Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

1988. március 19., szombat o Zászlóátadási ünnepségek a megyében Hámori Csaba Hidasháton n Liszt Ferenc kamarazenekar jnbileuma Felélénkült a közélet a társközségekben Szrnka Andrea: „...a vándorzászlót meg akarjuk őrfcni!” Fotó: Veress Erzsi (Folytatás az 1. oldalról.) Hagyomány, hogy a KISZ Központi Bizottságának Vö­rös Vándorzászlajáit tavaszi ünnepeink idején adjuk át. Így van ez most is. A , közeli- múltban emlékeztünk meg emelit fővel 1848. március 15-érői, néhány nap múlva ünnepéljük 1919. március 21- ét, amikor, ha csak rövid időre is, népünk jelentősét tett, és készülünk április 4-ére, felszabadulásunk ün­nepére. Kívánom a Hidas­háti Állami Gazdaság KISZ- eseinek, fiataljainak és az egész kollektívának, hogy a jövőben hasonlóan jól dol­gozzanak, találják meg kol­lektív és egyéni boldogulá­sukat. A beszéd után következett a zászló átadása. Madarast László, a gazdaság KISZ-bi- zottságának titkára köszön­te meg a KISZ KB elismeré­sét: — KISZ-szervezetünk eredményei természetesen elsősorban a fiatalok tenni- akarását, munkáját fémjel­zi. De a gazdasági vezetők, vagy az irányító KISZ-bi- zottságok támogatása nélkül kevésbé lehettünk volna si­keresek. Kovács József igazgató a fiatalokról a következőket mondta: — Gazdaságunk az elmúlt években, évtizedek­ben több magas kitüntetést kapott. Hatszor lettünk ki­váló vállalat, háromszor kaptunk miniszteri dicsére­tet, egyszer pedig átvehet­tük a Minisztertanács és a SZOT Vándorzászlaját. Kol­lektívánk összességében megállja a helyét, a jövője a fiatalokon múlik. Szá­momra ezért külön is öröm, hogy ezúttal az ő tevékeny­ségüket értékelte a KISZ KB ilyen magasra. A fiatalok energiáikat a jövőben is a munkára fordíthatják, meg­felelő mozgásteret kapnak, lehetőséget a cselekvésre. A folytatásban Hámori Csaba KISZ-es, Kovács Jó­zsef pedig vállalati kitünte­téseket adott át, majd a Szegedi Kis István Gimnázi­um énekkara ünnepi műsor­ral kedveskedett a megjelen­teknek. Lovász Sándor * * * Alig egy hónapja tudták meg a Békéscsabai Egész­ségügyi Szakközépiskola és Gimnázium KISZ-esei, hogy eredményes mozgalmi mun­kájukért megkapják a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját. Amikor megpályázták, nem hitték, hogy el is nyerik az ifjúsá­gi szervezet e kitüntetését, mindenesetre azon voltak: szó ne érhesse a ház elejét. Miért voltak bizonytalanok? Csupán azért, mert tudták, nagyon sokan pályáznak ugyanarra, mint ők. Persze, azért titkon munkált ben­nük a vágy, s hogy ne csak vágy legyen e megtisztelte­tés elérése, ezért meg is tettek mindent. Megyénk KISZ-tagságának csaknem felét tanulók ad­ják. Közülük most egyedül ez a közép-'skolai alapszer­vezet kapta meg a vándor- zászlót. Mi minden szólt mellettük? Felsorolni — ter­mészetesen — minden indo­kot most nem lehet, de né­hányat itt hadd emeljünk ki. A bíráló bizottság, mely a beneveztt KlSZ-szerveze- tek munkáját értékelte, a következőket emelte ki. Az egészségügyisek — így ne­vezik őket városszerte — mozgalmi munkájukban, na­pi cselekvésükben közvetle­nül is érvényesítették azt, amiről a KISZ XI. kong­resszusán szó esett. Éltek az önfejlesztés különböző lehe­tőségeivel, színes és vonzó a diákkörök munkája; csak­nem harmincféle működik az intézményben. Tegnap érkezett el az a nap, amikor átvehették a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Dr. Farnas József, a KISZ Békés Megyei Bizottságának titkára méltatta az iskolá­ban folyó KISZ-munkát, s indokolta, miért kapták meg a vándorzásalót. Többek között ezeket mondotta: „Természetesen ez a szép eredmény kollektív munkát takar, egészséges . közösséget feltételez és jó szellemű KISZ-vezetést, amelyet az aktív tagok támogatnak. Nélkülük éz a siker aligha lett volna elérhető .. A KISZ KB Vörös Ván­dorzászlaját a beszédet kö­vetően Szrnka Andrea, az iskola KISZ-titkára vette át dr. Farnas Józseftől. * * * Az átadási ünnepség után Szrnka Andrea a követke­zőket mondta: • „Nagyon örülünk ennek a .megtisztel­tetésnek. Ez egyben kötelez is bennünket a még jobb, még tartalmasabb munkára. Igaz, néhányan tőlünk is kiléptek, de úgy hiszem, ők eddig is csak a létszámot gyarapították. Mi továbbra is eredményesen akarunk dolgozni, s ehhez olyan tar gokra van szükségünk, akik komolyan veszik a felada­tokat, akik tenni akarnak a közösségért. Mert a vándor­zászlót meg akarjuk őrizni, és ez csak így sikerülhet.” P. F. Huszonöt éve, 1963. már­cius 18-án lépett először a közönség elé a Liszt Ferenc kamarazenekar. A jubileum alkalmából Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke le­vélben köszöntötte a zene­kart. Ismét elnyerték az „Élenj'áré” elmet Medgyesegybázán Ä szövetség 40 éves fenn­állása tiszteletére Medgyes­egyházán a honvédelmi klub a közelmúltban tartottaméig évadzáró ünnepi közgyűlé­sét. A helyi társadalmi, po­litikai, tömeg- és gazdasági szervek vezetőin kívül meg­jelent Benkő Bálint, az MHSZ megyei vezetőségének titkár helyettese, Valamint Szabó Lajos, a mezőkovács­házi városi MHSZ területi titkára is. Az ünnepi megnyitó után Juhász Lászlóné, a Haladás Tsz honvédelmi felelőse em­lékezett meg jogelődeik 40 éves munkájáról. Ezután Cséffán János, a klub tit­kára ismertette és egyben értékelte az 1987-ben végzett munkát. A beszámoló töb­bek között utalt arra, hogy a megye honvédelmi életé­ben elért pozíció fenntartá­sa tartósan csak úgy válik lehetségessé, ha szervezet­tebben hajtják végre a tan­intézeti és ifjúsági honvé­delmi feladatokat, A titkár első helyen említette az „Élenjáró” kitüntető címért folyó szocialista verseny- mozgalomban való részvé­telt. Benkő Bálint, a megyei titkárhelyettes hozzászólásá­ban méltatta a klub 1987. évi tevékenységét, és elis­merésiképpen átnyújtotta az „Élenjáró” kitüntető címet tartalmazó oklevelet a hon­védelmi klub részére, amely fennállása óta másodszor ré­szesült ebben a kitüntető el­ismerésben. Végezetül a klubtitkár tárgyjutalmakat adott át az alapítóknak és a veteránoknak, valamint a pártoló és aktív tagoknak. Az ünnepi közgyűlés az In­ternational hangjaival zá­rult. Aradnak a Körösök Az eddigi maximumot megközelítő vízszint m A nappali felmelegedések, az elmúlt két napban a Körösök romániai hegyvidéki vízgyűjtő­jében lehullott helyenként 90 mm-es csapadék és a még meg­lévő 6—115 cm között váltako­zó hóréteg olvadásának követ­keztében március 17-én intenzív áradás indult a Körösökön, el­sősorban a Fekete-Körösön. Az árhullám a Fekete-Körö­sön tegnap reggel 6 órakor a másodfokú, 8 órakor már a har­madfokú készültségi fokozatnak megfelelő szintet érte el és napközben is áradt; 12 órakor az anti vízállás 796 cm ’volt. Az árhullám magyar területen — pénteken éjszaka 22-23 óra között — tetőzött, az 1981. évi eddigi legnagyobb; ezer centi­métert mintegy 80—100 cm-re megközelítő vízszinttel. Árad a Fehér-Körös és a Be­rettyó is, ahol a késői esti órákban elsőfokú készültséget rendeltek el. Tekintettel ar­ra, hogy az előrejelzések sze­rint csak a Fekete-Körösön ér el igen magas szintet az ár­hullám, ezért várható, hogy az alsó folyószakaszok védővona­lán csak a 2. fokú készültség elrendelésére lesz szükség. A vízügyi igazgatóság a szükséges intézkedéseket megtette, meg­szervezte a folyók védővona­lán a segédőri figyelőszolgála­tot. Készültségbe helyezte az ár- vízvédelmi osztagot és felvette a kapcsolatot a román vízügyi szervekkel. A Kettős-Körös tegnap délelőtt Fotó: Fazekas Ferenc Jó hagyománya van an­nak, hogy a székhely- és társközségeik tanácsa vezetői, területi referensei tapaszta­latcsere céljából minden év­ben más és más településen találkoznak. Tegnap, pénte­ken a szabadkígyósi kiren­deltség adott otthont az ösz- szejövetelnek, amelyen dr. Luczi József, a Békés Me­gyei Tanács szervezési és jogi osztályának helyettes vezetője tartott vitaindító előadást. Ebben többek kö­zött kiemelte, hogy szükség- szerű volt a szakigazgatási apparátusok összevonása, de nem lehetett nélkülözni a kisközségek politikai, társa­dalmi és gazdasági életének továfbb fejlődése érdekében a jogi garanciákat sem. Amint ismeretes, 1985-ben nyolc társközségben 10 elöljáróság alakult meg, s összesen 66 tanácstag tevékenykedik ezekben, Az azóta végzett munka tapasztalatai — dif­ferenciáltságuk ellenére — igen kedvezőek. Maguk az elöljáróságok is sokat tettek azért, hogy a kívánalmak­nak és követelményeknek megfeleljenek. Hasznos len­ne, ha saját maguk kötné­nek együttműködési megál­lapodást a helyi gazdasági egységekkel. Egyértelmű tényként kell elfogadni, hogy a (nagy) községi közös tanácsok, valamint az elöl­járóságok viszonylatában nincs fölé-, illetve aláren­deltség. A vitaindító elhangzása után Bereczki Dénes csárda- szállási és Jansik Pál ör­ménykúti elöljáró a helyi eredményekről és gondokról tájékoztatta a megjelente­ket. Az értekezlet munkájában részt vett dr. Kertész Már­ton, a megyei tanács vb- titkára; valamint Fellegvá­riné Priskin Teréz, a me­gyei pártbizottság képvisele­tében. —y —n Dőlt betűvel A különbség Megtörni látszik a jég! Az, amelyik az elektromos áram eltérő árai körül alakult Iki. Hónapokkal ezelőtt még csak egy févériporteri Ikérdésre volt Ikénytelen vála­szolni az árhivatal elnöke, ja éninap viszont — amint er­ről a tegnapi lapok is tudósítottak >— már az Országgyű­lés színe előtt kellett magyarázkodnia. Ülök a teremben, a képviselők mögötti padsorban. Közvetlen (közelről látom az arcokat, érzékelem ;a képvi­selők reagálásait. Az államtitkár már az interpellációra megfogalmazott Válaszát olvassa. Előbb történelmi visz- szatekintést kapunk arról, hogy mikor alakult ki az el­térő árrendszer, melynek „alján” a fővárosi fogyasztók állnak kilowattóránként egy forint 25 fillérrel, a „tete- 'jén” pedig a községek két forint negyven fillérrel. Meg­tudjuk — de \ki nem tudja vidéken — hogy idestova har­minc éve cipeljük ezt az igazságtalanságot. A főhatóság vezetője, ahelyett, hogy ja „történelmileg így alakult — bár semmivel sem magyarázható" elegáns fordulatot használná, megpróbál érveket félsorakoztatni a három évtizeddel ezelőtti döntés mellett. Amikor ar­ról beszél, hogy az elektromos hálózat kiépítésének, majd karbantartásának költsége indokolta a magasabb vidéki energiaárakat, még csak halk moraj fut végig az ülés­termen. De amikor már arról beszél, hogy a kettő negy­venes ár mellett is a községekben átlag \egy 'hatvanöt fi­zetnek egy kilowattóráért az országosan egységes és jó­val olcsóbb éjszakai áram miatt, már kitör a nevetés a Parlamentben. A tisztelt házban, ahol általában megtap­solni szoktak minisztert, miniszterhelyettest. Mellettem egy szakértő fészkelődik, aki még az élel­miszertörvény módosítására volt hivatalos. Izgága öreg­úr, a hozzáértők magabiztosságával. Mindent kommentál. „Persze, mert a fóliát is éjszakai *árammal fűtik” — ér­kezik hozzám az első, nekem is szánt megjegyzés, majd hamarosan jön a ikövetkező: „igen, az ia rengeteg emele­tes palota ia falvakban.” Félszemmel rám néz, kérdőn, al­kotunk-e egységfrontot? Az itthoniakra gondolok. Arra, hogy \az itt élők közül sokan ugyanúgy lakótelepen lak­nak, mint a fővárosiak és ia nagyvárosiak. Aztán a ta­nyák öregjei jutnak eszembe, és mindaz, amit úgy hív­nak: Békés megye. Érzem, mi sohasem fogunk egység­frontot alkotni. Ha másért nem, hát azért, mert kettőnk közül én ismerem jobban Magyarországot. Közben újabb derültség 'hullámzik végig az üléster­men. Akkor, amikor az államtitkár arról beszél, hogy az alacsonyabb fővárosi áramdíjat iaz is magyarázza, hogy Budapesten több háztartási gép van a lakásokban, mint vidéken. Ilyenformán ott több áramot is fogyasztanak. A válasz után, mely kilátásba helyezi az eltérő téríté­si díjak három év alatti megszüntetését, az interpelláló ismét szót kér. Kompromisszumos megoldást, két évet ja­vasol. IMár percek óta mondja újabb érveit, amikor va­lahonnan bekiáltanak: „rövidebben”. Szemből, a buda­pesti képviselők közül biztatás jön: „halljuk”. Él, pezseg a Parlament. Ugyanez tapasztalható a sza­vazás előtti pillanatokban is. Megtetézve tanácstalanság­gal: mire is szavazzanak? Hiszen a hároinéves program elfogadható lenne, a kétéves méginkább. De az államtit­kári (válasz bizonytalannak tűnik. Ä megoldás gazdasági háttere még inkább. A bizonytalanságot a fővárosi képviselők egy szűk cso­portja töri meg. Tüntetőleg szavazni akarnak, nyilván az árhivatal elnökének válasza mellett. Aztán lassan oldó­dik a feszültség, megvilágosodik, mi ellen és mi mellett lehet voksolni. Az eredmény: elsöprő többséggel — úgy is mondhatnánk: közfelkiáltással — úgy dönt az Ország- gyűlés, hogy nem fogadja el a választ. A Parlament el­nöke mást is kiolvas a szavazás eredményéből: „Az in­terpelláció egységet hozott létre a falu és a város kö­zött.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom