Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988, január 25„ hétfő lENiUMTd Magyar—csehszlovák gazdasági tárgyalások Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Pavel Hrivnák, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának miniszterel­nök-helyettese, a Magyar— Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Vegyes Bi­zottság társelnökei szomba­ton tárgyalásokat folytattak Prágában. Áttekintették a kormány­fők tavaly augusztusi buda­pesti találkozóján elfogadott határozatok teljesítésének helyzetét, értékelték az 1987. évi kétoldalú árucsere-for­galom alakulását, és véle­ményt cseréltek az 1988. évi kölcsönös áruszállításokkal összefüggő kormányszintű teendőkről. Megkülönböztetett figyel­met fordítottak a Skoda sze­mélygépkocsik gyártásába történő magyar bekapcsoló­dás lehetőségeire, a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer építésével összefüggő kérdésekre, valamint a mik­roelektronikai, a vegyipari és a könnyűipari együttmű­ködés bővítésére. Marjai Jó­zsef ellátogatott a Mlada Boleslav-i Skoda személy­gépkocsigyárba. Marjai Józsefet a nap fo­lyamán fogadta Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mi­niszterelnöke. A tárgyaláson részt vett dr. Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete. Marjai József hazaérke­zett Budapestre. TELEX • MAGYAR—KOMÁN TÁVIRATVÁLTAS Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere és loan Totu, a Ro­mán Szocialista Köztársaság külügyminisztere között táv­iratváltásra került sor az el­ső magyar—román barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási egyez­mény aláírásának 40. évfor­dulója alkalmából. • LENIN-RENDDEL TÜNTETTÉK KI SEVARDNADZÉT Lenin-renddel tüntették ki Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminisztert! — a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének erre vo­natkozó rendeletét vasárnap hozták nyilvánosságra Moszkvában. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ját, a szovjet diplomácia ve­zetőjét a párt és a szovjet állami szolgálatában szerzett nagy érdemeiért 60. születés­napja alkalmából részesítet­ték e magas szovjet kitün­tetésben. • KB-ÜLÉS ÉS JELÖLŐGYÜLÉSEK Ülést tartott vasárnap a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága. A csü­törtökön Szófiában összeülő országos pártértekezlet utol­só előkészületeként a részt­vevők megvitatták és vég­legesítették a tanácskozás elé terjesztendő határozat- tervezet szövegét. A Köz­ponti Bizottság tagjai sorá­ba kooptálta Sztojan Kosz- tov Ovcsarov gazdasági és szervezési minisztert. Köz­ben — változatos érdeklő­déstől kísérve — országszer­te folynak a február végi helyhatósági választások je­löltjeinek gyűlései is. A Rabotnicseszko Delo — a BKP központi napilapja — vasárnapi számában érdekes példákat hoz fel mind a „több”, mind a „kevesebb” érdeklődésre. A főváros egyik választási körzetében például élénk vitát váltott ki a nagy számú jelenlevő között a hazafias front két „hivatalos” jelöltjének sze­mélye, mert a választók nem ismerték őket, nem tudtak róluk véleményt alkotni. Ezért maguk újabb két név­vel egészítették ki a listát. Ez az első ismert eset, hogy háromnál több jelölt ver­sengjen egy helyért. Kerékpárját maga előtt tolva gázol a hóban egy brit pos­tásnő 1988. január 