Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

1988. március B2„ kedd A „hátsó udvar” • TERVEN KÍVÜLI TALÁLKOZÓ WASHINGTONBAN Az eredetileg tervezett találkozókon kívül már hét­főn délutánra beiktatták az első megbeszélést a szovjet és az amerikai külügymi­niszter washingtoni tárgya­lásainak programjába. Edu­ard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai kül­ügyminiszter hétfőn délután — közép-európai idő szerint késő este — találkozott, el­sősorban munkaprogramjá­nak egyeztetésére. A minisz­teri találkozó érdemi része ma kezdődik. A miniszterek naponta két megbeszélést tartanak, de a kialakult gyakorlatnak megfelelően folyamatosan találkoznak az egyes témakörök megvitatá­sára alakult munkacsopor­tok is. • ..HUSZONHÁRMAK” — Ü.TABB MEGEGYEZÉS Jelentős eredményt értek el az európai hagyományos haderő csökkentéséről tar­tandó tárgyalások előkészí­tésében a Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagállamának képviselői: Bécsben folyó konzultációik hétfői ülésén megegyeztek a tárgyalásokra vonatkozó mandátum bevezető részé­nek szövegében. A szöveg — a preambulum — rögzíti, hogy a tervezett leszerelési tárgyalások az eu­rópai biztonsági folyamat keretében zajlanak majd le. A helsinki záróokmány aláíró államai közül azok vesznek részt rajtuk, ame­lyek fegyveres erői megha­tározó szerepet töltenek be az európai katonai erőviszo­nyok alakulásában, azaz a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai. A bevezető rész kimondja továbbá: a tárgya­lásokat a résztvevő államok egyenjogúságának és szuve­rén egyenlőségének alapján tartják. • MEGEMLÉKEZÉS SHARPEVILLE NAPJÁRÓL Dél-Afrika fekete bőrű la­kossága hétfőn tiltakozó megmozdulások sorozatával emlékezett meg „Sharpeville napjáról”: több tízezer feke­te munkás és alkalmazott lé­pett sztrájkba, a diákok ezen a napon nem mentek iskolába. A megemlékezések kapcsán várható összecsapá­sok miatt a kormány meg­erősített rendőri és katonai egységeket vezényelt Sowe- tóba és más feketék lakta gettóvárosokba. 1960. március 21-én a dél- afrikai rendőrség egy tün­tetés során 69 feketét ölt meg a Johannesburgtól 50 kilométerre található Shar- peville-ben. 1985-ben ugyan­ezen a napon a rendőrség tüzet nyitott egy gyászme- netre. és több mint 20 feke­tét ölt meg. • \MERIKAI MAC«FÚZIÓS KÍSÉRLET Amerikai kutatók szigo­rúan t'tkos magfúziós kísér­letet végeztek két évvel - ez­előtt az Egyesült Államok nevadai atomkísérleti tele­pén. A titokról a The New York Times című lap rán­totta le a leplet hétfői szá­mában. A lap azt jelentette, hogy a kísérlet újdonsága egy olyan módszer alkalmazása, amely eltér az amerikai energetikai fejlesztési straté­giában vázoltaktól. Föld­alatti atomrobbantásbó! eredő sugárzással indították el hidrogénatommagok fúzi­ós folyamatát, mely roppant energiát szabadított fel. Az ilyen kísérlet szolgál­hat éppenséggel magfizikai kutatásokat is, de hadászati célokra is felhasználható. A magfúzió révén keletkező energia békés célú hasznosí­tása. vagyis a szabályozott termonukleáris reakció egyelőre megoldatlan tudo­mányos , és műszaki problé­ma. Miközben a szovjet kül­ügyminiszter az amerikai fő­városban tárgyal, hogy kol­légájával előkészítse Ronald Reagan elnök május végére tervezett moszkvai utazását, Washingtonban lázas tevé­kenység folyik „a hátsó ud­var” dilemmáival kapcso­latban. A történészek szerint a kifejezés még Theodore Roo­sevelt elnöktől származik. Az ő idején még napirenden volt, hogy amerikai tenge­részgyalogosok „csináltak rendet” olyan közép- és dél­amerikai országokban, ame­lyek a harcias államfő sze­rint Amerika hátsó udvarát képezik. Naponta látunk példát arra, hogy a megfo­galmazás tartalma ma is élő jelenség az amerikai kül- ügy- és a hadügyminisztéri­umban. Csak éppen a világ változott meg azóta alapo­san, amit a panamai fejle­mények is mutatnak. A változatlan koncepció és a megváltozott helyzet közötti konfliktus kisugár­zásának vagyunk tanúi eb­ben az ügyben is, ami nagy vihart kavart az Egyesült Államokban. Az elnökválasztásokra ké­szülő országban nagy töme­geket aggaszt az a fejle­mény, hogy a kormányzat több mint háromezer ame­rikai katonát küldött a Ni­caraguával szomszédos kis országba, Hondurasba. A többezres tüntetések részt­vevői attól tartanak, az ilyen lépésekkel hazájuk belesod­ródhat egy újabb dzsungel- háborúba, és ehhez még túl­ságosan elevenek Vietnam sajgó emlékei. A hivatalos Amerika sze­rint persze szó sincs erről. A kincstári változat az, hogy Hondurasba Nicaraguából sandinista egységek hatoltak be a határ menti harcok so­rán. Colin Powell, Reagan elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója vasárnap érzé­keltette, hogy a dolog nem igazán komoly, mert Ortega csapatai „már amúgy is ki­vonulóban vannak Hondu- rasból” — de az amerikai katonai jelenlét „garancia” ennek meggyorsítására. A megfigyelők zöme egyetért abban, hogy az ak­ció mögött nem katonai szükségszerűség, hanem po­litikai meggondolás áll. Az Egyesült Államok elnöke a kontrasegély ügyében fáj­dalmas fiaskót szenvedett a kongresszusban a minap, és a „hondurasi behatolás” kö­rül felszított hisztériával a Fehér Ház megpróbálja a visszájára fordítani a tör­vényhozási kudarcot. Ez a dolog lényege. Ezért nincs ok igazi riadalomra Amerika „hátsó udvará­ban". Harmat Endre LEFÉNYKÉPEZHETETLEN Halima Badkuf algériai polgár egyszerűen lefényké- pezhetetlen. Ahányszor csak a fényképészek) eddig meg­kísérelték lencsevégre kap­ni, egyetlenegy esetben sem sikerült, a film előhívása után ugyanis Halima képe helyett csupán egy fekete folt látható. Ez a furcsa tu­lajdonsága miatt a 70 éves Halima asszony egyetlen fényképes igazolvánnyal sem rendelkezik, emiatt nem ré­szesülhetett nyugdíjban sem, amelyet mint a népfelszaba­dító háborúban elesett har­cos özvegyeként kapott vol­na. A FÜLFÜRÄS veszélyei Az ausztrál egészségügyi hatóságok nemrégiben azt tanácsolták a gyógyszertá­A brit közvélemény sokkos állapotban várta hétfőn a kor­mány parlamenti nyilatkozatát a Belfastban történtekről. Az észak-írországi erőszakcselek­mények véget nem érő lánco­latába belefásult szigetországban tv-nézők milliói most először voltak szemtanúi az Egyesült Királyság egyik tartományi fő­városának utcáin végbemenő lincselés borzalmas jelenetei­nek. Hogyan vált szombaton a templomból a katolikus temető felé tartó ünnepélyes gyászme­net pillanatok alatt fékezhetet- len, lincselő csőcselékké? A ..hogyan” kérdést a hétfői brit lapokat megtöltő vérfagyasztó képsorok és a gyászmenetbe gépkocsijával belehajtó két ci­vilruhás brit katona útvonalá­nak helyszínrajzai válaszolják meg. A ,,miért” kérdésre még csak abban a gyakorlati érte­lemben keresik a választ, hogy a szolgálati úton levő két civil ruhás híradós altiszt miért haj­tott bele a temetési menetbe, jóllehet, a belfasti helyőrségnek kiadott parancs szerint a szer­dán lezajlott temetői merénylet egyik áldozatának temetése ide­rak tulajdonosainak, hogy hagyjanak fel a fájdalom- mentes fülfúrással, mivel félő, hogy a szolgáltatásai­kat igénybe vevők AIDS- szel fertőzik meg egymást. Bár elhangzottak olyan el­lenvélemények is, hogy a kellőképpen fertőtlenített tűk teljesen kizárják a fertőzés lehetőségét, a gyógyszerészek többsége mégis elfogadta a tanácsot, többnyire azért, mert így kiküszöbölik annak lehetőségét, hogy ügyfeleik pereljék őket. A NYUGATNÉMET NŐK BARÁTNŐIKET RÉSZESÍTIK ELŐNYBEN Egy körkérdés alapján megállapították, hogy a nyu­gatnémet nőknek 26 száza­léka, ha választaniuk kelle­ne férjük, szeretőjük és ba­rátnőjük között, barátnőjü­ket részesítenék előnyben. A megkérdezetteknek 88,5 szá­zaléka azt állítja, hogy nem mondana le barátnőjéről, ha azt férjük, vagy szeretőjük követelné tőlük. A körkér­désből kitudódott az is, hogy a nyugatnémet nők 60 szá­zaléka a barátnőjével nya­ral, a férje vagy szeretője nélkül és mindegyikük há­zassági problémáiról beszél barátnőivel. (én a katonáknak távol keltett volna tartaniok magukat a vég­letekig felzaklatott katolikus ne­gyedtől. Arra a kérdésre, hogy miért feszültek ellenőrizhetetlenné vá­ló Indulatok a gyászmenetben haladó kétezernyl emberben, a tömeglélektan professzora, dr. George Gaskell, a The Daily Telegraph hasábjain így vála­szolt: ,,Az előfeltétel az, ha egy közösségen úrrá lesz a fenyege­tettség. az ostromállapot érze­te. Világos, hogy a gibraltári események óta (amikor egy brit kommandóegység agyonlőtt há­rom fegyvertelen IRA-aktivis- tát). Észak-frország katolikus kisebbségén ilyen érzés lett úr­rá. Ha ilyen lelkiállapotban le­vő közösséggel valami történik, ami kézzelfoghatóan igazolni látszik félelmeit — mint pél­dául a gyászolók tömegébe be­lehajtó két katona esete — ak­kor a villámgyorsan terjedő rémhírek pánikkeltő hatására fékezhetetlen indulatok lesznek úrrá a tömegen. Egyedei erköl­csi gátlásaikat a tömegcselek­vésben feloldva vezetik le, őr­jöngő dühbe átcsapó félelmeiket a láthatóvá váló ellenségen.” Amerikai katonák Hondurasban, egészen pontosan a ja- mastrani légi támaszpont közelében II belfasti lincselés után HEH3EHCKAS A # nPABflA írta: Ateisták és hívők Februárban volt 70 éves a lenini dekrétum, amely az állam és egyház, valamint az iskola és az egyház szétvá­lasztásáról szólt. V. Krivosejev, a penzai lap munkatár­sa azzal a kéréssel fordult A. Sz. Vaszaginhoz, a Vallás­ügyi Tanács megyei felelős vezetőjéhez, hogy válaszol­jon az állam és egyház, az ateisták és a hívők viszonya­it érintő kérdésekre. (Az interjú szövegét rövidítve kö­zöljük.) — Először néhány szót magáról a Vallásügyi Tanácsról. Mikor és milyen célból hozták létre ezt a szervezetet és hogyan oldja meg feladatait helyileg? — Ez még a nagy honvédő háború éveiben történt. Szá­mos egyház és felekezet támogatni kezdte a szovjet államot a fasiszta hódítók ellen folytatott harcában. Hazafias csele­kedete megnyilvánult a papság azon részének elítélésében, amely a megszállókkal együttműködött; s megnyilvánult az ország oltalmazását szolgáló anyagi javak gyűjtésében; va­lamint azokban a felhívásokban is. amelyekkel a hívőket a haza védelmére szólították fel. A háborús években tehát normalizálódtak az egyház és az állam közötti kapcsolatok: 1943 és 1944 között létrejött az Orosz Pravoszláv Egyház- és Vallásügyi Tanács a Szovjetunió kormánya mellett ... A lelkiismereti szabadság betartásának ellenőrzése a hasonló felépítésű testületek feladataihoz tartozik a megyékben. Kö­telességeiknek a népképviseleti szervekkel való szoros együttműködésben tesznek eleget. A járásokban, városokban és falvakban az egyházra és a vallásra vonatkozó törvények betartását a helyi küldöttek tanácsai kísérik figyelemmel. Ezek a koordinációs bizottságoknak felelnek meg, amelyek­nek nincs adminisztratív hatáskörük, s az egyházi közössé­gek dolgába nincs joguk beleavatkozni, vagy bármilyen uta­sítást adni nekik. — Mire fordítják a bizottságok elsősorban figyelmüket? — Arra, hogy egyrészt a hívők és a vallási egyesületek törvényeit ne sértsék meg; éspedig az imagyülekezetek meg­tartásában, szertartások és egyéb olyan vallási cselekedetek végzésében, amelyek a kultuszokról alkotott törvényekkel összhangban valósulnak meg. Másrészt, a bizottságok ügyel­nek arra is, hogy a vallási szervezetek, vagy a hívők se sértsék meg a törvényeket... Ezek közül sokat nemcsak a járatlan vallásos emberek szegnek meg. hanem a hivatalos testületek tagjai is, akik a ’30-as évek sztereotípiái szerint viszonyulnak az egyházhoz. — Melyek a legjellemzőbb mulasztások megyénkben? — Mindenekelőtt a vallási szervezetek nyilvántartásba- vétele. A szovjet törvények szerint a húsz vagy ennél több hívőből álló egyesület vallási társaságot alkot; a kisebb lét- számúakat pedig csoportoknak nevezzük. Mind a kétféle közösség csak a bejegyzésük után kezdheti m.eg tevékeny­ségét. Ennek lényege az, hogy az egyesültet elismeri magára nézve a törvények betartásának kötelességét, s ugyanakkor védelme alatt áll, ami biztosítja a lelkiismereti szabadságot. Ily módon a regisztrálás teljesen megfelel a hívők érdekei­nek. Mégis: vagy az ő tájékozatlanságuk miatt, vagy az ál­lamhatalmi szervek miatt (amelyek hajlamosak eltitkolni a vallásosság növekedését körzetükben) néha maga a hivata­los lajstromozás is elmarad. — Sem az egyik, sem a másik fél nem kezdeményez, ám ezáltal mégis megszegik a törvényeket? — Éppen ez az! Mert bejegyzés nélkül működnek az evan­gélikus, baptista-szákadár szekták, Besszonovkában, a goro- gyiscseni és tamalini járás falvaiban; a Szentháromság­szekta Penzában; az igaz pravoszláv keresztény baptisták, valamint a muzulmánok csoportjai a belinszkiji, a moksáni, a kámenkai, a penzai és más járásokban. Bár jó előre fel­hívták valamennyi érdekelt közösség vezetőinek figyelmét a nyilvántartásba-vétel szükségességére, de ennek nem volt foganatja. Még kevésbé ismertek az esetek olyankor, amikor szélsőséges elemek szivárognak be a hívők gyülekezeteibe. Kezük sem tiszta, megpróbálják kihasználni az emberek vallásosságát saját kapzsi céljaik érdekében. Természetesen ilyenkor lehetetlen a regisztrálás, mert tüntetőén megkerü­lik a törvényhozást... Azok az emberek, akik önző érdekből igyekeznek aktivi­zálná az egyházi életet, időnként durván tiporják a vallás- gyakorlattal kapcsolatos törvényeket, az állampolgári köte­lességeket. Ez többek között megfigyelhető a Szenthárom­ság-hívőknél. Az utóbbi időben az ő környezetükből, a Pod- markov és a Sklár családból származik az a két szektatag. akik nem tették le a katonai esküt a szovjet hadseregben. S ami még jellemző: hasonló törvény- és jogellenes cselek­ményekre tüzelnek fel más alkalommal a külföldi rádióadá­sok. Ezek forrásaiként a papság azon részének extrém meg­nyilatkozásai szolgálnak, amely a lelkiismeret szabadságát úgy értelmezi, mint egy „semmivel .sem korlátozható" val­lási tevékenységet. — És ha hivatalos személyek sértik meg a törvényeket? — Sajnos még ma is élnek az emlékezetben az egyházzal szembeni túlkapások, s ezek a személyi kultusz idején for­dultak elő. Jólltehet, hasonló esetek talán már nincsenek, de a ’30-as évek gondolkodásmódjának beidegződései még je­lenleg is hatnak. Különben mivel magyarázzuk meg a hí­vőkkel szemben tanúsított helytelen, tapintatlan magatartás okát? Alaptalanul megtiltják például az egyházi épületek renoválását, elfelejtkezvén arról, hogy valamennyi az illám tulajdona. Pedig felújításuk támogatása a hivatalos szervek feladata. Máskor megfosztják a templomot a villanyvilágí­tástól és a csatornázástól. Basmakovóban például szóba ke­rült az egyházi épület gázellátása. A járási végrehajtó bi­zottság bár nem mondott nemet, de ugyanakkor semmit sem tett az ügy érdekében . . . — Folynak-e az előkészületek annak az évfordulónak a megünneplésére, hogy Oroszország ezer évvel ezelőtt vette fel a kereszténységet? Ezzel kapcsolatban mit tud ön mon­dani? — Igen, erről az eseményről a pravoszláv egyház is meg­emlékezik, amely többféle szerepet töltött be a történelem­ben. Egyrészt: Oroszország politikai, kulturális kapcsolatai a Nyugattal kiteljesedtek; fejlődött az írásbeliség, az épí­tészet és a festészet. Másrészt: megszűntek a kereszténység előtti kultuszok régi emlékei. A pravoszláv egyház hittel és igazsággal szolgálta az uralkodó osztályt, de aztán ő maga lett a legnagyobb kizsákmányoló és földbirtokos az idők fo­lyamán. Elszántan harcolt a szabadgondolkodás ellen. Ideo­lógiája szemben áll a mienkkel. Ha az állam lojálisán vi­szonyul hozzá, akkor ez nem más, mint a humanizmus és a lellkiismeret szabadságának megnyilvánulása. A kapitalista országokban, ahol legtöbbet beszélnek az ilyen szabadságról, diszkriminációs törvények funkcionálnak az ateisták vonat­kozásában. Ilyen ez a fajta lelkiismereti szabadság! — Részt vesz-e az egyház a társadalmi életben? — Igen, közreműködik ebben, különösen a békeszolgálat­ban, a nemzeti kultúra emlékeinek megóvásában. Penza és Szaranszk püspöke, Szerafim tagja a megyei békebizottság vezetőségének. A vallási szervezetek állandóan jelentős ösz- szeget fizetnek be a szovjet békemozgalom számlájára. Po­zitív tettnek tartjuk, hogy az egyház fellép az alkoholizmus, a narkománia és a bűnözés ellen. — Ám ennek ellenére, a vallásosság terjedése mégsem vet jó fényt a társadalmi életre. — Ezzel egyetértek, ön most valamiféle tanácsot és aján­lást vár tőlem arra, hogyan lehetne visszaszorítani a val­lásos érzületet? Ez bonyolult kérdés. A vallásellenes propa­ganda eszközeit nem fogjuk igénybe venni, ámbár világos, ezen a területen is van mit javítanunk. Képzeljük el a hí­vők helyzetét, gondolkodásmódját, lelkiállapotát és érdeke­it. Azért, hogy együtt dolgozzunk velük, mindezt és még sok más dolgot jól kell ismerni. Nemrég megkérdeztem az egyik segélyező bizottság vezetőjétől: „Szokott-e templomba jár­ni?” — „Amikor el kell mennem oda, valahogy nekem ez kellemetlen” — válaszolta zavarodottan. Egy ember, aki­nek kötelessége érdeklődni a vallási szervezetek tevékeny­sége iránt, azt mondja, hogy „kellemetlen!”. Ügy gondolom, a peresztrojkának szét kell oszlatnia az egyházzal és a hí­vőkkel szembeni előítéleteinket. Fordította: Bukovinszky István II nagyvilág hírei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom