Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február ti., szombat Gábor nem adja fel — Hz elsőt a megyei könyvtár épületére telepítik? Lesz-e távközlési műholdvevő Békéscsabán? A tizenhat éves Bánkúti Gábor gondolt egy nagyot és merészet, élve állampolgári jogaival — amelyekre a tömegkommunikációs eszközök ráadásul többször is felhívták a figyelmét —, engedélyért folyamodott a Magyar Posta központjához egy darab távközlési műholdvevő-berendezés beszerzésére. telepítésére és üzemeltetésére. Ezt a procedúrát júliusban kezdte el édesapja segítségével, s december 9-re meg is érkezett a Magyar Posta központjától, annak is a hatósági és ellenőrzési szakosztályától az oly hőn áhított engedély. Ez az írás a Telekábel által üzemeltetett közösségi antennarendszerhez csatlakozva engedélyezte a Penza-lakótelep 1- es számú házra telepíteni a parabolaantennát. A telepítési és üzembe helyezési kérelem sem késett, mert már 1988. január fián az ifjú kérelmező kezében volt. Mivel Gáborék IKV-s lakásban laknak, meg kellett szerezzék az ingatlan tulajdonosának, illetve kezelőjének is a hozzájárulását. A telepítésengedélyben — a sok tilos szóval kezdődő mondat között — az is szerepel, hogy „Más személy részére a műsort csak a posta engedélyével szabad leágaztatni. amely engedélymódosítást tesz szükségessé". Gábor — de inkább a szülei — úgy gondolták, meg kellene a költségeket osztani. de ha már itt az engedély, élvezze az egész lakótelep az EUTELSAT I. F. 1. műholdon üzemelő Super Channel. Sky Channel és a TV 5 adásait. Ezért kis. a bejárati ajtókra függesztett cédulácskákon próbáltak közvélemény-kutatást végezni az 1200 lakás lakói körében. Ez a magánakció nem aratott osztatlan sikert a házak gondnokai, és az IKV néhány tisztségviselője körében. Ezt sehogyan sem akarta megérteni az ifjú. aki Svájcban és az NSZK-ban már élvezte a parabolaantenna áldásait, olykor 10-20 csatorna műsorai között válogatva. Gondolta, valakinek Békéscsabán is el kellene kezdeni, bár azzal tisztában volt. hogy egyedül nem tudják megvenni a berendezést. De mikor a posta kiértesítette. hogy a Telekábel rendszerét fogadta el. Gáborral madarat lehetett volna fogatni. Merthogy Gyulán már itt. van egy kirendeltsége, így — gondolta ő —. csak egy árajánlatot, kell kérni, s megy a szervezés, mint a karikacsapás. Alom és valóság! Először is a helyzet felméréséhez szükséges megrendelést kellett szerezni az IKV-tól. ugyanis a Telekábel csak ez alapján volt hajlandó megvizsgálni a rendszert, hogy aztán árajánlatot tehessen. Az édesapa, Bánkuti Sándor. no és Gábor is ingajáratban voltak az IKV. a tanács és a Telekábel között, csakhogy megkurtítsák a hivatali eljárásoknál szokásos időt. Mikor az IKV igazgatóhelyettese bejelentette, hogy nem vállalkoznak kü- lönutas megoldásra, mert nekik a városi tanács koncepciójához kell igazodni, majdnem feladta Gábor a reményt. Szerencsére a városi tanácsnál január 28-án éppen ez ügyben tartottak egy koordinációs értekezletet, amelyen mindenki ott volt, aki ez ügyben érdekelt és tehet is valamit. A budapesti és a békéscsabai Gelka képviselői, a Magyar Posta Békés Megyei Távközlési Üzem szakembere, a városi tanács különböző osztályainak képviselői, a lakásszövetkezet és a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat vezetői voltak jelen ezen a fontos tárgyaláson, amelynek végső következtetéseiről külön is érdemes néhány szót szólni. VMUHHmW A tárgyalás eredményét, a városi tanács állásfoglalását Blahut Lajos tanácselnökhelyettes foglalta össze. — A városi tanács törekvése az, hogy a város lakossága mielőbb élvezhesse a műholdról sugárzott műsorokat. Azonban az is fon-, tos, hogy a városi tanács számára ez minél kevesebb kiadással járjon. Ezért tárgyaltunk a Gelka képviselőivel, akikkel egyébként is együttműködésre törekszünk a városi televízió megteremtése érdekében. Ennek az együttműködésnek az első lépcsője éppen az lenne, hogy a nagy parabolaantennát valamelyik nagy forgalmú közintézményünkbe telepítenénk először. Erre elsősorban a megyei könyvtár látszik alkalmasnak, mert egyrészt erről a telepítési pontról nagy beruházás nélkül ki tudjuk terjeszteni a vételi lehetőségeket az ifjúsági házra, a Körös Hotelre, s a közelben levő oktatási intézményekre. Ez egy gyors telepítés lenne, még ebben a negyedévben. A következő lépcső az lehetne. hogy a belvárosban — a későbbi városi kábeltelevízió rendszerét is megalapozva — olyan fejállomást alakítanánk ki, amelynek segítségével a lakótelepi jellegű városrészek lakásai fölé el tudjuk a műsorokat vinni. Az elkészített tanulmány- terv szerint egy alkalmas pontról, például a Trefort utcából egy sugarasan kiépített törzskábelrendszer segítségével érhetnénk el a Lencsési-, a Kulich-, a Millennium-lakótelepeket és az iskolacentrumot. Az északi és a Kétegyházi úti ipartelepek, továbbá az Orosházi út környéke és a SZÜV is be lenne kapcsolva. A kábelhálózat több év alatt fokozatosan valósulna meg, .és arra közműjelleggel kapcsolhatnak majd rá mind a lakossági, mind a közületi vevők. Az említett törzskábelhálózat minimálisan 20 csatorna vételére lesz alkalmas. Ez azért fontos, mert várhatóan a műsorszóró műholdas adások száma dinamikusan nőni fog. Hangsúlyoznom kell, hogy a városi tanács középtávú fejlesztési terve ezt a törekvést pénzügyileg nem tudta megalapozni, de a terv arra felhatalmazást adott, hogy gazdasági koordinációval megkezdjük a munkát. A budapesti Gelkával megállapodtunk, hogy ennek a rendszernek a kiviteli tervét ez évi határidővel elkészíti, hiszen várospolitikai kérdés, hogy előbbre tudunk-e lépni a tájékoztatásban. Reméljük, hogy ez a 15-20 évre is alkalmas rendszer megvalósulhat a lakosság, a közületek, illetve a vállalkozó Gelka közös és arányos teherviselésével. A várható költségeket a kiviteli tervek alapján ez év közepén ismerhetjük meg. mwwww Gábor persze nem akar ilyen sokáig várni. Ö csak hajtja a maga igazát, és szeretné mielőbb megvalósítani a tervét. Némi reménye van, mert végre bejutván az IKV igazgatójához, ő közölte a makacs fiatalemberrel. hogy nem zárkóznak el a felméréshez szükséges megrendelés megírásától, s aztán már csak a lakóknak kell megegyezni Gáborral és a Telekábel képviselőivel. Az IKV pénzt nem ad, de legalább nem gördít akadályt a fiatalember terve elé. Lehet, hogy először a megyeszékhelyen. mégis a Penza-lakótelepen készül el a parabolaantenna? Mert ha igen, az ennek a lelkes, magát megadni nem akaró fiatalembernek lesz köszönhető. Mi másban nem tudunk segíteni Bánkuti Gábornak. „csak" szurkolunk a sikerért. B. Sajti Emese MOZI Lidérces érák Nem tudom, ki szokta — olykor igen szerencsétlenül — átkeresztelni a Magyar- országon forgalmazott külföldi filmeket, de most nagyon fején találta a szöget. Ugyanis Martin Scorsese rendező filmjének eredeti címe így szól: After Hours, azaz Munkaidő után. A keresztapa, vagy -anya viszont már a címben nevén nevezi a gyereket. A rendező és a forgatókönyv írója, Joseph Minion olyan abnormális helyzetekbe sodorja a film számítógép-programozással foglalkozó hősét, hogy attól a nézőknek is lidérces álmai lesznek. A forgalmazók a film műfaját targikomédiában állapították meg, de valahogy mégsem' illik rá. A normálisnak tűnő Paul Hackett. (Griffin Dunne játsza) „maga sem tudja mit kezdjen vele” alapon, csupa dilis, aberrált emberrel van körülvéve, és nem győzi felkeresni az idegen toaletteket, hogy egy kicsit megmossa a fejét. védekezve közeledő becsavarodúsa ellen. Ha a rendező azt szerette volna a tudomásunkra hozni. hogy a mai Amerikában már nincs is~ normális ember, illetve, hogy az ember legjobb barátja a gép. akkor drámát alkot. De' így, hogy nevettetni is akar, meg látleletet is készíteni, ebből olyan vegyes felvágott jött létre, amit, ha jóindulatú akarok lenni, szürrealistának nevezek el. Az égéstől való irtózás motívuma — ami kicsit Proust !*ekszére emlékeztet — is átcsap saját ellentétébe, mert végül is egy tetőtől talpig forradásos öreg hölgy menti meg a lincselő hajlamú tömegtől a főhőst, aki gipszbe öntve érkezik meg egy művész hajlamú tolvaj kocsiján a most már boldogság szigetévé avanzsált munkahelye elé. Ami ebben a filmben megtörténik, az rögtön önmaga ellentétébe is átcsap, abszurd helyzetek egész sorozata sokkolja eleinte a nézőt, mígnem az első óra után unni nem kezdi, mert rájön a dolgok menetének ismétlődő logikátlanságára. Ja, és el ne felejtsem megemlíteni.1 hogy most kivételesen egyetértek a forgalmazókkal, ami a korhatár megszabását illeti, csak én a 14 évet felemelném 16- ra. Ugyanis, egy pszichoanalitikus bizonyára jól szórakozna ezen a munkán, de a serdülő lélek egész biztosan félreértelmezi, s egyes gusztustalan jeleneteken el is borzad. Fölösleges őket a papírmassé horrorfilmektől eltiltani, ha ilyen abnormális lelkeket feltáró filmtől •viszont nem óvjuk őket. Igen gusztustalan, olykor kegyetlen film a Lidérces órák. Töményen tárja elénk a lelki sérülésekkel küszködő, elmagányosodott, talajvesztett emberek világát, ami semmiképpen sem lehet „átlagamerikai”. Mert ha így lenne, az Újvilág már régen széthullott volna, illetve egy nagy elmegyógyintézetként működne. E vetítésből a legszívesebben a beharangozó két filmjére emlékszem, amelyikből csak az egyik, a Betty Blue szerepel a Szabadság mozi e havi műsorán. Ilyen is van Valamit előre kell bocsátanom. Szeretem a focit, a jó labdarúgást. így aztán évek óta csak a televízióból jut nekem ilyen, ha nem magyar csapatok játszanak. Nincs ebben semmi kivetnivaló, inkább az a szíhvonal lenne kivetnivaló. amit „oly sok viszály után" sem igazított magasabbra a közakarat. Szóval szeretem a focit, de csak hallomásból ismerem a Békéscsabai Előre mostani, még NB I-es legénységét. Pásztor távoztával pedig (akit még én is megcsodáltam) nincs élményem csabai pályáról. Hogy mégis pennát (írógépet) ragadtam, nagy oka van annak! Olvasom a Népújságban, hogy „Üzenet Bécsbe: Szekeres még most sem eladó!" Nocsak, mondom, ezt elolvasom, Mire a végére értem, már tudtam, hogy feltétlen gratulálok kollégámnak. Fábián Istvánnak, mert olyan híven elvezetett abba a körbe (légkörbe), ahol a mostani focisták élnek, hogy belebor- zongtam. Hogy mindenről volt szó a válaszokban, melyek a kérdésekre elhangzottak, csak az emberről, Szekeres Józsefről nem, hacsak úgy nem, mint egyszerű árucikkről, aki (ugyebár világos) „nem eladó még most sem!" Pedig az Austria Wien kereste Szekerest (akit szintén nem ismerek, csak a tévé képernyőjén láttam párszor a válogatottban), fél évre, és ez nem akármi. Főleg Szekeresnek nem, aki így bejuthatott volna az igazi, nagy profi világba, és ki tudja, meddig viszi?! Tudom én, hogy a sportbeli „emberkereskedelem" kemény szabályokkal meghatározott. De én, aki nem vagyok részese ennek, nyilván szabadabban mondhatom el róla a véleményemet. Nevezetesen azt, hogy nekem, buta civilnek mégis furcsa, hogy úgy adják-veszik a játékosokat, mint a banánt, ha van. Mintha valamiféle „gladiátoriskola" nebulói lennének, ahol a legutolsó helyen fontos az, hogy az illető (mellesleg) ember is. Netán szabad akarattal. Ember, akinek a bőrére megy a játék. Persze, Szekeres illedelmesen nyilatkozott, tehet nére másképpen? De mondom, én ehhez már nem értek, ez nekem magas. A cím azonban tökéletesen ide illik: „ilyen is van”... És ha egyszer a „Spartacusok" azt mondják: elég? Milyen érdekes is a római történelem . . . * * * Sokszor feljegyeztem, aztán vagy elveszett a cédulám, vagy a jegyzetfüzetemben maradt a két szó: Orosháza, rutinpálya. Akik autósok (mondom én. aki nem), azok tudják, hogy mi az a „rutinpálya". Én csak láttam, éppen elégszer ahhoz, hogy megkérdezzem az orosházi Táncsics Gimnázium igazgatójától. Fiilöp Bélától: „Mondd csak. mit keres itt ez az autós to- latolda az iskolád előtt? Itt. a város egyik központjában?” Azt felelhette csak. amit úgyis tudtam: „Nem tudom". Van viszont, aki emlékszik rá, hogy kb. tíz évvel ezelőtt helyezték oda. nyilván valaminek, vagy valakinek a nagyobb dicsőségére. Az ATI-t (Autóközlekedési Tanintézetet) pedig nem érdekli, hol tanítják sebességet váltani, tolatni és jelzőbólyákat kerülgetni a leendő gépjárművezetőket. Hogy az iskola előtt? Hogy a városközpontban? Javaslom, legyen ilyen rutinpálya Békéscsabán, mondjuk a sétálóutcában, Gyulán a gimnázium tőszomszédságában, Szeghalmon a városi tanács előtti parkolóban, Szarvason az Árpád Szálló mellett, és így tovább. Vagy az orosházit kellene sürgősen máshová helyezni. A közakarat biztos megvan hozzá. * * * Kezembe került egy tavaly elment, kedves, öreg barátom bizony szomorkás (vagy inkább elkeseredett) levele, és meglepődve látom: közügy bizony az, amit nekem leírt. Akkoriban szerkesztettük együtt általános iskolás gyerekeknek szánt kis verseskötetét, melynek azt a címet adtuk közös leleménnyel: ..Tompapusztán nyaral a nyár". Mucsi József (mert róla van szó) valamikor tanyai tanítóként kezdte és egészen az igazgatóságig vitte, már régen nyugdíjasán látott hozzá, hogy egy csokorba szedje-gyűjtse gyermekverseit. és örömmel nyugtázta, hogy a megyei tanács ez ügyben illetékes vezetői úgy látták: ki kell adni azt a kis füzetet. (Talán a napokban már a könyvesboltokba kerül, a békési Megyer Nyomda készítette el, színvonalasan, szépen). Nos. maradjunk a levélnél. Azt írja (most már amonnan. túlról üzenve) Mucsi József: „Ebben a korban — 72 éves vagyok — nincs csodaszer, csak a munka. S ez nemcsak a nyugdíjasoknak szóló tanács, hanem azoknak szánt figyelmeztetés, akiknek kötelességük, hogy — a lehetőségek határán belül — az önbecsülésre okot-jogot adó munkára az időseknek is alkalmat nyújtsanak! Én már nem az idő kategóriájával gondolkodom ebben a korban, hanem a munka, a tennivaló kategóriájával. Szomorúsággal tölt el minden idő, amely hiába ment el. Kívánom, hogy ne vesszen kárba egyetlen napod se! Jó munkakedvet, jó egészséget, sok sikert! A viszontlátásig baráti szeretettel ölel régi híved: Mucsi Jóska és családja.’’ Hát. hogyismond jam * * * Van itt az ablakom alatt (felett!) egy hatalmas. gyönyörű jegenye. Tudom, hogy egyszer (lehet, hogy hamarosan) kivágják majd, mert túl szép, túl magas, és túlságosan útban van a hepehupás megyeközpontbeli autóparkolóban. Az Univerzállal szemben, ahonnan pár éve. csak nagy küzdelmek árán lehetett eltávolíttatni egy fából tákolt budit. Szégyen ide, vagy oda, az a budi még mindig kísért, ha nem felejtve tisztelt olvasóim gratulálnak „sikeremhez”, hogy az a budi már nincsen ott. Szeretném letagadni. azt mondani, hogy nem is igaz, rosszul emlékeznek; de aztán, ha előszedik az újságokat, és odamutatnak, nekem nincs tovább apelláta. De hát nem a budiról van most szó, hanem a gyönyörű jegenyéről, mely akkor is az, ha tele van mindenféle szeméttel az alja. Olvasom valahol, hogy 1978 óta. tehát tíz év alatt tölgyeseink 15 százaléka meghalt. Hogy több millió köbméter fa ez, és több száz hektár erdő. Olvasom (és tudom is már), hogy a levegőbe kerülő légszennyező anyagok a talajba is lehatolnak, és ott támadnak a gyökerekre. Olvasom. hogy nemcsak a tölgyesek, hanem fenyő- lélék és más fák is betegszenek. Olvasom azt is. hogy az ökológusok húsz éve fújják ezt a riadót, és csak most kezdünk reagálni. Nem sok ez a húsz év? Mi még nem fogunk fulladozni. de ki tudja pár száz év, vagy egy-két évezred múlva? Értem én, hogy az kit érdekel? Nézem a fámat (dehogy az enyém, csak így nevezem) az ablakom előtt, és félek attól, hogy egy reggelre nem lesz már ott. Mi az a pár köbméter élet? . Sass Ervin B. S. E.
