Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. március 1., kedd JgNiUMTd ......II cserép igazat mond...” B anner János-emlékkiállítás Békésen Fotográfia az 1910-es évek elejéből, l g,viilt a család a békési Wieland-házban. (Az álló sor bal oldalán Banner János.) A reprodukciókat Kovács Erzsébet készítette Banner János régész, et­nográfus, egyetemi tanárra emlékeznek ma tisztelői, munkásságának ismerői Bé­késen, a városi tanács, a Hazafias Népfront Békési Városi Bizottsága és a Békés Megyei Múzeumok Igazgató­sága szervezésében. Az em­lékülést születésének száza­dik évfordulója alkalmából rendezik meg a városi ta­nács dísztermében. Dankó Imre kandidátus, címzetes egyetemi tanár „Banner Já­nos és a Békés megyei mú­zeumügy". Dám László kan­didátus, múzeumigazgató „Banner János és Békés né­pi építészete”. Szilágyi Mik­lós kandidátus, az MTA néprajzi kutatócsoportja osz­tályvezetője „A Körösvidék halászatának néprajza Ban­ner János munkásságában”, S. Turcsányi Ildikó régész „Banner János diákévei”. Makkay János kandidátus, az MTA Régészeti Intézeté­nek tudományos főmunka- társa pedig „Banner János munkássága a magyar régé­szetben” címmel tart elő­adást. Ezt követően a helyi. Születésnap 1968. február 8. Ekkor je­lent meg — Dér Endre, ma már József Attila-díjas író, szerkesztésében először a szegedi egyetemek gondjait, belső életének rezdüléseit figyelemmel kísérő lap. a Szegedi Egyetem első szá­ma. Nézem az önmagáról csak szerényen, néhány sor­ban és mindössze három­hasábos tablón megemlékező lap egykori és mai munka­társait. A szerkesztők sorá­ban ott van Papp Lajos, a Napjaink mai főszerkesztő­je, aki hallgató koromban bontogatta szárnyait mint költő, ott van Fenákel Judit, az endrődi születésű írónő, a Tűztánc alkotógárdájának markáns alakja, dr. Szabó Magda újságíró, akivel együtt készülgettünk a ma­gyar nyelvészeti vizsgákra, Dlusztus Imre, a kemény, kritikus hangú újságíró, Kispál Antal, aki most a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója és Gróf Róza, akinek a mai nehéz idők jutottak — mint felelős szerkesztőnek — osztályré­szül. Persze a munkatársak sem voltak akárkik. Nézem a tablót: Veress Miklós. Ak­koriban alig vártam, hogy elvégezze az egyetemet, mert Jantyik Mátyás Múzeum rendezésében, a Békési Ga­lériában kiállítás nyílik „Banner János élete, mun­kássága és Békés megyei kapcsolatai” címmel. * * * Gazdag, a neves régész és néprajzkutató egész életét felölelő kiállítást sikerült összeállítani a rendezőknek, S. Turcsányi Ildikónak, Sza­bó Ferencnek és Szamári Imrének. A dédapa, Békés első gyógyszerésze olajképé­vel indul a megemlékezés, majd fotográfiákat látha­tunk a családról, az úgyne­vezett Wieland-házról (Pe­tőfi u. 8. sz.), ahol diákéve­it töltötte Banner János. Mert — mint a kiállításból megtudhatjuk — a gimná­ziumot Békésen végezte. Ezt követően került a kolozsvá­ri egyetemre, ahol történe­lem-földrajz szakot hallga­tott. 1910-ben dpktorált, s egy év múlva szerzett kö­zépiskolai tanári okleve­let.. . A ma nyíló kiállítá­son fotókat láthatunk az egyetemista évekről, a szak­a szép magyar beszéd ver­senyen mindig csak második lehettem miatta. Olyan gyö­nyörűen ejtette a zárt e hangot. Verseit már akkor is olvastuk, közéleti érzé­kenysége, elkötelezettsége, tiszta forrásból táplálkozó költészete már a hatvanas évek végén jelezte: ha nem herdálja el tehetségét, még lehet belőle valaki. Például felelős szavú, jó költő. (Ma az írószövetség főtitkára, és József Attila-díjas.) A gyulai gimnáziumban, de az egyetemen is évfo­lyamtársam — később az új­ságírás révén —, sorstársam, Sarkadi Nagy Emília is is­merősként néz rám az első oldal tablójáról. S akiknek csak az írásait ismerem, mert hát fiatalabbak ná­lam: Belányi György költő, dr. Thékes István, a ke­mény tollú Balogh Tamás és még sokan mások; ma már „nagy” lapoknál újságírók. A Szegedi Egyetem jó ne­velő oskola. Mert a kritikus gondolkodású egyetemi if­júságnak — ha a lap való­ban hozzájuk akar szólni — csakis az igazat, a színtiszta igazat szabad leírni. A Sze­gedi Egyetem éveken ke­resztül merte ezt vállalni. Az utóbbi időben érezhetően dolgozat anyagából, s a pá­lyakezdésről is, hiszen már ekkor jelentős kutatómunkát végzett néprajzi, művelődés- történeti és helytörténeti témákban. Az idősödő professzor mun­ka közben erősödött hangvételében a giasznoszty, amiért kicsit irigylem is őket, mint szak­mabeli. A lap fiatal mun­katársai mernek egyéniek, olykor gunyorosak, néha te- nyérbemászóan szemtelenek lenni, s ettől kedvesek, iga­zak, ha olykor tévednek is. Nem tagadom, van ben­nem nosztalgia, mindahány­szor fellapozom a Szegedi Egyetemet. Visszakapcsol a sosem felejthető alma ma­terhez, a JATE világába, a Paál István vezette, egész lelkemet betöltő egyetemi színjátszásba, az ott ural­kodó demokratikus légkör­be, az akkor (a hatvanas évek második feléről van szó) még hitet, nagy vitákat és fegyelmiket is osztogató, színes KISZ-életbe, szóval az ifjúságomba ... Szomorú­an forgatom, mikor ismerős professzorok fekete keretes nekrológjait látom. S majd minden számba jut egy... A hatoldalas lapban ott lüktet a JATE, az orvos- egyetem, a tanárképző főis­kola élete. Ahogyan most is, ebben a cseppet sem ünnep­lés, mégis emlékeket felka­varó számban. Szó van a szegedi jegyzetboltról’, amely óriási hiányt pótol, s egé­szen sajátos módon. Az ide kerülő jegyzeteket a JATE tanárai írják, sőt, az egye­tem vállalja a kiadást, a nyomtatást és az árusítást is. Érdekes vita folyik Az utolsó mohikán levele cím­mel egy — a világ szinte minden tájára eljutó — lap­Elfogódott sorok a Szegedi Egyetem című lapról A kolozsvári Erdélyi Mú­zeum régiségtárában . lett szakképzett muzeológus, majd 1922-ben a szegedi tu­dományegyetem magyaror­szági tárgyi néprajzából magántanárrá képesítik. A kiállítás cikkek, tanúimé; nyok egész sorával bizonyít­ja: Banner Jánosra méltán emlékezik az utókor oly nagy tisztelettel. Mint említettük: a gazdag fotóanyag is erről tanúskodik. Felvételeket lá­tunk az általa vezetett ása­tásokról, s tájékoztatást ka­punk arról, hogy legfőbb célja a tervszerű tájkutatás, a rendszeres régészeti ása- tó- és feldolgozómunka volt. Elsőként szerkesztette meg, s állította össze — Jakabffy Imrével — a magyar régé­szeti szakirodalom bibliog­ráfiáját, és elkészítette a péceli kultúra monográfiá­ját is. Nemegyszer visszatért Bé­késre, 1950. és 1960. között több ásatási szezonban tárt fel egy középbronzkori teli- települést Békés „Városerdő­várdomb” elnevezésű részén. A leletanyag egy része most a békési kiállításon látható. Fotográfiák idézik utolsó nyilvános szereplését és utolsó kiállítását, melyet 1970. október 25 én „Várak Békés határában” címmel nyitott meg a békési múze­umban. Munkásságának elismeré­seként 1957-ben nyerte el a történettudományok doktora címet. 1958-ban Römer Fló- ris emlékérmet kapott. 1970- ben elsőként vehette át a Márki Sándor-emlékérmet. A Magyar Néprajzi Társa­ság, a Magyar Régészeti és Művelődéstörténeti Társu­lat, valamint több külföldi régészeti társaság tagja volt. S minderről dokumentumok, emlékek láthatók a kiállítá­son. melynek legfőbb érde­me. hogy a régészeti anya­gok kivételével — melyek a békéscsabai Munkácsy Mú­zeum birtokában vannak —, minden más tárgyi emlék és dokumentum először lát­ható így együtt, kiállításon. Érdemes körülnézni a má­jus 1-ig nyitva tartó tárla­ton, mely a neves tudós egész munkásságát jellemző gondolatának jegyében szü­letett: ...... A cserép igazat m ond, ha nem akarunk be­szélni helyette”. Nos, a Bé­kési Galériában látható do­kumentumok, fényképek, emlékek is igazat mondanak egy emberről, akinek érde­mes megismerni életútját... N. Á. ró! a Harmadkorról. A vi­ta a nemzedéktudat értelme­zése, az „évjáratok közti kommunikáció” hiányából fakadhatott a szerkesztő és egy olvasó között. Előadóest, Üj szakszerve­zeti tagdíjak, Autonómia vagy integrálás? Címek, amelyeknél az alatta levő­ket is érdemes elolvasni. Az­tán az irodalomé egy ol­dali benne egy érdekes han­gú Esterházy-„ért(ról)” szó­ló írás, és végül egy teljes columma, azaz oldal Gondo­latok a nyilvánosságról fő­címmel. Ebben újságírók vallanak a sajtónyilvános­ságról, a nyíltság korlátái­ról. Színvonalasan, korrek­ten és a jelenlegi helyzettel vitatkozón.. Az utolsó, a híroldal sok­féléről szól, például arról is, a ml a megyében bennünket érdekelhet. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán lét­rehozták a technika tanszé­ket. De az is érint minket, hogy megalakult a Csongrád Megyei FEBSZET koordiná­ciós tanács. Hátha még job­ban mennek majd a szak­munkások és a fizikai dol­gozók gyermekeinek egyete­mi előkészítései... Visszalapozok az első ol­dalra. Igen, most olvasható még csak az újévi beköszön­tő. Mert nem is olyan ré­gen még kétséges volt, hogy a szerény támogatással mű­ködtetett és finanszírozott lap — jubileum ide vagy oda — életben marad-e . . . B. Sajti Emese KÉPERNYŐ Minden nap hoz valami újat, amitől újabb kérdések fogalmazódnak meg bennünk: mi lesz holnap, milyen lesz az elkövetkező hét, esetleg hónap, de esztendőben már sokkal kevesebben gondolkoznak. Mintha most ütne visz- sza istenigazából sok (elvben) elfogadható, sőt okos terv­elképzelés silány gyakorlatiassága, amikor (akiknek ez volt a dolga) megálmodták, mi is lesz (mondjuk) 1993- ban, netán 2005-ben, és erre az álomra még büszkék is voltak! Hogy aztán kiderült (talán még jókor), hogy „kanosaiul festett egekbe nézni” a huszadik század végén is gyermetegség, nos, amióta ez kiderült, azóta értékíté­leteink bizonytalanodtak el a holnapot, a holnaputánt, a jövő hetet illetően. Egy viszont biztos: aki leszereli ön­maga illúzióit, és olyannak veszi önmagát (tehát az em­bert), mint amilyen, azt nem éri csalódás. Bizonyos, hogy van, aki (minimum) összehúzza a szemöldökét, miközben e sorokat olvassa, pedig előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy az emberi élet nagy stratégiája nem azonos a rövidebb- hosszabb időszakok taktikájával. Egyszóval: az élet és az élet rendje nem tűr természete elleni korlátokat, de olyan álmodozást sem, mely inkább arra jó, hogy lila homály­ba burkolja a valóságot... Évgyűrűk, Téka, Ablak Lehet, hogy hosszúnak tűnt a bevezetés, amelynek vo­nulatán eljutottam odáig, hogy keddi Képernyő-jegyze­tem tárgyául a Péntek délutánt választottam, mely ma­gában foglalja az Évgyűrűk, a Téka és az Ablak című műsorokat. Hogy mi közük ezeknek az „élet nagy stra­tégiájához”? Ha látták, tudják a választ: az élet. Az, hogy ezek a Péntek délutánok (és bennük az Ablak, mely különben is korunk válságainak egyik alapgyógyszerére, a „nyitottságra” ingerel) nem sokat teketóriáznak: oda­kérdeznek, ahová kell, a „nyitottság” és az igazság je­gyében, távol a demagógiától, mely azért a válaszokban (néha) előforduló tényező. Avagy nem volt-e demagóg az, aki az Ablakban azt ajánlotta a riporternek, és a ri­porteren keresztül a sportolni vágyóknak, hogy válasz- szanak olyan sportot, ahol nincs szükség a 25 százalékos forgalmi adóval sújtott sportszerekre, például kenura, ka­jakra, sportbiciklire, mivel ezek (a vonatkozó termék- jegyzék szerint) nem is sportszerek, hanem közlekedési eszközök. Szóval az Ablak rányitott (a sok közül) egy darázsfé­szekre, és csak úgy dongtak a darazsak! Csoda, hogy előjöttek és felvállalták bebizonyítani: a kajak, a kenu és társai (ha jól emlékszem, még a boxkesztyű is) nem sportszerek. Bizonyították is lelkesen, ki így, ki úgy, mint azt fentebb mi is megőriztük a halhatatlanságnak, pedig most látom a jegyzetem, nem is azt írtam oda. hogy demagógia, hanem azt, hogy cinizmus. Kellett ne­kem Péntek délutánt nézni! — morfondírozok most utó­lag, aztán megnyugtatom magam, hogy kellett, mert a Péntek délután jó tükör, tiszta tükör, nem torzító tükör. Akkor meg mit akarok? Nézzem és okuljak: ilyen az élet. A „nagy stratégiás”, meg a „kis taktikás” egyfor­mán. „Ha a 0-ás kulcs bővül (adóról van szó), akkor a többire megy a teher” — mondta egy szakember, aki (úgy tűnik) nem kajakot lát, hanem „adókulcsokat”. Hát bizony így nehezen megy! Hát bizony az Ablak alaposan rányitotta szárnyait arra, hogy hol, hogyan le­het a jó dolgokat, a szükség diktálta dolgokat is „a szent és „sérthetetlen” bürokrácia jegyében tönkresilányítani, borzolni a kedélyeket, dühíteni az embereket, akik nem értik, mitől közlekedési eszköz a kajak, és miért tartanak a kajakot használó sportolók olimpiát abból, hogy közle­kednek ? Tudom, zavaros ez így, persze, hogy az. Mint ahogyan bemutatta az Ablak, mennyire nem vagyunk egyformák! Hogy miféle zavaros elmeszülemények keletkeznek (ke­letkezhetnek) ott, ahol nem a közösség szép eszméi mun­kálnak, hanem a gőg, a kivagyiság, az önzés és társaik, melyek az élet „kis taktikáit" képesek meghatározni. Vagy egyszerűen csak az okosság ellentéte, bocsánat a szóért... A lila homály azért megérkezett az Ablakon át is. A megoldás egy újabb válasz sztaniolpapírjában: „Majd egy év múlva visszatérnek az illetékesek az ügyre ...” „Rengeteg a panasz” — vigasztalt meg végül az Or­szággyűlés „adhoc” bizottságának titkára, a bizottságé, mely a hibák gyors korrigálására alakult. Komolyan mondta, név nélkül is tisztelem. A hangjában az együtt­érzés csalhatatlan jeleivel mentette ki a témát a kátyú­ból. Remélhető, hogy nemcsak a témát. Sass Ervin Kik a „sztárok” ma Gyulán? A néhány év óta a mo­zikba kerülő olyan amerikai filmekre, mint a Flashdan- ce, Életben maradni, vagy a Break I-IL, özönlött a fia­talság. A nagy sikerű fil­mek hatása nem is maradt el, hamarosan nálunk is di­vat lett ismét a „rendezett” tánc. A hatvanas, hetvenes években hányszor emleget­ték anyáink a régi szép tan­gót, csárdást, vagy keringőt, de az akkori fiatalok mind­erre fittyet hányva csak a „lötyögés”, „ahogy esik, úgy puffan” táncot járták. Most aztán ismét koreográfiát ka­pott a tánc, gondoljunk csak a breakre, vagy a nap­jainkban egyre nagyobb tért hódító dzsesszbalettre. A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban ta­valy szeptemberben szerve­zett dzsesszbalettoktatásra olyan nagy volt a jelentke­zés, hogy felvételit kellett hirdetni. A rostán azok a lá­nyok jutottak át, akik a leg­jobban improvizáltak egy- egy adott modern zeneszám­ra. Így jelenleg az oktatást vállaló dr. Csaba Istvánné testnevelő tanár két hu­szonöt fős csoporttal dolgo­zik. A legügyesebbekkel pe­dig már az országos Ki mit tudra készülnek. Így ma az áprilisban tartandó me­gyei selejtezőn részt vevők a „sztárok” Gyula városá­ban. Havi ötven forintot iga­zán megér, hogy mozgássze­gény életünkben edzett, fej­lett mozgáskultúrájú ifjúság nevelődjék. A példa köve­tésre vár...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom