Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6., szombat o IJHilUKTira SZÜLŐFÖLDÜNK Öröklött kastélyok és kastélyparkok Póstelek Közigazgatásilag 1970-től Békéscsabához tartozik az a 14,2 ha területű kastélypark, melynek közepébe 3 év alatt 1909-re megépült egy csodálatos főúri lakosztály. A kastélyt Ókígyós ura. gróf Wenckheim Frigyes építtette lányának, Krisztinának és férjének, a sárvári gróf Széchenyi Antalnak. A tervező és kivitelező a kor felkapott építésze, Sie- dek Viktor volt. A pincéből kikerült földet helyben szétterítették és így az épülethez közeledő azt hiszi, hogy a kastély egy méter magas teraszon áll! A homlokzat fődíszei a két ovális alapon levő grófi címerek és a falak, melyet japán vadszőlővel futtattak be. A lakosztályokat a belsőépítész pazar kivitelben rendezte be. A falakat különböző színű és mintázatú bécsi és párizsi textiltapé- tékkal vonták be. A csempekályhák színe is egyezett a szobák színével. A világításhoz az áramot önálló áramfejlesztő biztosította. A kastély mögött csóna- kázó-halastó és uszoda volt. előtte 1,5 hektáron francia barokk-kert volt. mely az 1930-as évekre már teljes pompájában díszlett. Csodálatosak lehettek a mértani formákba ültetett és nyírott buxusok a több ezer nyíló rozsatővel. Ide a családtagokon kívül csak a kertészek léphettek! A cselédség pedig a „majorban” levő hét hosszú épületben lakott vagy helyesebben mondva, nyomorgóit. Mi történt a felszabadulás után? A szinte újnak mondható kastélyt és berendezési tárgyait a környékbeliek széthurcolták vagy vandál módon helyben ösz- szetörték. 25 éven keresztül a kastély mindenkié vagy senkié?! Közben a kastély pincéjében zsírt tároltak, később a fák alatt a honvédség tisztjei részére pihenőparkot alakított ki. Az 1970-es években a megyei tanács a kirándulók részére erdei tornaparkot épített. A vasból hegesztett berendezési objektumok mára a kastély sorsára jutottak. A romokban álló kastély veszélyessé váló, . omladozó falait és kéményeit 1983-ban egy polgárvédelmi gyakorlat feladataként lebontották és elhordták, ezzel a közvetlen, életveszélyt megszüntették. A látogató ma a fotón látható állapotot találja Pós- teleken. A park hogyan vészelte át az elmúlt 40 évet? A barokk-kert nemes rózsáiból mára csak 4-5 elvadult rózsatő maradt. Az egykori nyomvonalat jelölik ki a 2 méter magasxa növő buxusok. A cserjék közül a gyöngyvirágcserje. galagonya- és a sóskaborbolyák vészelték át a kirándulók rohamait. Az orvfavágók által megtizedelt faállományból az értékesebbek a kastély körül találhatók. A park — annak ellenére, hogy 1978 óta a megyei tanács felügyelete alatt áll — elvadult. gondozatlan. Védettséget érdemelne, mert faállományát ismerve, akár dendrológiai kert is lehetne! Lombosfákból 29 fajt. örökzöldekből 12 fajt és a cserjékből 14 fajt találunk ma a parkban. Országos nyilvántartásban vannak a kaukázusi jege- nyefenyő, simafenyő, vérbükk, vörös tölgy és a tulipánfa tekintélyt parancsoló egyedei. A park ritkaságai közé tartóznak még a dug- lászfenyő, kolorádófenyő, a több mint 50 db tiszafa, törökmogyoró és a vasfa óriási példányai. A megye legszebb mocsáritölgy-példá- nyai is itt találhatók. A pósteleki kastély és parkja megmentésére vagy hasznosítására eddig több terv is született már. Amíg végképpen nem késő, a legjobbat. meg kellene valósítani! Busa László Kiállítás a Vármúzeumban mm Lelkes amatőrök kezdték gyűjteni a főváros különböző területeinek emlékeit. Megszülettek a budapesti kerületi kisgyűjte- mények, melyek válogatott anyagából nyílt most kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Dolezsál László felvétele — KS Szülőföldjük: Békés megye „Szeged szellemiségét a Békés megyeiek is alakítják...” Beszélgetés Papp Gyulával, Szeged tanácselnökével Nem is nagyon szépítette a dolgot Papp Gyula, a Szeged Megyei-Városi Tanács elnöke, hogy nincs sok ideje a nosztalgiára. Aztán a beszélgetés mégis ’ tovább tartott a tervezettnél . . . Azt mondom: Dévaványa... — Igen. Az ember életében az első tizennyolc-húsz év mindenki számára kitörölhetetlen nyomot hagy. Így az én életemben is jelentős szerepe van Dévavá- nyának. A fiatalságom töltöttem a községben. Az én fiatalságomnak nagyobbik fele a felszabadulás előtti időszakra esik. A szülőfalumból' hozott emlékek elsősorban a régi társadalomból valók. Így a szépség mellett, amit a fiatalság adott mindvégig, az emlékezetemben él az a küzdelem is, ami osztályrészül jutott minden agrárproletárnak, aki azon a vidéken élt. Élnek-e ezek az emlékek a jelentős beosztású, elfoglalt ember mindennapjaiban is? A szülőföld nagyon fontos szerepet játszott életemben. A mi községünknek a fel- szabadulás előtt és közvetlenül utána 16 ezer lakosa volt. Magán viselte az osztálytársadalom teljes szortimentjét, struktúráját. Az akrárproletártól a leggazdagabb földesúrig jelen volt a rétegezettség. Ezen változtatott alapvetően az új társadalmi rend. Békés megye északi részén sokkal gyengébb minőségű a talaj. Egy barátom — aki szintén Békés megyei származású, országos állami funkciót töltött be, sajnos már nem él —, úgy jellemezte azt a tájat, hogy ott, ahhoz, hogy az ember a kenyerét meg tudja keresni, két óra hosszával hamarabb kell felkelnie. Nagyon igazat adtam neki, mert igen találóan fejezte ki a néhány évtizeddel ezelőtti helyzetet. Sajnos, Békés megyének ez a része jelenleg is hátrányos helyzetű. Nemcsak az infrastruktúrára gondolok, nemcsak a lakás, vagy kereseti és egyéb lehetőségekre, hanem elsősorban a családok boldogulására, a gyerekek iskoláztatására, a műveltség hozzáférhetőségére is. Mondok egy érdekes dolgot. Van annak már vagy tizenöt éve, amikor egy jelölőgyűlésen egy Békés megyéből származó főiskolai tanár a következőképpen jellemezte életemnek korábbi részét: rideg paraszti környezetből kerültem egy kulturális központba. Ugyanakkor az a kegyetlen világ megtanította keményen dlogozni az embereket. A legnagyobb boldogság számomra az,' amikor végigtekintem a Szegeden élő Békés megyeieket, és azt látom, hogy 90 százalékban megállták itt is a helyüket. A község közvetlen körzetében nem volt olyan település, ami erősebb vonzást gyakorolt volna, így a dévaványaiak közül sokan távolabb kerültek. Például az én rokonságomnak is egyik fele Debrecenbe, a másik fele pedig ide, Szegedre gravitált. Jelenleg is hárman-négyen élünk itt rokonok. Otthon nem is maradt senki? Nagyon kevesen. Akik jobban kötődtek a földhöz, akikben több volt a bizonyosság a föld körül abban az időben, amikor ez a nemzedék „kirepült”. Az élő emlék mellett megmaradt kapcsolat ia szülőfölddel? 1950. óta élek Szegeden. A tudat mindig megvolt bennem, hogy dévaványai, hogy Békés megyei vagyok. Kis büszkeséggel is mondom, hogy énhozzám egyetlen Békés megyei, különösen a szülőfalumból földi, nem tudott úgy fordulni, hogy problémájához, kéréséhez legalább tanácsot ne adtam volna, de általában ennél sokkal többet tettem értük. A földi, ha nem is vér szerinti rokon, de majdnem az. Ezért az emberben van egy belső parancs, hogy ezeket az embereket segíteni kell! A személyes kapcsolatok fontosak lehetne ma is. Vannak emlékezetes, jó példái erre? A rokoni, baráti, munkatársi kapcsolatoknak ma sokkal kisebb a szerepe, mint korábban. Jómagam is egyedül, eg.y- szál ismerős nélkül érkeztem Szegedre. Nem volt senki, aki a régi barátság, vagy mozgalmi múlt alapján fogta volna a kezem. A földijeim nagy része is hasonló helyzetben volt. s ki-ki maga küzdötte ki magának, amit kiküzdhetett. A Békés megyében maradt elvtársak közül többel is tartottam kapcsolatot, vagy legalábbis tudtunk egymás életéről. Példaként említem Csaba Jánost — aki tavaly ment nyugdíjba a Békés megyei pártbizottság osztályvezetőjeként, ő volt Dévaványán 1949-ben az alapszervi titkár, amikor tagja lettem a MDP-nek. Annál Is inkább fontos egy ilyen jó kapcsolat, mert ma már a közigazgatási határoknak csökken a szerepük. Természetesen megvannak, de úgy gondolom, hogy a regionális gondolkodás egyre jobban erősödik. Véleményem szerint egy táj egységében kell gondolkodnunk, és ebből a szempontból nem külön megyéket kell látnunk, az emberek természetes, objektív vonzáskörhöz tartoznak. Oda- vissza . -. . Emlékezetes számomra, hogy a békéscsabai városi pártbizottság és tanács vezetői megkerestek az együttműködés kezdeményezésével. Bár a megállapodás írásbeli rögzítése elmaradt, de a kapcsolat, a szimpátia, a közeledés igen nagy örömmel töltött el. Azt tudjuk, hogy honnan; azt is, hogy hová. Mit mesélne arról, ami közben volt? — Az elvándorlásom, egy ilyen nagyon szép városba való letelepedésem, egybeesett . a szocializmussal váló elkötelezettségem időszakával. Akkor ifjúsági vezető, voltam. Azóta sok minden történt, sok minden átértékelődött, de ez az alapkérdés nem változott, nem változik. Később népművelőként folytattam mozgalmi pályámat, erre ma is büszke vagyok. Szeged város irányításában pedagógusvégzettséggel veszek részt. Nem tagadom, ezt is egy kis büszkeséggel mondom, ugyanis a nem túl magasra értékelt pedagógusi végzettséggel is meg tudtam állni a helyem 25 éven át. Sokat kellett tanulnom ahhoz, hogy 3 falusi gondolkodásból eljussak egy nagyvárosi gondolkodásba. Itt éljek, s egy ilyen nagy városban 25 évig irányítsam a tanácsi munkát. Ez .természetesen mindennapos vívódást, újra felkészülést, megújulást követelt. A Szegeden eltöltött évek is ugyanolyan küzdelmesek voltak, mint a dévaványaiak, természetesen más szempontból. Álszerénység lenne, ha azt mondanám, egy csavar szerepét töltöttem be abban, hogy Szeged ilyen szép város lett az elmúlt 25 évben. Én azt mondom, hogy egyik fő csavarja voltam ennek a fejlődésnek, és úgy gondolom, hogy ez még nem súrolja a szerénytelenség határát. Hogyan említik az emberek Szegeden, Csongrád megyében Békés megyét? Mit mond erről a szegedi polgármester? — Ha számba vennénk a Békés megyéből indult embereket, akkor ez nem tízeket, nem is százakat; nem túlzók, ha azt mondom, hogy ezreket tenne ki itt a városban és a megyében. Azt tartom nagy dolognak, hogy ma már Szeged szellemiségét a Békés megyeiek is alakítják. Békés megye szívós népének jelenléte és hatása is érvényesül Szegeden, beleértve a Békés megyében élő nemzetiségieket is. Nekem a Békés megyei szlovákok közül például nyolc-tíz olyan, munkatársam volt, akikről csak a legmagasabb elismeréssel tudok szólni. Példát mutattak munkaszeretetben, tisztességben, törekvésben — a jó értelemben vett karrierben. Ügy gondolom, a táj formálta az embereket ilyen magas szinten elkötelezettekké, ami elősorban a munka iránti elkötelezettséget jelenti. „Viharsarok” — ez is a munkával függ össze. Az emberek foggal, körömmel a munkáért harcoltak. Aki pedig a munkáért harcol, az az igazságért is harcol. A becsületes, tisztességgel végzett munkával formálják a Szegeden élő békésiek ezrei az itteni élet tartalmát. Szegednek a pozitívuma abban van, hogy a betelepült embereknek — felük legalább Békés megyéből jött — olyan kohéziót tudott teremteni, amely lehetővé tette városi polgárrá válásukat, s így gazdagíthatták azokat az értékeket, amelyek természetesen itt megvoltak, de más jelleggel. Én nem voltam még olyan körben, ahol Békés megyéből ne elsősorban a pozitívumokat hangsúlyozták volna. Tehát nem a pejoratív, provincionálisnak bélyegző, elmarasztaló szövegeket lehet hallani, hanem olyan helyként emlegetik, ahová öröm elmenni. Mikor járt „otthon”, pévaványán? — Minden évben szüleim sírjához egyszer vagy kétszer elmegyek. Néhány rokonom él ott, azokkal szeretjük egymást. Az otthoniak gyermekeit mindig nagy szeretettel patronáltam itt Szegeden. Akiknek segítettem, azokat mindig megfenyegettem, hogy „csak azzal a feltétellel teszem, ha hazamész . . .!” És hazamentek? ! Egy részük természetesen nem. de ezért nem is mindig őket kellene hibáztatni. Pleskonics András Fotó: Enyedi Zoltán
