Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

1988. január 12., kedd

Hz örökzöld Veronika fényigényéé

Hatalmasra nőtt diffen- bachiám valósággal nyeli a vizet. Még kortyoló hangokat is hallat, amikor nyakon öntöm. Karácsonyi kaktuszom vízigénye változó. Mostanában azt lesem, hogy a szártagok végén megjelentek-e a bimbók, mert rendszeres öntözését akkor kell kezdenem. Az örökzöld Veronika imádja a fényt.

Ahány virág, annyiféle. Az egyiket óvni kell a széltől, fagytól, erős naptól, a másik annyira igénytelen, hogy ha megfeledkezem róla, akikor sem válaszol hervadással, levélhul- lajtással, virágvesztéssel.

Lám, a szobanövények milyen differenciált bánásmódot igényelnek! Csodálkozunk, ha az emberek szenvednek attól, ha nem kapnak megkülönböztetett figyelmet, lehetőséget, törődést? A hiány az embernél ritkán jelentkezik látványos tünetekkel, de az érzékeny szülő, a fogékony pedagógus .észreveszi a tekintetből, a szokásosnál sápadtabb arcból, a fakóbb mosolyból, ha valamiből nem kapott elegendőt az ember. Vitamin- hiányra gyakran gondolunk, de a lélek, a szellem éhségérzetével ritkán törődünk.

A differenciált bánásmódra való törekvésül az oktatási törvény egyik fontos erényének tartom. Több helyen hangsúlyozza, hogy az iskola gondoskodik a különböző képességű, illetőleg az eltérő ütemben fejlődő tanulók egyéni fejlesztéséről. A sokféle érdeklődés kielégítését szolgálják a fakultációk, a szakkörök, a tagozatok, a sávok. A választás lehetőségei is adottak, ha erre módot adnak a személyi és tárgyi feltételek.

Mindezek jelzik, hogy a tanulóifjúságot már nem tekintik „egynemű nyersanyagnak”, az egyéniséget nem tartják zavaró körülménynek, lenyesegetnivaló kinövésnek. Ügy tűnik, az iskolákban megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek tiszteletben tartják a

sokféleséget, az eltérő egyéniséget, s nemcsak a tanítványok, a tanulók körében is.

Az embereiknél nem olyan könnyű a megfelelő bánásmód megtalálása, mint a növényeknél. Tartós figyelmet, törődést, érzékenységet, toleranciát követelnek, s valljuk meg, ezekből keveset adunk, kapunk. Pedig napfényesebbek lehetnének napjaink, ha nemcsak a lét gazdasági feltételeivel, hanem az emberek közötti viszonyokkal is törődnénk.

Ahány ember, annyiféle. Ennek több szeretet kell, annak bátorítás, ennek több feladat, annak nagyobb önbizalom, egyiknek elég a biztató tekintet, a másik szavakra is vágyik.

Zágoni Erzsébet

Könyv hátán könyv — Ár hátán ár?

Könyvek és árak 1988-ban

Mostanában sok újdonságról értesül az ember. Többek között arról is, hogy a különböző áruk ára hogyan alakul 1988-ban?

Gondolom, örömmel nyugtázták a nők, hogy a női konfekció és fehérnemű azért olcsóbb lesz végre. Aztán meglepődve tapasztalhatták, hogy a tavalyi 250 forintos női trikó január 4- től 311 forintra csökkenti???)... A minap a könyvek árának változatlanságáról számolt be a televízió híradója. A könyveken nincs forgalmi adó, így nem lesznek drágábbak — hallhattuk. Nem csoda azonban, hogy a fenti példa kétkedővé teszi az embert. Csakugyan így lesz ez? — fordultunk- megerősítés végett Erdődi Eszterljfz, a gyulai Ady Endre könyvesbolt üzletvezetőjéhez.

— Én is láttam a híradónak ezt a számát — válaszolta —, de bevallom, szerintem nem ilyen derűs a helyzet. Az igaz, hogy a könyveken nulla százalékos az adókulcs, tehát a régi készlet az eredeti áron kapható, de az eredeti árak sem alacsonyak. A kurrens könyvekért 1987-ben is sok pénzt kellett itthagyni. És lehet, hogy az emberek egyéb kiadásaik miatt az idén már jobban meggondolják, hogy megvegyék-e ezeket. Nem beszélve arról, hogy a megemelkedő nyomdaköltségek miatt valószínűleg tovább növekednek a könyvárak is.

— Kisebb forgalomra számítanak?

— Természetesen szeretnénk megtartani a tavalyi 14 millió 150 ezer forintos forgalmazásunkat, de számolnunk kell az új körülmények okozta tényekkel! Egy biztos: a tavalyi forgalmunk jóval többnek tűnik ugyan, mint a tavalyelőtti, de ez nem azt jelenti, hogy a vásárlók száma is emelkedett, csupán a könyvek lettek drágábbak a korábbi évihez képest. Ezenkívül a bizományosaink körül sem tisztázódtak még teljesen az érdekeltségek, így elképzelhető, hogy ezen a területen is lesz visszaesés a forgalmazást illetően.

— Milyen könyvek kelnek a leginkább?

— A jók. Az 1988-as évi forgalmazás is nagyrészt azon fog múlni, hány igazán érdekes és értékes könyv kerül a boltunkba. Mivel Gyula idegenforgalma jelentős, így a nyári szezonban főleg a könnyed hangulatú, szórakoztató olvasmányok mennek. Aztán azt is meg lehet érezni, hogy városunkba egyre többen foglalkoznak kiskertműveléssel, hiszen nőtt a kereslet a mezőgazda- sági szakönyvek iránt. De ugyanezt lehet elmondani a számítástechnikával kapcsolatos kötetekről is. Csökkent viszont az érdeklődés a korábban olyan nagyon keresett Planétás sorozat iránt. Ügy érzem, sokan belefáradtak a gyűjtésébe ...

— Van-e olyan könyvük, aminek az ára mégsem maradt változatlan?

— Igen, sajnos. A kartográfiák ára jelentősen emelkedett január 4-től. A 650 forintos Politikai világatlasz most 812 forintba kerül, Magyarország autóatlaszát pedig 95 forint helyett 119-ért vehetik meg a vásárlók, hogy csak néhány példát említsek. A korábban százötven forintos egységáron vásárolható műsoros kazetták árai differenciáltak lettek, a magyar lemezek átlagosan 10-15, a külföldiek 20-30 forinttal lettek drágábbak.

* * *

Ezek után már valóban nem könnyű túl nagy optimizmussal belépni a könyvesboltok ajtaján, de azért kétségbeesni sincs okunk. Könyv van bőven, a választék nagy, és annak is örülhetünk, hogy a drága könyvek nem lettek még drágábbak. Egyelőre...

Magyar Mária

KÉPERNYŐ

Szombat délelőtt

A gyermekműsor az óvodásoknak szánt két mesével | kezdődött. Előbb egy zenés rajzfilmet, kedves keleti vá- j ros keretében, sok-sok virággal, majd a lengyel Mackó | Misi egyiptomi kalandját vetítették. Mindkettő a nézhe- \ tőség határán mozgott. Csemegének az utána következő J ; ígérkezett, az új angol ismeretterjesztő sorozat első da- •

: rabja, Az amatőr természetbúvár, Gerald Durell film- í je. A nagyobbak, akik már olvasták Durell bűbájos i í könyveit, biztos másképp nézték, mint a kicsik, akik j nem tudhatták, hogy ez a vastag, öreg fickó hajdan egy I sovány kamasz volt, aki már akkor imádta az állatokat, j > s a nap minden pillanatában rettegésben tartotta népes . : családját.

Most Durell, aki az életét tette föl az állatokra, elő- í szőr gyermekkora színhelyét, Korfu szigetét kereste ; í föl, hasonló szenvedélyű feleségével, hogy a mai ifjak- j I kai megossza az amatőr természetbúvár titkait, s a fo- ;

gékonyakat meg is nyerje a szép passziónak. Délután,

: mintegy kiegészítésként sugározták a másik állatfilmet.

Az Állatkert 2000-ben is sorozat, s már az első része - igen jó volt, csak másképp, mint az előző: a szórakozta- ' tásba kevert ismeretközlés magasiskoláját képviselte,

■ mint majd az ezredfordulón maguk az állatkertek is, már most jó néhány a világon.

Szombat este

Zefirelli csak boldog ember lehet, mert aki ilyen istenáldotta kézzel nyúl bármely témához, mint ő, nem élt hiába. Az eddig műsorra tűzött filmjeit, de különösen a húsz év után most újra közönség elé került R6- ; meó és Júlia is ezt bizonyítja. Épp oly lenyűgöző, mint volt a moziban, s az akkori véleményem, hogy ez az igazi Shakespeare, most sem változott: ez a halálban is '■ diadalmaskodó szerelem igazi képe. A filmszakma eszközei — minddel bátran élt — kellettek hozzá, hogy ez j világossá váljék, s egy pillanatig ne engedje el a tekin- ; tetet a képernyőről. De nem is az az érdekes, hogy mire volt szükség az élményhez, hanem az, hogy létrejött. S

■ nem a klasszikust megillető tisztelet, annál sokkal fontosabb valami: az élet teljességének bemutatása által.

1 Méghozzá úgy, ahogy a költő gondolta, látta, érzékelte az örök változásban a még örökebbet; a dühöngő, szinte i embertelen indulatok közepette is élő, kivirágzó, szépsé- i ges szerelmet. Azt a csodálatos érzést, amit nem pótol í semmi, ami nélkül nem ember az ember, ám ha csak • egyszer is az életben része volt benne, isteni ajándékot kapott, mint az a holtában is halhatatlan Kettő.

És megint Shakespeare... A két tinédzser ... A szerelem az első látásra ... Majd Zefirelli... Ahogy komponál, színnel, hanggal, arccal, alakkal. Az ifjú Rómeó, a hasonló korú Leonard Whiting képében, az ő első,

\ szinte szégyellősen ártatlan mosolya, amint észreveszi Júliát. És a lány, Olivia Hussey, a korra még gyermek, de órák alatt a szerelmes csitriből mélyen érző asszony- nyá válik. Míg körülötte tombol az élet, a gyűlölet. Mert mi más az, tetézve az értelmetlenséggel, ami az utcákon, a tereken zajlik? Az indulatok elszabadulása, a fiatalok botrányos viselkedése, akiknek semmi sem szent, az élet is csak akkor, ha már nincs, ha esztelenül kioltották. De addig a hecc, a hetvenkedés a minden. Ez az indulati felfokozottság csak tragédiába torkollhat. Hogy mégis, megrázóságában is szép? így az csak iga- ■ zán a szerelem legkisebb jele is, az apró szemvillanások, hát még az arcok érzelmi kifejezése! Vagy Lőrinc barát, a szertelen ifjúság mély megértője. Vagy a szerelmes éjszaka utáni, a finomságától oly igaz,gyöngéd ébredés... Az élet titkai és a fátyolt fellebbentő költő és Zefirelli.

Heti ajánlatunk

helyett két megjegyzés. Húsz évvel ezelőtti szenzáció, a Bonnie és Clyde kerül szombat este képernyőre, a gengszterromantika híres darabja. Csak felnőtteknek, de I mit ér a korlát, ha az időpont a gyerekeknek is kedvez. És szemben vele mostoha helyzetben Bitskey Tibor. Válasszon jól, aki tud. Vass Márta

Lakodalom az egész világ (2.)

Bugyi-sztori: Ürményházátil ümerikáig

A három testvér közül Bugyi János. (1950-ben született, nős: Temeringben él, két fia van) volt a legkevésbé oda a zenéért. Inkább a másik két testvér kedvéért muzsikálga- tott velük. De hármuk közül neki lett elsőnek komoly hangszere, egy villanygitár.

— Pulára vonultam be katonának 1969-ben. Mindjárt az elején nálunk is megkérdezték, ki tud muzsikálni. Jelentkeztem. Mondtam, hogy van otthon hangszerem. Hazaengedtek. Egy hét szabadságot kaptam az útra. Itthon csak az utolsó előtti napon mondtam meg, hogy tulajdonképpen a hangszer miatt engedtek haza. Nem volt mit tenni, édesapámmal bementünk Pan- csovára és akkor egy vagyonnak megfelelő összegért, 72 000 dinárért megvettük a hangszerboltban a villanygitárt.

A villanygitár magában még nem volt elég, az erősítőt egy falubelitől, Táncos Lajcsitől vettük meg.

Szóval, hangszer már volt, csak nemigen tudtam rajta muzsikálni. De nekem az volt a fontos, hogy hazaengedtek hét napra. Ott a hadseregben volt egy szabadkai fiatalember (a nevét már elfelejtettem), aki viszont jól tudott muzsikálni, de nem volt hangszere. Odaadtam neki a villanygitáromat meg az erősítőt. Hetek múltak el, amikor az egyik tisztnek eszébe jutott, hogy otthon voltam a hangszerért, de nem muzsikálok a zenekarban. Azt válaszoltam, hogy visszaléptem, átadtam a helyemet annak a fiúnak, mert az sokkal jobban játszik, és így hasznosabb tagja a zenekarnak. Amikor leszereltem és hazajöttem, a villanygitárt odaadtam a Gyuszinak.

A katonaság után János sem talált munkát a faluban (ő kovácsszakmát végzett), nyolchavi bizonytalanság után ő is Újvidékre költözött. Három hónapot dolgozott egy kisiparosnál, azután kiment az NSZK-ba, és

hét évet nyomott le. Miután visszatért, Újvidékre költözött és a Március 27-e öntödében kapott munkát.

A legfiatalabb Bugyi fivér. Bugyi Zoltán (1960-ban született, Temeringben él, nős, egy fia van) kezdett el leghamarabb muzsikálni. Még az általános iskolában, a Nagy Károly vezette tizenhat tagú tamburazenekar- ban Primen játszott. Az iskolában hamar felfigyeltek Zoli zenei tehetségére.

A Hilda tanító néni (Kwisch Hildegard) nagyon forszírozta, hogy Zoli középfokú zeneiskolába menjen — emlékezik vissza Bugyi Jani bácsi. — Belegyeztünk, elmentünk Újvidékre, fel is vették az Isidor Bajic Zeneiskolába. A Gyula fiam akkor már lent lakott, nem volt probléma a szállással, együtt laktak. Csak ott tévedtünk, hogy Zolit nem instrumentális, hanem előadói szakra írattuk. Ez kevésbé ment neki, hiszen a zenéért, a muzsikálásért, a

hangszerért volt oda. A lemaradás másik oka az volt, hogy gyengén beszélte a szerbhorvát nyelvet. így hát a harmadik évben kimaradt az iskolából. Hazajöttek. Szakmára adtam. Versecre, hegesztőnek. De nem fűlt hozzá a foga, messze elkerülte az iskolát. Kiírattam az iskolából, majd szóltam, hogy vigyék el katonának.

Zoli már tudta a két bátyja tapasztalatából, hogy mit kell tennie a hadseregben: jelentkezni a zenekarba. Három héttel a bevonulás után már jött is haza a hangszerekért. Éppen úgy sikerült, hogy otthon a faluban még muzsikált is búcsúra. Azzal ment el, hogy a két bátyja megígérte: mire hazajön a katonaságból, beszerzik a hiányzó hangszereket, és komolyan nekifognak a gyakorlásnak.

A 3 + 2 együttes először 3 + 1 volt. Az első „plusz egy” Táncos Lajos volt. Öt is a korábbiakban emlegetett beathullám kapta el a ’60-as évek közepe táján, és kijelentette édesapjának, hogy ő bizony muzsikálni ákar. Apja, Táncos János szintén zenekedvelő volt (fiatalabb korában cimbalmozott, de később abbahagyta, mert a felesége nem akart zenészfeleség lenni). Vett hát a fiának egy harmonikát. A beatzenébe persze sehogyan sem illett ez a hangszer. Villanygitár kell. Lajos apja teljesítette fia kívánságát. Megvette a hangszert. Ez volt az első villanygitár Ürményhá- zán.

1973-ban a Naftagas délbánáti ifjúsági szervezete együttest alakított. A naftá- soknak, mint mindig, volt pénzük, és nem okozott gondot a hangszerek megvétele. Az együttest stílusosan Fekete Aranynak (Crno zlato) nevezték el. Itt kezdett el gitározni Táncos Lajos, és ez volt az első zenekar, amelyben nyilvános táncon fellépett az egyik Bugyi testvér is, Zoli. Mégpedig dobosként. A naftások zenekarának dobosa ugyanis nem volt ür- ményházi, utaznia kellett, az utolsó autóbusz este 10 órakor indult, s ilyenkor tíztől éjfélig a Bugyi Zoli helyettesítette. Az együttesnek volt felszerelése, nem sokáig működött. Hét hónap után felbomlott. De megmaradt a szerelés. S főleg: a dobfelszerelés, amely minden kezdő együttes esetében a legnagyobb probléma, hiszen a szülők még esetleg vesznek gitárt a fiuknak, de a dobfelszerelést kevés szülő nézi

olyan hangszernek, amibe érdemes pénzt fektetni.

A 3 + 2 együttes tagjai a zenekar megalapításaként az 1975. évet emlegetik. Ekkor kezdtek el apjuk kocsmájában komolyabban gyakorolni. Az első felállításban Gyula volt a szólógitáros, János a második gitáros, Zoli pedig dobolt (a naftások dobfelszerelésén). De milyen zenekar az, amelyben nincs basszusgitár? Szóltak hát Táncos Lajosnak, hogy jöjjön át a Bugyi-zenekarba. De nem mint gitáros, mert abból már volt kettő, hanem mint basszusgitáros. Lajos bele is egyezett, az egyetlen baj az volt, hogy nem volt basszusgitár. Az egész faluban, de még a környékén sem. Ügy oldották meg, hogy Lajos szólógitárjáról levettek két húrt, és kinevezték basszusgitárnak.

Megkezdődött a nagy gyakorlás. Hamar rájöttek, hogy nem jó a felállítás. A legjobb zenész közöttük a Zoli, aki a próbákat vezette, aki a számokat „szedte le”, dobosként háttérbe szorult. Rostáltak: János átment a dobokhoz, Zoli pedig ritmusgitáros lett. (Magyar Szó)

Csorba Zoltán (Folytatjuk)

Könyv van bőven, a választék nagy... és egyelőre a régi áron kaphatók Fotó: Kovács Erzsébet