Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-26 / 48. szám
1988. február 26., péntek at fő feladata a jövő visszahódítása M Lick József: „Társadalmunk nyitottá vált” Földes! Tamás: „Nyíltság nélkül az átalakulás féloldalas” — A kelet-európai országokban, s köztük Magyarországon, nemcsak általában van égető szükség „gíakz- nosztyra” és „peresztrojkára” — hangsúlyozta az előadó —, hanem azok ideológiai megfelelőjére is. Nyíltságra az ideológiában részben azért van szükség, mert az emberek, a társadalom legkülönbözőbb rétegei egyre nehezebben viselik el, ha bonyolult, ellentmondásos viszonyaikat és helyzetüket a szó rossz értelmében „meg- ideologizálják”, ha az elmélet és a valóság megközelítően hű ábrázolása és értékelése helyett apologetikus válaszokat ad, kiüresedő panelekkel operál. A társadalom, a kor legalapvetőbb problémáira adandó adekvát válaszok föltárása azonban csak akkor lehetséges, ha nincsenek többé tabu témák, továbbá lehetőség van arra, hogy alternatív megoldások ütközzenek össze egymással, és nyíltabbá váljanak a vitafórumok. A nyíltság azonban csak eszköz, bár lényegi, elengedhetetlen eszköz, az ideológia átalakulásához, megújulásához és korszerűbbé tételéhez. amely nélkül a társadalmi átalakulás egyéb, alapvető jelentőségű területei is féloldalasak maradnak. Miközben a társadalom hivatalos értékrendjében, vagy ha úgy tetszik a marxizmusnak a társadalmi tudatról alkotott felfogásában az erkölcs magasra értékelt jelenségcsoport, s a hétköznapi életben is lényeges értékelő szempont, addig politikai intézményrendszerünk ténylegesen érvényesülő hierarchiájában az erkölcs sokkal alacsonyabbra becsült kategória, s ez — megítélésem szerint — súlyyos társadalmi következményekhez vezet. Az alábecsülés elsősorban abban jut kifejezésre, hogy a különböző gazdasági és politikai programok, tervek, döntések kialakításánál, a jogszabályok létrehozásánál sokadlagos szerep jut — ha egyáltalán jut — annak, hogy melyek a gazdasági, politikai, jogi intézkedések morális következrgé- nyei, milyen erkölcsi tendenciákat erősítenek, illetve gyengítenek azok. Megnyilvánul az erkölcsi tényezők lebecsülése az embert jogok ellentmondásos helyzetében is. Az emberi jogok kelet-európai — közte magyarországi — helyzetére egy sajátos kettősség jellemző: az emberi-állampolgári jogok egyrészt hivatalosan deklarált és általánosan elismert értékek, másrészt a politikai intézményrendszer jellegéből következően Valóságos érvényesülésük korlátozott. Az erkölcs „helyretételének” egyik feltétele társadalmunk erkölcsi arculatának — megközelítően — reális felmérése, beleértve a determinánsok elemzését Is. Ez azonban korántsem könnyű feladat. Átfogó és megbízható értékelések hiányában a követelményben jelenleg egymástól lényegesen eltérő értékelések élnek együtt arról, hogy van-e társadalmunkban jelenleg erkölcsi válság (s ha igen, melyek az okai és következményei), van-e erkölcsi vákuum (és ha igen, milyen mértékű), s rendkívül eltérnek a nézetek abban is, hogy melyek lennének az erkölcseink jobbítását szolgáló teendők. Meggyőződésem, hogy a ma tömegméretekben jelentkező nemkívánatos erkölcsi jelenségek kialakulásának és fennmaradásának okait elsődlegesen, de nem kizárólagosan a politikai, gazdasági, jogi szférákban kiéli keresnünk. Ha a politikai intézményrendszer nem igényli igazán az emberek tevékeny részvételét a politika formálásában, ha nincs szüksége társadalmi ellenőrzésre, ha a politikai szabadságjogok korlátozottan érvényesülnek, ha a másként gondolkodás és másként cselekvés határai szűkre szabottak, ha erősek a paternalisztikus tendenciák, amelyek az állampolgárt nem felnőtt, öntudatos és gerinces embernek tekintik, hanem alattvalónak, akkor ez szükségszerűen deformálja az emberek közéleti moralitását. A politikához hasonlóan a gazdasági anomáliák is negatívan hatnak az erkölcsi- ség alakulására. Mindebből az következik, hogy — nézetem szerint — ahhoz, hogy jelentős pozitív változások következzenek be az erkölcs szférájában, többek között a gazdasági reformok konzekvens továbbvitelére és a politikai intézményrendszer lényeges átalakítására lenne szükség. Emellett lényeges szerepe lenne annak, hogy a klasz- szikus erkölcsi értékek, az erkölcs ún. állandó elemei, amelyeknek restaurációja az utóbbi években felerősödött, ismét társadalmilag elismert és az emberektől megkövetelt értékekké váljanak. A plenáris ülésen harmadikként Lick József Változások az ideológiai folyamatokban című előadását — a szerző betegsége miatt — Tömöri Lajos tolmácsolta. A marxista elmélet és a politikai ideológia egyik alapkérdése ma hazánkban — nemcsak a tudományos, hanem a hazai politizáló közvélemény döntő többsége számára is — szocialista társadalmunk identitásának problémájaként fogalmazódik meg: melyek a ma létező szocializmus lényegi jellemzői, rendszerspecifikus ismérvei, reális, valóságfedezettel bíró alapértékei. Mi az, ami a szocializmushoz, annak lényegéhez elengedhetetlenül hozzátartozik; mi idegen tőle; mi az, ami átmeneti, ideiglenes jellegű, kényszerből vagy kompromisszumból következik? A marxista elméletnek ezek a kérdései közvetlenül érintik az „ideológia-közvetítőket”. Miközben ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy sok régi (és nagy horderejű) kérdésre adott elméleti válaszunk elavult, és minduntalan új, meg új kérdések támadnak, azok, akikhez a kérdéseket intézik, gyakran nem kapnak kellő elméleti szintű eligazítást a tudománytól. Mindez bizonytalanságot és nem csekély bizalmatlanságot idéz elő a befogadók és a közvetítők részéről egyaránt egy-egy tu- ddmányágazatnak, illetve művelőinek a teljesítőképessége, a problémáknak a megoldhatósága vagy magának a marxizmusnak az érvényessége iránt. Társadalmunk nyitottá válásának önmagában feltétlenül pozitív fejleménye, hogy szellémi életünk ideológiai színképét tekintve sokrétűen tagolt. Többféle irányzat van jelen, amelyek természetesen nemcsak a mindennapi tudattartalmak szintjén, hanem a tudományban, művészetekben, a szellemi termelés szférájában is megnyilatkoznak. Ezek a tudományos és rtágabb értelemben vett közgondolkodásban egyaránt befolyással bíró irányzatok valós társadalmi folyamatokat és egyszersmind e folyamatokat terelni kívánó kemény érdektörekvéseket reprezentálnak. A marxista ideológia pozíciói a kutatások tanúsága szerint a köznapi tudat szintjén a leggyengébbek. Az ország gazdasági nehézségei, a nyomukban támadt társadalmi és szociális feszültségek, amelyek egyszersmind élesebb fényben láttatják politikai rendszerünk, a szocialista demokrácia krónikus fogyatékosságait is, a mindennapi élet szintjén szerveződő ideológiákban az „értékválság” folyamatát erősítik fel. E folyamat egyik legfőbb jellemzője, hogy a hosszú időn át preferált — sokszor már-már a társadalmi „üdvözülés” ígéretével hirdetett értékek és a nekik megfelelő erények, magatartásminták a népesség igen nagy tömegei számára hitelüket vesztették, mivel a valóságban az emberek boldogulásának tényleges útjai más, a „hivatalos” értékekkel gyakran éppen ellentétes irányban haladnak. Kirajzolódik a kutatási beszámolókból az értékválságnak egy másik, az egyéni életstratégiák átrendeződésének szintjén túlmutató dimenziója is: a szocialista társadalom jövőjébe vetett hit megrendülése a társadalom széles rétegeiben. A „régi” szocializmus kép érvénytelenülése nyomán nemcsak az illúzióktól szabadultak meg emberek tömegei, hanem a szocializmus mibenléte vált sok szempontból kérdésessé számukra. Problémát okoz, hogy elméletileg nincs megfelelően kidolgozva — és nem gondoltuk át eléggé politikailag sem —, hogy mi legyen a teendő az ideológiai munkában és a propagandatevékenységben olyan körülmények között, amikor a reális szocializmus gazdasági, társadalmi, ideológiai és politikai problémái a kritikus pontot megközelítő helyzetet („válság előtti állapotot”) idézték elő. Ideológiai és propagandaelméletünk — és a gyakorlat — sok tekintetben még ma is a korábbi évek, évtizedek „siker- és eredménypropaganda” koncepcióját és (szerkezeti) strukturális elemeit viseli magán. Erre nincs megfelelő ideológiatudományi és propagandaelméleti válaszunk. Még ma sem nézünk igazán szembe azzal a ténnyel, hogy társadalmunk a szó pozitív értelmében is nyitottá vált. Olyan eredmény ez, amit aligha lehet túlbecsülni. Ez a nyitottság azonban hordoz magában jelentős nehézségeket és ellentmondásokat is. Itt csak megismételhetjük, hogy a tömegkommunikációs eszközök technikái fejlődése önmagában is merőben újszerű kérdések tömegét veti fel, amelyek az ideológiai és propagandatevékenység megfelelő reagálását követelik meg. Arról van szó, hogy ma már óriási ellenőrizhetetlen információtömeg érkezik az országba, nemcsak a nyugati rádióadások, hanem egvre inkább a televíziók (lásd műholdas rendszer) és a videotechnika révén. Ez az új helyzet évek óta követeli egy új stratégia kidolgozását. Ez a folyamat már megkezdődött, s úgy tűnik, újabb lendületet vett az ideológiával, valamint a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos tézisek széles körű vitára bocsátásával. Az elméleti konferencia résztvevői este a Jókai Színházban kulturális programon vettek részt, ahol a megye népművészetét, irodalmi és zenei életét reprezentáló műsort tekintettek meg. A konferencia ma szekcióülésekkel folytatja munkáját. Erkölcs és termelés Már javában benne vagyunk a délutánban, amikor véget érnek az előadások. A büfé pultja előtt magas, vékony, szemüveges férfi áll, frissítő kávéra várva. Szerdahelyi István, a Kritika főszerkesztője. Készségesen vállalja a rövid eszmecserét. — Járt már Békés megyében? — Még soha, most vagyok itt először. — Akkor hiába kérdezem a benyomásairól ... — Nem egészen, ugyanis az ebéd nagyon finom volt, és természetesen megkóstoltam a termékbemutatón a jellegzetes Békés megyei ízeket. Nem csalódtam. — Miként értékeli a tanácskozás első napját? — Érdekesek, lényegretörőek voltak az előadások. A szekcióüléseken azonban remélhetőleg élénk viták lesznek. — A Kritika főszerkesztője lehetne kritikusabb is ... — Nézze, hallottam olyan véleményeket, hogy éppen most, a személyi jövedelemadó bevezetésekor az áremelések közepette csak a figyelem elterelésére jó egy ilyen ideológiai tanácskoaás. Szó sincs erről. Ha valaki komolyan gondolja a reformot, annak véghezvitelét, nem mondhatja, hogy a tudománynak, a kultúrának nincs szerepe ebben a folyamatban. Lehet egy gyárban akármilyen csúcstechnika, -technológia, ha nincs olyan, elméletileg is felkészült ember, aki működtesse, irányítsa. — Ez igaz, de milyen szerepe van itt ön szerint az erkölcsnek? — Az erkölcs legalább olyan fontos, mint teszem azt a termékváltás. Egészen más, morális magatartás szükséges, ha meg akarjuk újítani a társadalmat, a gazdaságot, az életet. Az elkövetkezendő időkben a szocializ mus egyik legfontosabb értékmérőjének kell lennie a teljesítménynek, az igazságos elosztásnak, az egyenlősdi helyett. Ma óriási vagyoni különbségek vannak az ügyeskedők és a tisztességesen dolgozók között. Ez is erkölcsi, morális kérdés. űz oktatáshoz friss ismeretek szükségesek Wirth Adám, az MSZMP Politikai . Főiskolájának tanszékvezető egyetemi tanára a tanácskozás mai napján az egyes szekció egyik felkért előadója. Írásos referátumát a Világ —ember—világnézet témához kapcsolódóan bocsátotta a résztvevők rendelkezésére, Ideológia, világnézet, filozófiai kultúra címen: — A politikai, a pártoktatásban fontos szerepet töltenek be az olyan tanácskozások, mint a mai — mondta. — A folyamatos oktatómunkát nehéz ezek nélkül elképzelni, hiszen az elméleti kutatások felismeréseit szintetizálja az oktatás számára. Ma már csupán az évekkel ezelőtt megírt monográfiák, hosszú lejáratú tankönyvek alapján nem lehet filozófiát, etikát és hasonló tantárgyakat tanítani. Több követelménynek kell megfelelnünk: stabil alapismereteket nyújtani a hallgatóknak, az adott tárgyat a gyakorlathoz kapcsolódóan oktatni. Az új kérdésekre, igényekre reagálva a legújabb ismereteket, a tanácskozások friss anyagát, leszűrt tudását kell nyújtanunk. Manapság, amikor az emberek sokaságát a gazdasági helyzettel kapcsolatos mindennapi gondok kötik le, ez a találkozó ráirányítja a figyelmet a hosz- szabb távra szóló erkölcsi, politikai kérdésekre, amelyek nélkül a napi gondok megoldhatatlanok. Elvi tisztázás hiányában a kibontakozás nem képzelhető el. A társadalmi közérzet hatásai, a szükségszerű intézkedések, a hétköznapok „birkózásai” nyomasztóan hatnak az emberekre. Teljesen egyetértek a köszöntő és a vitaindító előadás alapgondolatával, a társadalom egészének és a tanácskozások szellemiségének fő célja „a jövő visszahódítása” legyen. Ez pedig csak a problémák őszinte feltárásával, a szembenézéssel lehetséges. A szekcióüléstől azt várom, hogy a témák jellege szerint mélyebb elméleti eszmecserére kerül sor. Az ilyen találkozások hasznos impulzusokat adhatnak az elméleti munkához, de azt nem pótolhatják. Arcok a tanácskozásról A tudósítást készítette: Árpást Zoltán, Bede Zsóka, Gál Edit, Seleszt Ferenc, Seres Sándor
