Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-12 / 36. szám
NÉPÚJSÁG 1988. február 12., péntek Még egyszer arról (is), hogy ki lesz a színház főrendezője Nem ez az első kísérletünk arra, hogy a kérdésre választ kapjunk. A Művelődési Közlöny 1987. decemberi számában jelent meg a Békés Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának pályázata a Jókai Színház főrendezői (művészeti vezetői) munkakörének betöltésére 1988. augusztus 1-től, amikor Rencz Antal szerződése lejár. Mivel a kiírás a megbízás kezdetét 1988. január elsejével jelölte meg, és a színházi szerződtetések ideje is elérkezett, továbbá mert a gyors és pontos tájékoztatás kötelességünk, úgy gondoltuk, január második felében már meg lehet szólaltatni az illetékest. Kiderült, tévedtünk. A közlöny csak december végén jelent meg, mondták. így a pályázatok benyújtásának határideje (a megjelenéstől számított egy hónap) ugyancsak csúszott. Elmondták még, hogy az érdeklődés számottevő volt, hogy hét pályázat érkezett. Többet nem mondtak, mert a pályázatok titkosak. Azóta megint eltelt egy kis idő. A megyei és a városi pártbizottság, valamint a megyei tanács képviselője és a színház igazgatója mint munkabizottság értékelte a pályázatokat. Február elejére ígérték — és ígértük ezeken a hasábokon — a választ. A választ és a nyilatkozót azért kerestük mindeddig kitartóan, mert úgy véljük, létezik még színház- szerető közönség ezen a vidéken. S ha így van, akkor az új főrendező megbízása, majd kinevezése nem a színház magánügye, hanem a városnak, a megyének is fontos. * * * A Jókai Színház 1986—87- es műsorfüzetében Vámos László, a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője írt köszöntőt. Abban az előző évad sikereit — a Háztűznéző és Az esőcsináló emlékezetes előadásait — méltatva többek között hangsúlyozza, hogy ennek a városnak, megyének fontos a színház. — Bocsásson meg, de ha arra járok, és ránézek a színházépület „elhanyagolt” homlokzatára, vagy ha végiggondolom az utóbbi két év előadásait (kivéve egykét sikeresebbet), kétségeim támadnak. S egyre bizonytalanabb vagyok a színház fontosságát illetően, mióta a főrendezői megbízás apropóján érdeklődöm. — A megbízás, a kinevezés a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának hatásköre. Tulajdonképpen a munkáltatói jogkör a mienk. Nem vagyunk színházi szakemberek, ezért a megalapozott vélemények, javaslatok a szakminisztériumtól, a színházművészeti szövetségtől, a színház vezetésétől sokat segítenek. A tanács és a pártbizottságok, valamint a színház vezetésének egyeztetett véleménye alapján a hét pályázóból kettőt emeltünk ki. Majd tárgyaltunka felettes szerveinkkel is. Nem volt könnyű a döntés. — Mindenki tudja már, és nem csak színházon belül, hogy ki a „győztes”. Végre most megkapjuk a hivatalos választ is? — A pályázatok alapján úgy ítéltük meg, hogy Tas- nádi Márton & legmegfelelőbb a főrendezői munkakör betöltésére, a kibontakozás lehetőségeit az ő terveiben látjuk leginkább. S reméljük, hogy jól tud majd együtt dolgozni dr. Keczer András igazgatóval. — Döntés után a többi hat névnek már nincs jelentősége, annak viszont annál inkább: mivel nyerte meg Tasnádi Márton a tetszésüket és a pályázatot? — A tervezetéből kitűnik: jól látja, helyesen ítéli meg azt a talajt, azt a légkört, ami a Jókai Színházat jellemzi, figyelembe