Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-31 / 77. szám
1988. március 31., csütörtök „Nálunk mindig történik valami” I. rész Békéscsabai fúvósok Krakkóban Színpadon a zenekar Március 19-én hajnalban indultunk. Az út Krakkóig hosszú volt és fárasztó. Legalábbis nekünk, felnőtteknek. A fiatalök — a Békéscsabai ifjúsági fúvószenekar tagjai — út közben el- elszunyókáltak, de ahogy leszállt az est... Akkor elevenedtek csak meg igazán! Ez, az első napon még furcsának tűnt, később már ezen sem csodálkoztam . . . Sőt. Később már semmin sem csodálkoztam . . . Hiszen ezen az úton nemegyszer juthatott eszünkbe fővárosi áruházunk reklámmondata: „Nálunk mindig történik valami." Mondhatnám, balszerencsénk volt, de ez a megfogalmazás, félek, nem fedné a valóságot, hiszen a számomra hamarosan oly kedvessé váló muzsikus társaság a legfantasztikusabb helyzetekben, a légmosto- hább körülmények között sem veszítette el jókedvét. Bármi történt, állták a sarat. Mit sarat... A havat. Hiszen Krakkóban még javában tartott a tél ... Az első honfoglalás Késő este értünk a Palac Mlodziezybe, azaz a dr. Hen- ryka Jordana nevét viselő rfjúsági palotába, meghívóinkhoz. „Nem messze Krakkótól van a szállásuk” — mondták németül (ennek is megvan a maga története), s már indultunk is, a Krakkótól északra fekvő, a hegyek között megbúvó- cserkész oktatási központba, Korzkiewbe. Tehát a német tolmács.. . Hogy, hogy nem. meghívóinkhoz nem érkezett meg időben a telex, melyen az állt, hogy nem tud a csoportból senki németül. Igv „mi sem természetesebb”, német tolmács nem várt minket Krakkóban. Szerencsére a zenekar egyik tagja, Sebők Kati némi nyelvismerettel rendelkezik. így első „honfoglalásunk" nagyjából zavartalanul megtörtént. A társaság faházakba került ami nem lett volna baj. ha a természet kegyesebb hozzánk, s ha a fűtőtestek is bőkezűbben ontották volna a meleget. De ezúttal egyik sem „jött be”, ahogy a víz sem jött ki a csapokból. Csőtörés — tudtuk meg az eliső fázós éjszaka után a vízhiány okát —, s a társulat fiú tagjai vödrökkel „fél- fegyverkezve” elindultak a közeli patakhoz .. . Igaz, az első délelőttre városnézést terveztek vendéglátóink, ám valahogy mi mégis egy forró zuhanyra áhítoztunk, ezért első utunk ismét az ifjúsági palotához vezetett, melynek alagsorában végre lemoshattuk magunkról az út porát... Ebédig maradt egy szabad órácskánk, amit a város főpiacterén, a Rynék Glów- nyn töltöttünk. Némi meg- illetődöttséggel csodáltuk a 200x200 m-es, négyzet alakú térséget körülvevő ódon épületeket, amelyek a váfos mindenkori kereskedelmi életének, s nagy ünnepségeinek szemtanúi lehettek. Mert 1364-ben itt fogadták I. Lajos magyar királyt. Itt élvezték a város polgárainak hódolatát a lengyel királyok, s az ország legendás szabadsághőse. Tadeusz Kosciuszko is itt, a krakkói főtéren letett esküvel kezdte meg harcát hazája függetlenségéért, Lengyelország felosztását követően, 1794- ben. Zongora a kazamatában Igen, e történelmi falak között érdemes elidőzni máskor is. S megszületett az ötlet Szente Béla, az együttes szóvivője, ügyvivője, mindenese fejében: ha az időjárás engedi, hangszerestől jön ide legközelebb a zenekar, hogy a Posztócsamok előtt egy szabadtéri koncertet adjon. (E programból sajnos nem lett semmi, a fiatalok játékos kedvét másnap elmosta az eső.) Délután a szálláshelyünktől mintegy 15 kilométerre fekvő Pieskowa Skala-t látogattuk meg. A Pradnik patak festői völgyében egy meredek sziklán magasodik a XIV. században királyi őrhelyként emelt, majd a Szafraniec család birtokába került szépséges, romantikus várkastély. A macskaköves külső várudvarban — nem volt könnyű idáig feljutni a síkos lépcsőkön — előkerültek a fényképezőgépek is. A társaság kupacba állt, mosolygott, s megszülettek az első felvételek ... Volt mit fotózni később, a XVI. században kialakított árkádsoros belső udvarban is. És álmodozni is lehetett: „Ha itt egyszer egy hang-# versenyt tarthatnánk” — mondták néhányon. De nem sok időnk volt az ábrándozásra, hiszen az igazi látnivaló csak ezután következett: a kastély egy részét a Krakkói Wawel Múzeum gyűjteményeinek kihelyezett részlege foglalja el. A reneszánsz és barokk bútorok, képek, fajanszok között még a ránk váró nehéz éjszakáról is megfeledkeztünk, pedig odakint egyre hidegebbre fordult az idő ... A hosszú sétát a főbejárat melletti kazamatából kialakított kávézóban pihentük ki. Az egyik sarokban egy zongora árválkodott, nem sokáig — mi sem természetesebb, hisz zenészekkel utaztam —, mert Puskás Sanyi játékba kezdett. S mert ismeri az illemet — egy zenész a szórakozóhelyen vagy zenéltessen magának, vagy ne játsszon ingyen — egy üveg bort is elfogadott produkciójáért, melyet csak később, hazafelé menet a buszban vallott be. Az estét a szálláshelyen, próbával töltötték a fiatalok, csakúgy, mint a hétfő délelőttöt, hogy e nap délutánján felkészülten, bátran léphessenek színpadra, az ifjúsági palota mozi termében ... A siker teljes, különösen a Spanyol cigánytánc, s az ezt követő köny- nyűzenei blokk nyerte meg a gyermekközönség tetszését. Máté Mátyás karnagy — zenészed csak Matyi bácsinak hívják — méltán átveheti az itteni szép szokás szerint átnyújtott virágcsokrot, mely a közönség köszönetét szimbolizáilja későbbi előadásainkon is. De addig még át kell vészelnünk egy újabb éjszakát. S „nálunk mindig történik valami”... Miénk a palota Kedden például már volt vizünk, de nem volt áramunk. Mióta a boyl'er is akcióba lépett a környéken fellelhető összes hősugárzó mellett, az elektromos hálózat már nem bírta a megterhelést. Hol az egyik, hol a másik faházban szűnt meg az áramszolgáltatás. És akkor hiába a sok pléd, a meleg ruha, vacogtak a faházak lakói. Kedden délelőtt már két betegünk volt. Amíg ők az orvost várták az ifjúsági palotában, a többiek a 145- ös számú általános iskola tornatermében tartottak nagy sikerű koncertet. És előadás után megindult az autogramkérők áradata. Falon, háton, asztalon és széken — kit hol ért a kérés — írták kézjegyüket kis zenészeink a még kisebb zenerajongók céduláira, füzeteibe ... A jól sikerült fellépés jutalma egy szabad délután volt, melyet ismét az óváros utcácskáiban, főpiacán bolyongva töltött a társaság. Ezúttal jutott idő arra is, hogy jobban szemügyre vegyük a város nevezetességét, a Posztócsarnokot. A XIV. században emelt gótikus épület — mély ma is dísz- mű- és emléktárgykészítők árusítóhelye — a XVI. században kapott reneszánsz jelleget, 1556-ban megépített szép pártázatával. Természetesen megnéztük a Má- ria-templom felőli bejáratnál függő kést is, mellyel — a legenda szerint — a templom tornyait építő két testvér egyike becsvágyból kioltotta fivére életét. S ha már itt tartottunk, természetesen betértünk a Mánia-templomba, a krakkói polgárváros főtemplomába is, melynek megkapó szépségét szavakba önteni nemigen lehet. Fúvósegyüttessel utaztam Krakkóba, nem csoda hát, ha ők még nagyobb érdeklődéssel várták a „hajnalt”, mint a turisták általában, mert a harsona minden órában megszólalt a toronyban, az 1241. évi tatárbetörés emlékére. A legenda szerint a toronyőr riadót fújt, ám egy nyíl eltalálta a torkát, ezért a rövid, trillázó muzsikaszó most is átmenet nélkül szakad meg a hajdanvolt tragédiát idézve. Éppen a „hajnal” figyelmeztetett minket, hogy hamarosan Indulnunk kell szállásunkra vacsorázni, hiszen vendéglátóink, kérésünkre, jegyet szereztek a nemzetközi hírű krakkói dzsesszklub kedd esti programjára. De addig (mert „nálunk mindig történik valami”) — mivel a fűtőrendszer végleg megbízhatatlanná vált — új szálláshely után kellett néznünk. És lön csoda: az ifjúsági palota harmadik emeletén, valamint egy földszinti próbateremben 45 ágyat állítottak fel a csoportnak, úgyhogy az emlékezetes dzsesszest után végre nem vacogva tértünk nyugovóra. Űj otthonában kiválóan érezte magát a társulat .. . Kép, szöveg: Nagy Ágnes (Folytatjuk) HANGSZÓRÓ Magyarországon a találmányok, a pályázatokon díjnyertes munkák sorsa már-már közhelyszerűen ugyanaz. (Persze, tisztelet a kivételeknek.) Arról van szó tudniillik, hogy mire egy-egy elképzelés, hasznos ötlet megvalósulhatna, mire minden akadály elhárul, addigra lényegében elavulnak a jó gondolatok, vagy már máshol megvalósították azokat. Egy ilyen esettel is foglalkozott az Eco-mix nevű gazdasági magazin egyik riportja hétfő délután. Még 1986-ban hirdette ki az Ipari Minisztérium egyik pályázatának eredményeit, s fizette ki a nyerteseknek az összesen 400 ezer forintnyi pályadíjakat. A pályázati kiírás szerint olyan munkákat vártak, melyek exportunk növelésére alkalmasak. Az egyik legígéretesebb pályázatot a Taurus gyár három tagú teamje nyújtotta be. s második helyezést értek el. Mára az alkotói gárdából már csak egy ember van a gyárban, őt szólaltatta meg a riporter. Egy nagy teljesítményű, használt gumiabroncsokat feldolgozó gépet konstruáltak, mely újrafeldolgozásra teszi alkalmassá a másra már nem váló anyagokat. A gép iránt óriási volt az érdeklődés, mind a szocialista, mind a tőkés országok szakemberei részéről. Tavaly több tíz gépet szállíthattak is volna, körülbelül 400 millió forint értékben, s dollárbevételhez is juthattak volna. A feltételes mód azért van, mert mindez nem történt meg, elakadt a dollog valahol. Egyelőre ma egyetlen gép működik. Közben csökkent a világpiacon az olaj és a kaucsuk ára, lanyhult az érdeklődés a használt gumik újrafeldolgozása iránt is. Tehát, megint lekéstünk . .. Bár, az sem lehetetlen, hogy netán „meglovagolhatjuk” még egyszer a piaoi lehetőségeket, hiszen hosszabb távon egyáltalán nem lehetetlen: újra emelkednek majd az olajárak, s akkor ismét feltámad az érdeklődés az ilyen gépek iránt. Ehhez azonban az kell, hogy rajta tartsuk szemünket a világpiacon, s elsők legyünk az ajánlatokat tevők között. Még egy „érdekesség” e néhány perces riportból: az Ipari Minisztérium egyik illetékesét is felkeresték a rádió mikrofonjává!, s azt szerették volna megtudni, mi lett a többi díjazott pályamunkával? Nos, nem tudott választ adni erre. Mindenesetre azt megígérte, utánanéz a dolognak ... Segíthetünk? Addig jó, míg gyerek vagy! — mondogatjuk csemetéinknek, mint ahogy nekünk is mondták annak idején szüléink. Persze, mi sem hittük, mint ahogyan most ők sem, mindezt. De vajon tényleg jó-e gyereknek lenni? Mondhatnánk, ilyen kérdést — legalábbis felnőtt fejjel — feltenni sem érdemes, hiszen ma már úgy emlékszünk vissza azokra az évekre, amikor teljes biztonságban, s boldogságban éltünk. De — s ezt még nem tudtuk —, akkor is éltek olyan körülmények között gyerekek, akiket a környezetük kényszerített rá, hogy gyorsabban váljanak felnőtté — akaratuk ellenére. S meg merem kockáztatni az állítást, ma még több gyerek osztályrésze a rosszabb sors. „Minél nagyobb vagyok, annál többet tudok, annál jobban érzem, rossz ez így.” Ezt egy 13 éves kislátv mondta a Segíthetünk? című, kedden, a Petőfi adón elhangzott egyik riportjában. Ö kereste fel azt a klubot, ahol a rádiós műsor stábja próbál segíteni a nehézségekkel küszködőknek. Édesanyja küldte, mert ő a férje miatt nem merte vállalni ezt. Mert a részeges férj» rettegésben tartja ,de válásról hallani sem akar, azt minden eszközzel akadályozza. Az anya és leánya ennek ellenére eljutott odáig, hogy elköltöznének, de nincs hová. Ebben kérik a rádió segítségét. Persze, a rádió nem tud lakást adni. ellenben bemutatták a kislány, s anyja lehetetlen helyzetét — nem beszélve az intézetben lévő öcsről —, s hátha valaki, hallván a műsort, segít nehéz sorsukon, Csak hát — sajnos — nemcsak ők élnek illyen körülmények között... Heti ajánlatunk Vasárnap a Petőfi adón 10 óra 3 perckor kezdődik a Magyar Rádió Karinthy Színpadának új sorozata, Színészek mesélik címmel. Egy régi időtöltést kívánnak feltámasztani, mely kiveszőiéiben van: a beszélgetést. A színi viliág kiválóságai ülnek a színpad „törzsasztalához”, s mondják el régi idők híres történeteit, adomáit, anekdotáit. (pénzes) Tájékoztatjuk tisztelt ügyfeleinket, hogy üzemigazgatóságunk, valamint békéscsabai kirendeltségünk telefonszáma 1988. április 1-jétől megváltozik. A megszűnő telefonszámok: Ü zemigazgatóság Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 46. Tel.: 23-777 Békéscsabai Kirendeltség Gábor Áron u. 1. Tel.: 24-777 A számváltozás után mindkét üzemegységünk a 22-544 hívószámmal hívható. • Felhívjuk a figyelmet, hogy a lakossági hibabejelentő száma változatlanul 22-400. Démász Békéscsabai Üzemigazgatóság —--------------A z ifjú zenerajongók ........megindult az autogramkérők áradata”
