Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
1988. március 11., péntek Művészeti ösztöndíjas: Kántor Zsolt II költő, akinek a felesége is költő Hétvége Mezöberényben A naptárt lapozgatjuk Nagy Ferencnével, a művelődési központ igazgatójával1. Szembetűnő, hogy ebben* a házban szinte állandóan „nagyüzem” van, s hétvégeken sem ált meg az étet. Az emberek — úgy létezik — nem részesítik előnyben a közösségi programokkal szemben az otthon ülést vagy a munkát. — Minden szombaton este diszkó van a fiataloknak, vasárnap általában a nyugdíjasoknak tartunk különböző rendezvényeket. Ma délután tininap lesz házi diszkóval^ ahová 180 embert várunk. Este a vöröskeresztesek újraélesztési tanfolyamon vehetnek részt. Szombat délelőtt: az 1. sz. iskola kulturális szemléje, illetve a mezőberényi küldöttség a Petőfi-emlékhelyek találkozójára utazik Kecskemétre. Vasárnap délután gimnáziumi próba; a következő héten Sándor-bál volt diákok részére, erre készül a harmadik osztály. A nyugdíjasok batyubáljára várjuk az idősebbeket este. A következő hétvégén néhány szakköri tagunk Szeghalmon vesz részt az irodalmi színpadok találkozóján. — Zömmel ifjúsági és idősebbeknek szóló programokat említ. — Igen*. A gyermekműsorokat azért szervezzük inkább hét közben, hogy az iskola és az óvoda elhozza a gyerekeket. Kéthetenként, szombat délelőtt játszóházba jöhetnek a kisebbek, gyermek-bélyegszakkör működik ugyancsak szombat délelőtt, valamint zeneóvoda. A középkor- osztály főleg színházi előadásokra és költői estekre „vevő”. — S az anyagiak? — Nincs sok pénzünk, ez tény. De nem elsősorban anyagi kérdés, hogy tegyenek programok. Olcsóbb és drágább műsorokat egyaránt kínálunk. Fontos, hogy aki eljön, jól érezze magát. Azért akad csöndes hétvége nálunk is. Mindenáron, csak azért, hogy legyen valami, nem szabad tervezni. Tízéves tesz az idén a ház, s ezt szeretnénk a „Tíz év tíz napban” rendezvénysorozattal megünnepelni. Nálunk a kiscsoportok igen erősek, ott igazi közösségek alakultak ki. Megünneplik a születésnapokat, a névnapokat, temetésekre járnak ... — Kicsit családpótló intézmény ... — Az is, igen. S van egy kudarcunk, a magányosok klubja, abból nem lett semmi, de azért csak próbálkozunk vele. Niedzielsky Katalin Középfokú tanfolyam az MMK-ban Népművelő szakmunkások lesznek Szarvas, városi tanács épülete. A lift a második emeleten áll meg, s a vele szemközti ajtó névtáblája — Kántor Zsolt közművelődési felügyelő — jelzi, hogy megérkeztünk. Az irodában magas, elegánsan öltözött fiatalember fogad. Ki hinné, hogy kétgyerekes családapja, s főleg, hogy a maii magyar líra egyik nemrég induló, tehetségesnek tartott egyénisége. Első verseskötete 1986- ban jelent meg Világültetés címmel, s azóta is számos lap publikálja költeményeit. 1987-től művészeti ösztöndíjas. Beszélgetésünk e témáról indul. — Amikor tavaly a Magvető Kiadótól átalakításra visszakaptam második verseskötetemet — mondja —, akkor jöttem rá, mennyire megváltoztam. Az a kötet nem a mai Kántor Zsolt! Éreztem, hogy nem átalakítanom kell, hanem az egészet megváltoztatnom. Ekkor pályáztam meg a Békés Megyei Tanács művészeti ösztöndíjának pályakezdő kategóriáját, amelyben erre a munkára vállalkoztam. — És hol tart most? — Ügy érzem, hogy mára már összeállt tulajdonképpen egy teljesen új kötet. Belekerültek azok a A körösladányi helytörténeti gyűjteményt Kiss Gyulával, a nagyközségi tanács elnökével és Végh Mihállyal, a Hazafias Népfront Honismereti Bizottságának vezetőjével tekintettük meg, majd a tanácselnöki irodában beszélgettünk róla. — Mikortól és milyen meggondolásból kezdték el gyűjteni a régi korok tárgyait? — A faluban már sok gyűjtés volt. Országos múzeumok és különböző társadalmi szervek kértek anyagot egy-egy kiállításra, és ezek sohasem kerültek vissza. Kalózgyűjtések is ritkították a falu muzeális értékeit. Kereskedők vásároltak föl régi órákat, rokkákat, vasalókat. Helyben is többször próbálták már felkutatni nagyanyáink, nagyapáink használati tárgyait, de mivel a gyűjte„Szinte minden szervezet jelvénye, zászlója a bé-- két, barátságot és a nemzetközi összefogást jelképezi” — állapította meg egy 6. osztályos békési ) úttörő, amikor a közelmúltban a zánkai úttörővárosban a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága, a CIMEA megalapításának 30. évfordulója alkalmából állandó kiállítást készítettek az itt táborozó gyerekek számára. A kiállításon1 85 tagszervezet életét bemutató dokumentumok, tárgyak, zászlók, jelvények, egyenruhák és fotók láthatók. A több éve gyűjtött anyagok között kiemelkedőek az olyan nemzetközi rendezvények emléktárgyai, mint az '1977- es moszkvai és arteki nemzetközi gyermekfesztivál, vagy az 1979-ben Budapesten és Zánkán megrendezett európai gyermektalálkozó anyagai. A kiállítás megnyitásakor a balatoni úttörővárosban nagy számú Békés megyei általános iskolás táborozott, akik megismerkedve az ott bemutatott anyaggal, egy papírlapocskára írták be,.Régebben a megírás után azonnal késznek hittem egy verset. . Fotó: Gál Edit versek, amelyek tükrözik a világról való gondolkodásom változásait, és talán formailag is érettebbek, mint az előzőek voltak. Régebben a megírás után azonnal késznek hittem egy verset, ma pedig többször is átformálom ugyanazt, akár hónapok múlva is. A kötet mény számára nem volt állandó hely, a tárgyak elkallódtak. A huszonnegyedik órában cselekedtünk, amikor 1984-ben az állami és társadalmi szervek közösen elhatározták, hogy a helytörténeti gyűjteményt létrehozzuk. Célunk a leletek megmentése volt, hogy ne kallódjanak el, ne kerüljenek ki a faluból. Munkánk során megtudtuk, hogy vannak még porosodó régiségek a padlásokon. A gyűjtemény anyagát sikerült megnyugtató módon elhelyezni egy megüresedett iskolában, jelenleg még csak egy terem van berendezve. Az érdeklődők előtt 1985-ben nyitottuk meg. — Mióta lakott Körösla- dány területe, melyik időből való a gyűjtemény legrégibb tárgya?' — A falu határában találtak kő- és csonteszközönyomásaikat a látottakkal kapcsolatban. A véleményeket elemezve dr. Nádházi Lajos pszichológus így ösz- szegzett: — Mennyi nemes, humánus gondolat! Szülők, iskola, úttörőszervezet, napi élet eredményei. Mégis meglepett, hogy a megkérdezetA kiállítás megnyitóján átrendezésekor ügyeltem arra, hogy csakis azok a versek maradjanak benne, amelyekben a saját hangomon tudtam megszólalni. — Milyen címmel, és mikor kereshetjük a forgalomban? — A címről még elhamarkodott dolog lenne nyilatkoznom, hiszen több variáció is él bennem, ilyenek, mint B^tűk a földben: egy himnusz belseje, vagy A tócsa, mint képeslap. Ugyanilyen kiforratlan még a kiadás ügye is. Mindenképpen országos kiadónál szeretném megjelentetni ezt a kötetet, de pillanatnyilag még csak a tárgyalások szintjénél tartok. — Pályázatában az áll, hogy a felesége, Hanzó Ildikó szintén publikál verseket. Két pici gyereket nevelve, hogyan van erre energiájuk? — Azt hiszem, légióként ebben segített bennünket az ösztöndíj. Nem kell azon gondolkodnom, hogy milyen másodállást vállaljak, több időm marad a költészettel foglalkozni. Külön szerencse, hogy Ildikó is ír, mert így a kölcsönös megértés még inkább segíti az otthoni munkát. Igaz, ő mostanában kevesebbet publikál, számomra viszont igen terket, római kori pénzt is, ezek a letetek azt bizonyítják, hogy a falu és annak környéke ősidőktől lakott. Nevét először írásos formában „Nadan”-ként említik, 1067-ben. A mi gyűjteményünkben a legrégibb anyag az 1800-as évekből való: bilyag, faragófejsze, ipartestületi bélyegző. — Pontosan mit láthatnak itt az érdeklődők? — A régi paraszti munka hagyományos eszközeit, a régi helyi iparosok szerszámait, a már elhunyt Ombodi János fazekas agyagedényeit, Tüköry Lajos szabadságharcos emlékanyagát, Lengyel Béla kémikus életének és munkásságának dokumentumait. Az anyag nagy részét az iskolásgyerekek gyűjtötték össze, mind felsorolni hosz- szadalmas lenne. — Hogyan végezték el a feldolgozást? — A békéscsabai Munkácsy Múzeum szakmai segítsége nélkül ez a gyűjtemény ilyen formában nem jöhetett volna létre, nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenünk velük. tekből csak egy gyulai kislány jutott el — első gondolatként — a cselekvésig ... „Én azt hiszem — írja —, hogy a kiállítás szeretné bemutatni, hogyan; élnek azok a gyerekek, akiknek szervezete a CIMEA-ba tartozik. Nagyon nehéz lehet az olyan gyerekeknek, akik hazájában háború dúl, vagy éhség van. A CIMEA ezeknek a gyerekeknek a jogait helyezi előtérbe, mert nekik mékenynek bizonyult az utóbbi néhány hónap. Az ösztöndíjban vállaltak mellett már elkészültem a harmadik kötetem anyagával is. — Sok költő ilyen fiatalon még egyetlen kötetet sem jelentetett meg. Szerencsésnek érzi-e magát, hogy végül is elég rövid idő alatt nevet szerzett a megyei líra- irodalomban? — Lehet, hogy nem használt nekem a korai publikálás, hogy a költővé érésem a nyilvánosság előtt zajlott, de bátorítást adott a jövőre. Igazán szerencsésnek azonban csak akkor nevezném mágiám, ha a mostani énemet bemutató verseimmel találkozhatnának már az olvasók. És abban, hogy a változó világunkban a költő is változni, sőt változ- ta|tni tudjon, nagyon sokat köszönhetek a jelenlegi fiatal kritikusgárdának, akik őszintén és keményen bírálják a mai magyar lírát. Ügy érzem, hogy jó költőik, vagy írók csak jó kritikusok mellett fejlődhetnek ... Szarvas verőfényben úszik, amikor elhagyjuk a tanács épületét. A költő utolsó mondatán gondolkodom, mintha valamilyen következtetést vagy befejezést akarnék megfogalmazni magamnak. Talán valami ilyesmit: a világ dolgaira érzékeny, igazságot kereső, jó írókra és költőkre napjainkban még nagyobb szükség van, minit valaha ... Magyar Mária — A jövőre vonatkozóan milyen elképzeléseik vannak? — A tervek szerint ez év április 4-re egy különálló parasztszobával és konyhával szeretnénk a gyűjteményt bővíteni. A konyhában tehetőségünk lenne rá, hogy a nagyközség utolsó fazekasa, a már elhunyt Ombodi János életművéből egy válogatást bemutassunk. Az iskola szülői munkaközössége és a Hazafias Népfront vállalta, hogy a még hiányzó tárgyakat ösz- szegyűjti. — Mi volt a céljuk a hely- történeti gyűjtemény alapításával? — Attól féltünk, hogy a régi kor erekélyi kikerülnek a faluból, és az utókor majd felelősségre von, hogy mit tettünk azért, hogy itt, helyben maradjanak. Célunk az, hogy a fiatalok megismerjék, elődeik mivel dolgoztak.! Látogatóink iskolások, szocialista brigádok, de jönnek ide külföldre települt, hazalátogató magyarok is. • M. L. még egy képeslap is sokat jelent, érzik, hogy nincsenek magukban valahova tartoznak.” Megállapításait a pszichológus így zárta: — Hiszem, hogy egy iskolafolyósón, művelődési házban elhelyezett nemzetközi levelezést bemutató kis kiállítást jól szolgálná az érzések, gondolatok mélyítését, a nemes cselekedetek kiváltását. Fotó: Tompos Tamás Közismerten nagy a fluktuáció a népművelők körében. Sok olyan fiatal dolgozik művelődési házainkban, akiket nem vettek fel valamely oktatási intézménybe, s jelenlegi állásukat átmenetinek tartják. Persze, olyanok is vannak közöttük, akik megszeretik ezt a ma egyre nehezebb pályát. Mindezeket is figyelembe véve, megyénkben a népművelők közül minden második szakképzetten. Az nem vigasztalhat bennünket, hogy az ország más területein sem kedvezőbb a helyzet. Régóta tervezték már a megyei művelődési központban, hogy olyan tanfolyamot szerveznek a Békésben dolgozó szakképzetten népművelők részére, mely középfokú képesítést, s egyben bizonyos típusú munkakörök betöltésére lehetőséget nyújt. A középfokú szervezői, ügyintézői tanfolyam indítására tavaly értek meg a feltétetek. A részben központi, részben helyi kidolgozású tematikát a Művelődési Minisztérium engedélyezte, s szeptemberben megtarthat- .ták már az első konzultációkat is. Jelenleg 36 résztvevője van a tanfolyamnak. Az első évben általános pszichológiát, neveléselméletet, kultúra- és értékelméletet tanulnak többek között. A második év anyagában kapnak majd nagyobb hangsúlyt a gyakorlati tárgyak. * * * Rankecz Zsuzsa három éve dolgozik a gerendási művelődési házban előadóként. Az első félév, s a vizsgák után így vélekedik a tanfolyamról: — Lehet, hogy furcsán hangzik, hiszen nagyon rövid időről van szó, de úgy érzem, e néhány hónap alatt én is egy kicsit másabbá tettem, jobban el tudok igazodni az embereken, mint korábban. Azt hiszem, ez a mi munkánkat illetően nem kis eredmény. Másképp fogalmazva azt is mondhatom, hogy hiába volt elméleti tárgyakról szó eddig, az itt tanultakat is tudtam már hasznosítani a mindennapokban. . Sipos Imre, a körösladányi művelődési ház igazgatója 31 éves, két és fél évvel ezelőtt vált hivatalosan is népművelővé. Korábban sok mindent kipróbált, volt anyag- beszerző, hegesztő, autószerelő, községi KISZ-titkár. Mostani munkájáról így beszél: — Meglehetősen mostoha körülmények között dolgozunk kollégámmal, akiegyébként szintén jár a tan- folysftnra. A ház maga 28 éves, s a berendezés többsége is egyidős az épülettel. Persze, a panaszkodás nem kenyerünk, szeretjük munkánkat, s igyekszünk ilyen feltétetek között is a tehető legtöbbet tenni. — A tanfolyamot illetően csak annyit mondhatok, nagyon hasznosnak tartom, jó, hogy van ilyen lehetőség. Végeredményben népművelő szakmunkások leszünk. Ha ezt elvégzem, akkor mindenképpen jelentkezők a főiskolára. Egy tanfolyam sikerét abban is le lehet mérni, hányán vesznek részt foglalkozásain. Nos, a felvettek közül elvétve hiányoznak csak a konzultációkról, s csupán akkor, ha halaszthatatlan elfoglaltságuk van. Persze, azzal is lehet mérni az eredményességet, hogyan készültek fel a vizsgákra? Erre sem tehet panasz, hiszen félévkor elvétve akadt egykét hármasra értékelt felelet, s a túlnyomó többségben négyes-ötös jegyek sem a vizsgáztatók engedékenységének köszönhetők ... A tanfolyamnak nem csak az a kézzel fogható tapasztalata, hogy hallgatói rendszerező ismeretekkel gazdagodnak. A konzultációkon, közös együttléteken véleményt cserélhetnek, ismerkedhetnek egymás munkájával, s ez is hozzásegíti a résztvevőket mindennapi teendőik jobb ellátásához. Mindezeket figyelembe véve, a megyei művelődési központban úgy döntöttek, hogy az eddigi tapasztalatok birtokában, valamint a nagy érdeklődésre való tekintettel az idén újabb tanfolyamot indítanak. Pénzes Ferenc Emlékező tárgyak Helytörténeti gyűjtemény Körösladányban Kiállítás Zánkán