veszi a megye lehetőségeit, hagyományait. Folytatni akarja az eddigi koncepciót, megfelelő művészi színvonalat ígér és olyan produkciókra törekszik, amelyek hozzájárulnak a közönség általános művelődéséhez; előadásokat, amelyek vonzzák a közönséget, nem taszítják. Célja nem a színház a színházért, hanem színház a közművelődésért, s az, hogy a Jókai Színház a megye egyik kulturális központja legyen. A színvonal biztosításával kívánja a szakma érkeringésébe is jobban bejuttatni a színhá-, zat. Erősíteni akarja a társulatot. Ezek Tasnádi döntő törekvései. * * * S ugyan mi mást kívánhatna még, aki őszintén szereti a színházat, minthogy: úgy legyen! Niedzielsky Katalin Hemzetközi világgazdasági konferencia A világgazdaságban végbemenő szerkezeti átalakulásról és struktúraváltásról rendez nemzetközi konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete február 16-án és 17-én — tájékoztatta a sajtó képviselőit Simái Mihály akadémikus, igazgató- helyettes tegnap az MTA székházában. Elmondta: intézetük megalakításának 15., és elődjének, az Afroázsiai Kutató Központ létesítésének 25. évfordulója alkalmából magyar és külföldi szakemberek — szocialista, fejlődő és fejlett tőkés országokbeli társintézetek, nemzetközi szervezetek képviselői — kifejtik véleményüket arról, hogy a világgazdaság várható alakulása miként hat az egyes országok, köztük hazánk gazdaságának fejlődésére. A szakma képviselői ez alkalommal köszöntik majd Bognár József akadémikust, az intézet alapítóját, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóját, aki tavaly töltötte be 70. évét. A kétnapos konferencia megnyitóján Bognár József előadásában elemzi az utóbbi negyedszázadban tapasztalt világgazdasági és társadalmi tendenciákat, és ezek hatását a közgazdaságtudomány, főleg a magyar köz- gazdasági gondolkodás fejlődésére. A konferencián több neves külföldi közgazdász is előadást tart majd. | Nyolc beadvány i és egy levél Családi pótlék folyósítása ügyében nyolc beadványt írt egy vállalati dolgozó saját munkahelyére. Egyiket sem méltatták válaszra, noha a gyerek megvolt, tehát folyósítani kellett volna a pénzt. Senkinek sem tűnt fel, hogy a kérelmező milyen kitartóan ismétli kérését. Amikor szerkesztőségünket felkereste, és elmondta a ■ rajta esett sérelmet, nem tudtunk hova lenni a csodálkozástól. Valójában 1987-ben — hiszen a nyolc beadványt a kérelmező ^kkor írta — a szociálpolitikai kérj dések megoldására oly nagy figyelem összpontosult. hogy hihetetlennek tűnt az ügyintézés eme rossz pél- j dája. • A vállalati adminisztráció — egyértelmű — mulasztást követett cl. A dolgozó ugyanakkor egy napot sem mulasztott, Iteljesítményével hozzájárult a több milliós ; 1987. évi nyereséghez, ö tehát dolgozott. Nem csupán a helyet foglalta, hanem tette a kötelességét, amiért felvették, s bérét fizették. De sehogy sem fogadta el a vele szemben tanúsított ügyintézői magatartást. Beadványá■ ra — amikor az ügyintézés rendeletben előírt határideje lejárt — újabbat szerkesztett, és elküldte. Vasidegzete volt, de a vasat is szétmarja egyszer az idő. ; Azután szólt is. írásbeli beadványát szóban megismételte, de mindhiába. Választ, érdemi ügyintézést nem • kapott. Már-már úgy látta, hogy a vállalatnál mindenki el• lene esküdött. Megingott a bizalma, és jobbnak látta, | ha i családi pótlék gondjának megoldásába másokat : beavat. így vezetett útja hozzánk. A mi ügyintézőnk, miután meggyőződött a kérés jogosságáról, nem a vállalati ügyintézőnek, hanem egyenesen a vállalat vezetőjének írt. Javasolta a dolgozó • kérésének elintézését, és a családi pótlék törvényben ■ előírt folyósítását. Mit gondol a kedves olvasó: rákérdeztek-e a vállalati ügyintézőre, hogy saját dolgozójuk ügyét az első beadvány alapján miért nem intézte el? Nem. De Iminek is kérdeztek volna rá, egy a lényeg, í hogy a családi pótlék folyósítása elkezdődött. Az előz- : ménye ugyan kit érdekel? Pedig nem érdektelen. Ezért is emelünk szót, mert azért egy Ilyen mulasztás nem maradhat következmények nélkül. Nincs szándékunkban ragozni az esetet, de van egy megjegyzésünk: az ügyintéző az el nem végzett munkáért vette fel a fizetését, hónapokon át. Vajon b vállalatnál, ahol teljesítménybérben dolgoznak • az emberek, teljesítmény nélkül is folyósítják a bért? Hej, ha ilyen alapbizonylatra akadnának, micsoda ügyet ■ csinálnának belőle?! Hát ;kérem, csináljanak belőle ügyet, mert ez több, mint felháborító, hogy egy törvényesen járó családi pótlékot hónapokon keresztül jogtalanul visszatartanak, s úgy, hogy a dolgozó beadványaira még csak nem is válaszolnak. D. K. Önértékelés — a tantestület részéről Ifjúsági parlament a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolán Mezőgazdászokat képző felsőoktatási intézményünk legfelsőbb ifjúsági fórumát a héten tartották meg. ' Dr. Szántosi Antal, a főiskola igazgatója az ifjúságpolitikai programtervezet szokványos ismertetése (felolvasása) helyett, bevezetőjében az anyag lényeges pontjait emelte ki, hozzáfűzve az egyes témákkal kapcsolatos állásfoglalásait, javaslatait, melyek a parlamentet előkészítő munka eredményeként alakultak ki az általa képviselt vezető testületben. Elmondta, hogy a vezetés gondoskodik a tanulásban, sportban és közéleti munkában élenjáró hallgatók megbecsüléséről. Szólt arról, hogy az intézmény minden segítséget igyekszik megadni a hallgatók nyelvtanulásához, valamint az utolsó évesek elhelyezkedéséhez. Fontos eredményként említette, hogy észrevehetően javult az oktatás színvonala, és azt, hogy tartalmilag mélyült a demokratizmus. Kitért arra is. hogy a főiskola vezetése igyekszik javítani a jegyzetellátást. valamint arra, hogy valamelyest sikerült előbbre lépni a számítástechnika oktatásában. Nem hallgatta el a főigazgató az általa „negatív irá- nvú”-ként jellemzett tényezőket sem: — Feltételrendszerünk, anyagi lehetőségeink — mondta — az ismert okok miatt nem bővültek, fejlesztési elképzeléseink megvalósítása lelassult. Műszerellátottságunk gyengének mondható. Mindenképpen szükség lenne egy saját magunk által működtetett tanüzemre, erre irányuló próbálkozásaink azonban mindeddig nem voltak sikeresek. Dr. Szántosi Antal beszélt a kollégium rossz állapotáról. és arról, hogy nem fejlődött kellőképpen a tudományos diákköri munka, de hozzáfűzte, hogy az oktatás követelményeinek növekedésével a jegyzetírás sem tartott lépést. — Nem foglalkoztunk kellőképpen az oktatói munka hallgatói kontrolljával — mondta — és több területen erősen munkál az elavult szemlélet, a ragaszkodás a régi módszerekhez. A hiányosságok kiküszöbölésére az illetékesek 23 pontból álló intézkedési tervet készítettek, amelyet — a tervezettel együtt — a jelenlevők elfogadtak. * * * Eddig a krónika. A tantestületet képviselő főigazgató alaposan felkészült erre az alkalomra. Lehet, ennek tulajdonítható, hogy a megjelent hallgatók reagálása viszonylag (vagy egészen?) szerény volt? Vagy talán a parlamentet megelőző értekezleteken mondták el búju- kat-bánatukat? Nem tudni. Nem a szenzációért, a kiélezett konfliktushelyzetekért látogatunk el egv-egy diákparlamentre, hiszen nem drámát írunk, hanem krónikát. A rendezvényt azonban mindenképpen élőbbé tette volna egy-két alapos, átgondolt hallgatói hozzászólás, és fiatalosabb, „diákosabb” lett volna szellemes, de célba találó megjegyzéseikkel. (marik) Kormányszóvivői tájékoztató Vita a Minisztertanács munkamódszeréről A kormány ülését követő szóvivői tájékoztatóján Bányász Rezső elsőként az MTI tudósítójának kérdésére válaszolt, informálva a jelenlévőket a Minisztertanács munkamódszereivel kapcsolatos vita tapasztalatairól. — A kormány tagjai már a múlt év végén szót váltottak a testület munka- módszerének, munkastílusának szükséges megváltoztatásáról. Ezt követően elkészült egy munkaokmány, amelyhez sokan hozzászóltak. Most a fontos kérdésekről zajlott újabb, igen hosszú, részletes vita az ülésen; az eszmecserében a testület 15 tagja vett részt. A cél nem a vita lezárása, hanem a vélemények további tisztázása volt. A politikai intézmény- rendszeren belül a kormány önálló tevékenysége iránt megnőtt a társadalmi, politikai igény. A kormányzat munkamódszerein, munkastílusán folyamatosan javítani kell. Mire gondolunk elsősorban? A tartalmi kérdések közül például arra a régebbi gyakorlatra, hogy a kormány nem mindig vett részt testületként a lényeges politikai döntések előkészítésében, jóllehet, azok megvalósításában reá várnak a legfőbb feladatok. A mai igények megkövetelik, hogy a kormány alkotóan, kollektív módon munkálja ki, készítse elő a társadalom számára a fontos döntéseket, és tanúsítson kellő határozottságot ezek megvalósításában. Változás szükséges abban is, hogy a kormányülések napirendjén korábban döntő többségükben gazdasági kérdések szeretjeitek, és csak ritkán kerültek az asztalra lényeges társadalompolitikai problémák. bel- és külpolitikai, vagy művelődéspolitikai ügyek. Külön is szólni szeretnék a kormányzati munka nyilvánosságáról, nyíltságáról. Eddig is tapasztalhatták a kormánynak azon törekvését, hogy nyíltan beszámoljon munkájáról, mindenekelőtt a miniszterelnök és helyettesei, a miniszterek mind gyakoribb nyilvános szereplésein, s a szóvivői sajtókonferenciákon is. A jövőben ez a tevékenység még kiterjedtebb, még tudatosabb lesz. Ehhez csak egy adalék: a közeljövőben a Külügyminisztérium szóvivője is a nyilvánosság elé áll — mondotta Bányász Rezső. A kormány új munka- módszereiről folyt konzultációban meghatározó szerepe volt Grósz Károlynak, aki az ülést vezette — hangoztatta a szóvivő, reagálva ezzel arra a megjegyzésre is. hogy a miniszterelnök az utóbbi hetekben nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Hozzátette: keményen dolgozó miniszterelnökünk is megérdemel időnként egy kis szabadságot. A BRUTTÓSÍTÁS TAPASZTALATAI A bruttósított bérek kifizetésének tapasztalatairól (a Magyar Hírlap kérdésére) szólva Bányász Rezső elismerését fejezte ki a vállalatok, intézmények pénzügyi szakembereinek, akik igen nagy munkát végeztek ennek kapcsán, s túlnyomó többségükben hibátlanul; az összesített tapasztalatok szerint sikeresen oldották meg e feladatot. Persze hallhattunk olyan vállalatokról is — mivel az ilyen esetek kerülnek nyilvánosság elé —, ahol hibák, elmaradások történtek, s emiatt csak előleget tudtak fizetni, vagy sok dolgozó kényszerült reklamálni a rossz előkészítés miatt. Ehhez kapcsolódott az az újságírói megjegyzés (Népszava), hogy néhány helyen azért nem tudtak időben bért fizetni, mert az új jogszabályok némelyike a hivatalos lap megjelenésének késedelme folytán nem kerülhetett a szakemberek kezébe. A szóvivő válaszában hangsúlyozta: mostani ülésén a kormány is azt állapította meg a sorozatos késedelmekről. hogy ez már nem technikai, hanem politikai jellegű problémát okoz. ezért a kérdés azonnali megoldására utasította a Minisztertanács Titkárságát. BIZONYTALANSÁG A VÁLLALKOZÓK KÖRÉBEN Valamivel több kiskereskedő zárta be idén az üzletét, illetve kisiparos szünetelteti az ipart, mint a korábbi évek elején, de nem lényeges az eltérés — mondotta más témára áttérve (a Népszava érdeklődésére). A vállalkozók körében tapasztalható idei bizonytalanság oka az lehet, hogy sokan még nincsenek tisztában az új adózási szabályokkal, amelyek ugyan mostantól a magánszektorral szemben is nagyobb követelményeket támasztanak — mint ahogyan így van ez a népgazdaság egészét illetően —, de ez a szektor gazdaságilag még ma is kedvezőbb elbírálásban részesül, mint a többi. A kormány tehát úgy véli, hogy valószínűleg átmeneti jelenségről van szó, szakemberei a továbbiakban is gondosan elemzik a helyzetet. A kormányzat továbbra is épít a kisiparosok, kiskereskedők fontos tevékenységére. Sokan tartanak attól, hogy április elsejétől elszabadulnak az árak — tette szóvá a Népszabadság tudósítója. Bányász Rezső kijelentettem kormány szigorúan tartja magát eredeti gazdaságpolitikai céljaihoz. Ami ezen belül az árakat illeti, egy tárcaközi bizottság folyamatosan elemzi a helyzetet, és közgazdasági eszközökkel igyekszik befolyásolni az árak alakulását. TÁJÉKOZTATÁS AZ ORSZÁG valutaAllományAról Az idegenforgalom idei kilátásait tudakoló kérdésre (Magyar Hírlap) a szóvivő egyebek között elmondta, hogy a terv szerint a konvertibilis devizabevételeket 8-10, a transzferábilis rubelbevételeket 6-7 százalékkal szeretnénk növelni. Friss adatokkal szolgált (a Vasárnapi Hírek érdeklődésére) a külön utazási számlára elhelyezett összegekről. Eszerint eddig 6090-en keresték fel ilyen céllal a kijelölt pénzintézeteket, s összesen 65,3 millió forint értékű külföldi devizát fizettek be. Ez nem túl nagy összeg: annál inkább megnövekedett — különösen a tavalyi második félévben — az úgynevezett BC-számlákra utalt pénz mennyisége. Még 1986 végén 88 896 számlán 1 milliárd 279 millió forint értékű valutakészlet volt, jelenleg 188 186 BC-számlán 2 milliárd 515 millió forint értékű valutát őriznek. Egy kérdés kapcsán megerősítette, hogy a kormány még az idén napirendre tűzi az új egyesületi törvény javaslatának kidolgozását, s ezután az Országgyűlés elé terjeszti a tervezetet. A kormányszóvivő véleményét kérték a közös tanácsú községek napjainkban tapasztalható önállósodási törekvéseiről. (A Dunántúli Napló érdeklődésére) Bányász Rezső kifejtette: a kormány is támogatja, hogy a lakosság döntése alapján önálló tanácsot hozzanak létre ott, ahol alapos indokkal nem tartható fenn a társulás.