Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

1988. február 18., csütörtök NÉPÚJSÁG Csökkentik a Perzsa-öbölben állomásozó amerikai flottát • KÜLÜGYMINISZTE­REK TANÁCSKOZÁSA Szerdán San Salvadorban megkezdődött a közép-ame- rikai külügyminiszterek újabb tanácskozása — az el­ső február 3-a, az emléke­zetes washingtoni képviselő- házi szavazás óta, amelynek során az amerikai törvény­hozók nemet mondtak a ni- caraguai ellenforradalmárok újabb segélyezésére. A kongresszusi döntés nem jelenti azt, hogy az ameri­kai kormány felhagyott vol­na a kontrák támogatásával, de a szavazás eredménye je­lentős mértékben befolyásol­ja a közép-amerikai egyez­tető tárgyalásokat. A térség- beli államfők által tavaly augusztus 7-én aláírt, Es- quipulas—2 néven ismert okmány végrehajtásának az egyik — bár nem feltétlenül elégséges — előfeltétele volt a kontrasegéllyél szembeni kongresszusi állásfoglalás. A Nicaraguán kívüli kö­zép-amerikai országok most mindenekelőtt arra hivat­koznak, hogy megvalósult az államfői egyezménynek az a pontja, amely sürgette a külső támogatás beszünteté­sét a térségben harcoló irre- guláris erőknek. Ezek az ál­lamok ugyanakkor most azt várják a sandinista kor­mánytól. hogy az eddigi lé­péseken túlmenően további intézkedéseket hozzon — a nicaraguai ellenzék és az ellenforradalmárok — köve­teléseinek megfelelően a „demokratizálás' terén. A sandinista kormány ar­ra törekszik, hogy egyes nyugat-európai országokkal bővítsék ki az augusztusi egyezmény végrehajtását el­lenőrző nemzetközi bizott­ságot. Kedden érkezett Sal­vadorba a Spanyolország részvételi lehetőségét vizs­gáló küldöttség Felipe Gon- zález kormányfő megbízásá­ból. A nemzetközi bizottság összetétele és jövőbeli szere­pe lesz a San Salvador-i ta­lálkozó egyik központi — és legvitatottabb — témája. • A LEGJOBBAN ÖLTÖZÖTT ASSZONY Margaret Thatcher brit miniszterelnök a legjobban öltözött asszony jelenleg a világon. Legalábbis így véli az a 2500 divattervezőből és más szakemberből álló bi­zottság, amely immár a 45. alkalommal állította rang­sorba a legelegánsabb höl­gyeket és férfiakat. A brit kormányfő minde­nekelőtt szolid egyszínű, vagy önmagában mintás, lá­gyan redőzött ingruháival, s a hozzájuk kiegészítőként hordott gyöngysorral vívta ki a divattervezők elismeré­sét. Öltözködési stílusa — állapították meg — erősen elüt a II. Erzsébet és az an­gol királyi család idősebb hölgytagjai körében dívó vi­selettől. A kitüntető listán szerepel még többek között Bryan Ferry brit rocksztár, Angeli­ca Huston filmszíriésznő és Beaufort hercege. • A FÖLDKÖZI- TENGER BÉKÉJÉÉRT A Szovjetunió nem kíván­ja fokozni a Földközi-tenger térségében állomásozó hadi­tengerészeti erejét abban az esetben, ha az amerikai kor­mányzat is eláll saját erői­nek növelésétől — húzza alá az a válaszüzenet, amelyet Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a szovjet kormány nevében küldött a Földközi-tenger menti el nem kötelezett államoknak. Előzőleg az érintett orszá­gok képviseletében a jugo­szláv külügyminiszter Edu­ard Sevardnadzénak küldött üzenetében üdvözölte a ta­valy decemberben aláírt szovjet—amerikai szerződést a közepes és kisebb hatótá­volságú nukleáris fegyverek leszereléséről, és kifejtette, hogy a szerződés remélhető­leg kedvező hatással lesz a Földközi-tenger medencéjé­nek térségében lévő atomr és egyéb fegyverzet csökken­tésére. A Pentagon bejelentett hi­vatalos döntése nyomán, mi­szerint csökkentik a Perzsa­öbölben, illetve annak köze­lében állomásozó amerikai flotta létszámát, visszavon­ják a térségből az Iowa csa­tahajót és annak két kísé­rőhajóját, s rövidesen ki­vonják az öböl térségéből az Okinawa helikopterhordozót is. A Fehér Ház szóvivője külön aláhúzta azonban, hogy a döntés „nem jelent változást az Egyesült Álla­mok politikájában", csupán annak következménye, hogy a flotta jelenlegi feladatait kisebb létszámmal is ellát-, hatja. Shultz külügyminisz­ter egy Floridában elmon­dott beszédében pedig kije­lentette, hogy kormánya „to­vábbra is eleget tesz felada­tainak” a Perzsa-öböl térsé­gében. A csökkentésre vonatkozó javaslatot még Frank Car- lucci hadügyminiszter ja­nuári szemleútján készítet­ték el, s akkor már napvi­lágra kerültek a most közzé­tett részletek is, a végleges döntés azonban csak most született meg. Carlucci ak­kor azt hangoztatta, hogy az Az ország és a szocializ­mus jövője múlik azon, mi­lyen lesz annak az 57 millió diáknak a felkészültsége, aki ma a Szovjetunió okta­tási intézményeiben tanul. Ezért tűztük ki célul az is­kolarendszer gyökeres re­formját — jelentette ki Je- gor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára az SZKP Központi Bizottságá­nak szerdán megkezdődött ülésén. A közép- és felsőfokú ok­tatás reformjáról szóló na­pirendi pont előadójaként amerikai zászló alatt közle­kedő kuvaiti olajszállító ha­jók kísérete biztonságosnak bizonyult, provokáció nem történt, s így elegendő ki­sebb számú hadihajó fel- használása is. Szaúd-Arábia Carlucci látogatása idején kérte, hogy az amerikai flottaegységek más nemze­tiségű hajókat is biztosítsa­nak, különös tekintettel ar­ra, hogy az iraki és az iráni támadások száma gyorsan növekszik, ezt azonban az amerikai hadügyminiszter elutasította. Washington továbbra is mintegy harminc hadihajót tart az öbölben, illetve an­nak közelében, arra hivat­kozva, hogy szükség lehet felhasználásukra, ha az amerikai hadihajókat Irán részéről támadás érné. A flottaegységek között van egy — az Arab-tengeren ál­lomásozó — repülőgéphor­dozó is. A Szovjetunió ja­vaslata szerint a hajózás szabadságát ENSZ-zászló alatt működő nemzetközi flottának kellene biztosíta­nia. ezt azonban az Egye­sült Államok elutasította. Ligacsov szólt a szovjetunió­beli általános képzés konk­rét hiányosságairól. Beszélt arról, milyen módon és mi­lyen eszközökkel kell vég­rehajtani a közoktatás egész rendszerének korszerűsíté­sét. Hangsúlyozta az iskolai élet és az iskolák irányítása demokratizálásának fontos­ságát. Szót ejtett arról a ja­vaslatról, hogy vezessék be az iskolai önkormányzat gyakorlatát, s az iskolák ve­zetésére hozzák létre a köz­oktatás területi társadalmi tanácsait. DOHÁNYGYÁRAK A VÁDLOTTAK PADJÁN Amerikában érdekes bíró­sági tárgyalás van folyamat­ban. A vádlottak a Morris és a Lorillard dohánygyá­rak. Azzal vádolják őket, hogy termékeik okozták An­tonio Cipollone feleségének halálát, aki tüdőrák áldoza­ta lett, mert negyven évig dohányzott. A tárgyaláson titkos dokumentáció került napvilágra, amely azt bizo­nyítja, hogy a Morris do­hánygyárnak még 1961-ben lehetősége nyílt olyan ciga­retták gyártására, amelyek nem okoznak rákot, de a gyár nem állt át ezek ké­szítésére, mert e cigaretták­nak nem volt olyan kelle­mes ízük, mint a többinek, tehát a gyár szándékosan nem óvta a dohányosok egészségét. A rákot nem okozó cigaretták kikísérlete­zését húsz évig folytatták 14 millió dolláros költség­gel. A kísérletek során ki­tűnt, hogy a cigaretták füstje nem okozott rákot a laboratóriumi egereknél. A dohánygyár azonban elállt e cigaretták gyártásától, mert az amerikai dobozokon mindennek ellenére felira­tokkal kellett volna figyel­meztetni az embereket a dohányzás veszélyeire. A megvádolt gyárak azzal vé­dekeznek, hogy a felperes feleségét e feliratokkal fi­gyelmeztették a dohányzás káros hatásaira. MEGTALÁLTÁK SCOTT FITZGERALD EGY KÉZIRATÁT Scott Fitzgerald híres amerikai írónak egy nem mindennapi novellája jele­nik meg a közeljövőben. Fitzgerald kéziratainak gyűjteményében találták meg, amelyet az író titkár­nője, Marie Shank a prin- cestoni egyetem könyvtárá­nak ajándékozott. Fitzgerald 1937-ben írta a novellát, amikor még szerényen élt egy dél-karolinai (USA) szállóban, felesége, Zelda pedig már elmegyógyinté­zetben volt. A novellát ügy­nöke közvetítésével akarta annak idején megjelentetni, de nem sikerült neki. Az opál balszerencsét hoz? Az angol királyi 'család ékszereiről nemrég könyv jelent meg New York-ban. Szerzője egy újságírónő, Leslie Field. Több mint ezer ékszert sorol fel művében, s csaknem 300 fénykép — közte 85 színes — szemlélteti a drágaságokat. A legrégibb ékszerek azok a gyöngyök, amelyeket még a skót Stuart Mária és I. Erzsébet is viselt. Az angol uralkodóházban nemzedékről nemzedékre öröklődött ékszerek mellett azok is szerepelnek a könyvben, amelyek a más dinasztiákkal kötött házasságok ré­vén kerültek a Temze partjára. A szerző cáfolja azokat a, híreszteléseket, melyek szerint a trónjáról lemondott Vili. Eduard drágaságokat, különösképpen pedig smaragdokat ajándékozott volna a koronaékszerekből fe­leségének, a polgári származású Wallis Warfield-Simpsonnak. A könyvben közölt fényképeken különböző uralkodónők ugyanazokat .az ékszereket viselik. Az ametiszt-kollekciót pél­dául, amelyet a múlt század 30-as éveiben először Viktória királynő édesanyja viselt, II. Erzsébeten is láthatjuk, azon a fényképen, amely 1984-ben tett hivatalos portugáliai látogatá­sakor készült. A mostani uralkodönö, úgy \hírlik, előnyben részesíti az eredeti foglalatukban lévő drágaköveket. Csak rit­kán dolgoztatja át fáz ékszereket. Modern ékszere kevés van. A könyv szerzője szerint a királyi család — a látszat alapján ítélve — erősen babonás. Hisz például abban, hogy az opál balszerencsét hoz. Talán ennek tudható be, hogy II. Erzsébet királynő egyszer sem viselt ilyen követ. De a türkizeket sem állhatja. A zafírokat és smaragdokat viszont kedveli, akár­csak a rubinokat. Az egészen feltűnő drágaságokat — például a híres-neveze­tes Cullinan-gyémántokat ■— csak rendkívüli ünnepi alkalomra veszik elő a királyi család tagjai. Az SZKP KB ülése A bukaresti írta: Fegyvertények a maradandóság jegyében A magyar nyelvű román napilap terjedelmes cikkben emlékezett meg i.Budapest falszabadulásának évforduló­járól, nagy teret szentelve a harcokban részt vett román csapatok hősiességének. Az alábbiakban részletet köz­lünk az írásból. A szerkesztőség Budapest, a Magyar Nép- köztársaság fővárosa szám­talanszor volt vendéglátó házigazdám. Azóta is, ahány­szor olvasok vagy hallok a szomszédos ország szívéről, újra felelevenednek bennem a családiasán meghitté vált képek: a Duna, ez az élet­től duzzadó, költőket-zené- szeket ihlető, hömpölygő ví­zi út, a fölötte átívelő