Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-29 / 50. szám
NÉPÚJSÁG 1988. február 29., hétfő imnapos országos tanácskozás II nyilvánosság szerepe Szombaton délelőtt elhangzottak az összegzések a szekcióülésekről, elmondták a zárszót. A tanácskozás résztvevői hazaindultak. Néhányon szakítottak időt arra, hogy elmondják véleményüket, tapasztalataikat a hallottakról. Közöttük, volt dr. Kecs- már Ilona, a főváros VI. kerületi pártbizottságának ideológiai titkára. — Mint a párt egyik választott tisztségviselője, hogyan értékeli a háromnapos tanácskozást? — kérdeztük. — Rendkívül jó benyomásokkal távozom Békéscsabáról. Egy kicsit meg is nyugodtam, hiszen mint pártmunkás, tudtam, éreztem, hogy szükség van az ideológia megújítására. Ezt szolgálja a párt Központi Bizottságának tavaly novemberi állásfoglalása az ideológia időszerű kérdéseiről. Most a tudomány is megerősítette ezt a törekvést. — Melyik szekcióban dolgozott? — A harmadikban, ahol a marxizmus pozícióit taglalták a szellemi életben és szó volt az ideológiai tudatformákról, a nyilvánosságról, az ideológia szerepéről a közgondolkodásban. Nagyon szerteágazó vitának, eszmecserének lehettünk tanúi. Egyértelműen kiderült: az ideológiai tévedhetetlenség teóriája nagy károkat okozhat. Azzal a megállapítással is egyetértek, hogy tisztázni szükséges az oktatás, a nevelés ideológiai kapcsolatait, amely nagyobb nyíltságot követel. Viszont szembe kell szállni a válsághangulattal, amely bénítólag hat az emberekre. — Ugyancsak izgalmas kérdés a nyilvánosság szerepe.. . — A tömegkommunikáció jelentőségét kár lenne letagadni. Ezért tartom lényeges kérdésnek az újságírói hivatás nagyobb megbecsülését. Az is fontos, hogy a sajtó részese, szervezője legyen a döntések társadalmi előkészítésének, a vitáknak. A nyilvánosság egyben a társadalmi erők mozgásának, a különböző vélemények ér- lelődésének, az emberek megnyerésének, kölcsönös befolyásolásának a színtere. Lakatos Ernő zárszava és nyilatkozata lapunknak — Természetessé és megszokottá vált, hogy országos érdeklődés kíséri tanácskozásainkat — mondotta bevezetőben. — Kiemelkedő volt ebben a sorozatban ^ a kapitalizmus mai jellemzőit bemutató kaposvári, majd a szocializmus építésének magyarországi tapasztalatait elemző szegedi elméleti konferenciánk. Tanácskozásunk időszerűségét bizonyítja, hogy az eltelt egy, másfél évtizedben a világon gyors, nagy változások zajlottak le, s ezek a változások alapvetően rendeztek át gazdaságot, hagyományos termelési szerepeket, piacot, nemzetközi munkamegosztást. A szocializmusban lezajló új jelenségek a szocializmus múltjának, jelenének és jövőjének folyamatai felvetnek olyan problémákat, amelyek az etikai, világnézeti összefüggések újbóli átgondolását, megközelítését teszik szükségessé. Erről beszélgettünk, vitatkoztunk itt Békéscsabán. A konferenciát időszerűvé tette továbbá, hogy hazánkban az ismert társadalmi-gazdasági viszonylatok új, konfliktusokkal teli szituációt teremtettek, és ennek a helyzetnek az erkölcsi, világnézeti következtetéseit mindeddig csak részben vontuk le. Az erkölcsi problémák, világnézeti bizonytalanságok feloldására teendő javaslatok itt és most értékes módon megfogalmazódtak. — Konferenciánk lényeges eredménye, hogy több tudományágra kiterjedő megközelítéssel a filozófia, a közgazdaság-tudomány, az etika, a valláselmélet, a szociológia, a neveléstudomány és az informatika eredményeinek figyelembevételével megpróbáltuk általánosítani az erkölcsi-világnézeti kérdések és folyamatok társadalmi, gazdasági, történeti összefüggéseit. Mindenekelőtt azt kívántuk elérni, hogy az elméleti és gyakorlati szakemberek vitában hozzák felszínre a tudomány mai eredményeit és vonják le a gyakorlatból eredő tapasztalatok elméleti általánosításait. Döntő kérdés számunkra, hogy megfelelően orientáljuk az embereket a bizonytalan értékek világában az új társadalmi-gazdasági változások közepette az egyén életvitelének új körülményei között. Hasznos, fontos lépéseket tettünk azoknak a szükségleteknek a megfogalmazására is, amelyek a társadalmi, gazdasági élet és a magánszféra mozgásai, fejlődési lehetőségei és korlátái állítanak az erkölcs és világnézet formálása elé. Vitáink, elmélkedéseink nagy értéke, hogy a felelős párbeszédben, a közös gondolkodásban nem maradtunk meg a diagnózisnál, hanem javaslatokkal is éltünk, továbblépésre ösztönözve, a mai és a holnapi cselekvéshez elméleti, eszmei támpontot adva — mondotta a zárszóban. * * * A tanácskozás végén arra kértük Lakatos Ernőt, nyilatkozzon lapunknak az itteni tapasztalatokról. — Amint azt a zárszóban is elmondtam, hasznosnak, alkotónak ítélem meg a konferenciát. Van összehasonlítási alapunk, hiszen Kaposváron és Szegeden rendeztünk a közelmúltban országos tanácskozást. A mostani békéscsabai annyiban haladta meg az előzőket, hogy oldottabb, közvetlenebb volt, jobban értettük egymást, jobban odafigyeltünk egymásra. Ebben belejátszik sok minden, az, hogy a harmadikként következett, tehát bizonyos tapasztalatok birtokában került sor erre, aztán a téma, amelyről bebizonyosodott, hogy nemcsak időszerű, hanem izgalmas is, és nem utolsósorban a vitában részt vevők szándéka a megértésre. Külön szeretnék szólni a rendezésről, a házigazda megyei pártbizottság, az oktatási igazgatóság és minden közreműködő, köztük a kiállító üzemek munkájáról. Egy jó csapathoz tudnám hasonlítani, amelyben a maga posztján mindenki a maximumot nyújtotta. A munkakörülmények, a gondoskodás, a különféle programok színvonala mindenki tetszését megnyerte. A rendezőkön kívül elismeréssel kell szólnom a televízió, a rádió, a sajtó munkájáról — benne a megyei lapról —, melynek révén az ország közvéleménye hű képet kapott a tanácskozásról. Ügy vélem, a résztvevők jó benyomásokkal és a megye jó hírével tértek haza Békéscsabáról. Még egyszer, gratulálok a házigazdáknak a minden igényt kielégítő rendezésért. A tudósításokat készítették: Árpási Zoltán, Bede Zsóka, Gál Edit, Seleszt Ferenc, Seres Sándor, Tóth Ibolya, Veress Erzsi.