22-én, amikor a nagy mennyiségben le­zúduló hó több helyen fennakadásokat, sőt baleseteket oko­zott a közlekedésben Egy másik szófiai körzet gyűlésén mindössze tucatnyi választó jelent meg több mint ezer család „képvisele­tében”, az elnöklő párttitkár mégis úgy döntött, hogy a gyűlést meg kell tartani. Nem csoda, ha a Rabotni­cseszko Deloban megjelent írás „paródiának” nevezi a /.választási gyűlést”, amely­nek „semmi köze a Bulgá­riában kibontakozott átala­kítási folyamathoz”. • ÁTTELEPÜLÖK Az NDK hatóságai lehető­vé tették az NSZK-ba való kiutazást több olyan, az át­települési már régebben szorgalmazó személynek, akit az NDK biztonsági szer­vei január 19-én Berlinben ideiglenesen őrizetbe vettek rendzavarásért. Az NSZK- beli Giessen város központi fogadóhelyére pénteken és szombaton összesen 37 ilyen áttelepülő érkezett. Mint már jelentettük, a rendza­varás NDK-források szerint annak a hagyományos meg­emlékező felvonulásnak az alkalmával történt, amelyen a berlini dolgozók vettek részt a munkásmozgalom két kimagasló alakja, Rosa Luxemburg és Karl Liebk­necht meggyilkolásának év­fordulóján. Az említett fia­talok ezt a megemlékezést vélték alkalmasnak arra, hogy olyan feliratos táblá­kat emeljenek a magasaba, amelyeken távozási szándé­kukra hívták fel a figyel­met. • RÓMA VÉDELME Róma történelmi központ­ját a városi tanács rendele­tére február elsejétől nap­közben lezárják az autófor­galom elől, mert a jármű­közlekedés okozta környezet­szennyeződés veszélyes mé­reteket öltött. A rendelet ér­telmében hétfőtől péntekig, reggel hét órától este tízig csak a különleges engedél­lyel rendelkező járművek használhatják a belvárosi utcákat, és ez alól nem ki­vétel a városi tömegközle­kedés sem. Ezzel párhuzamosan a ró­mai hatóságok harcot hir­dettek a belváros zajszintjé­nek csökkentéséért is. En­nek érdekében kevésbé han­gos szirénákkal látják el a megkülönböztetett jelzésű járműveket, átalakítják a hangjelzéses riasztóberende­zéseket. Dél-koreai gép rejtélyes eltűnése és újabb kérdőjelek A dél-koreai repülőgép rejté­lyes eltűnése, amely a szöuli verzió szerint egy Észak-Koreá- ban kitervelt bombamerénylet következménye, változatlanul foglalkoztatja a japán szakem­bereket és a sajtót, mivel az üggyel kapcsolatban egyre több a kérdőjel. A Sukan Szánkéi, az egyik legnagyobb televíziós társaság és kiadócsoport hetilapja pél­dául ismerteti egy japán pro­fesszor műszeres vizsgálaton alapuló elemzését: eszerint a magát Kim Hjon Hi észak-ko­reai ügynöknek valló nő sajtó- tájékoztatóját nem lehet más­ként értékelni, mint kitűnő szí­nészi teljesítményt. Mások fel­hívják a figyelmet arra, hogy egy olyan felkészültségű és po­litikailag elkötelezett ügynök esetében, mint amilyennek val­lomása alapján beállították Kim Hjon Hi-t, még nem volt példa ilyen gyors megtörésre. Nem meggyőző a vallomást tevő nő 25 (egyes források, sze­rint 26) éves életkora sem: val­lomása szerinti iskolázottsága és az állítólagos különböző ki­képzések alapján ugyanis leg­alább 28 évesnek kellene len­nie. Ennél is feltűnőbb viszont, hogy miközben a dél-koreai vizsgálati anyag szerint bizo­nyított tény, hogy a nő észak­koreai tájszólásban beszél, olyan kifejezéseket használ, amelyek a KNDK-ban ismeret­lenek. Az is a rejtélyek közé tarto­zik, hogy ha — mint azt a szöuli hatóságok bejelentették — Bécs óta figyelték és követ­ték a pár minden lépését, ak­kor miért hagyták őket leszáll- ni a repülőgépről, és ha már így történt, miért nem vizsgál­ták át a csomagtartókat. Ezzel összefüggésben több japán for­rásból is megerősítették, hogy a dél-koreai légitársaság jára­tain magán a repülőgépen is személyi motozást tartanak a re­pülésbiztonsági tisztek. Azoknak észre kellett volna venni a ny­lon zacskók veszélyes tartalmát és azt is, hogy a gép indulása előtt a vallomás szerint sietve távozó pár hátrahagyta szemé­lyi poggyászát. A japán sajtó mindezzel ösz- szefüggésben rámutat: tényle­ges bizonyítást még mindig nem nyert, mi történt a repülőgép­pel. A tokiói külügyminiszté­rium magas rangú diplomatája pénteken tért vissza Szöulból, ahol egy órán keresztül beszélt Kim Hjon Hi-vel, de a sajtó­nak nem volt hajlandó ezután nyilatkozni. ELŐREJELZÉS A legnagyobb kamcsatkai vulkánok megmászása nél­kül is gyors információt szerezhetnek a tudósok azok állapotáról, és ennek alap­ján előre jelezhetik az elkö­vetkező időszakban várható vulkáni aktivitást. Ezt a le­hetőséget biztosítja a szeiz­mológiai automatizált adat­gyűjtő és -feldolgozó rend­szer, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Távol-keleti Központja Vul- kanológiai Intézetében he­lyeztek -üzembe. A módszer a vulkáni tevékenység és kitörés mechanizmusa tör­vényszerűségeinek tanulmá­nyozásán alapul. A legmeg­bízhatóbb „hírnöknek” eddig a földrengés bizonyult, mert gazdag információt szolgál­tatott a vulkán belsejében a kitörést megelőző folyama­tokról. A szeizmikus mód­szert a szovjet tudósok több ízben is sikerrel alkalmaz­ták az előrejelzéseknél töb­bek között a Bezimjannyij, a Sevelucs, a Tolbacsik és a Klucsevszkij kitörésének esetében. HONTALANOK MÜNCHENBEN Münchenben befejeződött a hontalanok nemzetközi éve. A városi hatóság szerint Münc­henben 5000 hontalant jegyez­tek be. A jótékonysági egyesü­letek becslése szerint azonban a városban legalább 10 ezer olyan szegénysorsú ember él, akinek nincs hol laknia. A hontalanok között egyre több a fiatal. A városi hatóság és a jótékonysági egyesületek men- helyeket . rendeztek be a hon­talanok számára. GYERMEK KAPTA MEG AZ AIDS-T Görögországban egy hétéves gyerek betegedett meg AIDS- ben, három évvel ezelőtt vérát­ömlesztés alkalmával fertőző­dött meg e betegség vírusával. Abban az időben a vérplazmát nem ellenőrizték úgy, mint most. A gyereket egy athéni kórházban ápolják. Görögor­szágban egyébként eddig 60 ember betegedett meg AIDS- bon, közülük huszonheten meg­haltak. Ezenkívül az országban 5000-7000 AIDS-vírushordozó van. Felrobban-e az „etnikai bomba” a Szovjetunióban? Q Maszhud Dzsunuszov professzor válaszol Lev Bobrovnak, az APN szemleírójának kérdéseire KÉRDÉS: A Szovjetunió 280 milliós lakosságán, belül a legnagyobb a 140 millió főt számláló orosz nemzeti­ség. Mindamellett a két leg­utóbbi népszámlálás között eltelt húsz esztendő alatt lé­lekszámúk csupán 20 száza­lékkal növekedett, miközben a kazahoké 81 százalékkal, a kirgizeké 97, a türkméneké 102, az üzbégeké és a tad- zsikoké 107 százalékkal. Egyes nyugati megfigyelők ebből arra a következtetésre jutnak, hogy előbb vagy Utóbb éppen ezek a „mu­zulmán” népek alkotják majd a szovjet népességen belül a többséget. Vélemé­nyük szerint ez a fordulat elkerülhetetlenül küzdelem­hez kell, hogy vezessen az „orosz többséggel” szemben, mindenekelőtt a hatalom csúcsain, beleértve az SZKP Központi Bizottságát, a Szov­jetunió Minisztertanácsát, s Legfelsőbb Tanács elnöksé­ge stb. Mi erről az ön véle­ménye? VÄLASZ: Az „időzített bombára” vonatkozó eszme- futtatások a burzsoá propa­ganda kedvenc témái közé tartoznak, amikor a Szovjet­unió belső problémáival fog­lalkoznak. Ez a téma nem kerül le a napirendről, nem­régen a NATO legfőbb ka­tonai vezetői is megvitatták washingtoni ülésszakukon. Nem hinném, hogy a szov­jet társadalom nemzetiségi összetétele önmagában külö­nösebben izgatná az atlanti tömb tábornokait. Inkább abban reménykednek, hogy bekövetkezik a nemzetek kö­zötti antagonizmus robba­nása, ami megbontaná szö­vetségünk egységét, „repedé­seket idézne elő a tömbön belül.” Hasonló jóslatok már ko­rábban is elhangzottak. Adolf Hitler, amikor a Szov­jetunió elleni támadást elő­készítette, ugyancsak abban reménykedett, hogy az „agyaglábakon álló kolosz- szus” (ahogyan soknemzeti­ségű államunkat nevezte) az első külső támadás nyomán széthullik. Azt hitte, hogy országunkat belülről szét­robbantják a nacionalizmus és a szeparatizmus erői. A lélektani hadviseléssel fog­lalkozó apparátusától a führer szakadatlanul azt kö­vetelte, hogy „ösztönözzék a nézetkülönbségek és a szét­húzás bármilyen formáit a helyi lakosság és az oroszok között.” A nácik különleges propagandaszolgálata csu­pán az agresszió első négy hónapja alatt 400 millió röp­cédulát szórt le szovjet terü­letre, amelyek orosz nyelven arra uszítottak, hogy „sza­baduljanak meg az oroszok uralmától”. A mérgezett magok azon­ban nem fogantak meg a kívánt módon. Ekkor a ná­cik egy másik tényezőben reménykedtek: abban bíz­tak, hogy bekövetkezik a nemzetiségi villongások rob­banása a hátországban, aho­vá a megszállt európai öve­zetekből a menekültek ára­data beözönlött. Csakugyan, a háború kezdetétől fogva az Uraiba, a Volga-vidékre, Ka­zahsztánba és Közép-Ázsiá- ba 25 millió szovjet állam­polgár települt át — több­ségükben nők, öregek és gyerekek. Mindannyiukat etetni és itatni kellett, el kellett látni lakással, mun­kahelyet, iskolai férőhelyet kellett biztosítani számukra. Sok mindent el kellett von­ni az őslakosságtól, hogy mindezt biztosítani lehessen az áttelepültek millióinak. Ez még a béke és a bőség időszakában is nehéz fel­adat a helyi hatalmi szer­veknek Ám maguk az ősla­kosok — tatárok, kazahok, kirgizek, üzbégek, türkmé- nek és tadzsikok — min­dennemű parancs nélkül megtették azt, amit a leg­természetesebb emberi kö­telességüknek éreztek: meg­osztották hajlékukat és be­tevő falatjukat a más nyel­ven beszélő menekültekkel, gondjaikba vették a nincs­teleneket, nevelőszülőként befogadták azokat a gyere­keket, akik a háború forga­tagában elvesztették szülei­ket. Azonban nem lehet normá­lisnak tekinteni, ami ezt kö­vetően lejátszódott. A nacio­nalisták által felszított fia­talok több mint tíz órán át randalíroztak az utcákon. A rendőrök közül sokan meg­sebesültek, egyikük meghalt. A rendbontók soraiban egyetlen áldozat sem ,volt. A jövőt illetően Kazah­sztánban levonták és levon­ják a megfelelő következte­téseket. Gorbacsov, bz SZKP KB főtitkára a Központi Bi­zottság 1987. januári plená­ris ülésén megállapította: „Az Alma Atában történtek újra csak arra késztetnek bennünket, hogy foglalkoz­zunk a nemzetiségi viszo­nyok fejlesztésével, az inter­nacionalista nevelés erősíté­sével kapcsolatos problé­mákkal. Különösen | fontos, hogy megóvjuk a naciona­lizmus bomlasztó hatásától a felnövekvő nemzedéket”. KÉRDÉS: Térjünk vissza a szovjet közép-ázsiai köz­társaságokban végbemenő „demográfiai robbanáshoz”. Ilyen jelenség ugyanis való­ban létezik. Miért ne lehet­ne feltételezni, hogy az ázsi­ai arctípus rövidesen több­ségbe kerül a Szovjetunió­ban? Válasz: A születések felfu­tása nem szokott a végtelen­ségig tartani. A forradalom előtti orosz falvakban sok asszony öt-nyolc, vagy akár tizenegy gyereket is szült. Az ország ipari és kulturális fejlődése foyamán azonban ez a jelenség fokozatosan megszűnt. Maga az orosz nő döntött így, miután a forra­dalom jóvoltából az összes állampolgári jogot elnyerte. A családtervezés, a szüle­téseknek a házastársak által kezdeményezett tudatos kor­látozása a születések számá­nak mutatóit még azokban a régiókban is csökkentette, ahol a Szovjetunió viszony­latában a legmagasabbak voltak. Például Azerbajd­zsánban, vagy Kazahsztán­ban. Igaz, létezik egy ellenkező előjelű példa is. Tádzsikisz­tán. Itt ugyanis a negyvenes évekkel összehasonlítva I a születési arányszám tíz szá­zalékkal növekedett. Ez min­denekelőtt az egészségvéde­lem fejlődésével magyaráz­ható, amelyet ma már a legtávolabb eső hegyi tele­püléseken is sikerült jól megszervezni. Ezenkívül Tádzsikisztánban országos viszonylatban a legmaga­sabb a falusi lakosság ará­nya. márpedig a falusiak körében szilárdabbak a sok­gyerekes család intézményé­nek hagyományai. A városi lakosság aránya a közép-ázsiai köztársasá­gokban egyelőre fele akko­ra, mint az egész Szovjet­unió átlaga. Az urbanizáció folyamata előbb vagy utóbb ezt az utolsó „egyenlőtlensé­get” is megszünteti majd. Az egész világon mindenütt (Kínát is beleértve) a váro­sok lélekszámúnak növeke­dése elkerülhetetlenül maga után vonja a ' demográfiai felfutás megszűnését. KÉRDÉS: De ha az abszolút mutatószámok tekintetében bekövetkezik is a csökke­nés,! a Szovjetunió ázsiai köztársaságaiban a lakosság számának növekedése még mindig gyorsabb ütemű lesz, mint az európai részen élő lakosság számszerű növeke­dése. Nem ez a helyzet? VÄLASZ: Nem. A maga idejében ez a növekedés zé­ró növekedéssé válik, miként ez most a balti köztársasá­gokban, Belorussziában és Oroszország európai részé­nek sok körzetében tapasz­talható. A világ minden or­szága el fog jutni az ilyen­fajta egyensúlyhoz (vagyis, hogy annyi ember születik évente, amennyi meghal). Miként a demográfusok elő­re jelzik, a Szovjetunióban mintegy nyolcvan év múlva 400 millió fős összlakosság mellett végbemegy ez a sta­bilizálódás. Milyen lesz eb­ben a helyzetben a nemzeti­ségek aránya? Nehéz lenne megjósolni. Ügy vélem, hogy utódainknak ez már a XXI. században nem lesz alapvető fontosságú. Nekik az „etni­kai bombára” vonatkozó esz­mefuttatások éppen olyan őskori lázálomnak tűnhet­nek majd, mint a neutron- bomba mindenhatóságára vonatkozó illúziók. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom