Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG 1988. január 26., kedd Tanácsülés Eleken Olaszországba indul a Békéscsabai szimfonikus zenekar Az utolsó próbán a zeneiskolában Fotó: Veress Erzsi Demokrácia, nyilvánosság — helyi lapok A Békés Megyei Művelődési Központ szimfonikus zenekara ma, január 26-án éjfélkor Olaszországba indul. Három hete még sejtelmük sem volt arról, hogy Triesztben töltik a hónap végét. S hogy miként alakult mégis így? Erről beszélgettünk a zenekar út előtti utolsó próbáján, vasárnap este Ambrus Zoltánná zenekari titkárral. — A trieszti „Pro musica” társulat magyarországi zenekart keresett. Két héttel ezelőtt tudtuk meg, hogy a választás ránk esett. — Akkor nem sok idejük volt a felkészülésre ... — Szerencsére a meghívás egy igen laza időszakra esett: a heti egy próbán kívül mást nem terveztünk. — És a heti egy helyett mennyit tartottak? — Szinte naponta és hétvégén is összejött a zenekar, mivel a zenei programot is meghívóink állították ösz- sze, és a darabok teljesen újak voltak számunkra. — Mi lesz műsoron? — Smareglia Salve Regina, Pater Noster és Ave Maria, valamint Vrabec Szvit és Zuceoli Mise című művét adjuk elő. Ez utóbbit egy trieszti kórussal együtt... — Az eddigi karmester, Sugár Miklós más elfoglaltsága miatt távozott a zenekartól. Nem jelentett ez gondot ebben a „rohammunkában”? — Az új dirigens, Gál Tamás és az egykori, Martos László is segítette a felkészülést. Olaszországban a trieszti Pro musica társulat művészeti vezetője, Marco Sofianopulo mester vezényli majd a zenekart. Különben kedden éjszaka indulunk és másnap este érünk Triesztbe. Csütörtökön délután és este, valamint, ha kell, pénteken és szombaton délelőtt is próba lesz. Fellépés 29-én és 30-án este, az egyiket a televízió is felveszi. — Ügy tűnik nem sok szabad idejük lesz, hiszen vasárnap már hazaindulnak. — Gondoltunk arra, hogy körülnézünk Velencében, de akárhogy számoltuk, egy óránál több időnk nem lett volna a városra. így hát marad Trieszt, ott töltjük azt a néhány szabad órát, ami a fellépések mellett marad. — Hazatérés után mire készülnek? — Április 26-án Gyulán adunk egy nagy hangversenyt, ott vezényli először a békéscsabai zenekart Gál Tamás. A megyeszékhely nagyközönsége előtt május 20-án mutatkozunk be, az evangélikus nagytemplomban. Hogy aztán milyen programunk lesz, erre még nem tudok választ adni. — Köszönjük a beszélgetést és jó utat kívánunk. N. A. (Folytatás az 1. oldalról) igény kényszerít erre bennünket. Jelenleg a Lencsési- lakótelepen sem teljes a bölcsődei kihasználtság, mégsem szüntettünk meg bölcsődét; 148 terhes mama lakik a telepen, előre számítunk a gyermekeikre. A város más területén lesznek bölcsődéink, ahová kevesebb gyereket veszünk fel, mert nincs is rá igény. Belanka Margit, a békéscsabai egyesített bölcsődei gondnokság igazgatója szerint ha a jaminai bölcsőde felújítása befejeződik, a jelenlegi zsúfolt intézmények (pl. a Szigligeti utcai bölcsőde) gondja enyhül. Sajnos a régi bölcsődék felújítására a városnak nemigen van pénze. A felszámolásra került üzemi bölcsődékből a gyermekeket és a dolgozókat szükség szerint elhelyezték. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek szülők vagy dolgozók, akik nem őriznek keserű emlékeket ebből az időből. És egy elgondolkoztató mondat arról, hogy a bölcsődék mégsem maradnak üresen: „A mostanában beiratkozó gyermekek szüleinek egy része elvált, vagy válófélben van. Egyedül nevelik gyermekeiket, visszamennek dolgozni, kell a pénz. Az értelmiségi anyukák a szakmától nem akarnak elszakadni, ezért adják bölcsődébe legalább másfél éves korában a gyermeküket.” Tegnap délután ülést tartott az Eleki Nagyközségi Tanács Szántó István tanácselnök vezetésével. A résztvevők először a tanács ez évi gazdálkodási tervét vitatták meg. Varga Ferenc pénzügyi csoportvezető előterjesztése részletesen foglalkozott az idén tervezhető bevételekkel és kiadásokkal. Felújításra a nagyközségben 1988-ban egymillió 875 ezer forintot fordíthatnak, fejlesztésre 4 millió 389 ezer forintot, melyből kétmillió forint céltámogatás, csatornamű-társulat szervezésére kapott összeget. „Az idén kifizetjük a bankhitelt, valamint a téglagyár vételárának utolsó részletét is, így pénzünket jószerivel egyetlen feladat megvalósításának segítésére, a csatornamű-társulat támogatására fordíthatjuk” — írja az előterjesztés. A szűkös anyagi körülmények között a társadalmi munkának talán nagyobb szerep jut, mint eddig. Különösen az út- és járdaépítés terén számítanak továbbra is a lakosság községfejlesztő szerepére. A tanácsülés után megkérdeztük Lobó János tanácstagot, aki a számvizsgáló bizottság elnöke is, mi volt a bizottság véleménye a költségvetési tervről? — A bizottság jónak találta a tervet, és az a vélemény, hogy a tanács valóban nagyon igyekszik lehetőségeit megtalálni. Mint tanácstag azt gondolom, hogy a most bevezetett adózási rendszer újat fog hozni, hiszen ha a személyi jövedelemadó jövőre majd a településen marad, lesz látszatja a pénznek. Bár a lakosság jelezte, hogy a településfejlesztési hozzájárulással kétszer fizet, mégis azt mondom, próbáljuk meg legalább ebben a tervciklusban. nehogy az állami támogatások csökkenésével, az elvonásokkal be nem pótolható hátrányba kerüljön Elek! Sz. M. Békésen dr. Szabó István városi főorvos elmondta, hogy náluk a vártnál jobb a bölcsődék kihasználtsága. A tavaly átadott Rákóczi utcaiba is 42 gyermek iratkozott be a 40 helyre, s a másik két bölcsődében is 70-80 százalékos a jelenlét. Eleken Alb Péterné bölcsődevezető sem fél attól, hogy nem lesz gyermekük. Gyulán dr. Per- jési Klára városi főorvos négy tanácsi és egy üzemi bölcsődét (a megyei kórházét) tart számon. A tanács mellett üzemelő régi bölcsődében csökkentik a gyermekek létszámát. A kórháziak pedig nagyon komolyan ragaszkodnak — saját dolgozóik érdekében — a bölcsődéjükhöz. * * * Hogy kinek van igaza: azoknak az üzemeknek, amelyek bölcsődéjüket bezárják vagy a kórháznak, amely ragaszkodik hozzá, ez nagyon összetett gazdasági és szociálpolitikai kérdés. A népességszám alakulása so-, hasem a véletlen következménye, megközelítően kiszámítható. A tanácsi bölcsődék felett gondot viselő irányítóknak mindenesetre érdemes pontosan számolni és tervezni, nehogy a demográfiai hullám később őket is „váratlanul” érje, mint az oktatás egyes terü- let)eit Bede Zsóka Ö röm látni, hogy vidéki városainkban egyre- másra indulnak új lapok, megjelenésüket a szocialista demokrácia fejlődése új bizonyítékaként lehet értékelni. Legújabban a Szentendre és Vidéke került a helybeli (és az elszármazott) olvasók kezébe, követve a Félegyházi Híreket, a Halasi Híreket, a Gyöngyösi Híreket és Szentesi Életet, valamint Vácnak is lett új „Fóruma”, a Naszály. E sorok írója is vidéken kezdte a pályát, akkor, amikor nemcsak ^a megyeszékhelyeken voltak (többes- számban!) napilapok, hanem a megyék kisebb városaiban is megjelentek hetenként olyan sajtótermékek, amelyek — kétségtelenül egyenlőtlen színvonalon, de — foglalkoztak a helyi problémákkal, beszámoltak a kisvárosban történtekről. Nyilvánvalóan nem a magyar újságírás csúcsteljesítménye volt, hanem inkább csak megmosolyogni valónak tűnt, ha valahol „óva intették Angliát!”. Előfordulhatott, hogy a szerkesztő fő munkaeszközének az ollót tekintette, s a redakció nem állt másból, mint — kettőjükből. Szó nincs arról, hogy korunkban, a rádió vagy a kábeltelevízió korában az efaj- ta primitív és provinciális sajtót kívánnánk vissza. Még az egyszerűbb helyi körülmények között is meg lehet és meg kell találni a modern újságírás lehetőségeit. Természetesen nem a külsőségek és nem a formák jelentik a lényeget, hanem a tartalom, a mondanivaló. Ha a múltbeli példával keresünk analógiát, igenis „óva intheti” a mai vidéki sajtó a demokratikus fejlődés helyi kerékkötőit, mint ahogyan szót emelhet hibák és hiányosságok láttán, de nyilvánvalóan fontos szerep vár rá abban is, hogy megismertesse a helyi közvéleményt a párt, s a tanács terveivel, akcióival, intézkedéseivel vagy szándékaival, ezzel segítse azok elfogadtatását. Napjainkban mind több fórumon mind többször esik szó a nyilvánosságról. Az emberek, az olvasók mindinkább megkövetelik a sajtótól, hogy tükrözze az ő problémáikat, hitelesen elemezze a helyzetet, védje meg érdekeiket a társadalmi igazságosság elve alapján. A sajtónak nyilvánosságra kell hoznia mindazt, ami a mai bonyolult helyzetben, a gazdasági és társadalmi nehézségek kapcsán a közvéleményt érinti és érdekli. S ahogyan Mihail Gorbacsov írja Átalakítás és új gondolkodás című könyvében: „Az emberek kedvet kaptak a nyilvánossághoz. És ez nemcsak abból a természetes óhajukból fakad, hogy tudják, hol mi történik, ki hogyan dolgozik, hanem abból az erősödő meggyőződésből is, hogy a nyilvánosság az a hathatós eszköz, amelynek segítségével az egész nép ellenőrizheti kivétel nélkül minden irányító szerv tevékenységét, és ez egyszersmind a hiányosságok kijavításának nagy hatású eszköze”. Magyarországon az utóbbi három évtizedben — s ezt bízvást állíthatjuk — ugyanígy és fokozódó mértékben ismerték fel a nyilvánosság és a kritika szerepét. Emlékezzünk például arra a szegedi konferenciára, ahol a szocializmus fejlődésének kérdéseit elemezték a résztvevők, leszögezve, hogy a nyilvánosság a szocialista demokrácia szerves része. A szegedi tanácskozáson úgy fogalmaztak, hogy a szocialista nyilvánosság egyszerre hordozza magában a vezetés, a vezető szervek, az intézkedések, a gyakorlat fölötti kritikát, és a politikai rendszer iránti bizalmat. Természetes, hogy a nyilvánosság abszolutizálása is hiba, az önmagában még nem „mindent megváltó” — ahogyan Szegeden Berecz János mondotta, felhíva a figyelmet arra, hogy ha a nyilvánosságra hivatkozva szabad utat nyitnak idegen nézeteknek, akkor éppen az eszmei zűrzavar forrásává válhatik a nyilvánosság, amely mindenirányú kritikai funkcióiról így megfeledkezik . . . Az a veszély sem hanyagolható el, s ezt a helyi sajtó megjelenése kapcsán érdemes felidézni, hogy szű- kebb csoportérdekek egy- szer-másszor az össztársadalmi érdekek elé kerülhetnek a nyilvánosság igényének hamis értelmezése révén. A nyilvánosság a tömegek pozitív befolyásolásának, megnyerésének eszköze is, s a szocialista nyilvánosság magában hordozza ezt az elemet: a nemzetnek, a társadalomnak érdekét szolgáló, a valósághoz hű ideológiai-politikai nézetek terjesztését. Az persze bizonyos, hogy nem ideológiai tanulmányok közlése a kisvárosok hetilapjainak kötelessége, de a fentiekben vázoltak megvalósíthatók igen egyszerű eszközökkel, vajmi kevéssé bonyolult módszerekkel is. A nyilvánosság érvényesül őszinte és jó szándékú olvasói levelek közreadásában éppúgy, mint a helyi szervek munkájának emberközpontú bemutatásában, vagy akár a közérdekű közlemények közérthető megfogal- mazás'ában, és gyors, pontos ismertetésében! A demokráciát „alul, odalenn” lehet igazán érzékelni — szokás mondani, miközben természetesen az ország irányításának legfelső intézményeiben is igényli a szocialista társadalom. De a mindennapi élethez, az emberek ügyes-bajos dolgaiban, azok megértésében és segítőkész elintézésében lehet tömegméretekben megvalósítani a demokráciát. Nem szabad félni a vitáktól, a vélemények ütközésétől, hanem azok során kell tudni meggyőzni a más véleményt hangoztatókat. Nem feledhetjük el, hogy Kádár János ezt mondta az MSZMP XII. kongresszusán: „Ma is érvényes tapasztalat, hogy igazán, szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Amit egy meg- győződéses ember a jó ügy érdekében teljesíteni tud, ugyanazt semmiféle parancsszóra, eligazításra, még kevésbé fenyegetésre nem fogja teljesíteni. Politikánk megvalósítását továbbra- is építsük az emberek meggyőzésére!” □ vidéki sajtó örvendetes fejlődése, úgy hiszem, hozzájárul a meggyőző munka eredményesebbé válásához. A mai nehéz helyzetben fontos feladat meggyőzni az embereket, hogy túl lehet jutni a problémákon, válságjeleken, ha a közmegegyezés a cselekvés szükségességére megvan, s ez -tettekre mozgósít. Pálfy József, a MUOSZ elnöke ü cél nem a küzdés maga Egy csepp józanságot az alkoholtengerben Nem tagadom, mindig is — talán eredendően — fenntartásokkal fogadtam azokat az akciókat, amelyek — leginkább csak vélt — lendületüket úgy próbálgatták bizonyítani, hogy a fegyverforgatók szótárából kölcsönöztek kifejezéseket. Mint például: harcoljunk a munka frontján; küzdjünk az alkoholizmus ellen; stb. Ellenérzéseim sohasem a törekvések helytelenségére vezethetők vissza — hiszen a józan ész ösztönösen viszolyog, mondjuk, a szervezetlenségtől, az energiapazarlástól, az alkotókedv, a tehetség elpazarlásától, vagy az ön- és közösségrombolás valamelyik alkoholhoz köthető válfajától —, hanem arra a felismerésre, hogy ezek a hangzatos „füstje nagy, lángja alig” megmozdulások leggyakrabban pontosan az igazi megoldásokról terelik el a figyelmünket. A példa kedvéért álljon itt az alkoholizmus. Az elmúlt években az alkoholfogyasztásunk mind tragikusabb méreteket öltött, ezzel párhuzamosan mind nagyobb „küzdelmet” folytatunk az alkoholizmus ellen. Különböző adminisztratív intézkedések születtek és egyéb olyan korlátozások, amelyek megmaradtak a jelenség felületi kezelésén. Csak a legritkább esetben próbáljuk meg a társadalmi, szociológiai, családi, vagy pszichológiai okokat feltárni és mindezen ismeretek birtokában életünket úgy átalakítani, fejleszteni, hogy minél kevesebb potenciális alkoholistával számolhassunk. Nem tehetők róla, de ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén részt vettem „Az alkoholellenes küzdelemmel összefüggésben hozott állami intézkedések tapasztalatai” című napirend vitáján. (Pontosabban a vita fültanúja voltam.) Akik nagyon kíváncsiak arra, hogy Békéscsabán a különböző állami szervek, intézmények, egyesületek hogyan próbálták fékezni az alkoholizmust, azok az írásos előterjesztést és a hozzászólásokat bizonyára megtekinthetik a tanács irattárában. A végeredményt valahogy így foglalhatnánk össze: minden erőfeszítés ellenére a helyzet tovább romlott. A tanácskozás után egyfajta kettősséget éreztem. A vitában felszólalók, a különböző szerveket, szervezeteket képviselők szavaiból kiderült, hogy tényleges munkát végeztek, törekvéseiknek konkrét haszna volt, a jószándékukhoz kétség sem fért. De ahogy elhagytam a vb-termet, bennem az összkép valami ilyesfélét sugallf: ettől a tanácskozástól — minden jószándéka ellenére — egy grammnyit sem fog csökkenni Békéscsabán az egy lakosra jutó alkoholfogyasztás. Már csak azért sem, mert egyetlen olyan konkrét döntést sem hozott a testület, amely a tényleges helyzeten változtatna. Ehhez nem is tanácskozásra lenne szükség. Sokkal inkább — átvitt és valós értelemben — józanságra mindenütt. „ . . (Lovász) | Bezárnak a bölcsődék? A születésszám várhatóan 1990-ben emelkedik
