Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-23 / 45. szám
izMiiuifira1988. február 23., kedd Munkásörparancsnokok továbbképzése Tegnap, február 22-én az MSZMP Oktatási Igazgatóságán megkezdődött Békés megye hivatásos munkásőr- parancsnokainak, társadalmi helyetteseinek és a megyei parancsnokság főelőadóinak 1988. évi továbbképzése, módszertani felkészítése az idei teendők sikeres ellátása érdekében. A továbbképzést Pusztai Kálmán alezredes, megyei parancsnok nyitotta meg. Beszédében külön kiemelte azokat a politikai célokat, amelyekben a fő hangsúlyt — az eddig elért eredmények szinten tartása, illetve emelése mellett — a párt és a kormány által megfogalmazott és meghirdetett kibontakozási program helyi feladatainak végrehajtására szükséges összpontosítani. Törekedni kell arra. hogy a megye munkásőrállománya élen járjon a munkában, szószólója legyen a helyi politikának, s tevékeny, aktív részesévé váljon az előttünk álló gazdasági célkitűzések megvalósításának. Mindemellett munkásőreink maradéktalanul sajátítsák el az 1988-ra szóló, s a kiképzési követelményekben meghatározott ismereteket. Ezen túlmenően tájékoztató hangzik el a megye társadalmi, gazdasági, politikai életének időszerű kérdéseiről, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a parancsnokok kellő jártassággal rendelkezzenek; el tudjanak igazodni az új gazdasági célok és azok megvalósításának feladataiban. A továbbképzés február 24-én délután a parancsnoki órával ér véget, amelyen részt vesz Czigány János ezredes, az országos parancsnokság osztályvezetője. Ekkor válaszolják meg a három nap folyamán felvetődött kérdéseket, és összegzik az 1988-as kiképzési év konkrét tennivalóit. Közgyűlés nyomott hangulatban A Békéscsaba és Vidéke Áfész keretein belül működő baromfitenyésztő szakcsoport a napokban tartotta évzáró közgyűlését. Bakos Mihály elnök arról a sokak által nem ismert gondról beszélt, mely az 1987. évi tojástermelő szakcsoporti munkát nehezítette. A múlt év második felében a belföldi kereskedelem nem akarta tőlük a tojást átvenni a szállítási szerződésben meghatározott módon. Ezzel a piacon tojáshiányt idézett elő. Később a tojáspiac beindult ugyan, de a fogyasztók csak igen magas, három forint körüli áron juthatták hozzá, mivel a kereskedelem árrése a forgalmazás után növekedett. Különben a békéscsabai szakcsoport 11 millió tojást termeltetett. Tagjaitól 2,13 forintért vásárolta a tojás darabját, és öt fillérrel növelt áron adta tovább. A 11 millió tojáson nem képződött nyereség az egyéb költségek növekedése miatt. — A jelenlegi helyzet a tavalyinál súlyosabb — mondotta —, mivel a kereskedelmi szervek tojást importáltak, noha az ország folyamatos friss tojással történő ellátása ezt a manővert nem indokolta. Most csak önköltségi ár alatt lehet belföldön eladni az igen magas költséggel termelt tojást. Ezért a szakcsoport vezetése — a tagság indítványára — elhatározta az állomány drasztikus csökkentését. Ettől a héttől kezdve a még 80 százalékos tojástermelő állományok selejtezését elkezdjük. A májusra tervezett állományból először 10 ezret, majd 20 ezret viszünk vágóra, hogy a szakcsoporti tagok ráfizetését csökkentsük. A közgyűlésen részt vett 120 tag egyetértett abban is, hogy a jövő évi tojástermelést biztosító állomány számát 1987-hez képest 20 százalékkal csökkentsük, mivel semmi garanciát nem látunk a befektetett munka és tőke tisztességes járadékának biztosításában. Űgv gondoltuk. betesszük a pénzt az OTP-be, mert ott több kamatot kapunk annál a jövedelemnél, melyet munkánkkal elérhetünk. jj. k. Nem játék! Mélységesen egyetértettem az óvónővel a farsang előtti szülői értekezleten. Az ünnepi készülődéssel, az ötletes, közös, otthoni jelmezkészités jelentőségével kapcsolatban ugyanis még valamire felhívta a kedves szülők figyelmét. Azt kérte, hogy a kisfiúk ne öltözzenek cowboynak, seriffnek, s hogy egyáltalán ne adjanak semmiféle fegyvert a gyerekek kezébe, mert az összejövetelen játszani szeretnének. jól érezni magukat, s nem pedig üldözni, ölni egymást. Hallgatva a bölcs szavakat, gyakori képeket láttam magam előtt: kisfiú, mellettünk öltöztetik a bölcsődében, a kezében puska; a játszótéren műanyag fegyverekkel haj- kurásszák egymást iskolás fiúk; valamelyik délelőtt égy három év körüli kissrác lép elém az utcán, s rámkiált: „Kezeket fel!” Mögötte néhány lépéssel — gondolom — az anyukája, üres gyerekkocsit tolva, büszkén (!) mosolyog ... Azt mondják sokan, a kislánynak a baba, a kisfiúnak az autó, meg a puska a játéka. Nem tudom elfogadni ezt az érvelést. Engem zavar, valahányszor gépfegyvert, revolvert, lasszót látok a kicsik kezében — sok-sok értelmes játék helyett. Leonhard Frank egyik elbeszélése erősen hatott rám, amikor jó pár éve először olvastam, s az élmény azóta is eleven. „Az ember jó” — már a cím is sokat elárul századunk háborúellenes irodalmának szenvedélyes német szószólójáról. A kis történet főhőse egyszerű ember, pincér, de fontosabb, hogy apa, aki egyetlen fiát veszíti el a fronton, azaz „a dicsőség földjén”, mert így szólt a hivatalos értesítés. Az apában hirtelen egy egész világ omlott össze, majd elmélkedni kezdett a történtek felett, s arra a következtetésre jutott, hogy a kisfiúk kezébe adott játékfegyver az oka minden erőszaknak, háborúnak. Bűnösnek érzi önmagát, mert ő is ilyen játékot vett a gyermekének. így tette bűnössé, gyilkossá. S vádol önmagával együtt minden szülőt, felnőttet. Sokkal több olvasó mosolyog Frank logikáján — jól tudom —, mint ahányan egyetértenek vele. Magam sem hiszem, hogy a gyerekkori játékok és a háborúk között szoros összefüggés lenne; Azt viszont igen, hogy játékkal éppúgy lehet durvaságot, erőszakot, kegyetlenséget sugallni, mint vidámságot, gyöngédséget, emberséget. Niedzielsky Katalin A szarvasi arborétumban a díszfák és díszcserjék bemutatásán és ápolásán kívül, azok szaporításával is foglalkoznak. Képünkön: Bohrát Jánosné fenyőpalántákat dugvá- nyoz táptalajba Fotó: Kovács Erzsébet Tanácsülés Nagykamaráson Tegnap délután Köböl János megyei tanácstagi beszámolójával kezdődött a községi közös tanács ülése Nagykamaráson, majd. az 1988. évi költségvetési tervet tárgyalta meg a testület Varga Józsefné, a szak- igazgatási szerv vezetőjének előterjesztésében. Az előterjesztésből kiderült, hogy a megcsappant tanácsi költségvetés miatt még szigorúbbá, átgondoltabbá kell váljon a tervezés. A közös tanács ez évben a nagykamarási orvosi rendelő és szolgálati lakás építésére 953 ezer forintot fordít a tavalyi pénzmaradvány felhasználásán túl, Almáskamaráson pedig az orvosi váró kialakításához adnak 720 ezer forintot. Az almásiak településfejlesztési hozzájárulását is erre a célra kívánják fordítani. A tanács számára — az áremelések miatt — gondot jelent ebben az esztendőben az intézmények zavartalan működésének biztosítása, arriely a két községben 19 millió 631 ezer forint. Harmadik napirendként a testület Köböl András tanácselnök előterjesztésével megvitatta és elfogadta a községi közös tanács ez évi munkatervét. (bse) II Sky Channel után itt a Super Channel és a TV-5! Gyulán a hét végén több órán át nem lehetett nézni semmilyen tv-műsort azokban a házakban, ahol a tele- kábel kisszövetkezet gyulai kirendeltsége kiépítette kábeltelevíziós vevőrendszerét. Mi volt az üzemzavar oka? — kérdeztük Domokos Zoltánt, a kirendeltség vezetőjét. — Nem üzemzavar volt ez — válaszolta —, hanem felszereltünk a Kohán képtár épülete mellett felállított parabolaantennánkra egy háromcsatornás műholdvevő berendezést. A szereléssel tulajdonképpen már szombaton estére elkészültünk, vasárnapra maradt azonban az összes tv-műsor jelszintjének beállítása azonosra, mert a mérésekhez minden tv-adó- nak üzemelni kellett. Megvizsgáltuk