Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1988. január 9„ szombat CSALAD - OTTHON Takarékos öregek Le a súlytöbblettel! Sajnos, egyre többen rendelkezünk felesleges és haszontalan súlytöbblettel, és egyre kevesebben hisznek abban, hogy a napi rendszeres torna, mozgás nemcsak erőnlétünket fokozza, de segít is, hogy ezektől a kilóktól megszabaduljunk. Tornázzunk minden nap. A bemutatott gyakorlatokat néhányszori ki- és belélegzés előzze meg. Jó mélyre szívjuk le a levegőt, és alaposan fújjuk ki. O A derék rugalmasságát, hajlékonyságát segítjük elő ily módon: feküdjünk hasra, felső testünkkel könyökben behajlított alkarunkra támaszkodjunk, majd lassan emelkedjünk fel olyan magasra, hogy karjainkat megfeszíthessük. Hasunk és lábunk vízszintesen marad a talajon. Ismétlés ötször. Álljunk alapállásba. Zárt lábbal rugózzunk és derékhajlítással karjainkat párosán lendítsük jobbra, majd balra. 15-ször ismételjük meg. O Alapállásból jobb lábunkkal emelkedjünk lábujjhegyre, és másik lábunkat lendítsük magasba. Kezünkkel a combunk alatt tapsoljunk. Ugyanezt ismételjük meg a másik lábunkkal is. Ismétlés: 10-szer mindkét lábbal. Terpeszállásban derékhajlítást végzünk úgy, hogy karjainkkal jobbra- balra kaszálunk. O Letérdelünk, és nyújtott karral támaszkodunk a talajon. Törzsünket oldalt fordítva, egyik lábunkat nyújtva hátralendítjük. Ugyanezt megismételjük a másik lábunkkal is, legalább 10-szer. A gyakorlatok elvégzése után lazításképpen szintén végezzünk néhányszor ki- és belégzést. Váljék egészségükre! B. K. Talány: hogyan lehet háromezer forintos — vagy még annál is kevesebb — nyugdíjból 200-250 forintot félretenni ? Márpedig az idős emberek OTP-takarékbetét- könyve ezekről az apránként összerakott betétekről tanúskodik. Tízezer forintokat képesek így összegyűjteni: van, aki csak a létbiztonságát erősíti vele, más a temetési költségekre rakja félre pénzét, hogy majd ezzel se okozzon gondot gyermekeinek. Megint mást az előrelátása kényszeríti pénzének takarékos beosztására, mert ha a kis nyugdíjat havonta egy fillérig elkölti, akkor nem lesz miből beszerezni a téli tüzelőt, vagy tavasszal kifestetni a lakást, esetleg előre nem látható kiadásokat fedezni. Hány családban fordul elő, hogy hónap vége felé elfogy a háztartási pénz, s akkor kihez lehet fordulni kölcsönért? Természetesen a nagyszülőkhöz, akik ilyenkor elmondják a tanmesét: „Az én időmben megtanultuk becsülni, jól beosztani a fizetést, ma meg egyszer hopp, máskor kopp, pedig a hónap első napjaiban is úgy kell élni. mint sokadika táján, csak annyit engedhet meg magának az ember, amennyi a keresetéből arányosan futja!” Azért a szekrény felső polcának mélyéből mindig előkerül a pénzes doboz, s a felnőtt gyerekek zavartan átveszik „a kék- vagy zöldhasút”. Az öregek arcáról ilyenkor leolvasható: még mindig én segítek, és nem én szorulok rájuk .. .’!■ Ügy érzi, ez is egy bizonyossága annak hogy szükség van rá, nélkülözhetetlen a családban. Magyarországon a nyugállományban levők hetven százaléka évente 24 ezer— 48 ezer forint nyugdíjból él. A kis pénzű embert körülményei is leleményessé, találékonnyá teszik, mert kinek jutna eszébe, hogy hosszába elvágja a gyufaszálakat, így egy doboz értékéből két skatulányit nyerjen, hogy a filteres teát egyszeri használat után ne dobja el, hogy egy tányér húslevesből kettő lesz, ha krumplilével felönti, s a különbség észre se vehető ... Senki nem tud úgy takarékoskodni villannyal, gázzal, meleg vízzel, mint a kis nyugdíjú öregek. Bizonyára ez emeletes főzés ötlete is egy idős asszonyé lehet, aki rájött arra, hogy a hosszan párolódó, fövő ételt nem fedővel, hanem egy másik lábossal kell letakarni, benne rizzsel, amely a felcsapódó gőz hevétől megpuhul. Mondhatnánk: könnyű nekik, ők a háború alatt és az utána következő évtizedben megtanulták, hogyan lehet tojás nélkül piskótát, palacsintát sütni, a villanyt automatikusan lekapcsolni, ha kimegyünk a szobából; ösz- szevárni a mosni- és vasal- nivalót, mert úgy jobban takarékoskodhatunk mosószerrel, árammal. S minden olyan munkát, ami elvégezhető világosban, nem halasztani estére, ugyanis a nap ingyen világít. Máig sem tudom, hogy amikor a negyvenes évek végén ha esténként olvasni akartam, anyám mindig rámszólt: „Ne rontsd a szemedet!” — vajon valóban szemem világát féltette, vagy a villany- számlára gondolt? Természetesen duzzogtam, de ma már megértem, mint azt a nyugdíjast is, aki a nylonszatyrot kimossa, s addig használja, míg el nem szakad a füle, s a tallérnyi szappandarabkákat nem dobja el, összetapasztja, így egy grammja se megy kárba. Sokan gúnyolódnak az öregek kuporgató, gyűjtögető szokásain, mivel a régi holmiktól nem tudnak megválni, mondván, hátha jó lesz még valamikor. Kétségtelen; nehéz anyagi helyzetükből is ered a mentalitás, legtöbbször a szükség diktálja, hogy takarékoskodjanak. Azért a közszájon forgó otromba vicc (Mi a különbség a nyugdíjas és a patkány között? Semmi, mind a kettő a kukában kotorászik.) amellett, hogy ízléstelen, bántó, még rosszindulatú is. Igen, a viccnek általában van igazságalapja, de ez esetben sántít az igazság, ugyanis a guberálók többsége jobban él az átlagnál, s közöttük kevés a nyugdíjas. (Persze ez is azt bizonyítja, hogy pazarlunk, a még használható dolgokat kidobáljuk.) Az öregek megtanulták becsülni mindazt, amiért fiatal korukban keményen megdolgoztak. Éppen ezért egyáltalán nem kell sértésnek venni, hia hibáinkra jóindulatúan megjegyzést tesznek. Nem volt bántó az az eset sem, amely előttem játszódott le az élelmiszerbolt pénztáránál: a fizetni akaró fiatalasszony tárcájából kipottyant az aprópénz, iskolás korú fia már hajolt volna érte, de anyja rászólt: „hagyd, csak tízfilléres volt!” Ekkor a mögöttük álló idős asszony felvette, és a gyerek kezébe adta: „Tedd csak el fiam, lehet, hogy éppen ez hiányzik majd a fagyi árából, akkor pedig nem kapod meg”. Hát igen, tanulhatnánk az öregektől, s nem árt, ha felelevenítjük a régi, mostanában alig hallható mondást: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemid. Ennek tudatában, talán könnyebben túljutunk a szűkre szabott éveken. H. A. Téli szépségápolás Bőrünket mindig az adott évszaknak megfelelően ápoljuk. Legtöbb figyelemre és védelemre természetesen télen van szüksége, hiszen a nedves, szeles hideg hatására könnyen kiszárad, s ez, ha elhanyagoljuk, maradandó szépséghibát okozhat. Ennek elkerülése érdekében edzeni kell bőrünket. Ha nincs dermesztő hideg, sétáljunk 'minél többet a friss, tiszta levegőn. Előtte azonban arcunkat jól mossuk meg, majd hideg vízzel öblítsük le. Ez fokozza a vérkeringést, segíti bőrünk rugalmasságának megőrzését és alkalmazkodását a kinti hőmérséklethez. Ne felejtsük el, hogy a mirigyek ilyenkor nem termelnek elegendő faggyút, a bőr természetes védelméhez. Ezért jól krémezzük be bőrünket, és a felesleget itassuk föl. Sportkrémek, hidratáló arctejek. gyümölcskivonatból készült krémek nagy választékban kaphatók az üzletekben, csak élni kell velük. A bennük levő vitaminok segítik a bőr regenerálódását, és kitűnő hőszigetelő hatásuk is van. A téli sportokat kedvelőknek e krémek éjszakai, bőrtápláló változatát is ajánljuk. Kezünket minden mopdás után gondosan töröljük szárazra, nappal könnyen beszívódó tejkrémet használjunk, naponta akár többször is; éjszakára pedig túlzsírozott bőrtápláló kenőcs a legalkalmasabb. Ezeket jól masszírozzuk be a bőrbe, a felesleget papírzsebkendővel töröljük le. A durva, vörös kezet jól fehéríti és finomítja a citromos lemosás. Érdemes reggel, munkakezdés előtt is élni vele, mert így a piszok kevésbé eszi be magát a bőrbe. L. N. Házi fodrászat Sokszor megesik, hogy sem időnk, sem kedvünk fodrászhoz menni, de a megemelt szolgáltatási árak is hozzájárulnak, hogy inkább otthon mosunk hajat, és próbálunk frizurát kreálni magunknak. Három ötletünk ehhez nyújt némi segítséget. Egészen rövid hajból, korhatár nélkül alkalmazható. A hajat fejtetőről előre fésüljük, és jobb oldalra irányítjuk. Fésű segítségével és tenyerünk élével széles hullámokat nyomkodunk, alakítunk, amit azután hajcsipesz segítségével rögzítünk. Ha megszáradt, kézzel fellazítjuk a-hullámokat, s a frizurát lakkal lefújjuk. Hosszú hajból, közvetlenül a fül alatt úgy készítünk copfot, hogy közé fogunk egy-egy színes szalagot vagy^ vékony muszlinkendőt. Utána egészen elöl, koszorúszerűen megtűzzük a copfot. A félhosszú hajat még nedvesen, a fültől lefelé sok vékony copfba fonjuk. Ha megszáradt, kibontjuk, a fejtetőn simára keféljük, s a többi hajat a tarkónál megtűzve, egy nagy göndör kontyba alakítjuk ki. B. K. man Praktikusan Ahol a lakásoknak félszobája van, ott azt általában a gyerekeknek rendezik be. Ez a szoba többnyire hosszú és keskeny, így a bútorzatát is ehhez kell igazítani. Egy átlagos, 2,5x4 m-es alapterületű szobát véve alapul mutatunk be egy szobabelsőt. Az egyik hosszanti fal mentén baloldalt — 90 cm maximális szélességben — helyezkedik el az alacsony, különféle beosztású elemekből álló szekrénysor, amelynek tetején 190 cm hosszúságban (habszivacs matra- cos megoldással) fekvőhely van kialakítva. (Akár két gyerek részére is megoldás lehet.) Az ablaktól balra könyv-, illetve játékpolc, jobbra pedig íróasztallal kombinált elemes szekrény. A hosszanti jobb oldali falfelületen falitábla, amelyre sok minden elhelyezhető (készülhet textilből, sokzsebes megoldással is). Utána házilagosan készült bordásfal (így jóval kisebb költséggel jár), ami kiválóan biztosítja a gyerek sokféle testmozgását. Gyerekszobába faltól falig padlószőnyeget célszerű alkalmazni. Az ágy fölé kisebb posztert tehetünk, a textíliák (roló, ágytakaró, falvédő kárpit, stb.) vidám, élénk színűek, és egymással harmonikusak legyenek. B. K. — gyerekszobába Könyvek a lakásban Az utóbbi évek különböző felmérései, megfigyelései szerint megcsappant a keresőkorú felnőttek, a gyerekek olvasási kedve. Ebben nyilván közrejátszik a nagyobb elfoglaltság, a televízió, és nem utolsósorban a könyvek folyamatos drágulása. Jóllehet, kevesebb szempár „eszi” a betűt, a könyvnek, mint tárgynak megnőtt a becsülete. A korábban volt szokásokkal ellentétben rangos ajándékká lépett elő. A csökkenő olvasás és a könyv rangjának emelkedése közepette, ha lassan is, de valamiképp mégis csak gyarapszik sok család könyvállománya. Egyet-egyet megvesznek, hazavisznek, elolvassák vagy félreteszik, és az idők folyamán a kötetekből kupac keletkezik. Valahol helyet kellene csinálni nekik. Különösen azok vannak gondban a könyvek hováte- vésével, akik a szülői házban könyvvel nemigen találkoztak, nincs előttük példa a könyvek elhelyezésére. Ha nem ők váltak könyvolvasóvá, hanem hozzátartozójuk hordja haza a vékonyabb- vastagabb köteteket, akkor egymásra fektetve teszegetik egyik helyről a másikra a sok „porfogót”, s nem szívesen szorítanak helyet annak a szem előtt levő polcon. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan hébe-hóba olvasnak, de a könyvet mégsem a tartalmáért, hanem a sorba rakott látványáért, „dekoratív lakberendezési tárgyként” kedvelik, és hogy megóvják a portól, a porladástól, a szekrény vagy a polc üvege mögé rakják; elárulván ezzel, hogy könyveiket elsősorban „dísznek” tekintik. A bútortervezők, a bútorgyárak egy-két évtizede már tudomásul veszik, hogy a kisebb-nagyobb könyvtárak méltó elhelyezésének Jehető- ségéről elsősorban nekik kell gondoskodniuk. A gyűjteményekre gondolva készülnek az egymásra állítható, egymáshoz illeszkedő, a mennyezetig magasítható polcok. A kisebb — 100-200 kötetes — gyűjtemények tárolásának céljára a szekrényfalban képeztek ki helyet. A könyvnek a porosodás, a sárgulás a sorsa. Emiatt vétek volna szekrény aljába, láthatatlan helyre, vagy üveg mögé dugni. A könyvállományára mindenki büszke lehet, még akkor is, ha az „sa- látássá” vált, a lapok széle foszlott. A gondos háziasz- szonynak sem kell a könyveket minduntalan törölget- nie. Egyébként a könyvportalanításnak máig a legcélszerűbb módja 8-10 kötet kö- tegben való kiemelése, és nyitott ablaknál egymáshoz veregetése. A gyarapodó könyvtárat érdemes tartalma szerint csoportosítani, az áttekinthetőség érdekében jelzőkartonnal elkülöníteni, netán katalógusba venni, és kölcsönadás esetén felírni, hogy az odaadott könyv kihez került. Könyvet kidobni — még ha használt tankönyv is az — vétek. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség megint. Ez a szellemi táplálék — ha ízlett, ha nem — dísze a lakásnak, dicsérője fogyasztójának. Ny. Ä.
