Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG 1988. január 30., szombat A bruttósítás és vidéke népmüvelőéknél Szakértelem, nyíltság, érdekvédelem = megértés A Megyei Művelődési Központban nem szűnik meg egyetlen kiscsoport sem Fotó: Kovács Erzsébet A Békés Megyei Művelődési Központban vihar nélkül zajlott le a bruttósítás, pedig az ötvennyolc főállású és nyolc fél műszakos dolgozó mellett a vezetésnek több mint harminc kis közösség irányítójával kellett „egyezkedni”. Persze a közművelődésben valamelyest is járatos honpolgár tudja, hogy a megyei művelődési központok és a kis települések művelődési házainak lehetőségei, körülményei között körülbelül akkora különbség van, mint az Amazonas és a Sió-csatorna között. Hogy mégis érdemes odafigyelni arra, amit és ahogyan végeztek a Megyei Művelődési Központban a bruttósítás során, arra a dolgozók megértése és a viszonylag nyugodt légkör a bizonyíték. Nem volt nehéz dolguk Bacsa Andrásné, a szak- szervezeti bizottság elnöke és Szente Béláné bizalmi nyugodtan, s némi örömmel számol be arról, hogy nem volt nehéz dolguk, mert a vezetés nemhogy , akadályozta volna érdekképviseleti munkájukat, hanem maga szorgalmazta, segítette. — Szerencsésnek mondhatjuk magunkat — mondja Bacsa Andrásné —, mert' a vezetőink személy szerint tárgyalták meg mindenkivel a dolgozó számára legjobb megoldásként kínálkozó bruttósítási formát. Fontos, hogy a vezetők a dolgozók érdekeit tartották szem előtt, tehát, emberköz- pontúan oldották meg ezt a feladatot. — így nem is alakultak ki nagy viták a dolgozókkal — szól közbe a bizalmi —, mert mindenki minden információt megkapott, amire kíváncsi volt. Mindössze néhány tiszteletdíjas dolgozónknál volt gond, akik az adó miatt próbáltak kiskapukat keresni. Ezeknek a kívánságoknak nem engedhettünk, s végül ők is megértették. Nálunk senkinek nem kellett felmondani, senkit sem kellett elküldeni. A nyíltság volt az, ami miatt nekünk, szakszervezeti tisztségviselőknek nem volt nehéz dolgunk. Sőt, a gazdasági igazgatóhelyettes maga tartotta fontosnak az alapos felkészítésünket, hogy ennek megfelelően tudjuk a Sok helyen arról panaszkodnak a helyi TIT-csopor- tok, -szervezetek vezetői, hogy nehéz az értelmiséget megnyerni az ismeretterjesztés ügyének. Legalábbis a műszaki és az agrárértelmiséget ... Nem így a pedagógusokat, ők általában szívesen vállalkoznak ismeret- terjesztő előadások tartására. Hogy miért? Erről beszélgettünk — többek között — a Déva ványai 1. Számú Általános Iskola nyugalmazott igazgatójával, Gellai Bélával, aki több mint 30 esztendeje TIT-tag. — Mikor a TIT-munkát elkezdtem, tanyai nevelő voltam Gyomaendrődtől 10- 12 kilométerre. Az ott élő embereknek ez volt az egyetlen művelődési lehetősége, és én szívesen vállalkoztam az olvasóköri esti előadások tartására, hiszen ezt választottam hivatásomul, a tanítást. — Milyen témakörökben volt legnagyobb az érdeklődés akkoriban? dolgozók érdekeit képviselni — mondja ki a legfontosabbat Szenténé. Kiket fogunk menedzselni? A bruttósítás nem egyhónapos hajrámunka, és következménye a holnapra is tartogat megleptést. Ez derült ki a művelődési központ igazgatójával, dr. Pap Istvánnal és a gazdasági igazgatóhelyettessel, Tímár Sándornéval folytatott beszélgetésünkből. — Körlevelek, jogszabályok alapján készültem fel, s már júliusban nekiláttunk az értelmezéshez, s az alapelvek megfogalmazásához. így volt időnk a felkészülésre, tehát simán, szépen ment minden nálunk — magyarázza Tímár Sándorné, aki számítva a részletekbe menő kérdésekre, egész paksamétával érkezett az igazgatói irodába. — Nos — folytatja —, a bérkeret bruttósításához szükséges összeget, ami ná— Én a napi politikával, a történelemmel és később a magyar nyelv és irodalommal foglalkoztam előadásaimban. Mindez nagyon érdekelte az embereket. De nincs ezen csodálkoznivaló, hiszen még a fülhallgatós rádiót is csak hírből ismerték ezek az egyszerű tanyasi emberek. Honnan szerezhettek volna információkat, ha nem az ilyen és ehhez hasonló esti összejövetelekből? Misszió volt ez számomra, a romantikus hőskor, melyre szívesen emlékszem vissza máig is. — Tehát, megtelt a tanyai népház, ha ismeretterjesztő előadást hirdettek esténként, vagy hétvégeken __ — De még mennyire! Tudja, akkoriban az élőszó többet jelentett, mint manapság. Lehetett vitatkozni, politizálni, visszakérdezni. Napjainkban az elektronizá- ció betört az ismeretterjesztésbe is. írásvetítőt, pergő filmet, videót, számítógélunk 790 ezer forint volt, biztosította számunkra a megyei tanács, de! az már nem érdekelte, hogy az adott összeget a törvényesség keretén belül hogyan használjuk fel. Azt tudtuk és megtartottuk, hogy a dolgozó november havi nettó bérének február 3-án is meg kell lenni. Hogy ezt mi ellenőrizni tudjuk, megvettünk egy bruttósítási programot a számítógépünkhöz. Megnéztük a dolgozók alapbérét, állandó pótlékát, a túlórákat, s ez alapján bruttósí- tottunk. Viszonylag könnyű helyzetünk volt, mert a dolgozók változó keresetelemei megközelítően állandók. Számításainkat egyeztettük a Takeh által készített kimutatásokkal, s az előforduló hibákat kijavítottuk. S el ne felejtsem: tömegében a jutalomkeretet is bruttósí- tottuk arányosan, erre nagyon figyeltek a dolgozók. — Ez a bruttósítás technikai oldala. Ügy véljük, az emberi nehezebb lehetett... pet használunk, miközben az élő szó a háttérbe szorult. — Csak ebben változtak volna az idők folyamán a TIT-előadások? — Régen férfiak, nők egyaránt eljártak előadásainkra. Most? Nem fogja elhinni, elsősorban a nők, s közülük is a középkorosztály az, mely meghallgatja előadásaimat. — Lehet, hogy gyermekeik érdekében? Hiszen .ön január 1-ig az iskola igazgatója volt... — Lehet, bár úgy hiszem, nem bánták meg, hogy meghallgattak, hiszen manapság, állíthatom, ismét az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó témakör lett a történelem. Sok kérdést tesznek fel az eddig fehér foltnak számított történelmi eseményekről, személyiségekről. A sztálini, a hruscsovi időszakról, és sok egyéb kérdésről... — És ön mindig válaszolni tud? — Minden dolgozónak módjában állt a számítógépes listába beletekinteni. Ebből megismerhette az 1987. évi nettó keresetét is. Viszont mindaddig, míg a szakszervezeti tisztségviselőkkel nem egyeztettünk, addig a dolgozó nem láthatta a számításokat. — És mi történt a nyugdíjas dolgozókkal? — Náluk nem öt százalékkal, hanem tízzel bruttósí- tottunk, megteremtve a lehetőséget arra, ha már nem tudja ellátni vállalt munkáját, akkor fel tudjunk venni a helyébe egy főállású dolgozót — veszi át a szót az igazgató. — Arra is figyelmet fordítottunk, hogy a megbízásos munkáknál ne csökkenjen a korábbi nettó összeg. A lényeg az, hogy igyekeztünk személy szerint mindenkire odafigyelni. Nem akartunk anyagi okok miatt egyetlen működő kis közösségtől sem megválni, és nem is kellett. Ám mielőtt túl rózaszín kép kerekedne ki, szeretném hangsúlyozni, hogy mint nagy intézmény, nagy bértömeggel, az átlagosnál jobb helyzetben vagyunk. A kisebb művelődési intézményeknél nem egy kiscsoportot meg kellett szüntetni ahhoz, hogy a megmaradókat honorálni tudják. — Egyébként nálunk is folyt vita arról, hogy az új személyi jövedelemadórendszer teljesítményvisszafogó, vagy éppen növelő? A bruttósítás szerintünk teljesítményt szintentartó intézkedés egy ideig. De mi lesz egy év múlva? — Nem kell ehhez egy év, elég lesz kiosztani a bérfejlesztést — reagál gyorsan a kérdésre a gazdasági igazgatóhelyettes. — Ügy vélem, jövőre már nem nagyon lesz eszközünk a több, jobb teljesítményre való ösztönzéshez ... Ahhoz, hogy az emberek megértsék, miért van az, hogy egy alacsony bérű embernek 500 forint pluszból csak 100 megy adóba, a magasabb jövedelműnek meg 220 forint ugyanazért a munkáért ... Hát ahhoz sok-sok bizalom1 kell, türelem és megértés. Ezért úgy vélem, a vállalatok, intézmények gazdálkodása most nyitottabb kell legyen a dolgozók felé, mint valaha. Kulcsszavak, de az is, amit az igazgató a végén, szinte magában meditálva fogalmazott meg. — Szerencsém van, hiszen a fiam a Szovjetunióban végzett, s azóta is sok lapot járat onnan. Az engem érdeklő cikkeket lefordítja, így tájékozódhatok a legújabb kutatásokról, azott folyó eseményekről. Emellett a TIT-előadók között is megoldott az információcsere, így nem maradunk el az eseményektől. — önnek sikerült munkatársait is megnyerni az ismeretterjesztés ügyének.,. — Valóban így van. Különösen a nyelvoktatás területén értünk el szép eredményeket. Ma már elmondhatom, hogy az óvodásoktól a felső tagozatig sikerült bevonni a gyerekeket az orosz nyelvoktatásba. Szívesen vesznek részt ezeken a szoktató nyelvtanfolyamokon, amelynek nem csak ők, a gyerekek, de a pedagógusok is hasznát látják. Felkészültebbek, ügyesebbek a diákok az órákon. A másik ok, amiért tanáraink szívesen vállalkoznak ilyen tanfolyamok, előadások tartására az, hogy a TIT jobban megfizeti az óráikat, mint a szakma. Szomorú, de így van. — Községi szinten is kedvezőek a tapasztalatok? — Mi bevétel-érdekeltsé- gűek vagyunk, s igen jól működik az önfenntartó mechanizmusunk. De ismerjük a kis települések gondjait is, és számukra nagyon fontos az egész megyei intézményhálózat. De ha elsorvadnak ezek a kis művelődési intézmények, akkor vajon mi szükség lesz a központokra? Kiket fogunk menedzselni, segíteni szakmailag? Sok kérdés válaszra vár... A dobozi művelődési házban nem kellett aggódni a bérek bruttósítása miatt, ugyanis csak ketten dolgoznak főállásban az intézménynél. Az igazgató, Kom- lósi Mátyás másban látja a bajok gyökerét. — Nálunk a szakkörvezetők tiszteletdíja körül sem volt gond, mert a pedagógusok, óvónők nem keresnek annyit, hogy félniük kellene egy magasabb adósávtól. Arról nem is beszélve, hogy nálunk igen alacsonyak a tiszteletdíjak, ezért a bruttósításuk sem okozhatott gondot. Annál nagyobb baj, hogy sok dolog tisztázatlan még. Például annak a tiszteletdíjából1 is vonják majd a 20 százalék adót, aki az adóköteles sávot sem éri el. Hogy aztán év végén hogyan történik a túladózás visszafizetése? Elképzelni sem tudom. — S ha már az érthetetlen dolgoknál tartunk. Mint ismeretes, a kulturális szolgáltatások nulla adókulcsosak. A hakni, minden. Egyedül a diszkón van 25 százalékos adó. Ez agyonvág minket, akik ezután nem tudjuk a szerződéses vendéglátóegységekkel felvenni a versenyt. Mit tehetek? Fel kell emelnem a diszkók árát, mert ezek eddig is fontos bevételi forrásnak számítottak, tehát nem mondhatunk le róluk. Tőlünk azt várják el, hogy minél több bevételt produkáljunk, de nem akarok az iskolától terem bért kérni, ők sem állnak jobban. Ha meg belépődíjas rendezvénye van az iskolának, maradjon a gyerekeké az összeg, s mi úgy fogjuk fel, mintha támogatásban részesítettük volna őket. — Szóval, sok kérdőjel van még nálunk, bár • az egyikre hamar választ kaphatunk február harmadi- kán, fizetésnapon. A többivel meg az a baj, hogy még én úgy készültem a népművelő pályára, hogy a kultúra nem áru. Nehéz lesz az ellenkezőjére átállni... B. Sajti Emese — A politika, a közgazdaság felé fordultak az emberek, ez érdekli őket. Itt Dé- vaványán szerencsére az értelmiség minden rétege vállalkozik előadások tartására. S így van ez jól, hiszen faluhelyen jóval kisebb választék van a művelődésre, mint a nagyobb településeken. — ön nemrég nyugdíjba vonult, s mint hallom, még ez évben „fél műszakban” itt marad, aztán fokozatosan elvágja a szálakat, amelyek az iskolával összekötik. A TIT-munkával is ez a terve? — A népfront helyi, elnöki tisztét szeretném továbbra is ellátni, ezt tartom a legfontosabbnak. Emellett, természetesen, ha hívnak, ha szükség lesz rám, TIT-előadásokat is tartok. — Tanyasi tanítóból kis-, majd nagyiskolai igazgató lett. Emellett nem egy társadalmi megbízatása volt. Elismerték munkáját? — Engedje meg, hogy csak a legmagasabb kitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát említsem meg, melyet november 7-én vettem át. Nagy Ágnes MOZI 11 Kobra Félre az előítéletekkel! Kis hazánkba betört a szuperfilmek sorozata, frissen, véresen, gyilkosság mámorával játszók arcán premier plánban, szexszel, a szuperzsaru győzelmével, igazi nyugati szuperprodukcióval, az amerikai színes, szinkronizált filmmel, a Kobrával. (Rendezője: George Pan Cosmatos.) A Rocky, a Fantom az éjszakában és a Menekülés a győzelembe után Sylvester Stallone újra magyarországi sikereit aratja álmatag, barna tekintetével, blazírt arckifejezésével és megítélhetetlen mennyiségű tehetségével. A Los Angeles-i rendőrség különleges ügyekkel megbízott tisztjének szerepe valóban nem támaszt hamletti méretű színészi elvárásokat, de nem is várja tőle senki. Csupán izgalmas, jó krimit, ami kikapcsol a napi problémák manapság ugyan egyhangúnak nem mondható áradatából. Nos ebben a filmben, ahol Stallone fanatikus (hogy ne mondjam elmebeteg) gyilkosok nyomába ered, természetesen azok tömegeit teszi ártalmatlanná, több van, mint amit estéről estére a televízió jóvoltából otthonunkban átélhetünk. Ehhez a filmhez képest a televíziós bűnügyi filmek nagyobb részt ártatlan esti mesék kiskorú gyermekeink számára is. A Kobra története tulajdonképpen egyszerű, elmondani nem is illik, meg nem is érdemes elemezni a konfliktusok, a jellemek együgyűségét. De mindaz, amit a moziban láthattunk, tagadhatatlanul hatásos; a külsőségek, a technika, az operatőri murfka. a sokko- lásos üldözések, gyilkosságok sorozata. A nézők azonosulhatnak a szereplők egyikével, másikával (ki-ki erkölcsi érzéke, vagy ösztönei szerint), hiszen szinte mellettünk rohannak a vad arcú gyilkosok. A megszállott, „új világot” és halált hirdető „próféta” eltorzult arcának minden rezzenését látjuk, az „éjszakai kaszás” lombrósó-ábrázata ontja az izzadtságot, miközben villan a félelmetes bárd, dörren a fegyver és ömlik a vér. Kobra unottan rágcsál a szája sarkában egy pálcikát, talán gyufaszálat, legyőz mindenkit, még a csodaszép fotómodellt is megnyeri magának. Pedig igazából nem is akarja, de neki sikerül, és legalább így mi is láthatunk pár másod- percnyi gyengéd emberi érzelmet. Brigitte Nielsen a hétköznapi életben Stallone felesége, s első ízben játszanak együtt. Valahol olvastam, hogy a gyönyörű szőkeség filmjeit látva szeretett a szupersztárba, habár a pletykák szerint azóta már ki is szeretett belőle. De ne kalandozzunk el a Kobrától, amelyet hál’ istennek, az idén még háromnégy hasonló „szuperfilm” követ. A moziplakáton felirat: 16 éven felülieknek! A nézőtéren körültekintve kételyeim támadtak, hogy csak a „felüliek” ültek ott. Kérem, kicsit szigorúbban azzal a korhatárral, hiszen nem véletlen a meghatározása. Eltűnődöm: vajon a 16 éven felüli, jegypénztár előtt tolongó tömegek példaképe ki lesz ezután: a fanatikus gyilkos, avagy a jó ügy érdekében a „város szemetét” halomra gyilkoló rendőr? Bede Zsóka „Misszió volt ez számomra” Beszélgetés az ismeretterjesztés változásairól