a vonalrendszerünk erősítését is — ezekkel a munkákkal 5 órára végeztünk. Ezután már látható volt mindenütt a hét tv-műsor: a magyar 1, 2, a Sky Channel, a Novy Sad és a román adás — valamint az a kettő, amely miatt az egész történt, a Super Channel angol, és a TV—5 francia műsor. — Akik a kábeltelevíziósrendszerben tvannak, tapasztalhatták, hogy a műsoroknak megváltozott a helye ... — Jelentős változtatások nem történtek: a magyar 1-es továbbra is az I. csatornán van, a 2-es program a 8-as csatornáról a 9-esre került, a TV—5 a 2-es csatornára, a Super Channel a 3-asra, a Sky Channel a 4-esre, a Novy Sad a 10-esre, a román program pedig a 12-esre. A műsorok a finomhangolóval házilag is könnyen kikereshetők. A hónap végére újra fogható lesz a belgrádi televízió műsora is, ezzel — ahogyan ígértük —, biztosítjuk a nyolc alapprogramot. — Hány lakást érint Gyulán a jó hír? — Jelenleg mintegy 700-at. de számuk naponta bővül. Most a Bokányi utcát és a Béke sugárutat kapcsoljuk be kábelrendszerünkbe. — Mikor érik el a törökzugi lakótelepet? — A héten lesz a terület közműegyeztetése. Ezután indul a törzsvonal a lakótelepi iskoláig, ahonnan majd elosztjuk a jeleket igény szerint. Ha az időjárás jobbra fordul, ezzel a munkával egy hónap alatt végzünk. — A jelenlegi 700 lakás tulajdonosait érdekli még az is, hogy mikor szedik az üzemelési díjakat? — Ha meglesz mind a 8 program, amely, mint mondtam, a hónap végére várható, üzemelési szerződést kötünk a lakókkal. A műholdas adások 20 forintba kerülnek csatornánként, a hagyományos antennákkal vehetők díja 5 forint, míg az URH rádióké, amelyből jelenleg három van, 1 forint. De ezek száma bővül majd a jugoszláv adókkal és az idegenforgalmi szezonban üzemelő Danubius rádió német nyelvű műsorával. Egyelőre tehát 88 forint az üzemelési díj — a végső összeg majd 100 forint körül lesz. Sz. M. árukáosz J árom az üzleteket, és egy csöppet sem vagyok bizakodóbb, mint január első napjaiban. Pedig már jócskán benne vagyunk a februárban. Az áruházak, a szaküzletek mintha tágasabbak lennének, foghíjasak a gondolák, a polcok. A kereskedők ügyesen titkolni akarják az áruhiányt, de a vevőt nem lehet becsapni. Nézegetem a férfiingeket. Nevetnékem támad, mert úgy látszik: hazánkban csupa bikanyakú férfi jár-kel, hiszen a legkisebb számozású ing a 40-es címkét viseli. A műszaki osztályon viszont 40 wattos égőből nincs egy szál se, a hűtőládákról, a magnóról, a lemezjátszóról, a mosógépről nem is beszélve. Az egyszerű polgár tehát megy. néz, kutat és alig hisz a szemének, a fülének. Mi ez a káosz? Mert magyarázat, szakmai érv bőven akad az ipar, a kereskedelem háza táján. Felemelem a telefonkagylót. Érces hangon kioktatnak. Mit képzelek, a kereskedők alig fejezték be a leltározást, az átárazást, a nagykereskedelmi vállalatok szintén számba vették a készleteiket, most mindenki vár, csak a vevő türelmetlen. Hol van az a tavalyi illúzió, hogy 1988 első negyedében zsúfolásig lesznek áruval a boltok, a raktárak, csak éppen a vevők nem tolonganak az üzletek környékén. Óriási tévedés. Változatlanul keresik a háztartási gépeket, a bútorokat, az építőanyagokat, a tartós fogyasztási cikkeket. Sokszor hiába. De miért? A nagykereskedelmi vállalatnál szigorú tényeket sorolnak. A Hajdúsági Iparművekkel automata mosógépre egy hete (?) kötötték meg a szállítási szerződést. Januárban egyetlen ilyen gépet sem kaptak. De ne higy- gyem, hogy ez a megállapodás sokat ér. Ugyanis, az iparvállalat diktál. Csupán a szállítás ütemezésében sikerült dűlőre jutniuk. A számokról ne is' kérdezzek, elégedjek meg annyival: az igények 50 százalékát talán kielégítik. Mindenesetre megpróbálnak Csehszlovákiából, az NDK-ból behozni automata mosógépeket. Még a háztartási hűtőszekrényekből sincs elegendő. A Lehel Hűtőgépgyár az elmúlt esztendő IV. negyedévében és ez év januárban egyáltalán nem Szállított ilyen terméket. Február elején jött két kocsival, azóta ismét eltűnt a láthatárról. Felhívják a figyelmet arra, hogy az ipar ma már jobban érdekelt az exportban, mint tavaly. Csak akkor szolgálják ki a hazai vevőket, ha nem veszik meg a termékeiket külföldön. Erre mondják a kereskedők: jó néhány olyan fogyasztási cikket tudnának mondani, amelynek az exportja veszteséges. Ilyen például az automata mosógép is. Ugyanakkor hiánycikk a hazai kerékpár, de több kellene szovjet és lengyel gyártmányú kétkerekűből is. A magyarázat egyszerű és logikus: akadozik az alkatrészellátás. Evezzünk más vizekre. Jön a panaszos, hogy miért nem lehet kapni magnós rádiót, lemezjátszót, villany- körtét, az építkezéshez szükséges huzalt, fürdőszobaberendezést, csöveket, gázkészülékeket. Alig tudom belé- íolytani a szót. A felháborodás jogos, mondja a kereskedő, és széttárja a karját. Uram, elmesélem magának, persze név nélkül, mosolyog a jópofa informátorom. Lenne itt áru dögivei, de honnan vegyünk devizaforintot. A híradástechnikai cikkeket mind külföldről kell behozni, egyetlen típusú, árva magnetofont gyárt a magyar ipar. De azt is minek? Ugyancsak deviza kellene a különböző fémszerelvényekért is. A MOFÉM egész évre annyi árut igazolt vissza, hogy egy hónapra se lesz elegendő. Izzó, fénycső? Ha ez így megy tovább, sötétbe borul az ország. Ebben az esztendőben egyetlen villanykörtét sem kaptak, a fénycső szintén hiánycikk. A világhírű gyár exportérdekeit, erre is hivatkozik, a jólértesültek azonban tudni vélik, hogy ez a cég is vár, mégpedig április elsejére, amikor szabaddá válnak az árak. Félve tárcsázok megint. A nagykereskedelmi vállalat illetékese nem kertel, friss példával szolgál. A Magyar Kábelművek március 1-től áremelést kért és kapott termékeire. A leszállított árut áprilisig kénytelenek tárolni, elseje után pedig piacra dobni — felemelt áron! Ugyanilyen hírek keringenek jó néhány fogyasztási cikkről. Ezek között számos olyan termék van, amelynek az alapanyaga már megdrágult. Fonalról, üvegről, alkatrészekről van szó. Majdnem biztosra vehető tehát, hogy emiatt felmegy az ára néhány textíliának, csillárnak, kazánnak. A legújabb értesülések szerint árat akar növelni a lakástextíliákat forgalmazó Latex, a Soproni Szőnyeggyár. A kiskereskedelmi vállalatnál viszont azzal vigasztalnak, hogy még mindig jobb, ha drágul az áru, de legalább van belőle. A januári forgalomra nem panaszkodhatnak. Különösen jó volt a bútor, a vas- és az edényáruk kínálata. Igaz, ezeknek a cikkeknek a nagy részét még tavaly szerezték be. Februárban érezhetően csökken a bevételük. Nincs többek között csavar, zár, lakat, szeg. A készruhák még az elmúlt évi divat szerint készültek, az új kollekciókból nem kaptak. Az iparvállalati igazgató majdnem hahotázik. Állítja, hogy a kereskedelem az év végén arra törekedett, hogy minél kevesebb áruja legyen a boltban, a raktárban. És nem véletlenül. Ki az a bolond, aki leltározás, átárazás előtt feltölti a készletét? Már csak azért sem, mert az átárazás költségeinek a felét a kereskedelemnek kell viselnie. Nem rendelnek, várnak. Ugyanis, fogalmuk sincs arról, miként reagál a vevő az új árakra, milyen lesz a kereslet egy-egy termék iránt. Az áruház yezető- je természetesen tiltakozik. Szó sincs várakozásról, tétlenségről. Mennek, rohannak az áru után, sokszor feles-, legesen. A minap négy helyről vásároltak 17 színes televíziót! M ost bizonyára azt várják tőlem, hogy dörgedelmes szavakkal marasztaljam el az ipart, a kereskedelmet. Mi ez az egiymásra mutogatás? Tehetném. Ugyanakkor minden magyarázatban van némi igazság. De elegendő e mindig magyarázkodni? Aligha. Termelni, eladni minden körülmények között kell, szükséges, hiszen ebből élünk, gyarapodunk. A vevő nem vár, a vevő megfelelő kiszolgálást akar, unja már a siránkozásokat. Jó lenne rá is figyelni! Seres Sándor
