Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

NÉPÚJSÁG 1988. március 8., kedd Illatos meglepetés Három évvel ezelőtt történt először, hogy a nőnap előestéjén a nyomdagépből kikerülő másnapi lapot nem olvasni, hanem szagolni kezdték a mesterek, s velük együtt ügyeletes kollégáink. Talán olvasóink is emlé­keznek. az 198«. évi nőnapon köszöntöttük először illa­tos újsággal az ünnepeiteket. Az első próbálkozás in­kább csak kísérlet volt, azután a második alkalommal, tavaly már jobban sikerült az illatos meglepetés, s most, a mai napon, ismét gyöngyvirággal köszöntjük minden nőolvasónkat, mégpedig a Budacolor jóvoltából, ahol a szakemberek kikeverték a gyöngyvirág illatú festéket. Reméljük, valóban igazi illatfelhőben úszik a lap, amelyet most kézbe vesznek olvasóink. Kérjük, fo­gadják szeretettel a köszöntőnkhöz, jókívánságainkhoz kísérőül szegődött gyöngyvirágillatot. II MUOSZ választmányának ülése A Magyar Űjságírók Or­szágos Szövetségének vá­lasztmánya hétfőn ülést tar­tott a Magyar Sajtó Házá­ban. Az újságíró-szövetség ve­zető testületét Megyeri Ká­roly főtitkár tájékoztatta Grósz Károly miniszterel­nök és az elnökség találko­zójáról. A választmány ál­lást foglalt a kormányzat és a sajtó közötti partneri kapcsolat fejlesztése mel­lett, s többek között hang­súlyozta: a partneri viszony fejlesztése mindenkitől tu­datos erőfeszítéseket, fe­lelősségérzetet igényel. A választmány állásfoglalása szerint a MUOSZ az újság­író-társadalomnak az a szervezete, amely alkalmas az érdekek képviseletére, és arra, hogy a sajtónyilvános­ságról folyó mindenfajta konstruktív vita fórumává váljon. Körkép Színek, szálak, árak A virágnál szebb köszöntést nőknek mindmáig nem találtak fel. A jókívánságok mellé egy-egy szál szép virágot (már rég nem egy egész csokrot) is átnyújta­nak ilyenkor az ünnepeiteknek. De milyen virágot és mennyiért? Ne tűnjék ünneprontásnak a kérdés, ame­lyet a tegapi napon munkatársaink és tudósítóink fel­tettek a virágüzletekben, illetve a virágárusoknál. Csete Ilona Orosházán, Bundula Csaba Mezőberény- ben és Békésen, Béla Vali Békéscsabán, Marik Mihály __ pedig Szarvason tájékozódott virágügyben. O rosházán a költségvetési üzem virágüzletében bősé­ges a választék. A gyere­kek, akik az uzsonnapénz­ből gazdálkodják ki a kö­szöntőre valót, 12 forintért vehetnek egy szál jácintot. A gerbera már nem az ő zsebüknek való, 35-50 forint egy szál, a frézia 20, a szeg­fű 30 forint. Aki különle­gességre vágyik, az a Tán­csics utcai pavilonban meg­találja: az astromélia 70, a flamingó szála 160, a streli- cia 180 forint. Ugyanitt a cserepes ' ibolya 55, a primu­la 70-80 forintért vásárolha­tó. A piactéri virágkereske- désben is felkészültek a csúcsra: egy szép szál rózsa 60, a kála és a gerbera 50 forintba kerül. Mindenütt hiányzik a hóvirág, van vi­szont orhidea, igaz nem ol­csó, dobozban egy virágke- hely 110-120 forint. Sokan biztosra veszik, hogy a hét­fői árak keddre még tovább nyújtóznak, fölfelé. Ezért a jólértesültek már a hétfői piacon bevásároltak, mert ott néhány forinttal olcsób­ban vehették meg a szeg­fűt. tulipánt, jácintot. Mezőberényben — egy ta­valy őszi jól sikerült virág- kiállítás és -vásár nyomán — még a Petőfi Sándor Mű­velődési Központban is árul­nak virágot a nőnapra. Ha­talmas az érdeklődés, talán ezzel magyarázható. hogy ottjártumkkor a vágott virá­gok közül csupán tulipán volt kapható 40 forintért. Jóval nagyobb a kínálat Da- nyi Istvánné üzletében. A kála és a gerbera 45 forintba kerül, 35-öt kérnek a szeg­fűért és 60-at a rózsáért. Mint a tulajdonostól meg­tudtuk, a március 8-i ün­nep miatt nem emelték az áraikat, sőt, a tavalyihoz képest is csak a szegfű lett. drágább. A helyi áfésznek a vásárcsarnokban van vi­rágüzlete. Itt három-tíz fo­rinttal kerülnek többe a vi­rágok a nőnap előtt, és az ünnep múltával visszaállít­ják a korábbi árakat. * Békésen a költségvetési üzem boltjában is sokan áll­nak sorba. Gerberát 50-60 forintért, rózsát szálanként 80 forintért lehet venni, 30 forintba kerül a frézia és a szegfű, a nárciszért 10 forin­tot kérnek. Itt sem emelték az árakat az ünnep előtt. Ugyanennyiért kínálja por­tékáját a piactéren Szeljék György kiskereskedő is. Ná­la március 8. előtt csak a gerbera volt olcsóbb. * Szemet-lelket gyönyör­ködtető a békéscsabai vá­sárcsarnok virágkínálata. Az árak? Nagyon különbözőek, a szegfűért csomagolás, dí­szítés nélkül szálanként 28- 32, a tulipánért 20-25, a fréziáért 18-22, a gerberáért 25-45 forintot kértek tegnap, egy szál nárcisz 15-17, s egy szál vörös rózsa 60 forint volt. * Szarvason az öblös vázák elé helyezett kis ártáblák önmagukért beszélnek: egyetlen szál gerbera 55 fo­rintba kerül, a jó illatú fré­zia 25-30 forint, a szemreva- lóbb szegfű szála pedig 40 forint, s ehhez jön még a díszítés, a csomagolás. Ha tehát egy szál szegfűt ké­rünk kevés zölddel, celo­fánban, szalaggal átkötve, legalább 70 forintunkba ke­rül. S ezt még be kell szo­rozni, aszerint, mennyi csa­ládtagot, kolléganőt köszön­tünk ezen a napon. Lóm. az apró figyelmes­ség, azaz egyetlen szál vi­rág ma már nem is olyan apró — legalábbis forintban kifejezve. Hiába, az üzlet az üzlet... Nőkről nőnapon Férfiszem tükrében A tükör kegyetlenül őszin­te: megmutatja az első rán­cokat, az ősz hajszálakat, a fölös kilókat. Megmutat mindent, ami látható — a lényegből mégis keveset árul el. Annál többet a nők való­di tükre; a férfitekintet. Milyenek hát a nők, a mai­ak — férfiszemmel? * * * — A nők!... — ábrándo­zik el az ősz öregúr, túl a hetvenen, a virágüzlet kira­kata előtt. — Szépek, sokfé­lék, mint ezek a virágok itt. Nem is tudom, szegfűt ve­gyek, vagy jácintot? — Talán rózsát! — bizta­tom. — Drága az nekem! Nem mondom, valamikor ... — Valamikor száz szálat is?... —• Hát, sok csokrot küld­tem, néha egyszerre több címre is! — villan a szeme huncutul, aztán elkomolyod­va folytatja: — Tudja, az a baj, hogy ma sok nőnek nincs önbecsülése, mindent azonnal akar. így saját ma­gát fosztja meg szépségtől, örömtől, az élet kiteljesedé­sétől. — Apropó! Hol lehetne magával találkozni, kedves­kém?. .. * * * Fiatal férfi egy-egy _ szál piros szegfűt kér a vásár- csarnokban áruló asszony­tól. — Megkérdezhetem, kik­nek viszi a virágokat? — Az édesanyámnak és az anyósomnak. — És a feleségének? — Ö cserepesei kap. — Mi a véleménye a mai nőkről? — Az hogy nagyon elbi­zakodottak és elbizonytala­nodó ttak. — Ezt hogyan érti? — Azt látom, hogy mos­tanában fokuknak már nem tetszik a nagy egyenjogúság, amit kivívtak . . . * * * Két fiatalember jön ve­lem szembe, egyelőre üres kézzel. — Még csak puhatoló­zunk, hogy mi mennyibe ke­rül — mondja az idősebbik. — Hogy mi a véleményem a nőnapról? — kérdez visz- sza. — Lehet, hogy ezen az egy napon kicsit finomab­bak, figyelmesebbek va­gyunk, mint máskor, de hát nem ez az igazi. Ügy lenne értelme az egésznek, ha 12 hónapon át nőnapi hangu­lat lenne! * * * Sietős léptű, középkorú férfit hoz utamba a sors, celofánba csomagolt virág­csokor kíséretében. — Az egyik a húgomnak lesz, aki éppen egy évvel ezelőtt, nőnapon halt meg. A másikat pedig a jövendőbe­limnek szántam. A válásom után tíz évig éltem egyedül. Talán jnost megtaláltam azt, akivel majd megbecsülésben együtt élhetünk. Sajnos, a volt feleségem teljesen el­idegenítette a gyermekein­ket tőlem. Így aztán nem éppen a legderűsebb hangu­latomban kérdezte a nőkről való véleményemet. Persze, az igazsághoz tartozik az is, hogy egyedül se jó. Ismeri a mondást: se vele, se nél­küle. * * * — Sokszor szinte bámulom a nőket, hogy mennyi terhet elbírnak — forgatja a csok­rokat a fiatalember, még húszon innen, de már ke­nyérkereső: vízműkezelő gépész a szakmája. A ba­rátja pedig esztergályos — magas, vállas, fekete szemű, gyermekien nyílt tekintetű fiú. — Szép kislánynak lesz a szegfű? — Csakis! Ha nem tetsze­ne, miért járnék vele? Kü­lönben nemcsak a külső szá­mít, hanem a tulajdonságok is. — Az a baj — vált témát a feketeszemű —, hogy a nők is mindig rohannak. Elég lenne nekik félnapi munka, a többit meg otthon tölthetnék, akkor keresnének is, de idő is jutna a gyere­kekre, a háztartásra. Jó, hogy segít a férj, ez szerin­tem ma már természetes, de a házi munka java mégis a nő gondja. És micsoda munka! A múltkor anyuék egész hét végén géemkáz- tak, én takarítottam, meg főztem otthon. Mondhatom, kevés látszatja volt, pedig talpaltam egész nap. Szóval, úgy látom, nem lehet köny- nyű nőnek lenni!... — Odanézz! Micsoda dö­gös kocsi megy ott — böki oldalba a barátja. — Ez ám a valami, ez a nem semmi... Béla Vali — Tóth Ibolya Illusztráció: Jelinek Lajos Egészségügyi szolgáltatás — térítésért Megyei irányelvek, békéscsabai, gyulai, orosházi tapasztalatok (Folytatás az 1. oldalról.) — A hivatalos kiküldetés, a külkereskedelmi vállala­tok útján vállalt munka, vagy a tengizi munkaválla­lás egészségügyi alkalmassá­gi vizsgálata térítésmentes. A védőoltásokért sem kell fizetniük a külföldre uta­zóknak. Magánkezdeménye­zésű külföldi munkaválla­lással, magánjellegű külföl­di utazással kapcsolatos egészségügyi vélemény ki­adásáért viszont fizetni kell térítési díjat. — Hol és mikor kell fizet­ni a különféle vizsgálato­kért? — Az illetékes kórház­rendelőintézet pénztárába, ahol a vizsgálatot végezték. Ha helyben nem oldható meg. csekken kell fizetni. A dolgozók egészségvédelme érdekében előírtakon felüld munkaalkalmasság! vizsgá­latért a kérelmező vállalat fizet. Ugyancsak térítéshez kötött a magánemberek, vál­lalatok kérésére végzett köz­egészségügyi. járványügyi szolgáltatás. Ezeket a me­gyei Köjálon kívül igényelni lehet az Országos Közegész­ségügyi Intézetben, az Or­szágos Munkaegészségügy! Intézetben, a Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Inté­zetben, az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Inté­zetben. Fizetni kell a részegeknek a kijózanításért, ha kórház­ba kerülnek, függetlenül at­tól, hogy melyik osztályra (sebészetre, belgyógyászatra stb.) kerültek. Ez a díjtétel ötszáz forint. Fontos része a rendeletnek, hogy a ma­gánorvos által rendelt vizs­gálatért is fizetni kell az ál­lami egészségügyi intézet­ben. Ha a magánorvos több­féle vagy komoly betegséget állapít meg, és betegét az állami egészségügyi szolgá­lathoz irányítja a gyógyítás folytatásáért, a betegnek a későbbiekben nem kell' fi­zetnie. A különböző vizsgá­latok díjtételeit táblázaton kell: kifüggeszteni az intéz­ményekben. Néhány példa a térítési díjakról: a röntgen- vizsgálatok díja (különféle módszerekkel és különféle szervekre célzottan 150 fo­rinttól 3 ezer forintig ter­jedhet. Ez utóbbi a réteges agyvizsgálat (komputer to- mográfos v:zsgálatának) dí­ja. A laboratóriumi vizsgá­latok díja 50 forinttól 500 forintig is terjedhet. A Békéscsabai Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgatója, dr. Juhász László tájékoztatása szerint ők is hamarosan bevezetik a térí­téses egészségügyi szolgálta­tásokat. A jövő héten veze­tői megbeszélésen tárgyalják és értelmezik a teendőket. A megyei járóbeteg-ellá­tás irányítója Gyulán dr. Halmai Zoltán kórház-ren­delőintézeti főigazgató-he­lyettes tájékoztatta munka­társait minden hozzá tarto­zó munkahelyen, többek kö­zött Sarkad és környéke, Szeghalom és vidéke beteg- ellátási területén a teendők­ről. Az illetékes szakrende­léseken kifüggesztették a té­rítési díjak jegyzékét. El­mondása alapján a gyulai megyei rendelőben a tör­vény megjelenése óta nyolc beteg fizetett be vizsgálato­kért 1500 forintot. — Az Egészségügyi Mi­nisztériumnak az egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjára vonatkozó megállapítása 1988. január 1-jével lépett hatályba. Mi február 19-én vehettük kéz­be a díjtérítésekre vo­natkozó hivatalos doku­mentumokat — kezdi a beszélgetést a városi ta­nács egyesített gyógyító­megelőző intézetének tudo­mányos igazgatóhelyettese, dr. Gervain Mihály kandi­dátus. — Ügy gondoljuk, hogy ez az új rendelkezés valójában egy komplex el­gondolás első lépése lehet. Biztosat még nem tudunk, milyen volt a közhangulat eddig. Az egészségügyi el­látás ingyenes (volt valami­kor). Az új rendelet segít a tisztánlátásban, hiszen alapvetően az érdekeltségi viszonyok ellen szól. Egy­részt a beteg érdekeltségi viszonyai sem tükröződnek benne, másrészt a magán- rendelőket sem teszi érde­keltté. Valójában a rende­letnek az a célja, hogy az egészségügyi intézetek ne ingyen szolgálják k; a ma­gánrendelőket. Mi úgy lát­juk, hogy azt a jelentős kritikus problémát a kor­szerű betegbiztosítási rend­szer oldaná meg hatéko­nyan. A beteg a biztosító­val kötne egy megállapo­dást, amelyben a biztosított korát, egészségügyi állapo­tát, anyagi lehetőségét fi­gyelembe venné, és ennek megfelelően egy meghatáro­zott összeget fizetne. így a beteg és az egész­ségügyi személyzet között nem lenne semmiféle pénz­ügyi reláció. Megoldódna az ingyenesség, a valótlan ingyenesség problémája. Az új rendelet csak kerülgeti a problémát, végleges kiutat nem jelent. — Hogyan fogadják a be­tegek az új díjtételeket? — Nagyon friss még a határozat, reagálásokat nem tapasztaltunk. Vannak az orvostudománynak olyan szakterületei — belgyógyá­szat, urológia —, ahol a ki­segítő vizsgálatok szinte nélkülözhetetlenek. Más te­rületek viszont egyáltalán nem alkalmazzák a diag­nosztikai eljárásokat, ilyen pl. a pszichiátria. — A rendelet erősen dif­ferenciálja az orvosi ma­gánrendeléseket — mondja dr. Mlinarics József nőgyó­gyász, urológus szakorvos. Ha korrektül, lelkiismerete­sen akarok dolgozni, akkor a hozzám bizalommal for­duló betegeket el kell kül­deni laborba, esetleg ultra­hangos vizsgálatra. Nézzük csak meg ezeknek a díjté­teleit. Laboratóriumi vizs­gálat 100 forint. Ultrahang 600 forint. Ha a beteg az én magánvéleményemmel jelenik meg ezeken a vizs­gálatokon, akkor az intéz­mény (kórház)| pénztárába 700 forintot kell befizetni. Viszont tudom azt, hogy a beteg embernek minden fil­lér számít. Két választásom van. Vagy javaslom neki, hogy menjen a szakrendelő­be, mert onnan a bejutás ingyenes, vagy elfelejtem a társszakmákat (diagnoszti­kai vizsgálatok), és a ma­gam eszével próbálom a di­agnózist felállítani. Ez utóbbi persze lehetetlen, mert ennek a beteg látná a kárát. Bede Zsóka, Csete Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom