Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

X988. január 2., szombat £\€1 Szövetkezetből szakszövetkezet Egyszerűbb formában, szakszövetkezetként folytatja január elsejétől a mezőgaz­dasági termelést a Tompái Kossuth Termelőszövetkezet. Tagsága az országban első­ként élt ezzel a lehetőséggel, hogy gazdálkodási egyensú­lyának helyreállítása érde­kében egyszerűbb szövetke- zési formára térhet át. A több év óta válságos hely­zetben lévő és az 1987-es esztendőt 6-7 millió forint veszteséggel záró gazdaság tagsága — a közelmúltban megújult vezetőséggel az élen — az átalakulástól vi­szonylag gyors eredményre, már 1988-ban némi nyere­ségre számít. A szakszövetkezeti kere­tek a mezőgazdasági terme­lés mindkét nagy területén — a növény- és állatte­nyésztésben — jelentős vál­toztatásokat tesznek lehető­vé. A felmérések tapasztala­tai alapján a kézimunka­igényes, s éppen ezért a nagyüzem számára gazdaság­talan tevékenységeket a ta­gok gazdaságába helyezik át. Így például a csaknem kétezer hektárnyi szántóte­rületből 1100 marad nagy­üzemi művelésben, a többit kiosztják a tagoknak. Az egyéni és családi munkával a községben nagy hagyomá­nyokkal rendelkező zöldség­termesztési kultúrát szeret­nék felvirágoztatni: a szak­szövetkezeti tagokhoz kerül ki az egyedi gondozást igénylő kocaállomány is, s ugyancsak ott történik a malacnevelés, a nagyüzemi telepen pedig a hizlalás foly­tatódik. A Bács megyei községben egyébként, ahol kevés a munkahely, és a keresetek is igen alacsonyak, a szak­szövetkezeti forma nemcsak a jelenlegi négyszáz tag, ha­nem újabbak foglalkoztatá­sára is alkalmat ad. Rövide­sen falugyűlésen ismertetik az átalakulás indokait, elő­nyeit, a belépés lehetőségeit, de a termelőszövetkezeti formával szembeni hátrá­nyokat is. Ilyen például az, hogy a szakszövetkezet nem képezhet szociális alapot az idős, rászoruló tagjai után, csupán a dolgozó tagokat veheti figyelembe. Az új szakszövetkezet ezt azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy a tagok által befizetett pénz­ből fedezi ezeket a költsé­geket. A szövetkezet tagsága egyébként a nemrégiben tar­tott közgyűlésén tagi hozzá­járulásként a bruttó árbe­vétel tíz százalékát szavazta meg. Az így befolyt pénzből természetesen nem csupán szociális kiadásokra jut, ha­nem például a zöldségter­mesztés öntözésének fejlesz­tésére, a taggazdaságokban szükséges berendezések vá­sárlására is. Elkelt a lökösházi kerület A Mezőhegy esi Mezőgaz­dasági Kombinát a kibonta­kozási intézkedési program alapján tovább folytatja a termelési szerkezetének kor­szerűsítését. Vállalati ta­nácsülés döntött arról, hogy a tevékenység gazdaságossá­gi hatékonyságának fokozá­sa érdekében a távolabb eső lökösházi üzemegységet a szomszédos Kevermesi Le­nin Tsz-nek január 1-i ha­tállyal értékesíti. Ennek ke­retében az ott levő sertéste­lepet, takarmánykeverőt és ehhez kapcsolódóan mint­egy 1500 hektár területét ad át. Az átadás következtében lehetővé válik, hogy az üze­meltetés költségei csökken­jenek, az átvétellel teremt­sék meg a hatékonyabb gaz­dálkodás feltételeit. A ter­melőszövetkezet a területen érintett dolgozókat is átve­szi. A termelőszövetkezet a vételárat 5 év alatt törleszti. A gyulai határátkelőhelyet 1970-ben nyitották meg. Azóta hagyománnyá vált, hogy az év utolsó napján jelképes aján­dékkal köszöntik a szolgálatban lévő vámosokat és határőröket. Az óév utolsó napján Vándor Pál, a Körös Volán Vál­lalat igazgatója köszönte meg a Magyar Autóklub Békés Megyei Szervezete, az autósok nevében a vámőrség és a ha­tárőrség megyei és helyi parancsnokainak jelenlétében a ki- és belépéskor nyújtott segítséget. A Körös Volán járművei 1987-ben több mint 4500 alkalommal lépték át a határt. Gyulánál 180 esetben, s mindannyiszor tapasztalhatták az át­kelőhely szolgálattevőinek előzékenységét és szakszerű munkavégzését. Ugyancsak hagyomány, hogy az év utolsó mun­kanapján a rendőröket is köszöntik a közlekedésben részt vevők nevében. Erre december 31-én 10 órakor Békéscsabán, a Kossuth téren került sor. Ez évben Babin József főtörzsőrmestert és Lipcsei Sándor szakaszvezetőt ajándékozta meg Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója és dr. Horváth Ferenc, a Magyar Autóklub Békés Megyei Szervezetének elnök­ségi tagja. (Jobb oldali képünk.) gz, m. _B. O. S trukturális átrendeződés az építőiparban Az építőiparban 1987-ben folytatódott a strukturális étrendeződés, amelynek leg­fontosabb jellemzője az épí­tési szervezetek számának növekedése. Így az esztendő Végén az előző évinél már 50 százalékkal több, össze­sen 1400 építési — kivitele­zési, tervezési, beruházási, kutatási — szervezet műkö­dött az országban. Az épí­tési kereslethez, tehát a szo­kásosnál több, de kisebb építési feladathoz igazodóan csökkent a nagyvállalatok létszáma, ugyanakkor foko­zódó mértékben alakultak kisvállalkozások. A nagyobb vállalatoktól egy év alatt 17 500 dolgozó távozott, s ebből megközelítően 12 ezer gyarapította a kisszerveze­teket, mintegy 5 és fél ezer pedig elhagyta az ágazatot. A hagyományos építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése 2,4 százalékkal visszaesett az előző évihez viszonyítva, így részesedésük az országos építésből 38 szá­zalékra csökkent. Az építési kereslet és kí­nálat 1987-ben összességé­ben kiegyenlített volt, sőt egyes térségekben, illetve szakmákban kínálati többlet alakult ki, és erősödött a vállalkozók közötti verseny, így a kivitelező szervezetek szerződésállományának több mint egynegyedét verseny- tárgyalás alapján kötötték meg. Az ily módon elnyert megbízásokkal 37,5 milliárd forint értékű munkát vál­laltak el, 15 százalékkal töb­bet, mint egy évvel koráb­ban. Az 1987-ben megkötött szerződésekben az építőipari árakat — a lakásépítést ki­véve — már a megrendelő és a vállalkozó megegyezése alapján alakították ki. A várakozásnak megfelelően a vállalkozók kellő önmérsék­letet tanúsítottak; elsősor­ban gazdálkodásuk haté­konyságának javításában, és nem az áremelésben keres­ték a jövedelmezőség növe­lésének lehetőségeit. Eztí mutatja, hogy a tervezetthez közel állóan emelkedtek aZ építőipari árak: mindössze) 0,4 százalékkal haladták meg a 6 százalékos árnövekedési előirányzatot. Sorozat népművészetünk örökségéről Az Európa Könyvkiadó Népművészeti örökségünk címmel új sorozatot indított, amelyben megyék szerint haladva reprezentálja az or­szág teljes, tárgyi népművé­szeti emlékanyagát. A soro­zat napokban megjelent el­ső kötete, a Szolnok megye népművészete bemutatja a megye történetét és tájait, majd sorra veszi a paraszti és a mezővárosi életnek azo­kat a színtereit és folyama­tait, amelyekhez sajátos tár­gyi emlékek tartoznak: ma­gát a házat és a faluképet, a lakáskultúrát, az öltözkö­dést, á gazdasági munkákat, a vallásos életet. A kötet további fejezetei a tárgyi örökséget tekintik át, kezdve a vessző-, gyé­kénymunkáktól a szőttesen, hímzésen, fafaragáson, fém­művességen át a szűcs- és szűrhímzésig, fazekasságig. A könyv szövege és kép­anyaga szerves egységet al­kot, a 140 színes és 456 fe­kete-fehér fénykép tárgyi kultúránk páratlan gazdagsá­gát és sokszínűségét szem­lélteti. Szürke szamár a ködben — B kórházból szökött részeg — Oköllel ment az üvegnek... n „mégis” csendes szilveszter éjjelén Szilveszter éjszakáján tár­sul szegődtem az ügyelet­ben lévő rendőrökhöz, hogy elkísérjem ellenőrző körút­jukra. Nem irigylésre mél­tóak, akiknek ilyen vagy olyan minőségben az év utolsó napján dolgozniuk kellett. De hát a szolgálat szolgálat. Van, akinek hiva­talból kell dolgoznia, van, aki önként vállalta a szil­veszteri műszakot. A puha hóesés helyett alattomos, vastag köd eresz­kedett a megyére. A Békés Megyei Rendőr-főkapitány­ságon december 31-én, 21 órakor minden csendes volt. Néhányan haza készülődtek, mert lejárt a szolgálatuk, néhányan pedig most kezd­tek. A városi ügyeletén a tele­fonnál Molnár Lajos zász­lós tartotta a frontot. A központit meg Tipanucz Im­re százados figyelte. (21 óráig csak enyhébb kocca­násos balesetről érkezett be­jelentés.) Húsz perces be­szélgetésünk alatt, amit Mol­nár Lajossal folytattunk, csak egyszer szólalt meg a telefon. Egy édesanya aggó­dott 16 éves fiáért, aki meg­lehetősen ittas állapotban pattant fel Simson motor- kerékpárjára. — A mama kérte a rend őreit, bárhol is találják meg a városban a fiát, tiltsák le a járműről. Persze, hogy letiltják, hi­szen szilveszter ide, szil­veszter oda, ittasan senki­nek és semmikor nem sza­bad járműre ülnie büntetle­nül! Szabadkígyósra indultunk „szórakozóhely-nézőbe”. A tejfehér ködben sejtelmesen villogott a rendőrautó kék fénye. Utat törtünk egy Tu­dor román gyártmányú kis­kocsinak. Ez volt az első autó, amit Karsai Zoltán zászlós és Képiró Sándor őrmester megállított. Rossz kedvű, letört fiatalember volt a vezetője. Elmondta, hogy lányismerősét szállí­totta kórházba, aki öngyil­kossági szándékkal 60 gyógy­szerre ivott szeszt. Érthető hát a fiú letörtsége. Volt probléma a fiatalemberrel is. Személyi igazolványa fél éve lejárt, munkahelyi be­jegyzése nincs. Ezúttal fi­gyelmeztetéssel megúszta. Ígéretet kellett tennie, hogy január első nápjaiban rendezi dolgait. A szabadkígyós! Vadász panzióban telt ház volt. Te­tőpontjára hágott a hangu­lat. Gondtalanok, jókedvűek voltak az emberek. Nem láttunk dülöngélő részeget, hangoskodót, kötekedőt. Ott és akkor kulturáltan szóra­koztak. A megyeszékhely felé, még mindig a köd szorításában, alig 30 kilométeres sebes­séggel haladhattunk. Irány a kórház. A baleseti sebészet fiatal ügyeletes orvosától, dr. Var­ga Gábortól kérdeztük, ho­gyan telt az éjszaka. — Nyugodt és békés volt ez idáig. A Veszélynél tör­tént koccanásos baleset helyszínéről hoztak be há­rom könnyebb sérültet. Sze­rencsére valóban nem tör­tént különösebb bajuk. Ha­za is engedtük őket. Körös- ladányból egy erősen ittas férfit „kaptunk”, aki leesett a szamárfogatáról, és agy­rázkódást szenvedett. Aztán volt még egy erősen ittas páciensünk, ő egyórás itt al­vás után megszökött. A belgyógyászaton dr. Tóth Eszter adjunktustól azt szerettük volna megtud­ni, mi történt azzal a fiatal lánnyal, akit a Karsai zász­lós által megállított autós fiatalember szállított be. , — A kislány állapota ki­elégítő, nem életveszélyes — nyugtatott meg bennünket. A detoxikáló ajtaján hiá­ba csengettünk. Lévén csü­törtök, ott éppen „szünna­pot” tartottaké?) A szülészet folyosóján két ügyeletes orvost, egy szü­lésznőt és nővéreket talál­tam. Miután elmúlt már éj­fél, abban reménykedtem, sikerül az év első bébijét le^otóznom. — Nincs szerencséje — mondták. Az elkövetkezen­dő pár órában nem várható egy baba érkezése sem. Visszatértünk a kapitány­ságra, ahol megtudtam a részleteket a csacsifogatos balesetről. Ügy történt, hogy Körösladány és Köröstarcsa között a szamárfogat gazdá­ja ittas állapotban elaludt és leesett. Az állatok átmentek az út másik oldalára. A sű­rű ködben ezt a szembejö­vő gépkocsi későn észlelte, és nekiment a fogatnak. A fogat gazdája agyrázkódást szenvedett — az egyik csacsi viszont nem élte túl ezt a balesetet... Elköszönök Képiró Sán­dor őrmestertől és Karsai Zoltán zászlóstól. Nekik éj­jel 1 órakor lejárt a szolgá­latuk. Társulok Ligeti Má­tyás és Kasznár Pál főtörzs­őrmesterekhez az URH-ko- csiba, immár 1988-ban. Járjuk a megyeszékhely utcáit. Sehol egy járókelő. Csend és nyugalom minde­nütt. Fél 1 után pár perccel a kocsiban lévő URH-n meg­szólalt a központi hívó: tűz van a Lencsési ABC udva­rán. Nosza, mégiscsak tör­ténik valami. Pillanatok alatt a helyszínre érkeztünk. A tűzoltók már ott voltak. Ilyenkor még nem tudják, hogy mi okozhatta a tüzet — aminek ottlétünkkor in­kább a füstje volt nagyobb, mint a lángja. Feltehetően egy bedobott petárda lehe­tett a „bűnös” ... 1 óra után megelevenedik a város. Kissé feljebb szállt a köd. Magánautók, taxisok „száguldoznak” céljaik felé. Ha jól számoltam, öt gépko­csivezetőt szondáztattak meg, és egyiknél sem színe- ződött el az üvegcse! Persze, ez a természetes! Már a kapitányságra tar­tanánk, amikor ismét meg­szólal a rádió. A Lencsési étteremben az egyik vendég kitört egy portálüveget. Az étterem vezetője segítséget kér. A szórakozóhely előtt ki­sebb csoportokban értéke­lik a történteket. Bent, a presszóban szól a zene: „Jó dolga van a katonának!” Ropják rá fiatalok, időseb­bek egyaránt. A kitört ab­lak helyén árad be a friss levegő. Nem baj. Enyhít a vastag cigarettafüstöt elvi­selni. A fiatalember, aki az üveget kitörte, külföldi ál­lampolgár. Bizony-bizony látszik rajta, hogy nemcsak egy pohárral ivott. Erősnek is érezhette magát, amikor ököllel ment az üvegnek. Aztán kettőjük közül az üveg húzta a rövidebbet. Mikor meglátta a rendőrö­ket, már nem volt olyan erős. Hajlandó volt kifizet­ni az üzletvezetőnek az okozott kárt. Még egyszer végigjárjuk a várost. Jókedvű fiatalok­ból álló társaság integet a rendőrautó felé: — Boldog új évet! A városban, a me­gyében önfeledten és kultu­ráltan szórakoztak az em­berek. Bár mindig így len­ne! Béla Vali A Vadász panzióban jó a hangulat

Next

/
Oldalképek
Tartalom