Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
1988, március 22., kedd Egy kis tárlatvezetés a megnyitó után Természetszeretet ez is... Asványgyííjtemény a FEK-ben A Magyar Néphadsereg békéscsabai helyőrségi klubjának előcsarnokában a fegyveres erők tagjainak gyűjteményeiből, alkotásaiból indult kamarakiállítás- sorozat a minap. Az első bemutatkozó — dr. Szalay Tibor alezredes — ásványgyűj- temény-kiiállítását hétfő délelőtt óta láthatják az érdeklődők. Hogy miként kezdte az ásványokat gyűjteni, s hogy ki mindenki segítette, hogy gyűjteményével most a nagy közönség elé állhasson, erről beszélgettünk a megnyitót követően: — Családom, s én magam is nagyon szeretjük a természetet. Sokfelé jártunk kirándulni, nyaralni, s egy- szer-egyszer a hegyek között, a bányák meddőhányóiban szép ásványra leltünk. Azt hazahoztam, hogy itthon is elgyönyörködhessek benne. — Ez volt a kezdet... — Igen. Később föld alatti fejtéseken is jártam. Először a gyöngyösoroszi ércbányában volt ilyen élményben részem. A lányommal jártunk ott. Felöltöztünk annak rendje-módja szerint bányászruhába, s védősisakkal a fejünkön mintegy 700 méter mélységig mentünk le. Rendkívül érdekes élmény volt ez. Később a felső-petényi kaolin- bányában jártam. — A gyűjtemény egy része tehát így került a birtokába. És a többi? — Nem titkoltam e szenvedélyt, a legszebb darabokat az irodámban tartottam. Barátaim, munkatársaim így gyakran ásványokat hoztak útjaikról ajándékba, hisz tudták, milyen örömet szereznek vele. — A kiállításán Szovjetunióból származó ásványokat is láttam . . . — Azokat egy kedves barátomtól kaptam, aki 1984- ben települt át a Szovjetunióból Magyarországra, s akkor hozott 30 darabot, aminek nagyon örültem. Természetesen e mellett csele és vásárlás útján is hozzájutottam egy-két új darabhoz. — Vannak kedvencei? — Szeretem az ametisztet, nagyon mutatós ez a féldrágakő, a termésréz ásványokat is kedvelem, melyeket tavaly ősszel Rudabányáról hoztam, de szívesen elgyönyörködöm a kálcidkristá- lyok forma- és színgazdagságában is. Persze lehet, hogy nem épp ezek a legértékesebb darabok, hozzám mégis közel állnak csakúgy, mint a kövületek, amelyek nagy része szintén Magyarországról származik. — Kövületek? — Ezek a darabok sok tíz- vagy százmillió évvel ezelőtt élt állatok, növények megkövesedett lenyomatait mutatják. — Egyáltalán mekkora gyűjtemény van az ön birtokában? — Mintegy ezer darabot sikerült eddig összegyűjte- nem. Van köztük persze több azonos is. Azzal tisztában vagyok, hogy a létező négyezer féle ásványnak még a tíz százalékát sem tudom soha megszerezni — részben, mert mennyiségük egyre csökken, részben mert földrajzilag elérhetetlenek —i, ám ez egyáltalán nem keserít el. Az sokkal jobban bánit, hogy egyedül érzem magam ezzel a szenvedéllyel. Azért is vállalkoztam erre a kiállításra, hogy hírt adjak magamról, hátha kialakulna szűkebb környezetemben is olyan ásványgyűjtői élet, mint a bélyeggyűjtők körében. — Tehát ön bélyegeket is gyűjt? — Igen, a városi bélyeg- gyűjtő kör elnöke vagyok. Egyébként különösen az ásványokat ábrázoló bélyegek érdekelnek. — Ezen cseppet sem csodálkozom e beszélgetés után! * * * Amit még jó tudni: a kiállítást március 30-ig láthatják az érdeklődők a helyőrségi klub előcsarnokában. N. A. A kiállítás egy részlete Fotó: Veress Erzsi Tanulmánykötet a közművelődésről Megjelent a Békési Elet Emlékező cikkek, recenziók, tények és dokumentumok Közművelődési és tudományos folyóiratunk, a Békési Élet ez évi első számának élén hozza azt a programot, amely Békés megyét természet- és környezetvédelmi mintamegyévé kívánja fejleszteni. Mint említik, a program kidolgozói arra vállalkoztak, hogy összeállítsák azt az akciósorozatot, amely a kitűzött célt megvalósíthatja, amikor „a természet- és környezetvédelemnek a gazdasági-társadalmi folyamatok rendszerének integrált alrendszereként történő kiépítése mintaként szolgálhat majd az ország más térségei hasonló problémáinak megoldásában”. Egyszerűbben: olyan környezetet kívánnak megvalósítani, mely egészséges, tiszta, szép, megőrzi ami jó, és példával szolgál másoknak is. A folyóirat segítőkészségét bizonyítja a program szövegének teljes közreadása. Tartalmas és méltó formában emlékeznek meg Banner János régészprofesszor születésének századik évfordulójáról, taglalva és felelevenítve a professzor békés* kapcsolatait. Érdekes írással jelentkezett Sz. Kürti Katalin, feltárva Orlai Petries Soma debreceni kötődéseit. A Művelődés rovat Szokolay Sándor zeneszerző beszédét közli, melyet a Tarhosi Énekiskola létesítésének 40. évfordulóján mondott el, a Nemzetiség, anyanyelv, egyenjogúság rovat pedig figyelemre méltó beszélgetést ad közre Kondacs Pál íróval és Pa- pucsek Gergely költővel. A Településfejlesztés rovat Köteles Lajos cikkét hozza „A felzárkózás társadalmi feltételeiről” címmel. Változatos a folyóirat Tények, dokumentumok, emlékek című rovata is, a Szemle pedig öt könyvrecenziót közöl. * Balogh Ferenc fotóművész ezúttal a tízéves békéscsabai Univerzál Áruházat és az ún. „Százas” ABC-áruházat mutatja be képeivel. A képek kitűnően illeszkednek a Békési Élet arculatába. Az idei év első számát a Kulturális krónika zárja, vte lamint Szabad Olga szintén rendszeresen megjelenő bibliográfiája, mely arról tájékoztatja az olvasót, hogy — ezúttal — 1987. január 1-től április 30-ig milyen cikkek, tudósítások, riportok és egyebek jelentek meg Békés megyéről az országos napi- és hetilapokban. Az érdeklődő számára érdekes tapasztalatokkal szolgál a folyóirat e látszólag száraz rovata. „Ügy képzeljük el mi ezt a magyar közművelődést, mint a zöldbabfőzelék evését. Nyilvánvalóvá vált — mondjuk a társadalmi fejlődés során —. hogy a zöldbab jó étel, hasznos étel, tápláló és ízletes. Mindezt persze azok állapították meg, akik ettek már zöldbabfőzeléket. Szükségszerűen következik ebből — mondjuk, demokratikus átalakulás során —, hogy ha a zöldbabfőzelék jó, hasznost, tápláló és ízletes, akkor ne csak kevesek eledele legyen, hanem mindenkié . . . A tevékenység így intézményesül: 1. helyek létesülnek, ahol a zöldbab főzése és hirdetése történik; 2. iskolák, ahol ezt oktatják; 3. végül hatóságok, akik ezt irányítják, és ellenőrzik . . . De mi történik, ha az emberek nem eszik a zöldbabot?” A zöldbabfőzelékről szóló mesét Hidy Péter „El nem nyelt iratok" című, közelmúltban megjelent tanulmánykötetéből idéztük. A mese apropóján sok mindenről szó esik a Népművelés- közművelődés alcím alatt. Konkrét megyei vonatkozása is van a tanulmánykötetnek. A második világháború után felélénkült a politikai, társadalmi aktivitás, ugyanakkor soha nem látott mértékben megnőtt a művészetek iránti érdeklődés. Ezt felismerve 1949. augusztus 20-á.n Békésen művelődési otthont avattak. Példájukat rövid idő alatt szinte az egész ország követte. S hogy ma hogyan ítélik meg a művelődési otthonok szerepét? Erről így ír Hidy Péter: „Az egyik oldalon minden jó. Szükségszerűségükről párthatározat, törvény szól, lehetőségeikről tengernyi elmélet... A minden rossz: alig tíz százalékuk közelíti meg a kívánt modellt, épületeik, felszerelésük, berendezésük, káder- állományuk, programkínálatuk elavult, működésük hatástalan, vagy nagyon csekély hatásfokú." A normák oldaláról tehát minden jó, a megvalósulás oldaláról minden rossz.” A kötet szerzője arra is ráirányítja az olvasó figyelmét, hogy a műveltség, a mai gazdasági körülmények között nem fényűzés, hanem megújulásunk kulcskérdése. S hogy mit lehet tenni a közművelődés érdekében? Erre is válaszol a könyv szerzője. Hogy csak néhány gondolatot emeljünk ki: tudomásul kell venni a reálisan létező társadalmi valóságot. Az intézményeknek meg kell tanulni a nagyon gyors tevékenységváltás képességét. Jobban ki kell használni a rendelkezésre álló energiaforrásokat, s preferálni kell a népművelők kísérletező kedvét, munkakedvét. S ha mégsem veszik igénybe az adott intézményeket, vagy az igény- bevétel csak névleges, létezésüket meg kell szüntetni, hogy az így felszabaduló kapacitást működő és életképes tevékenységek bővítésére fordíthassák. Lehet, hogy a receptek nem mindenütt válnak be, ám egy biztos, a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában megjelent kötetet érdemes elolvasni, továbbgondolni, hisz a benne olvasható tanulmányok olyan gondokra hívják fel figyelmünket, melyekre ideje odafigyelni! KÉPERNYŐ Tévéjátékok hete A „Spenót”, azaz a Magyar irodalom története 6. kötetében rövid életrajza még így zárul; „Az Észak-amerikai Egyesült Államokban él”. Pedig — ha jól tudom — a hatvanas évek végén „közelebb költözött” testben és lélekben is Magyarországhoz, Jugoszláviában telepedett le, s ott is halt meg. Pedig szeretett volna hazajönni a nagyszalontai születésű Zilahy Lajos, a beskatulyázhatatlan író és ember ... Színes, sokarcú, ellentmondásos ember volt. Egyet azonban — bár jó ideig ezt tették — nem lehet elvitatni tőle: tehetségét, regényeinek, színdarabjainak népszerűségét. Kitűnő színműíró volt, a két világháború közötti magyar drámatermésből igen jelentékenyen részesedett Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, a napjainkban újra felfedezett Biró Lajos mellett. Életművének újraértékelése a mai magyar irodalomtörténet nem egyetlen adóssága. Mindez a pénteken vetített Zilahy-bohózat kapcsán jutott az eszembe. A házasságszédelgő bravúrosan megírt, lepkekönnyű darab, kitűnő szereplehetőségekkel, amely- lyel a rendező és a bírót alakító Horváth■ Tivadar nagyszerűen élt. Pihentető volt, harsány kacagásra ingerlő, az, aminek az írója szánta. S talán első lépcsőfok lesz ez a bohókás darab ahhoz, hogy más Zilahy-darabot is felfedezzen magának a Magyar Televízió, amely az elmúlt héten jó néhány színvonalas tévéjátékkal örvendeztetett meg bennünket. Ilyen volt a Juhász István írása alapján készült A hivatásos szűz is, amelyben nagyszerű alakítást nyújthatott a képernyőn csak ritkán látható, pedig már sokszor bizonyított színésznőnk, Béres Ilona. A magánéletben is szerepet játszó művésznő figuráját sokarcúan, játékosan, olykor ilíraian, egyszóval gazdagon, néha a szerepből kikacsintva formálta meg. Élvezetes, emlékezetes alakítást nyújtott. S ebben jó partnere volt a fiatalos hevülettel, de ravaszul csábító férfi szerepében Sörös Sándor, hogy aztán Tordy Géza megjelenésével kicsit elhalványuljon. A történet szellemes volt, még meglepő csattanóra is futotta a darab végén. Egyórás, kellemes játékot láthattunk Soós Árpád rendezésében, aki „hagyta játszani” jó szemmel kiválasztott színészeit. Ám a szórakoztató tévéjátékok között láthattunk egy klasszikus elbeszélést is, a magyar próza mestere, Krúdy Gyula tollából. A komáromi fiút március 15-én vetítette a Magyar Televízió, ismét bizonyítva, hogy még mindig tudnak külföldön is jó portékának bizonyuló történelmi kalandfilmet készíteni. Krúdy elbeszéléséből Markos Miklós pergő, izgalmas filmet készített. Az ifjúság számára könnyen befogadható történelmi leckét, olyan hőst juttatva szóhoz ifjabb Sóhaj Pál ezreddobos személyében, aki a márciusi ifjúsággal együtt csinálta a történelmet a szabadságharcban. Amikor hiányoznak a példaképek, szükség van az ilyen filmekre, amelyekben bátor, az életüket is feláldozni tudó fiatalok szerepelnek. Akik zsenge koruk ellenére nagy tettek végrehajtói voltak, akik a szabadság eszméjéért a végsőkig kitartottak. Még akkor is, amikor a felnőtt talán már feladta .. . Példaképek vagyunk Hogy mennyire szükség van ezekre a példaképekre, azt bizonyította a Családi vasárnap is. Amelyben Kelemen Endre szerkesztő-műsorvezető a gyermekkori élmények, történések, érzelmek felnőtt személyiségbe épülését próbálta körüljárni. Ebben segítségére volt szakértőkéit Vekerdi Tamás pszichológus, egy háromgyermekes család, Kovácsék, és néhány színes egyéniség, akik gyermekkorukra emlékeztek. Öröm volt hallani Horváth Teri színművésznő emlékezését, Fehér Klára írónőt, Jankovics Marcellt, El Ka- zovszkijt és Ratkó Józsefet, őket minden magyarázat nélkül lett volna jó hallgatni. Mert amit elmondtak, az önmagáért beszélt. Hagyni kellett volna kibontakozni az emlékképeket, amelyek a szülők iránti szeretetről, háláról szóltak, arról a csodálatos érzelmi kötődésről, amiről ezek a felnőtt emberek ma is tápláló erőként vallottak. Lehet, nem is gondoltak a műsor szerkesztői, közreműködői rá, de az apáknak, anyáknak állítottak itt emléket. S példát a ma sok tétovasáiggail, ellentmondással küszködő fiatal szülők elé. Akik talán nincsenek is mindig tisztában vele. hogy minden gesztusukkal, ítéletükkel, haragjukkal és mosolyukkal, téves vagy helyes döntésükkel továbbélő példát plántálnak el gyermekükben. | B. S. E. Iskolák, sportegyesületek figyelem! Szegeden a Bajcsy-Zsilinszky u. 25. sz. alatt megnyitottuk Dél-Magyarország LEGNAGYOBB junior sport-játék áruházát! SPORTSZEREK, TORNATERMI BERENDEZÉSEK, SPORTRUHÁZATI TERMÉKEK GAZDAG VÁLASZTÉKÁVAL várjuk vásárlóinkat. Telefon: 62 26-202. kereskedelmi VÁLLALAT Ugyanitt: kempingkiállítás A kiállított termékek a helyszínen megvásárolhatók! (s-n) N. Á.
