Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

Az egyházpolitika érvényesülése Mezőkovácsházán és térségében Cuius regio, eius religio — akié az or­szág, annak vallása (követendő). Ezt a latin mondást az 1555. évi augsburgi bé­kében elismert elvként fogadták el a szerződő felek. Nálunk, a történelmi JMla- gyarországon évszázadokon keresztül az érvényesült, hogy amilyen vallást köve­tett a földesúr, olyat kellett felvennie a jobbágyainak is ... Az állam támogatását élvező; a hatalommal és jelentős birtok­kal rendelkező egyházak az 1945 és 1950 között vívott politikai küzdelemben alul maradtak. Megszűnt például a katolikus egyház kiváltságos helyzete is. Az 1948. június 16-i Országgyűlés pedig az állam és az iskolák szétválasztását szavazta meg. (Az akkori Békés megye területén 568 fe­lekezeti tanító és tanár került állami stá­tusba, valamint csaknem 25 ezer gyermek tanult államosított intézményekben.) Az állam és az egyházak között 1948-ban, il­letve 1950-ben létrejött egyezmények el­vei csak az 1960-as években kezdtek meg­valósulni a gyakorlatban. II tájékoztatás kölcsönössége és őszintesége Időszerű és hasznos témát tűzött napirendre Mezőko­vácsházán a párt végrehajtó bizottsága a közelmúltban. A testület részletekbe me­nően megvitatta dr. Fekete Lajosnak, a városi tanács elnökének írásos jelentését, amely azzal foglalkozott, ho­gyan érvényesül ma az egy­házpolitika a mezőkovács­házi térségben, nevezetesen tizenegy településen. De még mielőtt belefog­nánk ennek ismertetésébe, pillantsunk bele a Vallástör­téneti Kislexikonba, amely­ben az egyházpolitika fo­galmának meghatározását a következő mondatok vezetik be: „Az állam és egyház vi­szonyának a mindenkori uralkodó osztály érdekei sze­rint történő rendezése. Ná­lunk a Magyar Népköztár­saság általános politikájá­nak része, amely a szocia­lista építés érdekei szerint szabályozza az állam és az egyházak viszonyát." Feleslegesnek bizonyult az aggodalma Szabó István vá­rosi első titkárnak, aki az ülést levezette. Ugyanis tar­tott attól, hogy a téma „ké­nyes volta" miatt esetleg nem lesz majd hozzászólás. Szerencsére nem így tör­tént, mert jócskán akadt vé­lemény és javaslat: sőt, még „meakulpázás" is. De kezd­jük az utóbbival, mert csakugyan elhangzott, hogy a jogokkal, kötelességekkel és a helyi lehetőségekkel nem mindenki van tisztá­ban. Ezt egyébként Lénárt Imre megyei egyházügyi tit­kár is megerősítette. Pedig, mint mondotta, nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a tanácselnök évente több al­kalommal is eszmét cserél a különböző egyházak és fe­lekezetek lelkészeivel. Ter­mészetesen nem jó, ha min­dig csak az állami vezetők kezdeményezik a találkozót: a papok is felkereshetik időnként őket. s így közösen megbeszélhetik a gondokat és a helyi teendőket. Saj­nos, sok esetben maguk a szakigazgatási szervek sem értik a dolgukat: például a hitoktatásról nem kérnek információt. Vagy: az egyik helyen engedéllyel, a mási­kon anélkül létesítenek új egyházi épületet. Ezeket a hibákat, ellentmondásokat ki lehetne küszöbölni, ha rendszeres lenne a kölcsö­nös és őszinte tájékoztatás Mindössze három települé­sen. Dombegyházán, Ma- gyarb'ín hegy esen és Mező­kovácsházán vesznek részt a papok a Hazafias Népfront munkájában. Igényesebb társadalmi rendezvényeket A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy az utóbbi időben nőtt az egyházak befolyása a lakosságra. Főként az idős emberek körében jelentős a hatásuk, és ez részben a val­lásos neveltetéssel, érzület­tel: részben pedig a magá­nyossággal, az elhagyatolt- sággal. valamint a szociális problémákkal van összefüg­gésben. Amint az írásos előter­jesztésből is kitűnt: az egy­házak nemcsak az értelmisé­get, hanem az ifjúságot is igyekeznek megnyerni, s el­sősorban az iskoláskorúakat. Ennek egvik formája a csaknem valamennyi tele­pülésen folyó hitoktatás, s a nagyobb egyházi események­re való felkészítés. (Ilyen például az első áldozás, a konfirmálás stb.) Ugyancsak a gyakorlatból vett eseteket említették meg a hozzászólók. Sok csa­ládban a nagyszülők nevelik unokáikat ■ vallásosságra, vagy maguk a szülők ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a fiatalok templomban esküd­jenek. És itt álljunk meg egv kicsit. Valós tény: a pa­pok nagy gondot fordítanak a szertartások rendezésére. Ideológiai engedmények A végrehajtó bizottság ülésén konkrét feladatok fo­galmazódtak meg. Alapjá­ban véve korszerűen értel­mezik az egyházpolitikát a ■legtöbb helységben, s a ta­nácsi és egyházi vezetők kapcsolata megfelelő irány­ban fejlődik. Nem szabad viszont megengedni, hogy az egyházakkal, felekezeti kö­zösségekkel kapcsolatos ügyeket, tennivalókat alábe­csüljék, avagy formálisan és szakszerűtlenül kezeljék a hivatalos szervek. A tömegkommunikáció­ban megszaporodtak az egy­házakról és a szertartásokról szóló műsorok, illetve írá­sok, s a párttagok egy része értetlenül fogadja ezeket. A párt szövetségi politikájának hiányos, vagy rossz értelme­zésével magyarázható, hogy egyesek túl soknak tartják az egyházaknak tett enged­ményeket. sőt mi több: ad­minisztratív fellépést sür­getnek. Elvárható minden tanácsi vezetőtől, hogy igényeljék az egyházak és egyházi kö­zösségek társadalmi céljain­kat támogató kezdeménye­zéseit, s a törvényes keretek figyelembe vételével segít­sék, támogassák ezeket. Ügyelni kell arra is, hogy az egyházakkal kötött meg­állapodások betartásával vé­gezzék a lelkészek a hitéleti tevékenységüket. Például a népfrontmozgalomban, a bé­kemunkában, a családvéde­lemben, az idősek gondos­kodásában, és még számos területen való együttműkö­többek között a temetése­ken elmondandó búcsúbe­szédek tartalmassá, megha­tóvá tételére. Tisztelet a ki­vételnek, de nemigen hat az érzelmekre annak a világi személynek a szövege, aki mindig ugyanazt mondja, csak a nevek és az adatok mások. Az is igaz, hogy a párt- és a tanácsi vezetők nem vállalnak temetéseket, s különféle okokra hivat­koznak. Egyébként azokon a helyeken, ahol van templom és pap, általában naponta kerül sor szertartásra. Erre kevesen szoktak elmenni, míg a nagyobb egyházi ün­nepeken jelentős számban vesznek részt az emberek. A római katolikus felekeze­tekben folyó hitoktatásra — a hat településen — össze­sen 250-300 gyermek jár, s ez az általános iskolások mintegy hat százalékának felel meg. A mezőkovácsházi térség­ben lévő templomok többsé­gét felújították, viszont né­hány létesítmény rossz álla­potban van. Az épületek környezete rendezett, de a temetőkről ez nem mond­ható el. nélkül dés nem kíván ideológiai en­gedményeket egyik féltől sem. Ám az mindenképpen kívánatos: a szakigazgatási szervek (és akik még ebben a -kérdésben illetékesek) az egyházpolitikai ügyek inté­zésében legyenek szakszerű­ek, az ide vonatkozó jogsza­bályokat jól ismerjék meg. Az ifjúsági szervezeteknek szintén megvannak a saját feladataik. Legyenek olyan programjaik, amelyek érde­kesebbé, élénkebbé teszik a mozgalmi életet, maximáli­san kielégítve a közösségi igényeket. (Az egyházak nem véletlenül törődnek többet a fiatalokkal, hogy megnyerjék őket a hitélet­re.) ♦ A sok felmerült probléma közül befejezésül csak egyet emelünk ki. A párttagok zö­me még ma sem mer részt venni a vallási szertartással járó eseményen; értem ez alatt a templomi esküvőket, keresztelőket, vagy az egy­házi temetéseket. Ügy érzik azonban, hogy jelenlétükkel meg kellene tisztelni a roko­nokat, szomszédokat vagy is­merősöket. Mit válaszoljunk erre? Azt, hogy mindenki elmehet ezekre a rendezvé­nyekre, de a párttagoknak tartózkodniuk kell attól, hogy az egyházi előírások­hoz, szokásokhoz alkalmaz­kodva aktívan bekapcsolód­janak az eseményekbe. Bukovinszky István GÁL EDIT KÉPRIPORTJA Hétvége Eleken A legtöbb művelődési házban, vagy könyvtárbam arról panaszkodnak, hogy a rendezvényeik iránt inkább csak a fiatalok, vagy a nyugdíjasok érdeklődnek. Ugyanakkor nem egy középkorú embertől hallani, hogy nem tudnak hová elmenni, hiszen aLig találnak maguknak való prog­ramot. Az Eleki Nagyközségi Művelődési Ház „büfénapjai" azonban éppen azt a célt szolgálják, hogy a középkorú lakosságnak is legyen lehetősége a szórakozásra, a társas összejövetelre. Erről beszélt többek között Topa Sándor- né, a művelődési ház igazgatója, akit a hét végi prog­ramajánlatukról kérdeztünk: — Művelődési házunkban működik egy önálló kiske­reskedői joggal rendelkező büfé, és amikor nekünk nincs rendezvényünk, ők hasznosítják az épületet. Így lesz ez most szombaton és vasárnap is. Az ott dolgozók ötlete volt, hogy az ilyen „büfés napokon” elsősorban a közép- korosztály számára szervezzenek meg egy-egy estét... — Mennyire rendszeres ez? — Alkalomszerű, hiszen a legtöbbször nekünk is szük­ségünk van a helyiségre. Az „Üvegházzal” (étterem, a szerk.) egyeztetve sokszor tartunk diszkót is, de április végétől beáll a „lakodalmas szezon”, és ettől kezdve a legtöbb hét vége az ifjú párok ünneplésével telik. — Visszatérve erre a hét végére, nem beszéltünk még a péntekről. Lesz-e ekkor valami? — Igen, az eleki futballcsapatnak lesz gyűlése, egybe­kötve az évadnyitó vacsorával. — Vannak kulturális jellegű ajánlataik is a közeljö­vőre? — Hétfőn nyitjuk meg T. Varga Ilona szolnoki festő­művész tárlatát, amelyet két hétig láthatnak az elekiek, és hogy a közeljövőnél maradjunk, ugyancsak a hétfőt említem, amikor is hat órától Oltyán Tódor tart román nyelvű előadást az érdeklődőknek a sajtó szerepéről. — Ha jól tudom, két nemzetiségi pávakör is működik a művelődési házban. —Igen, egy román és egy német, A hagyományok sze­rint e hónap végén fogják elültetni a májusfákat a ta­nács, a pártbizottság, a tsz-székház, meg a művelődési ház elé, és május utolsó vasárnapján lesz a „kitáncolás”, a művelődési ház előtti téren. Befejezésül Topa Sándorne az elekiek régi vágyáról, a színházról szólt. Jó lenne, ha lenne hová meghívni akár a békéscsabai, akár más színházak művészeit, hogy ne mindig a községbeliek utazzanak a városba .. . Ehhez azonban rengeteg pénz kellene, az pedig nincs, így egye­lőre csak álom marad az igény... —ria— Tavaszi autóvásár! A Békéscsabai Autójavító Vállalat parkolójában 1988. április 16. és 17-én (2 napig), reggel 7 órától 12 óráig. Ezen időben saját részlegünk is nyitva lesz. Várjuk érdeklődésüket! Autójavító Vállalat, Békéscsaba, Szarvasi út 62. A Forcon Békéscsabai Forgácsolószerszám-ipari Vállalat pályázatot hirdet ÜZEMFENNTARTÁSI FŐOSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. A főosztályvezető feladata a műszaki igazgatóhelyettes szervezetén belül a vállalat üzemfenntartási tevékenységének szervezése és irányítása. A vállalat A kategóriájú, tevékenységi köre; forgácsolószerszámok és gépelemek gyártása, javítása. A munkakör besorolása: vezető I. A megbízás meghatározott időre szól, alkalmasság esetén meghosszabbítható. Bérezés: az 5 1983. (XI. 12.) ME rendelet alapján, megegyezés szerint. A munkakör a kiválasztást követően azonnal betölthető. A munkakör betöltésének feltételei: — szakirányú felsőfokú végzettség — középfokú politikai végzettség — 5 éves vezetői gyakorlat — legfeljebb 45 éves kor. A munkakör betöltésénél előnyt jelent gépipari, építőipari fenntartásban szerzett jártasság, német vagy angol nyelvismeret. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást ad a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó önéletrajzát, munkahelyeit, beosztásait, jövedelmét és a végzettséget (tanúsító okiratainak másolatát. A pályázatokat 1988. május 15-ig a vállalat személyzeti osztályára (5601 Békéscsaba, Pf.: 101.) lehet beküldeni. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. A pályázatok elbírálásáról 1988. június 31-ig írásban értesítjük a pályázókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom