Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

1988. január 4., hétfő I TI □ Ti pr rj » j-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­------------------------------1 3 LE 253 Döntő szakasz Újabb támadások Kurt Waldheim ellen Hétfőn reggel, a munka­idő kezdetekor döntő szaka­szához érkezik a peresztroj­ka, a szovjetunióbeli re­formfolyamat. Jóllehet, a vállalatok működését sza­bályozó új törvény már el­sejével hatályba lépett, akárcsak nálunk, a Szovjet­unióban is csak január 4-én kezdődik a lényegi munka. S akárcsak nálunk, ott is számos újdonsággal köszönt be 1988. Szovjet és külföldi elem- ' zők egyetértenek abban, hogy a reform csakis a gaz­dasági fejlődés ütemével mérhető — legalábbis abszo­lút számokban. Az eddigi lépések, a belpolitikai és gazdasági életben végbement változások csak azt a célt szolgálhatták, hogy előkészít­sék a hatalmas ország min­den sarkára kiterjedő meg­újulást. Ennek tartópillére pedig nem lehet más, mint a gazdaság korszerűsítése, hosszú távú fejlődésének megalapozása. A vállalatok mostantól már nemcsak „kísérleti jelleggel”, hanem törvényes keretek között, mindenhol egyforma játék- szabályok szerint, maguk határozhatnak egy sor olyan kérdésben, amelyeket eddig felsőbb irányító szervek döntöttek el — sokszor a szükséges információk nél­kül, néha több ezer kilomé­ter távolságból. A teljes önelszámolás rendszere szerint a vállala­toknak törekedniük kell majd saját nyereségük növe­lésére, hiszen ezekből az alapokból lehet csak biztosí­tani a szociális és gazdasági gyarapodást, részben a technológiai fejlődést is. A korábbi tervutasításos me­chanizmus egyes elemei át­menetileg azonban még megmaradnak, a miniszté­riumok a veszteséges válla­latok támogatására még át­csoportosíthatják a máshol megtermelt jövedelmet. Ez a kettősség várhatóan rövid életű lesz, s a Moszkvában székelő több mint száz össz-szövetségi minisztérium és országos hatáskörű szerv közül is jó néhány fölösle­gessé válik majd. Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy egy ilyen mér­tékű reform bizonyos koc­kázattal is jár. Lehetetlen mindent előre kiszámítani, s az irányító apparátusban dolgozó 18-20 millió ember gondolkodásmódja sem ala­kítható át egyesapásra. A következő évek fogják csak megmutatni, mennyire volt körültekintő az átalakítás előkészítése, vajon helyesen ismerték-e fel a terveket ki­dolgozó közgazdászok a gaz­dasági és társadalmi szük­ségszerűségeket. Újévi köszöntőjében Mi­hail Gorbacsov is szól az átalakítás és a világpolitikai helyzet összefüggéseiről. Ma­gyarország azonban nem­csak ilyen áttételesen érde­kelt a szovjet gazdasági si­kerekben, hiszen alapvető érdekünk, hogy korszerű­södjenek a két ország közti együttműködés formái, nem is beszélve a KGST moder­nizálásáról. Edig is figye­lemmel kísértük a szovjet­unióbeli változásokat, ám aligha túlzás azt állítani, hogy most minden kis hírt még alaposabban kell majd átolvasni. Nem „tiszteletből”, hanem azért, mert valóban döntő szakaszához érkezett a peresztrojka. Horváth Gábor Ausztria egyik vezető kon­zervatív napilapjának fő- szerkesztője lemondásra szó­lította fel Kurt Waldheim államfőt. Ez a Waldheim el­leni leghevesebb támadás azóta, hogy karácsonykor Kurt Blecha osztrák belügy­miniszter kijelentette: véle­ménye szerint az államel­nöknek vissza kellene vo­nulnia. A Salzburger Nachrichten főszerkesztője újévi vezér­cikkében rámutatott: Wald- heimnek a háborús múltjá­val kapcsolatos bírálatokra adott válaszai nem bizonyul­tak megnyugtatónak, s az ügy, amely az államelnök személyes tragédiája, még nagyobb tragédia a nemzet­re nézve. Mint ismeretes, az 1986- ban, a konzervatív Osztrák Néppárt jelöltjeként megvá­lasztott államfő csak utólag, külföldi, főként amerikai közléseket követően erősí­Újévi balesetek Az újévköszöntő vigalmak ez­úttal sem múltak el tragédiák nélkül: világszerte százakra te­hető a különféle — elsősorban közlekedési és tűzzel kapcsola­tos — balesetek halottainak és súlyos sebesültjeinek száma. Mexikó fővárosában 13 ha­lottja volt a féktelen ünneplés közepette bekövetkezett balese­teknek; az áldozatotk többsé­gét súlyosan ittas állapotban érte a halál. Hasonló mérleget vonhattak az újév reggelén a riói hatóságok: a brazil nagy­városban 13-an vesztették éle­tüket, a sérültek száma csak ezrekben adható meg. Különös baleset áldozatává vált egy 13 éves fiú New York tette meg, hogy 1941—45 kö­zött egy háborús bűnöket el­követett német hadseregcso­port tisztjeként szolgált a Balkánon. Az amerikai kor­mány ezek után megtiltotta beutazását az országba. Nincs bizonyíték arra, hogy a korábbi osztrák külügymi­niszter és ENSZ-főtitkár személyesen háborús bűnö­ket követett volna el, de visszatetszést keltett védeke­zése, amikor arról beszélt, hogy a hitleri hadseregben „csak a kötelességét teljesí­tette”. Ez súlyosan sérti a nácizmus áldozatait, muta­tott most rá a konzervatív osztrák lap. Kurt Waldheim háborús szerepét — az osztrák kor­mány kezdeményezésére, az elnök hozzájárulásával ■— nemzetközi történész bizott­ság vizsgálja, amely várha­tóan január végén hozza nyilvánosságra jelentését. Bronx negyedében: liftben akarta a család leszedett kará­csonyfáját a szeméttárolóba szállítani, eközben gyufával ját­szott, s lángra kapott a közis­merten gyorsan égő fenyő is. A gyermek halálra égett, mire a lift a földszintre ért. Nagy árat fizetett a szilvesz­teri házi tűzijátékért az a har­minc éves plzeni fiatalember, aki az új esztendőt petárdával akarta köszönteni, de az a ke­zében felrobbant. A meggondo­latlan ifjú kezét amputálni kel­lett, és súlyos, másodfokú égé­si sérülésekkel ápolják. Spanyolország útjain az utób­bi két nap során nem kevesebb, mint 39 autós vált a sűrű köd, a hótól síkos burkolat és a gyorshajtás áldozatává, a men­tők 40 sérültet emeltek ki a roncsok közül. FÖLDÜNK ÉGHAJLATÁRÓL A Saint Martin d’Heres-1 glaciológiai és geofizikai la­boratórium egyik kutató- csoportja az eddigiektől el­térő, új módszert dolgozott ki a földtörténet jelenségei­nek rekonstruálására. A La Recherche című szakkiad­vány által említett eljárás azon a megfigyelésen alapul, miszerint változik a jégkris­tályok növekedési sebessége a sarki jégtakaróban. A kristályok mérete a 10 ezer évnek megfelelő mélységig teljesen egyenletes, 10 és 15 ezer év között a kristályok növekedési sebessége jelen­tős mértékű lassulást mutat. Ennek alapján arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy az utolsó eljegesedési kor­szakban (körülbelül 18 ezer évvel ezelőtt) a hőmérséklet 10 Celsius-fokkal volt ala­csonyabb a mainál. Az új módszer segítségével képet kaphatunk Földünk éghajla­tának nagy távlatú alakulá­sáról. CSÖKKENTETTE KEBLEINEK SÚLYÁT Guinilla Axen, a legismer­tebb svéd labdarúgónő ope­rációnak vetette alá magát, hogy kebleinek súlyát 1,3 ki­logrammal csökkentse. Ki­jelentette, hogy nagy keb­lei miatt nehezen tud futni és az operáció után most már sokkal jobban futballo- zi.k. VÉDŐOLTÁSOK Tízmillió gyereket és ti­zenegymillió terhes nőt ol­tottak be az idén különböző fertőző betegségek ellen In­diában. Az ország 420 já­rása közül 182-ben végezték el az ötéves program kere­tében a szükséges oltásokat, s a 300 millió indiai gyer­mek 60 százaléka kapott ed­dig oltást tbc, gyermekbé­nulás, torokgyík és himlő ellen. EGY EINSTEIN-KÉZIRAT Egy New York-i árveré­sen 1,155 millió dollárért kelt el Albert Einstein egyik kézirata, amelyen a lángel­méjű fizikus kidolgozta az ismert relativitáselméletet. A 72 oldalas kéziraton számos javítás látható, s feltételezé­sek szerint Einstein 1912- ben dőlgozta ki ezt az elmé­letet, amely a fizika alap­törvényeinek jelentős módo­sítását eredményezte. HUSZONÖTEZER ATOMBOMBA Nagy-Britanniában elő­ször hozták nyilvánosságra, hogy évente 2,2 tonna plutó­niumot készítenek. Az or­szágban jelenleg 50 tonna plutónium van felhalmozva. Egy atombombához 2 kiló plutónium szükséges, Nagy- Britannia tehát a felhalmo­zott mennyiségből 25 ezer atombombát készíthetne. A Komszomolszkaja Pravda írta Igazgatóválasztás Káderpolitika — új utakon Rigától, a Lett SZSZK fő­városától mintegy negyven kilométernyire, egy Jelgava nevű kisvárosban működik a RAF autógyár, amely mik­robuszokat gyárt. Az itt ké­szült járművek a legkülön­bözőbb körülmények között is jól használhatók, és nagy szüksége van rájuk a nép­gazdaságnak. Ennek ellené­re a RAF márka tekintélye az utóbbi években csökken­ni kezdett. Ezt a folyamatot feltétlenül meg kellett állí­tani. A gyár a Szovjet Tu­dományos Akadémia szak­embereitől kért tanácsot. A szakértők a probléma gon­dos tanulmányozása után el­készítették javaslatukat. A siker egyik elengedhetetlen feltételeként jelölték meg az igazgatóváltást. Megálla­pították, hogy az üzemnek gyökeres átalakításra van szüksége, ehhez pedig nem egyszerűen új igazgató, ha­nem igazi vezető kell. Ilyen személy azonban nem volt a gyár irányítói között. Ezért született az az ötlet, hogy írjanak ki országos pá­lyázatot a megüresedő igaz­gatói tisztség betöltésére. A RAF nem véletlenül hirdet­te meg a verseny feltételeit egy 17 milliós példányszámú ifjúsági lapban: fiatal veze­tőre volt szükség. A pályázatra mintegy 4 ezer jelentkezés érkezett. Külön e munkára felkért pszichológusok és irányítási szakemberek segítségével 20 jelöltet választottak ki. Kö­zülük tizenöten utaztak el Jelgavába. (A jelöltek egy része rendes évi szabadsága terhére vett részt a verse­nyen, másokat saját válla­latuk küldött el, egyeseknek a RAF fizette az útiköltsé­get. de akadtak olyanok is, akiket kollégáik és munka­helyi vezetőik lebeszéltek a versenyen való részvétel­ről.) A jelölteknek 10 nap állt rendelkezésükre, hogy beleszokjanak az üzem éle­tébe. Ez idő alatt a szakem­berek által kialakított szi­mulált helyzeteket kellett megoldaniuk. „Az üzemen belüli helyzet megváltozta­tása” elnevezésű program keretében például mindany- nyiuknak ki kellett dolgoz­niuk a RAF fejlesztési stra­tégiáját. A jelöltek dolgoz­hattak önállóan, vagy kol­légáikkal közösen is. Ily módon kiderült, hogy ki hajlandó és ki alkalmas a csapatmunkára, s ki nem, valamint az is, hogy ki mi­ként közelít a bonyolult problémákhoz: egyesek pél­dául „földhözragadt” mó­don gondolkodtak, s a mun­kához feltétlenül szükségük volt különböző számokra és adatokra, míg mások látszó­lag elvont gondolatokkal álltak elő, amelyekről azon­ban utóbb kiderült, hogy igencsak gyakorlatiasak. A pszichológusok szintén bonyolult feladatok elé állí­tották a jelölteket — 12 tesztet kellett kitölteniük, némelyik közülük több száz kérdést tartalmazott. Miért ilyen sokat? A válaszok he­lyességét a tesztek összeha­sonlításával lehet igazán el­lenőrizni, az egyik kérdőív válaszait a másikra, a har­madikra adott feleletekkel kontrollálva. A pszicholó­gusok igen fontos kérdése­ket tanulmányoztak — a szellemi munkabírást nyu­godt körülmények között, és súlyos időhiány esetén a gondolkodás típusát, az em­lékezetét, a figyelem össz­pontosításának és megosztá­sának képességét. S végül a jelölt szociális érzékét. A gyár munkatársai kez­detben nem nagyon hittek abban, hogy ezek a messzi­ről érkezett emberek, akik még nem dolgoztak a gép­kocsiiparban, néhány nap alatt képesek lesznek kiis­merni magukat a bonyolult termelési folyamatban. Így aztán őszintén csodálkoztak a jelöltek igen életrevaló öt­letein. Az alkotó útkereső munka egybeforrasztja az embereket, s ezért az „ide­genek” és a helyi szakem­berek már két nappal a kö­zös tevékenység kezdete után egységes csapatot al­kottak. Amikor a pályázó képes­ségei már kellőképpen meg­mutatkoztak, szükségessé vált egy újabb „selejtező” megrendezése: ki keltett vá­lasztani azt az öt embert, aki az addigi feladatok meg­oldása során a legjobb ered­ményt érte el. A versenyt a pszkovi Szergej Gorbunov, az orenburgi Jurij Kaljuzs- nij, az ufai Borisz Ivanov, az omszki Viktor Bosszert és a leningrádi Valerij Sztyelmah folytathatta. Meg­kezdődött a legérdekesebb ■ szakasz ... Az üzemben, óriási volt a várakozás. A munkások azért aggódtak — s nyugta­lanságuknak volt is bizo­nyos alapja —, hogy meg­kérdezésük nélkül olyan embert választanak, aki a vezetőségnek tetszik. Kide­rült, hogy már mind az öt jelöltnek megvannak a ma­ga hívei, akik nem csupán arra hajlandók, hogy mel­lette szavazzanak, hanem még aktívan agitálni is ké­pesek az érdekében. Olyan döntés született te­hát, hogy az üzemrészek gyűlésein küldötteket vá­lasztanak, és a szavazásban minden tizedik munkás részt vesz majd. (Valameny- nyien nem fértek volna be a gyári klubba, de sokkal töb­ben jöttek el, mint ameny- nyit vártak. A klub igaz­gatója már attól félt, hogy leszakad a karzat.) A legérdekesebb és legta­nulságosabb mégis az volt, hogy a választás előtti izga­tott légkör ellenére az üzem ezekben a napokban teljesí­tette a napi terveit, és hosz- szú idő óta először birkó­zott meg sikerrel a havi ter­vével is. A városi lap naponta kö­zölte a jelöltek képét, élet­rajzát és munkaprogramját. A választás menete és az előkészítés részletei iránt érdeklődő olvasók valóság­gal elárasztották leveleikkel a szerkesztőséget. Az újság­írók szobáiban késő estig állandóan csöngtek a tele­fonok. Az öt jelölt élesen elütött a RAF korábbi igazgatójá­tól. Legszembetűnőbb meg­különböztető vonásuk de­mokratizmusuk volt. A ko­rábbi igazgató csak ritkán jelent meg a műhelyekben, nem tanúsított figyelmet a munkások iránt, nem érdek­lődött gondjaik felől. Az öt pályázó vele ellentétben, rögtön végigjárta az üzem­részeket, elbeszélgetett az emberekkel, és tanácsokat adott a felmerült problé­mák megoldására. Guntisz Viljumsz festőmunkás már az első ilyen találkozó után összefoglalta a saját és munkatársai véleményét: „Amiről korábban csak ma­gunk között beszélgettünk, azt most nemcsak el lehet, hanem el lékeli mondani a leendő igazgatónak.” Minden jelölt kapott egy irodát, ahol fogadhatta az embereket, s maga dönthet­te el, hogy milyen szisztéma szerint akar megismerkedni a gyárral. Egyesek a mun­kások támogatásának meg­nyerése érdekében elsősor­ban a műhelyeket járták be, mások a mérnököket, technikusokat keresték fel először. Egyesek a gyár fia­tal dolgozóira, mások a ve­teránokra kívántak támasz­kodni. Hamarosan nyilvánvalóvá vált: bár a maga módján minden jelölt megfelelő, s mindegyiknek kialakult a saját „tábora”, a túlnyomó többség mégis a 36 éves Szergej Gorbunovot, a pszkovi gépgyártó egyesülés vezérigazgató-helyettesét és a 38 éves Viktor Bosszertet,- az omszki ipari egyesülés egyik gyárának igazgatóját részesíti előnyben. Szergej Gorbunov élénk és fesztelen viselkedésű, vitatkozó szel­lemű ember, aki leginkább az üzem fiatal és női dolgo­zóinak imponált. A műsza­ki és közgazdasági kérdé­sekben egyformán járatos Viktor Bosszert pedig leg­inkább a tapasztalt szak­embereknek, az irányítás különböző szintjein dolgo­zóknak tetszett. Sugárzott belőle a megbízhatóság és az erő, s szinte személyében testesítette meg a rendet. A válogatás első szakasza után ők ketten jutottak a cél­egyenesbe. A választás napján ma­gasra csaptak az érzelmek. Az újságírók előzetesen fel­mérést végeztek, s arra a következtetésre jutottak, hogy a mérleg nyelve mégis inkább Bosszert felé hajlik. A sors úgy hozta, hogy először neki kellett a vá­lasztók elé állnia. Bosszert kifejtette, hogy milyen el­vek alapján kívánja végez­ni a munkáját. Már mintha megválasztják — fűzte hoz­zá. Beszámolójában szó volt mindenről: a tudomány sze­repéről, az önigazgatásról, az aktív szociálpolitikáról és a minisztériumhoz fűződő kapcsolatokban tanúsított szilárdságról, a nyugati pia­con is versenyképes gépko­csi kibocsátásának szándé­káról. Felszólalása olyan meg­győző és kimerítő volt, hogy úgy tűnt, Gorbunovnak már nincs miről szólnia. Szem­mel láthatóan el is veszítet­te bátorságát, s úgy döntött, hogy ellenfele mondaniva­lójának kiegészítésére szo­rítkozik: a vállalandó fel­adat megközelítéséről szólva ismertetett ugyan néhány eredeti elgondolást, de alap­vetően új stratégiát nem ja­vasolt. A legjobban mégis egy olyan körülmény nehe­zítette meg a dolgát, amit egyszerűen nem vehetett számításba: viselkedése a szónoki pulpituson nagyon hasonlított a korábbi igaz­gatóéra, aki olyan rossz em­lékeket hagyott maga után az üzemben ... A titkos szavazás során Viktor Bosszert 387, Szergej Gorbunov pedig 57 szavaza­tot kapott. Amikor kihirdet­ték az eredményt, hatalmas ováció tört ki. Bosszertnek először kellett — már igaz­gatói minőségben — az üzem dolgozóihoz szólni. Az előző napok okozta bénító fá­radtság ellenére nem vesz­tette el humorérzékét. Fel­mutatta az újságíróktól ka­pott trikót, és így szólt: „ígé­rem önöknek, hogy ezt a trikót minden este ki fo­gom csavarni.” A teremben nagy taps, nevetés. Bosszert "erre még hozzáfűzte: „ne nevessenek, hisz önök is be­le fognak izzadni!” És mi lett a többi jelölt­tel? Rájuk irányult mind­azoknak a figyelme> akik a mai élet átalakítására tö­rekszenek. A jelöltek nép­szerűsége továbbra is érez­tette hatását: mindegyikük két-három előnyös, igazga­tói beosztásra vonatkozó ajánlatot kapott. Ez is bizonyítja, hogy hoz­záértő vezetők iránt óriási a kereslet. Nem azért, mert az országban kevés a fiatal te­hetség, hanem azért, mert ezek sokáig árnyékban vol­tak. A RAF által meghirdetett verseny elsősorban a fiata­lokat vonzotta, s meggyőző­en bizonyította, hogy van kivel felváltaniuk a nem megfelelő vezetőket. Ennek megtétele ma már egyszerű­en elengedhetetlen: a szov­jet vállalatoknál most került bevezetésre a teljes gazdasá­gi elszámolás és az önfinan­szírozás. Ez viszont azt je­lenti, hogy a vállalati kol­lektíva által megtermelt eszközöktől függ majd az üzemek termelési és szociá­lis termelékenysége, vala­mint a dolgozók fizetése is. A jelenlegi helyzettel ellen­tétben az állam nem fog fe­lelni a vállalat kötelezettsé­geinek teljesítéséért. Ebben az új helyzetben természetesen maradéktala­nul fel kell használni a szo­cialista önigazgatás elvét: az egész kollektívának és a kollektíva társadalmi szer­veinek részt kell venniük a legfontosabb döntések meg­hozatalában, köztük az igaz­gatók megválasztásában. Ehhez biztosította az első ta­pasztalatokat a RAF-ban tartott igazgatóválasztás. A jó példa terjed, az igazgató- választást már több tucat vállalatnál alkalmazzák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom