Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-08 / 6. szám
1988. január 8., péntek ira-Wl-fíTd Hasznos-e vagy felesleges? Beszélgetés az általános iskolai fakultáciérél Akik a számítógépet választották... de meddig jutnak? Fotó: Kovács Erzsébet „Az általános iskolai fakultáció tömeges elterjedése nem kecsegtet túlságosan nagy reményekkel... Miért olyan nehéz elismernünk, hogy fakultáció nélkül is zsúfolt az iskolai élet, s a hét négy és fél napjára ösz- szesűrített tanítás már-már elviselhetetlenül igénybe veszi a gyerekeket?" — teszi fel a kérdést Vas megyei tapasztalatai alapján Hargitai József, a Köznevelés egyik októberi számában. — Hasznos-e, vagy felesleges-e az alapfokú intézményekben 1984-ben bevezetett fakultáció? Kötelező-e minden iskolának bevezetnie? Mit mutatnak a Békés megyei tapasztalatok? — kérdeztük Hidasi Lászlónét, a Békés Megyei Tanács Művelődési Osztályának főelőadóját. — A fakultáció bevezetésének célja a tehetséggondozás, és főleg a gyengébb tanulók számára fontos pályaorientáció segítése — mondta. — Tapasztalataink azt igazolják, hogy az iskolák igazgatói, pedagógusai és a külső szakemberek jó szándékkal, tenniakarással fogtak hozzá a feladat megvalósításához, a tanulók pedig lehetőséget kaptak képességeik, hajlamaik kipróbálásához. A fakultáció iránt érdeklődő iskolák száma folyamatosan nő, visszalépés nem volt. A kezdeti 30 százalékos fakultáció 46 százalékosra ugrott az 1987— 88-as tanévben. Ebből is kör vetkezik, hogy nem kötelező minden iskola számára a bevezetés. Azokban az iskolákban viszont, ahol nem tudnak megfelelő tárgyi vagy személyi feltételeket biztosítani a fakultáció számára, ott a felzárkóztatást, azaz a gyengébb tanulók korrepetálását kell szorgalmazni. Tehát vagy ezt, vagy azt. — Szó esett az önkéntességről. Ügy tudom, hogy a fakultációba lépett osztályok tanulóinak kötelező valamelyik önként választott fakultatív órán részt vennie. Mi a megoldás akkor, ha a gyerek egyikbe sem akar járni? — Ez a kérdés a százhalombattai konferencián is felmerült, és a jövőben várhatóan megszüntetik majd a tanulók választási kötelezettségét is. Hiszen előfordulhat, hogy a gyerek szívesen tanulna angolt, de az iskola nem indít ilyen fakultatív tárgyat. Ebben az esetben lehetősége lesz TIT-keretben, vagy magánúton tanulni a nyelvet, iskolai fakultatív órára nem kell járnia. Természetesen ezt úgy kezeli az iskola, mintha fakultáción venne részt. — Mit tudnak tenni akkor, ha a tanuló egy másik iskolában működő fakultatív órán szeretne részt venni? — Egyelőre keveset. Ismert ugyan az iskolaközi fakultáció elképzelése, miszerint több iskola több lehetőséget adhatna a gyerekeknek, de ez olyan mérhetetlen egyeztetési munkát jelentene az adott iskoláknak, hogy — legalábbis megyénkben — ez csak a távolabbi jövő útja lehet. — Melyek a legnépszerűbb fakultációs tárgyak Békés megyében? — Tavaly még a háztartási ismeretek állt az első helyen, az idén azonban a számítástechnika alapjaiból indították a legtöbb csoportot. Ki kell emelni a közlekedési fakultációt, amelynek társadalmi visszhangja igen kedvező, ezért a feltételek biztosításának arányában tovább kívánjuk növelni a csoportok számát. — Milyen programok szerint működnek a fakultációs csoportok? • — Részben központi, részben helyi programok szerint. Ez azt jelenti, hogy vannak az Országos Pedagógiai Intézet által javasolt fakultációs programok, amelyeknek témaköreit központilag állították össze. De ha a nevelőnek más elképzelése van, kidolgozhatja egy teljesen új területnek a témaköreit is. Ezek a helyi programok, mint. például a fotó, a kiskertész, az első*- segélynyújtás vagy a kommunikáció elnevezésű fakultációk. Megyénkben körülbelül fele-fele arányban működnek központi és helyi tervek szerint kidolgozott programokkal. — A fakultációk sok esetben elsorvasztják a korábban jól működő szakköröket. Ésszerű-e bevezetni például egy orosz fakultációt ott, ahol már előtte sikeres orosz szakkör működött? — A fakultáció bevezetésekor számoltunk azzal, hogy ez várhatóan módosítani fogja a szakkörök szerepét. Ötödik-hatodik osztályban, ahol nincs fakultáció, továbbra is virágzik a szakköri élet, ugyanakkor a témakörök a fakultáció előkészítését is szolgálják. Hetedik-nyolcadik osztályban bizonyos szakköröket felválthat a belépő fakultáns, de kiegészítő funkciót is betölthet. Ez mindig az adott intézmény szervezésép múlik. Egy biztos: a fakultációs és a szakköri Szépen magyarul fl módra-kolbász jellegű kenyér Amikor az üzletben vásárolunk, elég sokat halljuk, némi sajnálkozást is kifejezve: — Ma csak módra- kolbászunk van. Ez a kifejezés a gyulai, illetve a csabai kolbász először gunyo- rosi, majd megszokott neve lett, mivel nem a valódiról beszélünk, hanem az utánzatról, azaz a gyulai, illetve csabai módra készült kolbászról van szó. Nemcsak az élelmiszerboltokban, hanem az éttermekben is tért hódított ez a szó. Amikor a felszolgáló a módra-ételeket ajánlja, nem—gúnyolódik. Épp ellenkezőleg: az étel nem mindennapi voltát hangsúlyozza (például ser- tércsülök pékné módra, halszeletek jóasszony módra, sertésszelet hentes módra stb.) így a módra kifejezés jelentése az eltérő környezetben egészen más. Nem ez az egyetlen szavunk: a jel- legű-vél is alkothatunk hasonló kifejezéseket. Attól függően, hogy milyen beszédkörnyezetben használjuk, a jelentés, illetve az értékrend lehet pozitív is, negatív is. A jellegű-kenyér (például házi jellegű kenyér — azaz nem sütésül) mindenképpen kellemetlen hangulatú, hiszen utánzásról van szó, s így az eredetinél mindenképp gyengébb minőségről. A további — hasonlóan kialakított — kifejezések inkább a negatívumok hordozói. A módra-kolbász mintájára keletkezett az ízűszörp, azaz a citromízű, narancsízű, málnaízű stb. szörp. Újabban az írásképen némiképp változtattak (ízesítésű szó szerepel a szörpösüvegeken, de a beszédben megmaradt az ízűszörp). Sőt, még más irányba is terjeszkedett. Ha van ízű-szörp, akkor van ízűcsokoládé is (barackízű, rumos ízű stb.). Talán a legújabb kifejezés ebben a tárgykörben a mentes-sör (azaz: alkoholmentes sör). Egyre többet hallunk a mentes-büféről, illetve mentes- presszóról (itt nem lehet dohányozni). Ott azonban még nem tartunk, hogy az üdítő italokat „mentes-ita- lok”-nak nevezzük. Volt némi előzménye ezek- „ nek a szavaknak, tehát nem a kereskedelem volt a kezdeményező, legfeljebb folytatta Hétvége a vasutasban Akik tudják, azoknak nem kell mondani, hogy a békéscsabai vasutas művelődési házról van szó, akik meg nem, itt a lehetőség, hogy közelebbről is megismerjék. A ház igazgatója, Kiss Magdolna a vállalkozó szellemű népművelők „kasztjából” való, hogy mégsem olyan lelkes és fantáziadús most, annak oka van 'nyilván. — Elsősorban az, hogy még mindig nem tudjuk, hogyan tervezzünk az új esztendőre, és azt sem, hogy mennyi pénzből? Igaz, a jövő héten Pestre megyünk, ahol a Vasutas Szakszervezet illetékesei majd elmondják, de hát jó lett volna sokkal hamarabb, mert közben már jócskán telik az új év első hónapja, a január. — Nem is tudom, hogyan kérdezzem akkor: mi lesz a hét végén a vasutasban? — Most csak a szokásos diszkó, Csáki Józseffel, és este 6-tól 10 óráig. Mást nem szerveztünk, nem is értünk volna rá, hiszen előkészülünk a munkatervre, az elmúlt év statisztikai kimutatásait öszegezzük, a költségvetést is csinálni kellene, de hát addig, amíg nem tudjuk, milyen támogatást kapunk, ez csak amolyan légvárépítés ... — Több vagy kevesebb lesz a támogatás? — Ugye, csak tréfának szánta a kérdést? Kevesebb lesz. De hogy mennyivel, az majd a jövő héten ... — Pedig annyiféle, kitűnő dolgot vállaltak itt, és nemcsak a vasutasok számára. A ház ugye, területi jelleggel is működik? — így van. De számunkra első a vasút. A vasút igényeihez, elvárásaihoz kell igazodnunk. Közben nyitottak vagyunk, ez természetes. Itt kapott otthont a híres fúvószenekarunk, ezt a" város évi 100 ezerrel támogatja. A Kulturális Alapból 80 ezret kaptunk tavaly, a vasúttól 700 ezret. De mint említettem ... — ... hogy az idén mennyit, arról fogalmuk sincs. Rossz érzés. Különben: megszerették a házat a környék lakói is? — Szerintem igen. Egy-egy komoly rendezvényünkre rengetegen eljönnek. Például amikor Cseh Tamás volt itt, 340-en váltottak jegyet. Képzelje: nem fizettünk rá! Cseh Tamás boldog volt. Hát még mi!? — Tehát most, szombaton, csak a diszkó ... — Csak, csak ... De pár hét múlva más lesz a helyzet. Reméljük. —s— Önképzőkör! hozzászólás foglalkozások célja nem teljesen ugyanaz. A fakultáció elsősorban az alaptantervben megszerzett tudás teljesítőképességének fokozására, és nem az ismeret- anyag továbbépítésére törekszik. — Kapnak-e érdemjegyet a gyerekek a fakultációs órákon? — Értékelés természetesen van, de osztályzás nincs. Vannak olyan tanulók, akikben szorongást kelt, ha osztályozzák őket. Szükséges viszont sikerélményekhez juttatni a legjobbakat, így csak jól megfelelt és megfelelt kategóriákban folyik az értékelés. Beszélgetésünk során szó esett a még kevés, de növekvő számú külső szakemberek, vállalatok, esetleg középiskolák segítségéről is. Mindezek jelentősen hozzájárulhatnak az általános iskolai fakultáció szélesítéséhez, hatékonyságának fejlesztéséhez. Erre pedig nagy szükség lenne, hiszen nemcsak az iskolák vezetői, de maguk a gyerekek is hasznosnak és eredményesnek ítélik a fakultáció bevezetését ... — Végül is a gyerekek véleménye a legfontosabb, hiszen róluk van szó. Visszatérve Hargitai József cikkéhez, mi a véleménye az általános iskolás korúak zsúfolt iskolai életéről? Sokak szerint a fakultáció újabb teher a gyerekek vállán. — Szó sincs erről. A havi 6 fakultációs óra szerves része a"'központilag meghatározott óratervnek. A fakultációk sok esetben beépülnek a délelőtti tanítási órákba, de ha a tárgyi vagy személyi feltételek miatt délután tartanák ezeket, akkor rövidebb a tanulók délelőtti e. Tehát időbeli túlterheltséget semmiképp nem jelent. A gond inkább az, hogy sokan túl korainak tartották (és most? — a szerk.) az alsófokú intézményekben a fakultációt, hiszen koruk miatt kiforratlan elképzelésű gyerekekről van szó. Véleményem szerint azonban — éppen ezért — nagyon sokat segíthetünk vele az elgondolásaik kialakulásában. Félévkor vagy év végén — indokolt esetben — fakultációt is változtathatnak, s így több területet is megismerhetnek. Eredeti elképzelésüket megerősítheti vagy megcáfolhatja a programokon való részvétel. * * * Mint az oktatásban minden új, a fakultáció kérdése is rengeteg vitát eredményezett. Egyet azonban leszögezhetünk: ha az iskola kellően összehangol a szülők és a gyerekek igényeivel, ha jó szakemberekkel és pedagógusokkal dolgozik, ha megfelelően mérlegeli lehetőségeit, a fakultáció nem lehet visszahúzó tényező az iskolák életében. Mindenesetre a „ha" igen sok. És azért — úgy látszik — ezekre nem jut any- nyi figyelem . . . Magyar Mária ezt a „hagyományt”. Az ismert dalszöveg, a „Teve van egypupú, van kétpupú, sőt több ...” hatására keletkezett nyelvünkben a pupú- teve kifejezés. Valamivel újabb (de az előbb említetteknél mindenképpen régibb) a felüli-film, amely a korhatárhoz kötött, azaz a 14 éven, 18 éven felülieknek ajánlott filmek közös megnevezése. Az efféle kifejezésekkel az a baj, hogy épp a leglényegtelenebb, a leghangsúlytalanabb szót emelik ki, és a szellemességnek, esetleg ironizálásnak szánt kifejezések ellaposodnak, elszürkülnek. Arról nem is beszélve, hogy a szóalkotást éppen nem lehet szabályosnak nevezni. Csak reménykedhetünk, hogy kikopnak a használatból, vagy nem terjednek tovább, megmaradnak alkalmi jellegűnek. Ez azonban nem csupán nyelvészeti kérdés. Mizser Lajos Nemrég olvastam egy tanulmányt a fiatalok és a középfokú oktatási intézmények kapcsolatáról, a kívánnivalókról és így tovább. Roppant érdekes volt, elgondolkoztató, de ami azóta se hagy nyugodni, az nem is a lényeghez tartozott, csak egy példát jelentett az egész írásban. Érdemes azonban szó szerint idézni és eltűnődni rajta. „Abban a gimnáziumban, ahova a lányom először beiratkozott, önképzőkört próbáltam szervezni. Az iskola vezetése támogatta az ötletet, a kerületi tanács tiszteletdíjat fizetett a meghívott előadóknak. Sor került négy vagy öt önképzőköri foglalkozásra, ám a kezdeti lelkesedés lelohadt, az önképzőkörért felelős két tanár nem tudta összefogni a diákokat. Talán nem is akarták igazán; semmilyen érdekük nem fűződött hozzá, s a tantestület sem honorálta ezt az erőfeszítést.” Újból el kellett olvasnom, mert azt hittem, nem jól látok vagy félreértem, de csak arra a következtetésre jutottam, hogy a félreértő nem én vagyok, a hajdanvolt gyulai lánypolgári iskola egykori önképzőköri elnöke. Aki máig nem felejtette el azt, amit senkinek se kellett kezdeményezni, mert adott lehetőség volt harmadik osztálytól: akit érdekelt, beléphetett. Persze azok a tizenhárom év körüli lányok lettek csak önképzőköri tagok, akiket vonzott az irodalom, történelem, ének, zene, vers és olyan fokön, hogy maguk is szerették volna művelni, de legalábbis élvezni, vagy kritizálni, kitűnő magyartanárnőnk, Andaháziné — Ilonka néni — védnöksége és figyelmes irányítása mellett. Szinte nevetségesnek — az egész karikatúrájának — tetszik, hogy meghívott előadók tiszteletdíjért (!) lépjenek föl ott, ahol valaha mindent a diákok csináltak. Az önképzőkör szóból ön ugyanis nemcsak a diák önképzését, fejlesztését jelentette, de azt is, hogy saját maga és nem mások által. Hogy ebben a kultúrközös- ségben ő, az egyes ember miként műveli magát, túl az iskolai tananyagon, mivel nyújt többet magának és a társainak. Mi ragadta meg például egy Arany balladából. hogyan hatott rá? Ék ezek alánján elemezte a verset. Máskor egy másik lány szavalt, mert talált egy olyan költeményt, amit nem tanultunk, s nekünk is be akarta mutatni. Mások énekeltek, zongoráztak. Akadt, aki a saját verspróbálgatását olvasta fel. S az egészet összefogta a szellemi irányító: Ilonka néni. A remek képességű, nagy tudású és jó pedagógiai érzékű — egyébként szigorú — magyar tanár, aki még arról volt nevezetes, hogy a lánya színésznő, ő maga pedig legelegánsabb tagja a tanári karnak, a ezt már mint kislányok is észrevettük, elismertük. S hatott ránk. Mint választékos beszéde, modora, ö volt különben a főrendezője az év kiemelkedő eseményének, a farsangi nagy tarka műsornak, amelyre, s az utána tartott mulatságra hivatalos volt a fiúgimnázium. Iskolánk minden évben megrendezte a IV. osztályosok szavaló- és dolgozatíróversenyét, nem csekély pályadíjakkal. Mindkét kategóriában az első tíz, a második nyolc, a harmadik helyezett pedig öt pengőt kapott. A nagy gazdasági válság, a harmincas évek első felének idején, amikor egy- pengős napszámért felnőttek dolgoztak, ez igen magas összegnek számított. S mi, elég szép számmal, harcba indultunk érte és a dicsőségért. De az a pedagógus, aki mindezt mozgatta, éltette, soha egy fillért se kapott ezért. Nem is várta. Boldog volt, ha tehetséges, jól tanuló és törekvő diákokat talált minél többet, vagy ha a kisebb képességűek egyre jobban produkáltak. S a legnagyobb fizetsége, hogy mi, volt növendékei míg élünk, nem felejtjük el. Hogyan is felejthetnénk, mikor ő indított el bennünket — csitri lányokat is felnőtt emberként kezelve — a magyar és világirodalom szépeséges kertjének bejárására. Olyan útravalóval, amely azóta sem fogyott el, csak gyarapodott, s hozzásegített a társművészetek élvezetéhez, S együtt az egész, további kulturálódásunk alapja lett; ösztönzött arra, hogy érzékenyen reagáljunk a világ dolgaira. Sókat, nagyon sokat köszönhetünk ’az önképzőkörnek, iskolánknak, ahol nem Ilonka néni volt az egyetlen ilyen pedagógus. Vass Márta
