Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG 1988. január 15., péntek A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tervei 1988-ra Kedvezmények főiskolásoknak, pedagógusoknak • A helyi kiadók támogatása • Új Planétás* és Aranykéz-sorozat indul Mint arról korábban a sajtó röviden hírt adott, január 7-én tartotta meg szokásos évnyitó sajtótájékoztatóját az ötödik alkalommal is Kiváló Vállalat címmel kitüntetett Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, amelynek 196 könyvesboltja hivatott hazánkban a vidéki könyverjesztés zömének ellátására. Ügy gondolÜ juk, hogy a sajtótájékoztatón több olyan terv is elhangzott, amely ugyan a gyors híradásból kimaradt, mégis fontossága okán a nyilvánosság elé kívánkozik. A március 31-ig boltokba kerülő könyvék árát ugyan a későbbiekben sem emelik, az ezt követően megjelentekért — az előzetes számítások szerint — lényegesen többet kérnek majd el: a nyomdatechnikai költségek és a papírgyártás költségeinek jeentős emelése miatt. Bár eddig sem „panaszkodhattunk” mi, a vevők: 1986- ban 66,10, tavaly pedig már 68,80 forint volt az tlagr. S ha már a statisztikai adatoknál tartunk, még néhány. amely sokat mondhat: 1986-ban a vállalat 2850 könyvet 19 millió 200 ezer példányban és egymilliárt 356 millió forint értékben forgalmazott, addig tavaly 2970-félét félmillióval több példányban és 14 százalékkal nagyobb, azaz 1 milliárd 551 millió forintért. Csupán a hanglemez forgalma csökkent, amelynek okát két dologban látják: egyrészt lényegesen kevesebb nyugati hanglemezt importált az ország, másrészt a hazai köny- nyűzenei együttesek lemezei iránt (azok művészi színvonalának csökkenése miatt) hanyhul(t) a kereslet. A fentiekből is következik, hogy szinte hónapok alatt sok olyan, elsősorban a fogyasztást érintő körülmény és szokás változott meg, amelynek figyelemmel követése nélkül a könyvkereskedelem súlyos sebeket szerezhet. Természetesen a „Művelt Nép” is igyekszik: minél gyorsabban követni ezeket a változásokat. „Megtartani a régi vásárlókat, minél több újat szerezni, törzsközönséget kialakítani” — fogalmazta meg az 1988. évre is érvényes vállalati üzletpolitikai elvet Preszter Sándor igazgató. Mit jelent ez a gyakorlatban. mi változik az idén? Üj könyvkiadók, ilyen tevékenységet is folytató szervezetek sora alakul; sokszorosára nő a kínálat. A helyi (megyei) könyvkiadókat — kellő feltételek mellett — akár tőkével is hajlandóak támogatni, s persze az indulásnál lehetőségeikhez képest minden segítséget biztosítanak. A boltok önállóságát is fokozzák azzal, hogy bizományi értékesítésre minden kiadásra engedélyezett kötetet átvehetnek. „Nem az a fontos, ki adja ki, hanem az: mi jelenik meg!” A Hungaroton Hanglemez- gyártó Vállalattal szerződést írtak alá, amelynek értelmében újabb 11 város egy- egy könyvesboltjában a teljes választékot tudják biztosítani: Békés megye vonzás- körzetét figyelembe véve Szolnokon nyílik ilyen. Az új, szeptemberben kezdődő tanévtől a pedagógusoknak és az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán tanuló diákoknak minden frissen megjelent könyv árából (s persze ez csak egy-egy példány megvásárlására vonatkozik) tíz százalék kedvezményt adnak. Az eddigi gyakorlattól eltérően a boltok készletgazdálkodásából kiveszik a nemzetiségeknek szánt könyveket: az a lényeg, hogy a lehető legteljesebb választékot tudják ajánlati értelemszerűen az anyanyelvi kultúrát segítendő célzattal. Érthetően felfokozott várakozás előzi meg a Nobel-dí- jas Borisz Paszternák Doktor Zsivágó című regényének kiadását. A nyomda ígérete szerint a nyár elejére, vagyis az ünnepi könyvhétre kerül a boltokba: 157 ezer (vagyis igen nagy) példányszámban. Ebből a „Művelt Nép” harmincezret forgalmaz. A vállalat igen jelentős gazdasági nyereséget is hozó vállalkozása volt a recep- tes és a kertes-növényes Planétás kiadása a Mezőgazda- sgi Könyvkiadó vállalati gmk-jával közösen. Közkívánatra negyedik éve jelenik meg még mindig havi százszázhúszezer példányban. Hasonlóan nagy sikere volt és van a kézimunka-leírásokat tartalmazó Aranykéz-sorozatnak: ebből is minden hónapban 100-150 ezer talál gazdára. Természetes hát, hogy folytatni szeretnék, más témákban is. A hazai és más földrajzi tájak állatvilágát bemutató, a kisiskolásoknak és a szakembereknek egyaránt új információkat tartalmazó Szafari elnevezésű Planétás félszáz ezer példányban jelenik meg. Az Aranykéz újabb sorozata a motorkerékpár és a személyautó karbantartásával, szerelésével — s persze a hazánkban vásárolható, illetve csak el-elvétve előforduló, de érdekes márkák — bemutatásával foglalkozik. Ez utóbbi első csomagja áprilisban kerül a boltokba. Kisebb — enyhén szólva ráfizetést hozó — sikere volt a jeles labdarúgósztárokat és -csapatokat bemutató matricagyűjtő albumnak. A vállalat reméli, hogy a hamarosan megjelenő, hasonló kivitelű, de a pop- és rocksztárokat bemutató sorozatnak már nagyobb közönség- és persze gazdasági sikere is lesz. (nemesi) Hétvége Medgyesegyházán Nemrég indított sorozatunkban leginkább olyan intézményeket kerestünk fel, ahol tudtuk: mindig történik valami. Elképzelésünk az — vagy inkább a reményünk? —, hogy a többiek, a kevésbé vállalkozó művelődési házak is megnyitják kapuikat a látogatók előtt a hétvégeken, hiszen előbb-utóbb várható, hogy náluk is csörög a telefon, s válaszolniuk kell kérdésünkre: milyen programokat szerveznek szombaton és vasárnap? Medgyesegyházán Zana Mihály, a művelődési ház igazgatója bőséges választékról számolt be: — Szombatonként, havonta egyszer könyvtári foglalkozásra várjuk a gyerekeket. Ezúttal mese, népmese témakörben mérhetik össze tudásukat. A legügyesebbek könyvjutalomban részesülnek. — És szombat délután? — Van egy több mint 10 éves bábszakkörünk. Mivel a gyerekek hét közben nagyon elfoglaltak, így foglalkozásaikat e nap délutánján, 3 órától tartják Zahorán János- né értő irányításával. Aki kötetlen szórakozásra vágyik, az sem jön hiába, hiszen szombat reggel 9 órától igény- felmérés alapján videózni lehet, a legifjabbaknak pedig mesefilmeket vetítünk. A ház 1-ig tart nyitva, aztán csak csoportot fogadunk. — Vasárnap mi a helyzet? — Délelőtt 10 órától a nyugdíjasok baráti köre veszi birtokába az intézményt. Több mint 150 tagja van, akik szívesen járnak hozzánk egy kis beszélgetésre, kikapcsolódásra. Aztán déltől ismét nyitunk, és lehet választani olvasás, videózás és sok egyéb más közül. Négytől filmvetítésre várjuk az érdeklődőket. — Eddig elsősorban gyerekekről és nyugdíjasokról beszélt . . . — A vasárnapi mozivetítés előtt a középkorúak közül 40-50-en már egy órával hamarabb itt vannak ... — És a többiek, akiket nem érdekel a film? — ök dolgoznak. — Vasárnap is? — Vasárnap is. De azért ne higyje, hogy lemondunk erről a korosztályról. A vállalatok kulturális bizottságain keresztül, ha kell helyben szervezünk számukra programokat. De ez már hétköznapi feladat. . . N. Á. Lakodalom az egész világ (5.) Bugyi-sztori: Ürményházától Amerikáig Részünkről nem volt akadálya, hogy ide jöjjenek, csak az volt a baj, hogy ők türelmetlenek voltak. Sürgősen, rögtön akartak felvételt készíteni. Nálunk viszont nem volt szabad terminus, csak egy hónap múlva. Elmentek és ide többet nem jöttek. Kár, mert mindezt meg lehetett volna csinálni igényesebben, nagyobb szakértelemmel és sokkal jobban. Egyébként minden elismerésem az övék, hogy olyan színvonallal bele mertek vágni a dolgokba. Jó, hogy sikerült nekik, mert megnyitották az utat a vajdasági együttesek lemezkiadása előtt. Ugyanez a kérdés Bugyi Zoltánhoz: — Miért nem jelentkeztetek az Üjvidéki Rádiónál? Bugyi Zoltán: — Farkas Katalin azt mondta, hogy másfél hónap múlva, január közepe táján lesz szabad terminus és hogy majd szólnak. De nem szóltak. Azóta is várjuk. Nem akartunk még egyszer a nyakukra menni. Kérdés Farkas Katalinhoz: — Az Üjvidéki Rádió kimaradt ebből az egész vajdasági muskátlizene-invá- zióból. Mi tulajdonképpen az üjvidéki Rádió állásfoglalása? — Nagy baj az, hogy az Újvidéki Rádió nem kapcsolódott be ebbe az egész folyamatba. Minőségi szempontból bele kellett volna szólni, hogy mindez jobb legyen, hogy az együttes zenéje tisztábban szóljon, hogy a vokálok ne legyenek hamisak. Nem lehet csak bírálni, hanem segíteni kellett volna, hiszen egyik feladatunk éppen az, hogy a kultúrába beleszóljunk, formáljuk és kihassunk rá. A muskátlizene esetében részünkről sajnos mindez elmaradt. Az Üjvidéki Rádiónál való — a Bugyi fivérek szerint — sikertelen próbálkozás egy időre elodázta azt az elhatározásukat, hogy mindenáron lemezt adjanak ki. 1985 elején jöttek ismét a bálák, a táncmulatságok, mind végigmuzsikálták. Majd megindultak a lakodalmak. .. Jött a pénz és a felvételkészítésről kevesebb szó esett közöttük. A dolgok 1985 augusztusában kezdtek alakulni. Számaik a bálakon, a lakodalmakon közkedveltté váltak és Varga József, temerini szervező azt ajánlotta nekik, hogy vigyék be a próbafelvételeket a Temerini Rádióba. Ekkor jött az első nagy meglepetés; számaik a kívánságműsor legkeresettebb slágerei lettek. Egy-egy 3+2-es számra a beolvashatatlan 70-80, olykor 100 üdvözlet is érkezett. Eszükbe ötlött, hogyha már ennyire keresettek a számok, talán megvennék lemezen is. Ismét élénken foglalkoztatni kezdte a fiúkat a lemezkiadás. — Elhatároztuk: mindenképp meglesz a lemez, annál inkább, mert fennállásunk 10. évfordulóját ünnepeltük. Valami emléket akartunk. Csak annyit adjunk el belőle, hogy fedezze önköltségi árát — meséli Bugyi Gyula. Az nyilvánvaló volt, hogy a próbafelvételek — noha a helyi rádióállomás sugározta őket — nem voltak olyan minőségűek, hogy lemezt készítsenek róla. Valahol újból fel kellett venni, jobban ügyelve a minőségre. Az előbbiekben említett Varga József — aki különböző zenei rendezvények, hangversenyek szervezőjeként járatos a vajdasági könnyűzene világában —javasolta, hogy próbálkozzanak Lengyel Gábor szabadkai magánstúdiójával. — Elmentünk Szabadkára. Ez 1985 szeptemberében történt. Beleegyeztünk az árba, kaptunk terminust. Mivel a stúdiónak elég sok munkája volt, csak éjjeli terminus jutott. Kellett volna producer is. Felajánlottuk Lengyel Gabinak, de ő nem vállalta. Saját magunk voltunk tehát egyben a producerek is — emlékezik vissza Bugyi Gyula. — Nevetséges számunkra az egyes belgrádi lapokban folyó találgatás, hogy ki indította meg a lakodalmas rockot, ki a zenei atyja az egésznek, Kovács Károly vagy Lengyel Gábor. Világos, hogy egyikük sem, hiszen mi indítottuk meg. Lengyel Gabi hallani sem akart arról, hogy első lemezünk producere legyen, ott sem volt a felvétel készítésénél, csak amíg a dobokat állítottuk be. A legjobban azt hiányoltuk, hogy nem volt ott a befejező munkálatokban, amikor nagyon jól jött volna egy hozzáértő producer — mondja Bugyi Zoltán. — Harminc óra alatt készítettük el az anyagot — folytatja Gyula. — Egész éjjel dolgoztunk. A hangfelvevőt olykor úgy kellett felébreszteni, hogy kapcsolja ki a magnót. Ilyen körülmények között nem is lehetett jobb minőségű az anyag, mint amilyennek sikerült. A stúdiómunkáért összesen 270 000 dinárt fizettünk (mondanom sem kell talán, hogy 1985-ben ez a pénz jóval többet ért, mint manapság). Az összeget a korábbi fellépéseken, bálakon, lakodalmakban kerestük meg és tettük félre. A lemezanyag elkészült. Csak kiadót nem lehetett találni. Körüljárták a Bugyi fivérek és támogatóik Belg- rádot, Zágrábot, voltak a Jugotonban, a PGP-ben, a Jugodiskben . .. Mindhiába. Egyik lemezkiadó sem mutatott semmilyen hajlandóságot és nem látott semmilyen üzletet abban, hogy kiadja egy vajdasági magyar együttes lemezét. Érthető is, hiszen a vajdasági magyar lemezek közül, kivéve a moholi lakodalmat, egynek sem volt sikere, egy sem ért el kifizetődő példányszámot. A 3+2 számai — most már valamennyivel jobb minőségűek a felvételek, mint az első próbafelvételek — időközben mind közkedveltebbé váltak. Most már nemcsak a Temerini Rádió kívánságműsorain szerepeltek, hanem más helyi, rádió- állomások is átvették őket. Számaik mindenhol felkerültek a kívánságlistára. Megkezdődött a Bugyi-láz. Nem múlt el egy kívánság- műsor sem a 3+2 nélkül. A felvételeket a Szabadkai Rádió is sugározta. Mind többször megtörtént, hogy a polgárok bementek a lemezboltba és a 3+2 lemezét kérték, gondolván, hogy a rádió lemezről forgatja a számokat. Az üzletvezetőknek már elegük volt, hogy nem tudták kielégíteni a polgárok igényeit, vagyis nem tudtak szolgálni a 3+2 lemezével. Így jutott az egész ügy Zivko Maticnak, a Jugoton vajdasági piackutatójának a fülébe. Végigjárta a nagyobb bácskai városok üzleteit, hogy megtudja, mennyire keresett a nem létező lemez. Rájött, hogy bizony szép üzlet mutatkozik. Szóvá tette a Jugotonnál, hogy Vajdaságban csoda történt: létezik egy bizonyos 3+2 együttes, amelynek érdemes lenne kiadni a lemezét, mert nagyon keresik és biztosan elkelne. A lemezanyag ismét elkerült Zágrábba. A Jugoton szakbizottsága meghallgatta a felvételeket. És elutasította a lemezkiadást. Az indoklásban az állt, hogy az anyag nem üti meg a lemezkiadás minőségi mércéjét. A piackutató nem nyugodott bele. Telefonált Zágrábba: — Húszezres példányszámot szavatolok. Adjátok ki a lemezt, megéri! Ismét a szakbizottság elé került a 3+2. De ezúttal elutazott Zágrábba Zivko Matic is, A szakbizottság végül zöld utat adott. De ez még nem jelentette azt, hogy nyomják is a lemezt! Ki kellett várni a sort. A lemezkiadóknál őszszel van a legtöbb munka, a csúcsidény. A Jugotonban a spliti fesztivál zeneanyagának készítésével voltak elfoglalva, ezenkívül készültek az óév utolsó új lemezeinek piacra dobására. A Jugoton üdvöskéi (Növi Fo- sili, Miso Kovac stb.) természetesen előnyt élveztek az ismeretlen vajdasági zenekarral szemben. A nyomtatásra 1986. elején került sor. A lemezt kinyomtatták, de még mindig nem kerülhetett piacra. Hiányzott a fedőlap, amelyre az egész zűrzavarban nem is igen gondoltak. Üjabb másfél hónap várakozás következett, míg elkészült és kinyomtatták a lemezborítót, és tasakolták a 3+2 Halvány őszi rózsa című első nagylemezét. A lemezre várva a 3+2 nem ült tétlenül. Zenéjük iránt megnőtt az igény, óriási volt a kereslet. Vajdasági hangversenykörútra indultak. — Még nem jelent meg a lemezünk, amikor felkeresett bennünket a topolyái Centarból Soós János és Beer Miksa. Felajánlották az együttműködést — meséli Zoli. — Ügy állapodtunk meg, hogy ők szervezik a fellépéseket. A bevételt 70: 30 arányban osztottuk. Ök a 30 százalékért lekötötték a fellépést, és fizették a szükséges járulékokat. Saját kezdeményezésükre reklámanyagot nyomtattak, képeket, 3+2 feliratú zsebkendőket, minikönyvet árultak anélkül, hogy bennünket megkérdeztek volna. Ebből a bevételből egy fillért sem kaptunk. A lemez megjelenéséig a 3+2 Vajdaság városaiban és falvaiban harminc hangversenyt adott 1986 elején. Mindenhol telt ház előtt, nagy sikerrel. — Elhatároztuk, hogy mindenhová elmegyünk, ahová hívnak bennünket. A legkisebb faluba is. Nem számított, hogy van-e terem vagy nincs, hogy hol játszunk, kint vagy sátorban. Az volt a cél, hogy mind többen megismerjék zenénket, és potenciális lemezvásárlókat szerezzünk. Akkor voltam életemben először Kavilóban meg Keviben — meséli Gyula. Megnyerték a közönséget. A lemez 1986. április 16-án jelent meg az üzletekben. Az első példányszám: 15 000 darab. — Amikor megmondták — meséli Bugyi Zoli —, hogy 13 ezret kellene eladni ahhoz, hogy megtérüljenek a költségek, hirtelen elkezdtem számolni: Temerinnek húszezer lakosa van, ha ott elkel hétezer darab, meg ahol muzsikáltunk még néhány ezer, talán összejön a 13 ezer. Nem is gondoltam arra... ... Még a legderűlátóbbak sem gondoltak arra, ami történt: a tizenötezer lemez két nap alatt elkelt Vajdaságban. — Miért állnak sorba az emberek? Kávé érkezett? — Nem. Megjelent a 3+2 lemeze! A fenti kép Vajdaság több helységében megismétlődött. A 3+2 lemeze lett az egyik legkeresettebb árucikk. A Bugyi-láz átcsapott a határon túlra ,is. (Magyar Szó) Csorba Zoltán (Folytatjuk)
