Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

NÉPÚJSÁG

1988. január 28., csütörtök

„Én mindig csabainak éreztem magam”

Telefoninterjú Susánszky Jánossal

A Magyar Tudomány múlt évi utolsó számában az „Üj doktorok” címszó alatt olvashattunk Susánszky Jánosról, aki — mint a szűkszavú híradásból megtudtuk — békéscsabai születésű. Röpke nyomozás eredményeként a telefonszámát is megszereztük, így felhívhattuk, érdeklődhettünk életéről, munkájáról.

— Igen, Békéscsabán születtem. Szívesen emlékszem az ott töltött évekre. A Rózsa Ferenc, vagy ahogy akkor hívták: a Rudolf Reálgimnáziumban végeztem. Csak szeretettel és hálával szólhatok osztályfőnökömről, Csák Istvánról. Különös középiskolai osztály volt a miénk. Tizennégy kitüntetéses és jeles érettségiző volt köztünk. Az egyik neves kémikus, a másik állatorvosprofesszor lett. De hadd ne soroljam tovább ki, mire vitte . . .

— Jól ismeri egykori osztálytársai életútját. Még most is tartják a kapcsolatot?

— Igen. évente találkozunk. Hol Budapesten, hol Békéscsabán jövünk össze, hogy elbeszélgessünk, s hogy emlékezzünk az együtt töltött esztendőkre.

— Az érettségi után került el szülővárosából?

— Igen, Budapesten tanultam tovább, máig is itt élek. Államtudományi, jogi és közgazdasági doktor vagyok, valamint okleveles gépésztechnikus. A Fémáru és Szerszámgépgyárban voltam ipari gyakorlaton, majd meghívást kaptam a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1952-ben lettem adjunktus.

— Jelenleg, ha jól tudom, a Miskolci Nehézipari és Műszaki Egyetemen dolgozik.

— 1954-ben hívtak meg ebbe az intézménybe, öt év múlva, 1959-ben kaptam meg az ipargazdaságtani tanszéket, ahol máig vezető professzor vagyok. Itt elsősorban szervezéstannal foglalkozunk. Emellett vendég- professzor lettem Ausztriában, az MTA Szervezéstudományi Bizottsága alelnöki, valamint a racionalizálási albizottság elnöki tisztét is betöltőm. Tiszteletbeli taggá választottak egy külföldi társadalomtudományi társaságba és sorolhatnám tovább, de úgy hiszem, érdemesebb a munkámról beszélni.

— Tehát életét elsősorban az oktatásnak és a kutatásnak szentelte .. .

— Igen, ez munkám egyik tengelye. Ám emellett foglalkozom ipari problémák megoldásával is. A Magyar Alumíniumipari Trösztnél, a Taurusz Gumiipari Vállalatnál és a Papíripari Vállalatnál szakértői tevékenységem eredményeként sok milliós megtakarítást értek el.

— Doktori értekezése miről szólt?

— A címe „Korszerű csoportdinamikus szervezési módszerek”. Orosz nyelven most jelent meg és sajtó alatt van már német kiadása is.

— Miközben beszélgetünk, egyre az motoszkál a fejemben, hogyan győzi mindezt?

— öreg vagyok. Ennyi az egész. De bármikor, bárhol voltam is, Békéscsabától lélekben sosem szakadtam el. Én mindig csabainak érzem magam. Talán így.

N. Á.

Változások

egyes nyugati turistautak árában

Az Országos Idegenforgalmi Hivatal — a Pénzügyminisztériummal egyeztetett — útmutatása szerint az utazási irodáknak úgy kell kalkulálniuk a nyugati országokba szóló társasutak árait, hogy elkerüljék a kettős adózást, azaz a külföldi partner már adózott szolgáltatásaira nem számolhatják fel a 15 százalékos általános forgalmi adót.

Ha például egy nyugati út 15 Szer forintba kerül, amiből a nyugati partner szolgáltatásai, továbbá az azok után fizetett — és a számlán feltüntetett — forgalmi adó 12 ezer forintnak megfelelő deviza, akkor a magyar utazási iroda csak a fennmaradó háromezer forinthoz számíthatja hozzá a 15 százalékos általános forgalmi adót. Több utazási iroda eddigi gyakorlatában — az értelmezési bizonytalanságok miatt — az út teljes értéke volt az ÁFA kiszámításának alapja. Ezeket a tévedéseket most valamennyi iroda korrigálja.

Külön felhívták az utazási irodák figyelmét: külföldi partnereiktől feltétlenül kérjék, hogy a számlán tüntessék fel a hozzáadottérték- adót. ugyanis a magyar adóhatóság a számlák alapján ellenőrzi az adózás rendjét.

ítélet Páncsics Miklós ügyében

Páncsics Miklóst, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal osztályvezetőjét, a Magyar Labdarúgó Szövetség volt főtitkárát, egykori válogatott labdarúgót súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettéért tíz hónapi, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte tegnap a Pesti Központi Kerületi Bíróságon dr. Rozman Anna tanácsa. A bíróság mellékbüntetésként Páncsics Miklóst 2 évre eltiltotta a járművezetéstől, továbbá 15 ezer forint pénzbírsággal sújtotta. Az ítélet nem jogerős.

A vádirat szerint Páncsics Miklós tavaly szeptember 25-én, a kora esti órákban szolgálati gépkocsit vezetett. A járműben rajta kívül még egyik rokona utazott. A budai alsó rakparton — az Erzsébet és a Szabadság híd

között — 60-66 kilométeres sebességgel haladt, amikor elvesztette az uralmát az autó felett, felhajtott a jobb oldali járdára, nekicsapódott a rakpart kőfalának, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és összeütközött egy vele szemben szabályosan közlekedő személygépkocsival. A balesetben a vétlen jármű egyik utasa súlyos, vezetője és két további utasa pedig könnyű sérüléseket szenvedett. Páncsics Miklós maga is köny- nyebben megsérült, mellette ülő rokonának nem esett baja. Vérében ekkor 1,04 ezrelék alkohol volt, ami „enyhe” fokú ittasságnak felel meg.

A bíróság kihallgatta a sértetteket, valamint a szemtanúkat, és igazságügyi gépjármű-szakértők véleményét is kikérte az ügyben.

Tanácskozás a politikai képzés korszerűsítéséről

A politikai képzés korszerűsítésével foglalkozó országos tanácskozás kezdődött tegnap 'Tatabányán az MSZMP Politikai Főiskfllá- jának rendezésében. A 19 megyéből, valamint a fővárosból azokat a tanárokat hívták meg az eszmecserére, akik bekapcsolódtak a múlt év őszén kezdeményezett új típusú pártoktatásba, a vezetési ismeretek bővítését szolgáló speciális tanfolyamok megszervezésébe és megtartásába.

Mint a tanácskozáson elmondották, a Politikai Főiskola az elmúlt év őszén, a képzés korszerűsítésének részeként, a megyékben és a fővárosban egyaránt szervezett a hagyományostól eltérő tanfolyamokat. Az időtartamuk egy év, főleg önképzésre épülnek, a hallgatóik csak hetente egyszer vesznek részt előadáson, konzultáción. A tartalmukban és módszerükben egyaránt új típusúnak számító tanfolyamok iránt minden megyében nagy az érdeklődés, mert azokon a legfrissebb kutatási eredményekkel bővíthetik tudásukat a hallgatók. Többek között még alapfokú számítástechnikai ismeretekkel is kiegészítették a tananyagukat. Az előadásokat a Politikai Főiskola, a megyei oktatási igazgatóságok, az Országos Vezetőképző Intézet tanárai, továbbá jóhírű vállalatok vezető szakemberei tartják.

A Politikai Főiskola azzal a szándékkal rendezte a tatabányai országos eszmecserét, hogy összegezze e tanfolyamok első félévének tapasztalatait.

Retorika anyakönyvvezetőknek

álljunk meg egy szó-noklatra!

A családi és társadalmi eseményeket irányító megyei koordinációs bizottság a héten a gyulai SZOT-üdü- lőben a Békés megyei anyakönyvvezetőknek háromnapos továbbképzést tart. A rendezvény ma fejeződik be.

Az egyik szünetben Grétsy László nyelvész-tanárt, az egyik előadót rövid beszélgetésre kértük. Többek között a gyulai rendezvényekről a következőket mondta:

— Mindig szívesen jövök Békés megyébe, liiszen példátlan az országban, hogy az anyakönyvvezetőket rendszeresen képzik szakmailag. A szónokképző, továbbképző tanfolyamokat én az anyakönyvvezetők szakmai továbbképzésének tekintem, hiszen munkájuk jelentős része a nyilvánosság előtt zajlik. Követelményként fogalmazhatjuk meg, hogy funkciójukhoz illően beszéljenek. Több hasonló jellegű tanfolyam van az országban, de ilyen következetesen felépített tematikájú, több mint egy évtizede, egy-két évenként rendszeresen megrendezett továbbképzésről nem tudok. Az anyakönyvvezetők ismereteit is időről időre fel kell frissíteni, persze nem csak retorikai előadásokkal — amelyekkel én foglalkozom.

— Mérhető-e egy ilyen retorikai tanfolyam hasznossága. eredménye?

— Ezt természetesen rendkívül nehéz lenne pontosan megmérni. De az látszik, hogy a jelenlevők figyelnek.

szívesen fogadják az előadásokat. Arra törekszünk, hogy minden évben új témakörökkel foglalkozzunk,

mindig a már korábban megismertekre építsünk. A retorikán kívül szó volt az utónévadásról, az új helyesírási szabályzatról és a nyelven kívüli kommunikációs kifejező eszközökről. Az biztos, hogy a Békés megyei anyakönyvvezetők egyre

jobban tudnak . beszélni, a fejlődést ebből lemérhetjük. (Ha jól emlékszem rá. ezúttal nyolcadszor vagyok itt, tehát nem először hallom őket.) Az itteni anyakönyvvezetők nem rosszak, legalábbis szónoki képességek dolgában.

— Gyakori jelenség közéletünkben, hogy a beszédet, szónoklatot tartók unalmasak, nem egy esetben emiatt szinte követhetetlenek, azaz nem törekednek igazi szónoklat megtartására.

Egyetért-e ön ezzel a véleménnyel?

— Nem vitatkozom az állítással, de szeretném any- nyival módosítani, hogy a lentiek mindinkább csak a középvezetőkre igazak. Észre kell vennünk, hogy az elmúlt néhány évben a vezetők közül egyre többet ismertünk meg, akikre nem ez a jellemző. Ezzel a kérdéssel Aczél György mintegy hathét évvel ezelőtt a Magyar Nyelvőrben írt tanulmányában foglalkozott. A cikkben kifejtette, hogy itt az ideje az előre leírt beszédeket papírkosárba dobni. A vezetők mondandójukat ne olvassák fel, hanem inkább — vállalva a bakizásokat — adják elő közlendőjüket. Erre egyébként több jó példát találhatunk. Üjabban a tv képernyőjén is megszólalnak vezetők papír nélkül, nem egy esetben kifejezetten szellemesen beszélnek, válaszolnak a kérdésekre. Ha így haladunk, néhány évtized múlva egészen jól állunk majd.

De mielőtt befejeznénk a beszélgetést, szeretnék visz- szakanyarodni egy mondat erejéig a mostani rendezvényre. A szinte páratlanul jó szervezést, előkészítést, amely nagymértékben hozzájárult a továbbképzés sikeréhez, csak dicsérni tudom.

L. S.

Fotó: Fazekas Ferenc

Olcsóbb lesz-e?

Primőrportyán

(Folytatás az 1. oldalról)

nek ellenére a vártnál alacsonyabb volt a felvásárlási ár. Befolyásolta ez — érthetően — a termelőket. így aztán most nem mertek korán hozzákezdeni a hajtatáshoz, féltek, hogy az idén is beállhat a zord tél. Sajnos, azt nem lehetett megjósolni, hogy ilyen enyhe telünk lesz. Igaz, kevesebbet kellett fűteni, de ne felejtse el, hogy az energiaárak feljebb mentek, ugyanúgy a fóliaárak, és hadd ne soroljam, hogy mi minden még. És ha ezeket összeadjuk, akkor már nem is olyan biztos, hogy nyereséges lesz ez a fűtési szezon.

Ha a piaci oldalát közelítem, most is, mint mindig, a kereslet-kínálat szabja meg az árakat. Nagy a különbség a felvásárlási és a fogyasztási ár között. Vannak „nepperek”, akik 100 százalékos haszonnal dolgoznak. Ha túltermelés mutatkozik, akkor az lenne a jó taktika, ha exportálnánk a felesleget, nem pedig az, amit a Skála csinál,, hiszen ők á behozatallal akarják az árakat letörni. Azt gondolom, hogy kevesebben vesznek az idén primőrt, hiszen az nem létszükséglet, hogy valaki januárban, februárban paprikát, paradicsomot egyen.

SARKAD

Sarkadon nem tudták megmondani. hol találom Gál Attila házát. Pedig mindenki ismeri öt a községben, csak kiderült, hogy nem is annyira a nevét, mint a munkája eredményét jegyzik. Éppen indulófélben van, amikor végre megtalálom. Salátát visz Gyulára.

— Nem ügy, ha tíz perccel később indulok — mondja •—, és szomszédjával. Bodnár Sándorral — aki szintén kistermelő —, együtt ülünk asztalhoz, hogy a primőrről, s annak várható áráról beszélgessünk.

— Okulva az elmúlt két év hideg időjárásából, senki sem mert korán ültetni. így aztán az energiafogyasztás kevéssé befolyásolhatja az árakat. Tíz éve salátát és paprikát termelek. Az első szállítmányt már elvittem Pestre, a Bosnyákra, ahol volt szerencsém az idei kínálatot tanulmányozni. Először talán a salátáról. Nincs okom panaszra, jó ára van: 12 és 18 forint között vették, nagyságától függően. Volt már erős! paprika, darabonként 8-12, a nagyobb 16-18 forint között. A piros retket csomagonként 4-8 forintért, a paradicsom kilóját 100-120 forint között kínálták. Viszik a kereskedők. Nem mondom, hogy nagy volt a paprikakínálat. Két. három kocsival hoztak mindössze. De azt hiszem, elég is volt. Talán a kereskedők is félnek, hiszen a primőr luxus dolog.

— Attól félünk, hogy nem tudjuk nagy tételben eladni a termést, hiszen mdst az emberek kevésbé költenek primőrre, mint eddig — szólal meg Bodnár Sándor. — Ezenfelül az én véleményem is az, hogy mindig a kereslet-kínálat határozza meg az árakat. És persze hadd mondjam el. az nekünk, termelőknek, semmiképp se jó dolog, ha a Kanári-szigetekről hozzák be a paradicsomot, vagy bármi mást, ami itthon is megterem.

— Ha több az árujuk, mint amennyit el tudnak adni, ott az áfész, gondolom, velük szerződésben vannak.

— Egy bizonyos mennyiségre szerződést kötünk, és

az a véleményünk, hogy az áfész tisztességes árat fizetett eddig. Sőt. aki szerződött velük, az 40 százalékkal olcsóbban juthatott például fóliához, vasszerkezethez. Ebben az évben megszűnt ez a kedvezmény. A III. osztályú árut pedig az áfész nem veszi át. ezért aztán kifizetődőbb, ha Pestre visszük. Mellesleg hallottunk már olyat is, hogy a termelő 50- 100 százalékkal magasabb áron találkozik az árujával az üzletekben, mint ahogy azt eladta . . . Nem állami üzletről van szó.

BÉKÉS

Paczuk József, az áfész elnöke:

— Én őszintén örülök annak, ha a kistermelő megtalálja számításait. jslőbb- utóbb tisztázódnak az adóval kapcsolatos félreértések is, amitől most pánikban vannak, és reméljük, hogy számíthatunk rájuk továbbra is. Mi elsősorban azt nézzük a felvásárlásnál, hogy mennyiért tudjuk továbbadni az árut — ez természetes. Talán mondanom sem kell, hogy ki vagyunk szolgáltatva a piacnak. Évek óta 38 termelővel vagyunk szerződéses viszonyban,!, ami persze nem azt jelenti, hogy csak ennyi helyről vásárolunk.

— Azt mondják, előfordul, hogy a termelő 50-100 százalékkal magasabb áron látja viszont az áruját, mint ahogy eladta.

— Ez nagyon tisztességtelen, és azt hiszem, ránk nem vonatkoztatható. Mi 20-25 százalékot számítunk a felvásárolt árura. Hiszen a kockázat a miénk, legyen szó a tárolásról, vagy az eladásról. Az idén sem lesz másként, és ez évben is a piaci kereslet-kínálatnak megfelelően vesszük a felkínált primőrt.

Az áfész haszna valóban tisztességes. De hogy van ez a „nepperekkel”? Ügy van. már évek óta, hogy a termelő befektet, dogozik, reszkíroz . . .

A vevő meg ámul az árakon ... És ami a kettő között van, ott kell keresni minden bajok kútforrását. Pontosabban, a hasznot.

Béla Vali Fotó: Kovács Erzsébet