellett vele ismételtetni az üzene­tet. Az egész országban körözik Okudaira Dzsundzo japán terro­ristát, mivel szinte bizonyos, hogy ő követte el a merényletet, mégpedig „megrendelésre”. Az már kiderült, hogy a japán fér­fi öt nappal korábban érkezett Nápolyba, majd a város egyik központi szállodájában rendez­kedett be. ö bérelte azt a fehér színű Ford Fiesta gépkocsit, amelyben felrobbant a gyilkos pokolgép. Okudaira Dzsundzo, aki valószínűleg másodmagával készítette elő az akciót, a „Vö­rös Hadsereg” elnevezésű ter­rorszervezet tagja. Líbia olaszországi nagykövete az ANSA olasz hírügynökség­nek adott nyilatkozatában ha­tározottan leszögezte, hogy or­szágának semmi köze sincs a nápolyi merénylethez. A diplo­mata azért tartotta szükségesnek ezt közölni, mert az észak-afri­kai országot gyanúba keverte az a tény, hogy két évvel ezelőtt, éppen április 15-re virradó éjjel hajtottak végre légitámadást amerikai repülőgépek Líbia el­len. Merénylet megrendelésre a Mjchm&ó -ban olvastuk: Darkervadászat Zágrábban Talpig feketében Zágrábban óriási vésztjósló fekete plakátok hirdetik a 428-222 SOS telefonszolgálatot. Az összevert és meg­alázott, éjszakánként gyakran menekülni kényszerülő, ágyukból kiebrudalt asszonyok és gyerekek védelmére március elején önkéntes telefonügyeletet szerveztek a feminista nők (számuk immár elérte a hetvenet), a rendőrségnek és a helyi nőtanácsnak, a PPT-nek a tá­mogatásával. Tresnjevka község valamikori rendőrállomására, jelenleg a községi ifjúsági otthon épületébe igyekszem, ott beszéltük meg a találkozást az SOS telefonszolgálat vezetőjével. Ügy egyeztünk meg, hogy a zágrábi Fekete Rózsa szervezetről is elbeszélgetünk, akik talpig feketében járnak, hátrasimított, feketére festett hajúikról, sápadtra púderozott arcukról, sö­tétbordóra festett szájukról, feketére kihúzott szemöldökük­ről és szempillájuikról, ezüstékszerükről, a fordított kereszt­ről ismerhetők fel, akiknek hadat üzentek a zágrábi aggódó szülők és az egészséges életfelfogású férfiak. Mert állítólag öngyilkosságra serkentik ártatlan követőiket, a feketébe öl­töző tanulóifjúságot, a „darkerok”-at. A szervezet tagjait rögeszmeszerűen foglalkoztatja a halál. Halálra megy a já­ték, s egy-egy tag haláláról társasjátékkal döntenek. Nos, egy megtért fiú szerint, ha jól értettem, Vlatkónak szólítot­ták a többiek, csak a gyávákra vár 24 órán belül halál; az, akinek van bátorsága, és nyilvánosságra hozza, mit követel tőle a szervezete, az megmenekül. Hogy ebből mi igaz, és mi nem, erről akartunk beszélgetni a Tresnjevka községi SZISZ székházában. De nem beszélgettünk ... Fülbevalója fordított kereszt Nem, mert ott állt előttem az SOS telefonszolgálat veze­tője, Zeljka Mrkié, szociológiai szakos végzős egyetemista talpig feketében. Megdöbbenésem tudomásul veszi, és ezt tekintetével közli is velem. Számba veszem öltözetének da­rabjait: fűzős fekete cipő, fekete harisnyanadrág, fekete mi­niszoknya, hosszú, fekete blúz, széles fekete katonaövvel át­fogva, nyaka köré nagy fekete kendőt tekerve, sötét haja hátrafésülve és összefogva, szája bordóslilára festve, kezén ezüstékszer, rajta egy halovány bimbó, fülében ezüst fül­bevaló: nagy, fordított kereszt és egy parányi vörös fa­gyöngy, a Fekete Rózsa szimbóluma. Állítólag erről lehet őket felismerni. Barátnőjének haja is hollófeketére festve, arca sápadtra púderozva, szemhéja, szempillája feketére ki­húzva, szája bordásbarna. Akár egy hindu filozófiai könyv nőalakját látnám: halovány lány feketében és szürkében. Vajon az ifjúsági szervezet székhazában, a rendőrség vé­dőszárnya alatt milyen tanácsokat adhat egy nő, fülében a fordítót kereszttel, mondjuk egy középkorú nőnek, akit ép­pen most vert össze a férje és dobta ki az utcára gyere­kestül? Elegük lett a farmerból Az újságírók ezerre becsülik a darkerok számát. Az ille­tékesek városszerte azt mondják, ez a szám azért mégis­csak túlzás. A szülők nyomására már betiltották a KSET zeneterem hétfői műsorát. Zágrábban verik a darkerokat. Vadásznak rájuk. Egy szerencsétlen papot is kirángattak az autójából és összeverték, mert csak azt látták, hogy fe­kete ruhát visel. Félve szállók be a taxiba, és merészkedek a darkerok állítólagos melegágyába, a Jabuka ifjúsági klub­ba, amely a SZISZ Tuskanac helyi szervezete keretében mű­ködik, tizenkilenc éve. Egy kis tolóablakon át árulják az 1500 dináros belépőjegyet. A műsor vezetője Toni Ledic. A Jabukának története van. Hat évvel ezelőtt a Dark Dance (sötét vagy alvilági táncok) című összeállítás volt műsoron, majd alternatív zenét hallgattak itt a fiatalok. Most pedig azt mesélik, hogy darkerközponttá vált: gyer­tyafény mellett különös zenét hallgatnak. Igaz, nem érkez­tem olyan későn, amikor már gyertyát mernek gyújtani ilyen helyeken. Hát sötétnek sötét volt a termekben, ahol a fiatalok táncoltak, jobban mondva különösen ugráltak. Nincsenek feketében, de van rajtuk valami nagyon fekete: a hajuk, a sminkjük a legjellemzőbb. Nem járnak tiszta fe­ketében, mert verik őket. Á darkerfiúkat. A lányokat csak fenyegetek és molesztálják. A beszélgetés könnyen indul, Zeljka 16 éves: — A fe­kete elegzánsabb és feltűnőbb. Ha mást nem, megkérdezik, kit gyászolok. És én akkor nevetek ... Máshol a múltat gyászolják, mi meg a jövőnket. Vince 17 éves: — Így más­nak érzem magam, és kiválhatok ebből az Ilicán hömpöly­gő tömegből. Kajka (17): — Hogy miért járunk feketében? Azért, mert ha világoskéket öltünk fel, a kutya sem ugat meg bennünket. Így meg, ha mást nem, sok mindent meg­tudhatunk magunkról az újságokból. Azt, hogy öngyilko­sok akarunk lenni, meg ilyesmit. Különben is, mielőtt a farmert fekete ruhára váltottam volna, akkor is többször gondoltam az öngyilkosságra. Gojmir (19): — Érdekes, ami­kor farmerban járt a szopós gyerek és az aggastyán, senki sem aggódott. Nem féltek, hogy öngyilkosok leszünk. Most elegünk lett a farmerból, a fiatalokkal való nemtörődöm­ségből. Abból, hogy az ország vezetői, a politikusok elját­szották a jövőnket, mondhatnánk úgy is, hogy elkártyáz­ták, ugyanúgy, mint ahogyan a Fekete Rózsa szervezet kár­tyajátékkal dönti ei, kinek milyen módon kell bevégezni az életét. Mondja már meg nekünk, miben és kinek hihetünk? S mit mond majd a gyerekének, ha nem tudja elintézni, hogy abba az iskolába iratkozzon be, amelyikbe akar, ha nem vehet neki mondjuk egy butikot. Hogyha nem lesz pénze butikra, a fia nem akar egy egész életen át platnit lyuggatni egy gép mellett. Miért ne engedné meg, hogy úgy öltözködjön, ahogyan érzi magát. Feketébe. Zeljka (18): — Azt állítják, Zeljko Malnar az eszmei vezérünk. Kell -is ne­künk vezér! Mi egyszerűen tartalmas életet követelünk ma­gunknak. Nekem két testvérem van. Szüleim pedagógusok. Azt mondják, lassan ők is felőlük a fekete ancúgot, hogy felfigyeljenek rájuk. Mármint a pedagógusokra. Szemezés gyertyafénynél Toleráns viselkedésem gyümölcseként este 10 órakor meg­mutatja a két SOS-telefonszolgálatos feminista lány az ál­landó gyülekezőhelyüket, A két hársfához címzett vendég­lőt, és jutalomként, miután összenéznek, meghívnak egy éjszakai teára. Sehová máshová, mint a zágrábi Ifjúsági Művelődési Központba. A belépőjegyi 1500 dinár, de nem mehet be akárki, jóllehet szabadok az asztalok. Minket a fekete pulóveres, hosszú, sima hajú, negyvenen túli mű­sorvezető, Toni vezet be. Néznek ám bennünket, és akkor veszem észre, hogy én is fekete blúzban vagyok. No, meg a hajam is fekete. Benn sötét van, gyertyák fényénél fog­lalunk helyet. Két fiú| a színpadon kitartóan ordítja: Le Magyarországgal! Le a magyarokkal! Le Magyarországgal, ha mondom! Vendéglátóim összenéznek. Hát, jó helyre hoz­tuk! — állapítják meg. De tudja, Glembay-komédiát ad­nak elő. A bárpultnál ivó férfiak hátat fordítanak az Ró­kának, és méricskélnek bennünket. Az énekesnő 50-en túli, állig feketében, a haja hófehér. Köré tömörülnek a sápadt arcú, sima, fekete hajú lányok. Ja, és a Toni! Minden fe­kete szereléses lány imádja, és nem emlékeznek! a veze­téknevére. Azt mondják, az nem is fontos. Arra a kérdésre már nem kaptam választ, mit keres az Ifjúsági Művelődési Központban egy kikopott, idős sanzonénekesnő és egy ugyancsak idiős műsorvezető? A feketében öltözöttek szem­mel tartanak, kellemetlen szemezés ez a sok gyertya fé­nyénél. Itt nincs tizenéves, csak huszonéves, és legtöbbjük feke­tében. A Teslina 7. alatti Ifjúsági Művelődési Központ mű­sorfüzetének hátulján, a hófehér papíron egy óriási fekete, rövid szárú kereszt, a kereszt keretben, s benne egy hulló fekete szirom, de nézheti az ember stilizált rózsabimbónak is. Az énekesnő neve: Lada Skok. Rám támad egy férfi. Fekete köves gyűrűmet megragadva recsegi: Ahá, te is az övéké vagy! Te is1 közéjük tartozol. Téged nem ismerlek még. Ni csak, milyen fekete a hajad! — cihái meg. A je­lenet más férfiakkal, különféle szövegváltozatban megis­métlődik. A sápadtra púderozott fekete hajú lányok félel­metes látványt nyújtanak az ingatag gyertyafénynél. Inam­ba száll a bátorság. És kivet az idegenként szemmel tartó társaság. Behúzom a nyakam, szaladok át a téren, ahol ha­marosan az Egynapos galéria mutatja be a fiatal művésze­ket a leszboszi, a homoszexuális és a biszexuális és femi­nista művészeket. Mellettem egy kapualjból kilép egy férfi, és torkaszakadtából ordítja: Darkervadászat! Árulja a még langyos ifjúsági lapot. S végül Zágráb főterén, a Köztár­saság téren visszhangzik a rikkancs hangja: Vadászat a darkerekre! Dar-ker-va-dá-szat! Cslpak Ibolya II nagyvilág hírei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom