Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Tíz pere a szépségért Egyedül Pista bácsi egyedül ma­radt. Tudta, hogy a felesége nagybeteg, de reménykedett abban, hogy a karácsonyt talán még megéri az asz- szony, talán haza is adják arra a pár napra a kórház­ból. A reménye nem vált be. Nem sokkal karácsony előtt Ilonka néni meghalt a kór­házban, és újév után el is temették. A temetésig még csak megvolt az öreg. Gyerekeik soha nem voltak, néhány fiatalabb rokon felkereste, de utána nem nyitott már rá ajtót senki. Egyedül ma­radt a kutyájával, a kis zsemleszínű, nem egészen pedigrés, nem egészen „tisz­ta vérvonalú”, de nagyon kedves tacskóval. A nyugdíj kicsi, az aSz- szony nyugdíjának kiestével még kisebb lett. a lakás azonban nem lett olcsóbb, a villany sem, és fűteni is kell, még ha enyhe is az idei tél. Pista bácsi most gazdál­kodni tanul. Igaz, már az asszony betegsége idején is többnyire ő járt bevásárolni, de azt vette, amit az asszony felírt neki, és az asszony meg is főzött otthon. Most neki kell kigondolni, mit is vegyen, és meg is kell főz­nie, mert hát ugye hideg koszton nem lehet élni, meg drágább is, mint a főtt étel, amiből még a kiskutyának is marad. Pista bácsinak még nincs is megírnivaló története, hi­szen olyan friss a seb. A holnapra még nem gondol, csak a mára. amire azonban gondolnia kell. Amikor kölcsönkért tőlem egy szakácskönyvet, akkor jutottak eszembe a ■ többi Pista bácsik. Igaz — ezt a statisztika is mutatja, a kö­röttünk levő eleven élet pél­dái is jelzik, hogy éppen, mert a nők valamivel to­vább élnek, mint a férfiak, s mert a házasságokban — különösen a régebbi idők­ben — szokásos volt az 5-10 év korkülönbség is, több az özvegyasszony, mint az öz­vegyember. De az a szakácskönyvd o- log mégis elgondolkodtatott. Rossz, nagyon rossz egyedül maradni egy idős asszony­nak is, de egy öregember­nek majdnem lehetetlen. A férfiak többsége sokkal ke­vésbé tud egyedül élni, nem­csak azért, mert hiányzik neki egy társ, hanem azért is, mert egyszerűen nem tudja, vagy csak nagyon nehezen tudja ellátni önma­gát. Nem is olyan régen tör­tént. hogy egy ismerős idős orvos barátom hirtelen meg­özvegyült. És alig telt el a gyászév, újra megnősült. Többen felháborodtak: hogy tehet ilyet, hiszen ha vala­ki szépen élt élete párjával, az ő volt. Ilyen hamar elfe­ledte? Nem. Tudom, hogy nem feledte el, s nem is kell, hogy elfelejtse ahhoz, hogy másik (ugyancsak özvegy) asszonyt hozzon a házhoz. A legnagyobb gondot neki az okozta, mielőtt döntött (döntöttek), hogy mit szól­nak majd mind a két olda­lon a gyerekek, s a már ka­masszá cseperedett unokák. Nekik szerencséjük volt, mert a gyerekek okosan fel­fogták, így jó az éresapjuk- nak (édesapjuknak), s minden bizonnyal egy kis olyasfajta önzés is motivál­Kora tavaszi napsütésben — együtt... ta a dolgot, hogy könnyebb nekik is, hiszen kevesebb törődést igényel tőlük az „öreg”. ítélje meg, ki hogy véli, önzés-e ez, de ténynek tény. Ott kezdődik, amikor a fia­talok tűzzel-vassal meg kí­vánják akadályozni megöz­vegyült édesapjuk vagy édesanyjuk új párra találá­sát, méginkább hivatalos házasságát — anyagi okok­ból. Sajnos, nem ritka jelenség ez sem. Féltik ugyanis az örökséget. Félnek, hogy ké­sőbb jutnak hozzá, s mi lesz akkor, ha az öreg „ifjú pár” feléli addig, amit az előző házasságban megőriztek. Ilyen esetről is tudok, hogy az új házasságban az öregek kitalálták, hogy ők bizony eladják felesleges értékei­ket, hozzányúlnak a taka­rékban őrzött pénzhez — és utazni fognak, világot látni, amíg még erejük, egészsé­gük engedi. S vádló szava­kat hallottam: „Apám, tud­ja, hogy építkezünk, és jól jönne nekünk az a néhány tízezer forint, amit ő most az új asszonnyal elutazgat. Édesanyánkkal ezt biztosan nem tette volna.” A másik gyakori vád: mi­ért nem gondol az öregem­ber, az idősebb asszony el­sősorban az unokáira, miért nem adja oda valamelyik­nek a lakását ahelyett, hogy jó pénzért csereberélnek az új férjjel (feleséggel) kettő­ből egyet, és még pénzük is marad belőle. Ugyan, mi­nek már nekik az a temér­dek pénz? Még olyan szülőt is megvádoltak ezzel, aki pedig az így kapott pénz jelentős részét odaadta a fiataloknak. Ott az volt a kérdés, hogy miért nem az egészet. „Csak nem akarják a sírba vinni magukkal?” — Ugyan ki, melyikünk nem hallott már ilyen vádat?! Könnyű, nagyon könnyű megítélni másokat, s van, aki csak akkor érti meg, majd már régen sírban fek­vő szülőjét, amikor ő kerül hasonló helyzetbe. Kívánom, hogy minél ké­sőbb kerüljön. Addig azon­ban nem árt egy kicsit el­gondolkodni azon, hogy ki az önző: az idős, megözve­gyült ember, aki magányát oldani új társat keres, vagy az a gyereke, aki erény­csőszként fellépve, de végül is egészen más okokból íté­li meg őt ezért. Sárdi Mária A nyolc gyakorlatból álló arcgimnasztikára érdemes reggelente, amikor pihenten ébredünk, egy kis időt szán­ni: az arcbőr sima lesz, tő­le egész napi közérzetünk kellemes, agyunk is felfris­sül. ^ Kezünket erősen rászo­rítjuk a homlok felső részére és 6 másodpercig mozgatjuk a bőrünket. Sze­münk ezalatt csukva. A Mutatóujjunkat szorít­suk a szemöldök fölé, és (> másodpercig próbáljuk bőrünkkel együtt a szemöl­dökünket is felfelé huzigál­ni. Q Négy ujjhegyünket he­lyezzük fél centivel a .szemöldökcsont alá, s 6 mp- en át erősen tologassuk a bőrt a szemöldökkel együtt föl és le. Q Négy ujjhegyünket szo­rítsuk erősen az alsó szemhéj alá a két járom­csontra. Hat mp-en át ösz- szehúzott szemekkel hunyor- gátunk, eleinte gyengén, majd mind erősebben. A Amióta a magyar háztar­tások elsöprő többségében első számú „családtag” lett a televízió, azóta kikristá­lyosodtak a nézésével kap­csolatos kívánalmak, mond­hatni íratlan törvények. Ezek annak érdekében fo­galmazódtak meg, hogy megszívlelésükkel elejét vegyék mindama bosszú­ságnak, feszültségnek, ha­ragnak, sértődésnek, amit már maga a készülék mű­ködtetése okozhat családta­gok, barátok között. Az első és nem lényegte­len elővigyázat, hogy miután a tévét — a jó nézhetőség érdekében —, a lakás meg­határozott pontján kell el­helyezni, az ülőbútorok ele­ve úgy rendeződjenek el a szobában, hogy a képernyő elé telepedéshez utólag se kelljen őket emelgetni, to­logatni, szóval ne járjon rumlival a tévé nézése. A második fontos meg­szívlelni való, hogy a mű­sor nézése és fülelése egyet­len családtagra nézve sem lehet kötelező. Fordítva: nézése csakis a várható lát­vány erkölcsi-idegi ártalma, vagy nem megfelelő idő­pontja miatt legyen tilos. Ilyenformán a készülék csak olyan hangerővel mű­ködjék, amilyennel nem vonjuk eí a figyelmét an­nak, akinek sem ideje, sem szorítást lazítjuk, a szemün­ket fokozatosan tágra nyit­iuk. 0 Tenyerünket helyezzük lazán a szemünkre, az tij iák végét enyhén fejünk­re szorítjuk: 30 mp-ig így maradunk, mialatt lassan, mélyeket lélegzünk. ^ Nyitott kezünk külső élét fülünk előtt 2 cm- rel az arcunkra szorítjuk, s miközben erőteljesen hátra­felé húzzuk a bőrt, szorosan összecsucsorítjuk a szánkat. Lazítási gyakorlat 6 mp-ig. kedve nincs a képernyőre merednie, mert más dolga van. A következő „törvényt” kihirdetni könnyebb, mint betartani. Nevezetesen, ki- nek-kinek lehessen eltérő véleménye a látott-hallott műsorról. ízlésről nem le­het, de nem is érdemes vi­tatkozni. Akinek a látnivaló nincs a kedvére, ne akarja befolyásolni, lebeszélni, a nézés abbahagyására a töb­bieket. És fordítva: illik tiszteletben tartani, ha vala­kinek a figyelmét teljesen leköti az, amit néz. Ne za­varjuk ebben a közben eszünkbe jutó dolgok meg­tárgyalásával. Miután „alaptörvény­ként” kimondatott, hogy senkit a tévénézésre köte­lezni nem lehet, ebből adódnak bizonyos udvarias- sági szabályok is. A lakásba váratlanul] be­toppanót — még ha idegen is az —, megillet annyi ér­deklődés, hogy amíg dol­gunkat el nem intézzük ve­le, addig a készüléket nem működtetjük, nem osztjuk meg a figyelmünket közte és a műsor között. A Hat mp-en át fújjunk ^ kifelé nagyokat a leve­gőbe, majd egy tollat vagy kis darab selyempapírt fúj­junk a magasba fel. Ezután tátsuk ki a szánkat, az aj­kakat szorítsuk rá a fogak­ra. s hirtelen csukjuk be. Q Üljünk egyenesen, majd állunkat előrefeszítve, engedjük hátra a tarkónkat. Ujjúnkat erőteljesen húzo­gassuk az áll alatti részen. Lazítunk, fejünket lassan le­hajtjuk. 15 másodpercig gyakoroljuk. B. K. A várt vendéget kikap­csolt készülékkel illik fo­gadni. Ne keltsünk benne rossz érzést, hogy megza­vart bennünket. Viszont, ha ő kéri, hogy az éppen zajló, vagy későbbi műsort megnézhesse, tegyünk ele­get a kérésének. (Más kér­dés, hogy akkor mi a csu­dának jött hozzánk?) Mindinkább udvariassági szabállyá lép elő, hogy ne a tévé-híradó, vagy főmű­sor idején hívjuk fel tele­fonon, vagy keressük meg személyesen azt, akiről tud­juk] hogy azok nézése a mindennapos programjához tartozik. Bevett udvariatlanság — de változtatni kellene raj­ta —, hogy a tévé előtt ter­peszkedő azzal a családtag­gal szolgáltatja ki magát, aki még talpon van, de már igencsak leülne maga is a készülékhez. Senkinek nem árt meg, ha a pohár vízért, sörért felpattan: uram1 bocsa’, mielőtt lete­lepszik, maga készít min­dent maga elé, sőt, segít a másiknak, hogy az is mi­előbb leülhessen. Akár a műsor, akár a né­ző hibájából fordul elő, hogy valaki közben elalszik, azt nem illik sem szemére hányni, még kevésbé szél- tében-hosszában meséim, mintegy lejáratni vele. El­lenben — ha az illető fá­radságára gyanakszunk —, küldjük az ágyba: pihenje ki magát. Ny. Á. A tévénézés törvényei bkrkAcsolAs Ajtók, falmélyedések Nemcsak a régi építésű lakásokban adódhatnak olyan ajtók, amelyekre — valami oknál fogva — már nincsen szükség. Kár lenne ezeket kiiktatni, befalazni, mert — mint ábránk is il­lusztrálja — jól kihasznál­ható munkahelyet alakítha­tunk ki. Praktikus megoldás, ha a falmélyedést, illetve az aj­tókeretet polcokkal látjuk el, úgy, hogy az ajtófélfa két oldalára 2-3 kis lécet szö­gezünk. Azok tartják a rá­helyezett polcokat. A leg­alsó polc elé zsanérral vagy zongorapánttal egy lehajt­ható lapot szerelünk, amely kinyitáskor a két ajtólapra szögezett 1-1 lécre támasz­kodik kellő stabilitással. Használaton kívül az asztal­lapokat lehajtjuk és az aj­tókat becsukhatjuk. Az ajtókeret felső szegé­lyére helyezzünk mágneszá­rat, ez biztosítja az ajtó csu- kódását. „ v ÉTELRECEPTEK ORJALEVES Hozzávalók: 1 kg orja­csont (karajcsont), 2-3 db sárgarépa, 1-2 db petrezse­lyemgyökér, 1 közepes zel­ler, 1 fej vöröshagyma, 1 szelet kelkáposzta, 1 fej ka­ralábé, só, 6-8 szemes bors, csiga- vagy metélt tészta. A csontot megfelelő nagy­ságú fazékba tesszük, a szükséges vízmennyiséggel felöntjük, ha feliforrt, hab­ját leszedjük. Majd belerak­juk a megtisztított, hasáb­ra vágott zöldségeket, fű­szerezzük és lassú tűznél 2-3 órán át főzzük. Kimerünk a levéből annyit, hogy benne a csigatésztát vagy a metél­tet kifőzzük. Tálalásnál a zöldségeket és a csontról le­szedett húst külön adjuk asztalra. MÁJGOMBÓCLEVES Hozzávalók: 15 dkg ser­tésmáj (májkrém), 1 evőka­nálnyi reszelt vöröshagyma, 1 csőm. petrezselyemzöld, 1 db zsemle, 1 db tojás, 1 evőkanálnyi zsír, 1 evőka­nálnyi liszt, 1-2 db sárga- és fehérrépa, zöldpetrezse­lyem, só, bors. A zöldséget, gombát fel­szeleteljük, zsíron megpirít­juk, felengedjük a szüksé­ges mennyiségű vízzel és puhára főzzük a zöldfélé­ket. A májat áttörjük, hozzá­adjuk a reszelt hagymát, az áztatott, kicsavart zsemlét, tojást, zsemlemorzsát. íze­sítjük sóval, borssal, petre­zselyemmel. összedolgozzuk és gombócokat formálunk. A levest berántjuk és lassan forraljuk. Közben a gombó­cokat belefőzzük. RIZZSEL TÖLTÖTT CSIRKE Hozzávalók: 1 csirke, 3-4 evőkanálnyi rizs, 1 csomó petrezselyemzöld, 2 db to­jássárga, 2 dl tejföl, só, bors, curry, 1 evőkanál zsír, majoránna. A rizst a zsíron kissé le­pirítjuk, hozzáadjuk az ap­róra vágott májat, zúzát, zöldpetrezselymet: sózzuk, borsozzuk. Felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje. Fedő alatt megpároljuk. Ez­zel megtöltjük a csirke has­üregét, melyet előzőleg ma­joránnával és curryvel be­dörzsöltünk. Hastűvel össze­tűzzük, vagy cérnával be­varrjuk. A tejfölt a tojás­sárgával összekeverjük és megkenjük vele a tepsibe tett csirkét. Közepes lángon ropogósra sütjük. Ez a rizs egyúttal körítésként is szol­gál. Idénysalátát adunk mellé. VENDÉGVÁRÓ HÚSPOGÁCSA Hozzávalók: 20 dkg da­rált hús, 20 dkg tehéntúró, 3 db tojás, 1 gerezd fokhagy­ma, 1 kávéskanál reszelt hagyma, só, bors, kömény­mag, 15 dkg margarin. A húst ledaráljuk. Hozzá­adjuk a túrót, a hagymát, a fokhagymát. Fűszerezzük, összedolgozzuk. Pogácsákat formálunk és mindkét felét megkenjük olvasztott mar­garinnal. Grillsütőben át­sütjük. Frissen adjuk bur­gonyakörettel vagy zsemle- szeleteket egyik oldalán megpirítjuk, salátalevelet te­szünk rá és erre a húspo­gácsákat. FORGÁCSFÁNK Hozzávalók: 50 dkg liszt, 6 db tojássárga, só, 2 evő­kanálnyi porcukor, 2 evő­kanálnyi rum, olaj a sütés­hez. A lisztből és tojássárgájá­ból kevés só és cukor hozzá­adásával tésztát gyúrunk. Késfok vékonyra kinyújtjuk, majd derelyevágóval ujjnyi széles csíkokat vágunk. Uj­júnkra tekerjük, majd a te­kercseket forró olajban szép pirosra sütjük. Vaníli­ás cukorral meghintve ad­juk asztalra. Moravcsik Miklós Fotó: Sarkadi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom