Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
1988. január 23,, szombat NÉPÚJSÁG CSALAD - OTTHON Szobanövényeink léli ápolása, újravirágoztatása 11 julidokrómiszok A téli időszakban szoba- növényeink más ápolást igényelnek, mint a nyár vagy az ősz folyamán. Mindenekelőtt a szellőztetésre ügyeljünk, mert a tartós huzat, vagy a beömlő hideg levegő megbetegítheti a növényeket. A télen gyakori íől- tosodás, sárgulás. bámulás hátterében gyakran a helytelen kezelés áll, nem pedig kórokozó vagy kártevő. Nemcsak mi, emberek, de szobanövényeink is nehezen viselik a cigarettafüstös levegőt, ezért gyakran szellőztessünk. öntözésre ne használjuk a csapból közvetlenül kifolyó hideg vizet. hanem várjuk meg, míg szobahőmérsékletűre melegszik. Ügyeljünk növényeink tényleges vízigényére. Gyakori hiba a túlöntözés. Hagymás, cserepes virágdíszeink, mint a hajtatott tulipán, a krókusz és a jácint, akkor nyílnak és virulnak tartósan, ha hűvös helyen tartjuk, és gondosan öntözzük őket. Elnyílásuk azonban előbb-utóbb így is bekövetkezik. Ekkor az elhervadt virágokat és a pusztuló leveleket vegyük le a növényekről. Tartsuk őket a többi növény között a hátsó sorokban. ahol bőséges fényt kapnak. Várjunk még néhány hetet, amely alatt teljes nyugalomba kerülnek a hagymák. Ezután szedjük ki a cserépből, és tároljuk száraz, hűvös helyen a szabadföldi kiültetésig. A cikláment is továbbnevelhetjük otthon az elnyílás után, és szerencsés esetben újra is virágoztathatjuk. Ennek érdekében az elvirágzást követően is tartsuk hűvös helyen, és az öntözések számát, valamint az öntözővíz mennyiségét csökkentsük. Nyár elején majd öntözzük meg alaposan, és ültessük át a lombleveles, vagy levél nélküli gumót. Előtte azonban tisztítsuk meg az elhalt részektől és a gyökereket is távolítsuk el. Az átültetéshez egy-két centiméterrel nagyobb átmérőjű cserepet válasszunk. Ezt Floraska B (vagy A) jelű földkeverékkel töltsük meg. Ebbe úgy helyezzük a gumót, hogy fölső harmada kiálljon. Ügyeljünk, hogy mindvégig párás, hűvös és a tűző napfénytől védett körülmények között tartsuk. Mészmentes földben neveljük és lágy öntözővízzel öntözzük a mikulásvirágot, a többször nyíló cserepes kankalint, a hortenziát, az azáleát és a törpe orchideákat. Vágjuk le az elnyílt virágaikat, lehetőleg az alattuk levő egy-két leveles hajtásrésszel együtt. Mérsékelten öntözzük valameny- nyit mindaddig, míg. el nem jön a tavaszi, napfényes időszak, amikor továbbfejlődésük megindul.. A veszélyeztető tavaszi fagyok elmúltával ki is ültethetjük őket bokor vagy fa félárnyékába. Nem közömbös azonban a kertünk talaja, mert meszes, lúgos kémhatású földben csak sínylődik valamennyi. A cserepes krizantém, a rózsa, a korállvirág, valamint a karácsonyi és a húsvéti kaktusz virágok fejlesztett hajtásrészét vágjuk visz- sza az elvirágzás után, majd mérsékelten öntözzük a töveket. Ezeket a fagyok elmúltával ugyancsak kiültethetjük a szabadba. A cserepes növényként értékesített flamingóvirág, a virágos broméliák és az afrikai ibolya egyaránt mérsékelt, de rendszeres öntözést igényel. A szabadba ne tegyük ki őket. A huzattól védett, mérsékelten meleg, párás, világos hely a legmegfelelőbb számukra. A tűző napsütéstől azonban óvnunk kell valamennyit. A gloxíniát (csuporkát) és a kállát az elvirágzás után mindig kisebb vízadagokkal öntözzük, majd legalább egy hónapig tartsuk szárazon. A hölgyliliom (írisz) viszont az elvirágzás után még igényli a további öntözést. Amikor a virág szára teljesen leszárad, célszerű friss földbe átültetni a növényt. A tavaszi fagyok után az erkélyre, de a kertbe is kerülhet. ahol bőségesen éri a napfény. Itt kéthetenként tápoldatozva neveljük a nyáron át. Valló László Az afrikasügéreknek egyik legkedveltebb csoportja a Julidocromis család, amelybe öt faj tartozik: J. ornate, J. transcriptus, J. dick- feldi, J. marlieri és J. re- gani. A J. ornatus a Tanganyi- ka-tóban, Urina környékén él. Sárga alapszínén három hosszanti fekete csík fut végig a testen a faroktőtől. A csíkok a fejre is kiterjednek. Hát- és hasúszója is sárga, vékony fekete szegéllyel. Testnagysága — akváriumi körülmények között — 4—6 Cm. A J. transcriptus szintén a Tanganyika-tóban, deüri- nától délebbre, Nundu környékén alkot telepeket. Szintén kis testű faj: a J. or- natussal azonos testnagyságú és alkatú, de színezete lényegesen eltér. Két határozott hosszanti fekete csíkját hat széles fekete harántsáv keresztezi. A test alapszíne halványsárga. Mintázata sokszor sakktáblaszerűvé teszi a hal oldalát. Ritkább változata, a hófehér alapon bársonyos fekete mintázatú példánya, még külföldön is nehezen beszerezhető. Az ornatus- és transcrip- tustelepek peremén élő példányoknál előfordulhat a kereszteződés. Hosszú ideig tartottam együtt J. transcriptus nőstényt J. ornatus hímmel, de az ikrák sohasem keltek ki. Igaz, csak egy párral kísérleteztem. A J. regani a Tanganyika-tóban Urina, Rumange, Kigoma és Mtakuja környékén élő, 8—12 cm hosszú, nyúlánk testalkatú faj. A család legnagyobb képviselője. Testének alapszíne sárga, melyet négy hosz- szanti fekete csík díszít. Az alsó, negyedik csík halványabb a másik háromnál. A J. marlieri az említett afrikai tóban, Rutunga környékén él. A J. reganinál valamivel kisebb testű, de tettebb alkatú képviselője családjának. Színezete hasonló a J. reganihoz, de csíkjai szélesebbek, halványabbak és az utolsó, a negyedik csíkja „kockásán” szaggatott. A regani- és a merlieri- telepek közelsége miatt, azok határain szintén előfordul a kereszteződés. A hibrid halak színe lényegesen halványabb, elmosódott csíkokkal. Inkább a J. marlierire hasonlítanak ezek a példányok, de a különbség feltétlenül észrevehető. A J. dickfeldi a tóban, Morilo környékén él; az or- natussal azonos nagyságú hal. Teste piszkosszürke alapszínű, három fekete hosszanti csíkkal, úszószélein vékony kékes szegéllyel. Az öt faj tagjainak békés viselkedése és kis testmérete lehetővé teszi, hogy mindenki tarthassa őket különösebb gond nélkül bármilyen díszmedencében, ha abban megfelelő búvóhely is van. Erre a célra tökéletesen megfelel néhány palalap és az oldalán kifúrt, fej reállított kis virágcserép kombinációja. Testalkatuk nyúlánk. szájuk kicsi, szájnyílásuk enyhén alsó állású. Felső ajkuk valamivel hosz- szabb az alsónál. (Folytatjuk) Balogh Zoltán Korszerű salátákhoz — korszerű felszerelés Mind többen értik meg és követik a szakemberek jó tanácsát, hogy a korszerű, helyes étkezés egyik igen fontos kiegészítője a változatos, vitaminokban gazdag saláta, ami megfelelően elkészítve akár önálló fogás is lehet például vacsorára. Ezek elkészítéséhez már ma a vas- és edényboltokban, (áruházakban sokféle praktikus eszközt, ügyes kis konyhai felszereléseket vásárolhatunk, amelyek segítségével gyorsabban, egyszerűbben és főként gusztusosabban tálalhatjuk a család asztalára a salátáskonyha ínycsiklandozó tálait. Ilyenek például: a) a hegyes, éles konyha- és cifrázókések, a burgonya-, zöldség- és gyü- mölcshámozók; b) az univerzális konyhaolló (a franciák például ollóval aprítják a petrezselyem, zeller stb. zöldjét) és a tojásszeletelő; c) zöldséggyalú, illetve -reszelő, fokhagymaprés és lyukacsos tál a saláta, zöldség, gyümölcs lecsöpögtetéséhez;' d) könnyű műanyag tál a salátáknak, hozzávaló két műanyag keverőforgató kanállal. B.K. Terhességi torna A gyakorlatok várandós kismamáknak készültek, ezeket könnyedén, lassan végezzék, közben lélegezzenek egyenletesen, mélyen, nyugodtan. Ha megerőltető, kevesebbszer végezzék. 1. Üljenek sarkukra, karjukat nyújtsák előre. Térdeljenek fel, • közben bal karjukat lendítsék hátra. Mindkét karjukkal ismételjék meg a gyakorlatot mégegyszer. 2. Ereszkedjenek térdre, kezüket tegyék csípőre. Törzsüket döntsék balra, közben karjukat nyújtsák oldalra. Mindkét irányban, is- mételés mégegyszer. 3. Feküdjenek hanyatt, támaszkodjanak könyökükkel a talajra. Homorítsanak, közben kezüket (szorítsák ökölbe. Ismételjék meg mégegyszer. 4. Feküdjenek hanyatt, térdüket hajlítsák be. Emeljék fel törzsüket hatszor. 5. Feküdjenek hanyatt, lábukat és karjukat nyújtsák oldalra, lábukat hajlítsák be. Térdüket tárják szét, majd zárják össze. Ismétlés még nyolcszor. 6. Feküdjenek hanyatt, lábukat és karjukat nyújtsák oldalra. Jobb lábfejüket fordítsák befelé, bal tenyerüket pedig kifelé. Térjenek vissza alaphelyzetbe, lazítsák el izmaikat. Mindkét kezükkel és lábukkal ismételjék meg a gyakorlatot még négyszer. Végezetül járkáljanak könnyedén a szobában. B. K. 0 tél csemegéje: a gesztenye A cukrászdák és az utcai árusok a hónapokban kínálják jellegzetes csemegéjüket: a tejszínhabos gesztenyepürét és az ingerlő illatú sült gesztenyét. Sokan valamiféle külhoni szerzeménynek hiszik a szelídgesztenyét (talán éppen azért, mert maróni néven is emlegetjük), pedig bizonyított tény, hogy magyar földön is őshonos Inövény. Az elnevezés a latin castamea szóból származhat, mely szláv közvetítéssel jutott el hazánkba. Minthogy a gesztenyefa termése már az ősembernek is különösebb fáradozás nélkül megszerezhető ízletes táplálékot nyújtott, az enyhébb éghajlatú, dombos vidékek jellegzetes fája lett. Ki hinné, hogy a múlt században Magyarország még a világszerte számon tartott gesztenyeexportőrök közé tartozott? Ma viszont még jelentős importra is rászorulunk, hogy a hazai szükségletet kielégíthessük. A szelídgesztenye-termés legfőbb felvevője a cukrászipar: a gesztenyemasszát — a pürén kívül — fagylalt, lekvár, befőtt, sütemény stb. készítésére, sőt fűszerként is használja. Dej a pörkölt gesztenyéből akár pótkávé is főzhető. A gesztenye becsét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy régebben bizony gyakran hamisították, mégpedig a megfőzött és áttört babbal. (Ma már nem áll fenn az ilyen módon való hamisítás veszélye, mióta a bab jószerével drágább a gesztenyénél.) Ámde nemcsak ínyencségek készülnek a szelídgesztenyéből, hanem sok keményítőt tartalmazó, lisztté őrölt magjából kenyér is süthető. A Földközi-tenger környékén, a szegény vidékeken termése még mindig nagyon fontos eledel. Hogy meg ne romoljon, megszárítják, egyj kissé megőrlik, s mielőtt megeszik, vízben duzzasztják. Régen egy szegény korzikai család megélhetéséhez ) elegendő volt néhány kecske és egy pár gesztenyefa. Vannak, akik az ízes húsú gesztenyét a „legdemokratikusabb” étkeink közé sorolják, hiszen királynak és szegénynek egyaránt csemegéje volt a történelem folyamán; az előbbi ínyenc ételeinek raffinált ízesítésére használta, az utóbbi — a képen látható módon — parázson sütötte meg, és úgy fogyasztotta a természet ajándékát.