hi­dak, az egymást váltó és egyetlen folyamatba illesz­kedő építészeti jegyek, amelyek révén kőbe öltöz­tek a nép történelmi léte és civilizációs törekvései egy­másnak kezet nyújtó szaka­szai: törekvések, amelyek a szocialista jelenbe torkoll­tak, s ezáltal magasabb szintre emelkedtek; az ipar fellegvárai, a körutak és utcák színes forgataga, a li­getek pasztelles fényei. Míg Buda és Pest között méltó­ságteljesen elhömpölyög, a sokat megélt folyam mint­egy harminc kilométeres szakaszon csillogó tükröt tart az Országháznak, a Gellért-hegyi fellegvárnak, a Halászbástyának, az emberi szellem és ihletettség több tucatnyi egyéb, immár ma- radandóságba vonult alkotá­sainak. Akárhányszor látott ven­dégül e magyarországi met­ropolis, szívem hevesebben kezdett dobogni azokon az utcákon, helyeken lépkedve, melyeket 1944—45 telén, ádáz éjjeleken és nappalo­kon át a román katonák vé­re öntözött, miközben tette­ik a felszabadító hősiesség újabb és újabb földrajzi magaslatait ostromolták. Egy illúzió végnapjai Mi is történt hát 43 esz­tendővel ezelőtt? Budapest, amely a maga külvárosaival, mint például Csepel, Üjpest, Rákospalota, Sashalom, az ország lakos­sága jó részének jelentett hajlékot, a hitlerista—hor­thysta parancsnokság szer­vezett erődítménnyé változ­tatta, a városi települések védelméről szóló hadrendel­kezések legszigorúbb szabá­lyainak megfelelően. Az előzetes terv alapján kije­lölt hadállásokban a fasisz­ta hadvezetők több mint 180 ezer főnyi erőt vontak itt össze, hogy gátat vesse­nek a második és harmadik frontot alkotó szovjet csa­patok feltartóztathatatlan offenzívájának. E csapatok­hoz mintegy 36 ezer 343 ro­mán katona csatlakozott, akik a harcban jeleskedő, vitézi hírű Nicolae Sova hadtestparancsnok vezette 7. román hadtestet alkották. Napiparancs és költemény Azok az akciók, melyek véglegessé tették Budapest felszabadítását, 1945. febru­ár 13-án értek véget, ami­kor is* az 1944—45-ös évek mezsgyéjén jegyzett egyik legsúlyosabb második vi­lágháborús katonai összecsa­pás végére sikerült pontot tenni. Valahányszor a magyar főváros felszabadításának hősi eposzára, azokra az emberi áldozatokra gondo­lok, amibe ez a győzelem került, emlékezetemben akár egy költemény, felidéződik az 1945. január elsején ki­bocsátott napiparancs, ame­lyet Nicolae Sova tábornok intézett hős katonáihoz: „Ti, a 7. hadtest vitéz harcosai! Több mint négy hónapja megállás nélkül súlyos har­cokban vesztek részt(...) akár életetek árán is, ma­radéktalanul eleget tettetek küldetéseteknek (...) A Bánságból, keresztül a Ti­szán, el egészen Budapest kapujáig, elszántan küzdöt­tetek és legyűrtétek az el­lenséget. Az egész ország hálás nektek a hozott áldo­zatért, én pedig szívből kö­szönetét mondok, amiért en­gedelmes híveimnek bizo­nyultatok. Most, az ellenség végső maradványai is beke­rítve állnak Budapest falai között, nincsen számukra menekvés.” Sova tábornok, miközben felvázolta a parancsnoksága alá tartozó harci egységek előtt álló teendőket, a har­madik védgyűrűben maka­csul ellenálló erők szétzúzá­sa érdekében — az ellensé­ges csapatok pedig egyene­sen Budapest szívébe fész­kelték be magukat — kibo­csátotta nevezetessé vált, 27 337-es számot viselő rend­kívüli parancsát, amely megindító felhívás az em­berségre, a méltóságteljes, civilizált viselkedésre. „Csa­patainknak egyetlen célt kell követniük — harcba szállni az ellenséges fegyveres erők­kel és gyorsan, végérvénye­sen megsemmisíteni őket. . . A polgári lakosságot, amely nem vesz részt az ellenál­lásban, meg kell kímélni és oltalmuk alá vonni, szava­tolva életét, nyugalmát és javait... A műemlékeket és a műkincseket, a művelődé­si intézményeket és a köz­épületeket gondosan meg kell óvni. Legcsekélyebb rongálásukra sem lehet mentség. Bármifajta vezeté­ket (víz-, villany-,, telefon-, villamoshálózat, stb.), ame­lyek a városi élet feltételei, épségben kell megőrizni. Következésképpen elvárom a 7. hadtest csapataitól, hogy küzdjenek a győzelemért, ugyanakkor megkövetelem, hogy lojálisán, méltósággal és emberségesen viselkedje­nek, s fikarcnyival se csor­bítsák az elért győzelem di­csőségét." E parancs több egy dokumentumnál: való­ságos hősköltemény a román katona nagylelkűségéről: hősköltemény, amely be­lopta magát ama sorsdöntő napok budapesti valóságá­ba. A szomszédos Magyaror­szág a végpusztulásból me­nekült meg, visszanyervén szabadságát, megszabadulva a hitlerista—horthysta pa­rancsnokság rákényszerített helyzet legszörnyűbbikéből. Feladott állások Tizenöt napon és éjjelen át a 7. román hadtest kato­nái, a 18. és 30. szovjet had­test harcosaival együtt kés­hegyre menő harcokat vív­tak. Az egység irattárának dokumentumai szerint az ellenállók az utcákat elbari- kádozták és aláaknázták, a saroképületeket támaszpon­tokká változtatták, s géppus­kák és tankelhárító ütegek együttes tűzfüggönyét zúdí­tották rájuk, a ligeteket és a grundokat aknák vulkán­jaival ültették tele. A kétségbeesett, ám a veszteség gondolatával meg­békélni nem tudó, állig felfegyverzett és kiképzett ellenség egyre-másra kény­szerült feladni hadállásait. Abban a pillanatban, mi­helyt Pest gyakorlatilag sza­bad lett, a 7. román had­test az új utasítások értel­mében haladéktalanul to­vább vonult a csehszlovák front felé. A jelentéstételnél 11 ezer katona hiányzott. Valamennyien hősi halált haltak. A 7. román hadtest kato­náinak harci tettei szerves részei ama fegyverténynek, melyek a fasizmus ellen harcoló. 200 ezer román ka­tona nevéhez fűződnek. E harcosok örökre beírták ne­vüket a fasizmus fölötti győ­zelem és Magyarország feli­szabadulása történelmébe, dicsőséggel kerültek ki a Tisza, majd a Debrecen környéki csatákból, avagy a Bükk-hegységben és a Hegy­alján fészkelő erőteljes el­lenséges állások felszámolá­sáért vívott küzdelmekből. Felejthetetlen történelmi tények ezek. A szocializmus éveiben a két ország és nép kapcsolatai minőségileg új tartalmat kaptak, fejlődésük alapján az eszme- és cél­azonosság, a két ország kö­zött fennálló barátságig és együttműködési szerződés, az államközi kapcsolatok egyetemesen elismert elvei — a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás tiszteletben tartá­sa, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny — képezi. Országaink növekvő gazdasági potenci­álja, a földrajzi közelség kedvező lehetőségeket kínál a szomszédos államaink kö­zötti kapcsolatok további fejlesztésére és elmélyítésé­re politikai,' gazdasági, mű­szaki-tudományos és kultu­rális téren egyaránt, a szo­cializmus legjobb körülmé­nyek közötti megvalósítása, népeink jólétének gyarapo­dása érdekében, a béke, a haladás és az együttműkö­dés egyetemes ügyének meg­felelően. Constantin Zamfir ezredes ................................................................ I I nagyvilág hírei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom