Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1988. január 9.. szombat o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak „Fél évszázada a szegedi Csillag lakója voltam” Gádoros, Lenin utca 35. szám. Szépen karbantartott, tágas családi ház, az udvarban sok baromfi, az ólban sertés hízik, anyakoca várja a szaporulatot. A kertben gyümölcsfák, zöldség- és virágágyások, a lakásban rend, tisztaság. Itt él özvegyen, magányosan Béniám József nyugalmazott állami gazdasági igazgató. — Egyedül élek, de nem vagyok magányos — vallja a nyolcvanadik évéhez közeledő, fiatalos külsejű férfi. — Négyen voltunk testvérek, nagy-nagy szegénységben, de szeretetben éltünk és nevelkedtünk. Ezt örökölték a gyermekeink is. Jönnek, kérdezik, mit segítsenek, mit hozzanak. Amíg bírom szusszal, szeretek magam körül rendet tartani. Ennyi, mozgás kell is. A kamra is tele befőttel, még paradicsomot is rakok el, legyen mihez nyúlni télen. A parasztember vérében van a tartalékolás, a takarékosság. Ki tudja, mit hoz a holnap, enni legyen mit. — Édesapám az első világháborúban négy évet töltött tőlünk távol. Még kisgyermek voltam, amikor magam is beálltam aratáskor vízhordónak, kötéltere- getőnek. András bátyám alig 16 évesen cselédnek szegődött. Anyám minden áldott nap főzött ebédet, vacsorát és én vittem neki toronyiránt, az uradalomba. Nem röstellem bevallani, hogy féltem a végtelen mezőn, de annyira szerettem a testvéremet, hogy csak mentem, mendegéltem az étellel. Egyszer nagyon megbetegedett. Tüdőgyulladása volt. A gazdatiszt, Erdélyi János egy jó érzésű ember volt. Mondom neki: adjon egy szekeret, hogy hazavigyem a bátyámat, édesanyám meggyógyítja őt. „Menjetek fiaim” — mondta a jó ember. — Hogyan került kapcsolatba a munkásmozgalommal? — Édesapám vitt magával a különböző összejövetelekre. Kaptunk újságokat, folyóiratokat, könyveket, felváltva olvastuk, megvitattuk. Pásztor János, Badár Bólint, Boros János és mások társaságában tevékenykedtünk. Egy sejtben öten voltunk. Legjobb barátaink, elvtársaink az orosházi kommunisták voltak. Így aztán 1937-ben velük együtt letartóztattak minket is. Nagyon sokszor megvertek. Fél évszázaddal ezelőtt a szegedi Csillag börtön lakója voltam. Amikor szabadultam, természetesen hazamentem Gádorosra. Megbélyegzett ember lettem, sokan ujjal mutogattak rám. Szép fás, ligetes volt a piactér, itt jöttünk össze jó időben, de a megbízhatatlanok listájára kerültem töb- bedmagammal, s bizony ez nagyon megnehezítette a munkánkat. — Mint megbízhatatlan személyt a második világháborúban munkaszolgálatra vittek. Ezt is túléltem. A felszabadulás után mindjárt megalakult Gádoroson a kommunista párt, természetesen én is beléptem tagnak. A Csorvási Állami Gazdaság igazgatójává neveztek ki. Iszonyú nehéz esztendőket éltünk át különösen 1950— 53-ban. Jegyre adták a kenyeret, 30 dekát naponta egy személynek, azzal nem lehetett dolgozni. Szereztünk lisztet, az asszonyok szilvásgombócot főztek az üzemi konyhán, kenyeret, kalácsot sütöttek és ment mindenki dolgozni. Hegyeket tudtunk volna megmozgatni az emberekkel. Akkoriban ismeretlen fogalom volt a fegyelmezetlenség. 1961-ben a Csorvási Állami Gazdaság egyesült a Felsőnyomási Állami Gazdasággal. Ezután ágazatvezetőként dolgoztam. 1970-ben nyugdíjba mentem, de emellett még nyolc évig dolgoztam. — És most hogyan telnek napjai? — Sok munkával. Aki nem tudja elfoglalni magát, az hamar megöregszik, márpedig az öregség morózussá teszi az embert. Nemcsak a ház körül tevékenykedem. Pártvezetőségi tag vagyok, bizalmi megbízatásomból adódóan rendszeresen találkozom a párttagokkal. Jólesik elbeszélgetni. Ismerjük egymás gondolatát is, megvitatjuk az eseményeket, márpedig mostanában elég sok a megvitatni való téma. A kormány programját jól ismerjük. Az az érzésem, hogy egymás között sokat kell beszélni a részletekről, hogy mindenki értse, mi az ő tennivalója személy szerint. Csak akkor lehet megvalósítani a kibontakozási programot, ha senki nem vonja ki magát a munkából. — Nagy szavakkal semmire nem megyünk. Tudom, hogy nehéz idők várnak ránk, az áremelés, a forgalmi és személyi adó miatt bizony csökken az életszínvonalunk. De én ki merem jelenteni, mint öreg harcos, hogy ha mindannyian úgy akarjuk és tesszük a magunkét, átmeneti lesz az életszínvonalunk csökkenése. Az emberek hangulata egyre rosszabb. Most kell nekünk kommunistáknak megtalálni a hangot, kivel, hogyan beszéljünk. Kit hogyan serkentsünk jobb munkára. Voltunk a mostaninál sokkal nehezebb helyzetben is. Én amondó vagyok, vállalnunk kell az átmeneti gondokat, egy a lényeg: háború ne legyen. Békében nevelhessék a szülők a gyermekeiket, s mi, idős emberek nyugalomban tölthessük a megérdemelt pihenőéveket. Az adós mindig azt lesi, mikor telik le a tartozása. Ez vonatkozik a népgazdaság egészére úgy, mint egyes családokra. — Megértem, hogy az emberek szeretnek jólétben élni, de a harácsolókat elítélem. Minket szerénységre, tisztességre neveltek, a munkát mindig komolyan vettük és vesszük ma is. A falun élő emberek figyelmét külön fel szeretném hívni arra, hogy bármilyen nehéz, de tartsanak minél több jószágot. Adjunk húst, tojást, zöldséget, gyümölcsöt és egyéb terméket a népgazdaság asztalára. Mi, akik a század elején születtünk, saját bőrünkön tapasztaltuk nemegyszer, hogy éhes hassal nem lehet dolgozni. — Termelni, minél jobban és minél olcsóbban. Ezt üzeni munkásoknak, parasztembereknek és értelmiségieknek egy nyugdíjas, aki soha nem félt — és ma sem fél — a munkától. Ary Róza A Gyulai Húskombinátban tavaly több mint 550 ezer hízó sertést vágtak le. A vállalat mintegy 27 és fél millió dollár exportbevételre tesz szert 1987-ben, Képünkön a gyulai kolbászt töltik a dolgozók Fotós Veress Erzsi Fejlesztések Szeghalmon az autógyárban A Budapesti központú szeghalmi Csepel Autógyárban a termelés bővítésére és a munkakörülmények javítására 6,4 millió forintot fordítottak 1987-ben. A beruházási és fejlesztési alapként kezelt pénzből a dévaványai telepen lángvágó műhely, az úgynevezett csendes műhely, és a riagyműhely fűtéskorszerűsítése valósult meg. Ugyanitt a légállapot javítását szolgáló elszívó berendezést is elkészítették, melynek teljesítményét, hatását az ott dolgozók közérzetére ezekben a napokban mérik be és elemzik. Ez utóbbira azért fordítanak megkülönböztetett figyelmet, mert a Csepel Autó 4-es számú gyárának — ez a szeghalmi üzem — hegesztőhelyeinek többségébe a dévaványai gyárban jól bevált elszívóberendezést kívánják beépíteni. A szeghalmi gyárban a vázgyártó üzem — conder- csarnok — fűtésjavítása, a különböző gyártóeszközök, készülékek termelésbe állítása, illetve bővítése vált szükségessé. Körösladányban újabb gyártókészülékeket helyeztek üzembe, és az üzemrész belső útjainak felújítására fordítottak jelentős anyagiakat. Boros Mihály igazgató a fejlesztések és beruházások gazdálkodásra tett hatásának elemzésekor azt is elmondta, hogy tervezik a condercsarnok légállapotának javítását, az úgynevezett rehabilitációs műhely létesítését, az egyik gyártósorra pedig három tonna teherbírású daru beszerzését. A dévaványai telepen hegesztő célgép üzembe állítása szerepel legközelebbi terveikben. Változatlanul gondot okoz a létszámhiány. A szeghalmi vázgyártó üzemben és a körösladányi gyáregységben alakultak ki kritikus időszakok. A szeghalmi Csepel Autógyárban csaknem 1200- an dolgoznak. A múlt év szeptemberében jegyezték fel a legalacsonyabb létszámot, 1178 fővel. Azóta valamelyest javult a helyzet, mert 30-cal növekedett a foglalkoztatottak száma, de a szükséges létszámhoz még 40-50 fő felvételét tartják indokoltnak. Az igazgató szerint 1987-ben egy országos átlagnak megfelelő vállalati bérfejlesztést szerettek volna elérni a központi rendelkezések betartásával. De ehhez csatlakoztatták a szeghalmi korrekciós lehetőségeket is, végül 6,1 százalékos bérfej lesztést valósítottak meg. Idei lehetőségeiket a múlt évi szintre építik. A keresetek tervszerű tovább- növelésétől remélik a foglalkoztatásban idén jelentkező gondjaik megoldását. D. K. Ha ötletgazdagok a vezetők Vállalkozási formák a mezőgazdaságban Az idő múlásával a mező- gazdasági termelőszövetkezetek arca is változik; sok olyan vonás is megerősödött, amely korábban kizárólag az iparra, a nagyüzemekre volt jellemző. A hasonlóságnak vannak jó oldalai is. De rosszak is. Azt a tendenciát például a szövetkezeti mozgalmon belül senki nem üdvözli, hogy a tsz-tag mindinkább fix fizetést kapó bérmunkásként kezd dolgozni a kö^ösb'en, lassanként teljesen elfelejtvén, hogy ő nem alkalmazottja, hanem tulajdonosa a gazdaságnak. Kétségtelen, hogy kényelmesebb a tagnak nem gyakorolni a szövetkezeti demokrácia kínálta jogokat, tulajdonosként nem véleményt mondani, mellőzni a különféle munkahelyi, gazdasági döntéseket hozó fórumokat, s csak elvégezni a napi penzumot, türelmesen várván a havi járandóságot. Részjegyek és önelszámolás Persze, igaz az is, hogy kevés olyan gazdaság van, ahol a vezetés tényleg igényli a kollektív véleményalkotást, és lehetőséget is teremt a tulajdonos tagok meglévő jogainak érvényre juttatásához. Holott, a tulajdonosi érzés gyengülése és kihunyta attól a belső hajtóerőtől fosztja meg termelőszövetkezeteinket, aminek jelentős szerepe volt abban, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaság eredményessé, európai mércével mérve is sikeressé vált. Az ipar pedig éppen mostanában próbálja belső érdekeltségi rendszerét a tulajdonosi kötődés erősítésével megalapozni, mert már bebizonyosodott, hogy nagyobb teljesítményre serkent, ha a dolgozók közvetlenül, a pénztárcájukon keresztül, érzékelhetik munkájuk minőségét, értékét. A vállalati tanács intézménye, illetve az itt-ott már bevezetett részjegyek is e célt szolgálják. Ám, gyakran a gyárakban teljesen új utakat is kell keresni, a mezőgazdasági szövetkezetekben viszont nem. ott tulajdonképpen az egyszer már működött rendszert kell csak feléleszteni és friss, a ma követelményeinek megfelelő megoldásokkal kiegészíteni, gazdagítani. A cél az iparban és a mező- gazdaságban egyaránt: eredményesebb gazdálkodásra ösztönözni. Ennek egyik módja a termelőszövetkezetekben : az önelszámoló egység. Ez a rendszer nem csupán a feladatok decentralizálását jelenti, hanem egy olyan vállalkozásra késztető forma bevezetését is, ahol az emberek figyelnek az anyag- és energiafelhasználás alakulására, az eszközök teljes kihasználására, a költségtakarékosságra, vagyis, ahol közvetlenül érvényesül a dolgozók gazdasági érdekeltsége. Hz autonómia csúcsa A belső vállalkozásoknak ez a kerete többféle fejlettségi fokon működik. Legegyszerűbb forma, amikor az eredménytől függő részesedést csak differenciáltan szétosztják. A fejlettebb változatban az önelszámoló egység maga dönt a belső vezetésről, és munkamegosztásról, a munkarendről, a jövedelem elosztásáról, sőt, gondolkodhatnak arról is, hogy a feladatok végrehajtásához milyen eszközöket vegyenek igénybe, Az utonómia csúcsa viszont az, amikor egy ilyen részleg határozhat már arról is, hogy az általa elért jövedelemből mekkora részt takarít meg, oszt szét, vagy fordít fejlesztésre, beruházásra, gazdálkodásának dinamizálására. Arról egyelőre azonban még szó nincs, hogy az önel- szSmolás rendszere, mint az anyagi érdekeltségen alapuló, a tulajdonosi szemléletet javító belső vállalkozási forma általánossá vált volna mindenfelé. Van megye, ahol ódzkodnak • bevezetésétől, máshol viszont szívesen fordulnak ebbe az irányba a gazdaságok: Szabolcs-Szatmárban például a tsz-ek háromnegyedében működik már valamilyen szinten önelszámoló egység. Hiba volna azonban azt hinni, hogy ahol már megszerveződött egy-egy részleg, mindenhol tökéletesen harmonikus az élete is. Több gazdaság közeli vizsgálata bizony megmutatta, hogy a kimondott és deklarált önállóság csak formális, nincs valódi vállalkozási szabadság. Ótalánvdíjas módszer Persze, nemcsak az önelszámolás rendszerének különféle változataival igyekszenek növelni az üzemekben a munka hatásfokát, több helyen bevált módszerként meggyökeresedett már — például — az átalánydíjas elszámolási forma is. Ennek lényege: egy ilyen vállalkozási formába került ágazat dolgozói a munkaeszközeik egy részét bérlik, másik részét megvásárolják a közöstől, állják a termelésük egyéb költségeit is, a jövedelmük meghatározott részét pedig — átalányt — befizetik a tsz kasszájába, a maradékról viszont szabadon határozhatnak. Az itt munkálkodó a saját és munkatársai zsebét „fosztja ki” akkor, ha lazsál, pazarolja az anyagot és energiát. E rendszer szépséghibája viszont, hogy erre a formára egyelőre csak a tsz- ek melléküzemágaiban, javítóműhelyeiben térhetnek át, nem alkalmazható ellenben a növénytermesztésben, az állattenyésztésben. Horváth L. István Levi Strauss vegyes vállalat Magyarországon Magyarországon alakítja meg első vegyes vállalatát a San Franciscó-i székhelyű Levi Strauss cég, a világ legjelentősebb farmerruházati cikk gyártója. Az alapítók — a Levi Strauss, a Centrum Áruházak Vállalat, a Skálatex Ruházati Kereskedelmi Leányvállalat, a Tritex Ruházati Kereskedelmi Vállalat, a Meteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat — képviselői írták alá az erről szóló megállapodást. A Levi Strauss (Budapest) Kft.-t 75 millió forintos alaptőkével hozzák létre, amelyből az USA-beli cég részesedése 50,6 százalék. Az új vegyes vállalat a Kiskun- halasi Kötöttárugyártói bérel helyiséget, ahol korszerű külföldi gépekkel felszerelt varrodát rendez be. Emellett a vegyes vállalat gyártat is, a különböző farmercikkek előállításában többek között a Váci Kötöttárugyár és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár vesz részt. Az üzemben májusban kezdik meg a farmernadrágok, -ingek, -pulóverek, szabadidőruhák és kiegészítő kellékek gyártását. A vegyes vállalat termékeinek forgalmazására speciális Levi’s-üzleteket hoznak létre a vállalkozásban részt vevő belkereskedelmi vállalatok. Az üzletekben a vegyes vállalat által gyártott termékek feljes skáláját kínálni fogják. A termékekből az elképzelések szerint már a második fél évben vásárolhatnak a hazai fogyasztók.
