Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
NÉPÚJSÁG 1988. január 23., szombat SZÜLŐFÖLDÜNK Öröklött kastélyok és kastélyparkok Ahol születtem: Békéssámson-Gyulamező Doboz A kastély és parkja a község központjában található. Alapjait még az Al- másy grófok rakták le az 1700-as években. A főutcára néző épület vadászkastélynak épült, tehát az évnek csak bizonyos időszakában lakták. Az 1800-as évek elején gróf Wenck- heim Ferenc a fiának, Rudolf grófnak megvásárolta a birtokot. Ö a kastélyt az új szárnyakkal bővítette és állandóan lakta. Halála után az uradalmat gróf Wenckheim Dénes kapta, aki képzett és jó gazdája lett a birtoknak. Öröklött vagyonát rövid idő alatt megsokszorozta. Márványbányát vásárolt Borossebesen, versenylovakat tenyésztett, derbiket nyert Bécsben. A család építészével, Ybl Miklóssal nagy építkezési terveket valósíttat meg. 1854-ben versenylóistállót, 1863-ban romantikus stílusú, diadalíves, zabsilós magtárt építtetett. 1902-ben Siedek Viktor bécsi építésszel megépítteti a neoromán stílusú templomot (képünkön) és a kerek temetőkápolnát. A kastélyt emeletes részekkel bővítteti és a lakosztályokat minden kényelmet kielégítő bútorzattal berendeztette. Ekkor kerültek a kastélyba a belga porcelán csempekályhák. Az utolsó lakó Wenckheim Lajos és családja volt. A felszabadulás után a kastély és parkjának sorsa megpecsételődött. A kastélyból minden mozdíthatót széthurcoltak. Később, a hasznosítás időszakában az épületegyüttesen az általános iskola, a könyvtár és az áfész osztozkodott. A versenyistálló helyén előbb kultúrház, majd 1973 óta a Gyulai Harisnyagyár leány- vállalata kapott helyet. Az elmúlt években követésre méltó módon nagy tatarozást végeztek az épület- együttesen. A kastélyhoz eredetileg 5,7 ha park tartozott. Az érkező vendég az épületek között gondozott kertet talált. Középen medence volt, díszkúttal. A fal mellett tiszafasor állott. Gyönyörű ezüstfenyők, japánakácok és kocsányos tölgyek adták az árnyékot még 1953-ban is! A parkot a Holt-Fekete- Körös patkószerűen zárja körül. A parkban található a templom, melynek helyét a park őshonos fái között jelölték ki. A park kialakításánál felhasználták az itt található őshonos kocsányos tölgyeket és a fehér nyárfákat. Az egyéb fákat a rokonság már meglevő parkjaiból szállították ide, és ligetsze- rűen ültették el. A fák alatt cserjék sohasem voltak, csak a Körös partját szegélyezték mogyoróbokrok. A felszabadulás után a park fáit megtizedelték. Ma a lombosfák közül 26 faj, örökzöldek közül 3 faj és a cserjék közül 2 faj található. Országos nyilvántartásban vannak a páfrányfenyő és a fekete fenyő egyedei. A park védett, melyet a tanács közparkként működtet. Sajnos, elhanyagolt, helyenként bozótos. Meglevő faállománya is pusztulófélben van. A kocsányos tölgyeket a lombkoronában megtelepedett fagyöngyök szárítják ki teljes biztonsággal! Lehangoló látványt nyújtanak kopasz, száraz, égnek meredező ágaikkal. Ennek ellenére a park felkeresése örök élményt nyújt, hiszen tudott, hogy a templom felbecsülhetetlen építészeti és egyháztörténeti értékeket rejteget. Busa László Irataim gyűjteményében rátalálok egy 1920-as években kiadott Békés vármegye térképére. Emlékszem. az elemi iskola harmadik osztályában tanultuk a megye földrajzát, ekkor került először ilyen térkép a kezembe. Ahogy néztük a térképet tanulótársaimmal az orosházi állami iskolában, így szóltam: „Nézzétek! Én itt születtem, ahol ez a kis kör jelzi Gyulamezőt!” * * * Mivel még Gyulamezőről nem olvastam könyvekben (újságokban sem igen), ezért röviden bemutatom ezt a határrészt. Ehhez a pusztához nem fűződnek nagy történelmi események. Annyit tudunk róla, hogy az 1450-es években Hunyadi János birtoka volt ez a környék. Az 1711. évi szatmári békekötés után a Károlyiak kapták meg. Az 1800-as évek elején több helyen nagy major épült itt. A századforduló után a Károlyi család birtokának ezt a részét eladta. Az orosházi képviselőnek, Veres József evangélikus papnak nagy érdemei voltak a parcellázás kivitelezésében. Ő járta ki azt, hogy az orosházi kisbirtokosok kedvezményes feltételek mellett vehessék meg ezt a földet. Az orosházi Szél mérnök mérte ki Gyu- lamező-pusztát. Ez a határrész teljesen sík terület, akár az asztal lapja. csak a vásárhelyi ún. határdűlőn, a Csikós-féle tanyánál meg az aranyhadhal- mi körrel szemben van egy nagyon kicsi hajlat benne. Délkeleti kiszögelésében, ahol a Száraz-ér érintette Gyulamezőt, volt egy kis felszintkülönbség, a medernél. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy mikor ezt a részt osztották, egészen Pusztaszélig árokkal és akácfákkal volt körülvéve. A kiosztás után az új honfoglalók a fákat kiszedték, a nagy árkot pedig betemették. Tengerszint feletti magassága 94 méter körül van. Talaja tengerüledék, humuszos, középkötött vályogtalaj. A búzát, kukoricát, cukorrépát igen jól termette, a lucerna itt rövidebb ideig bírta, mint máshol. Állítólag a talaj mészhiánya miatt. Az akácfa nagyon szépen fejlődött, s általában minden fa szerette ezt a talajt. Tótkomlóstól északra és főleg északnyugatra fekszik ez a határrész. Északi szélessége 46 fok 27-28 perc, keleti hosszúság 20 fok 43 perc. A körülbelül 6 négyzetkilométer nagyságú Gyulamező puszta közigazgatásilag Békéssámsonhoz tartozott. 1939-ben 45 tanya állott itt. Volt vasútállomása, amely már az uraság idejében épült 1893-ban. a mezőhe- g'yesi vasútvonal építésénél. Az Orosházát Tótkomlóssal összekötő kövesút — amely Gvulamező mellett vezet el — tudomásom szerint 1908— 1909-ben készült. Az idetelepült, főleg orosházi lakosok és az északi oldalon lévő vásárhelyi határ lakosai között igen jó barátság alakult ki. Még házasságok is kötődtek a két határrész lakosai között. A cséplés idején ezen a határrészen majdnem kizárólag komlósi gépek dolgoztak. A komlósi bércséplők nagyon jó hírnévnek örvendtek nemcsak Gyulamezőn, de a makói határban is. Három nagyobb gazdaság volt itt: a Tóth Pál-, a Ko- csondi- és a Cakó-birtok, mindegyik 100 hold fölött. Az 1935-ös esztendőben S. P. tanyájánál a tarlón agyagot ástak. Ez a vásárhelyi határtól kb. 100 méterre lehetett, déli irányban. Már két méternél mélyebbre ástak le, amikor meglepődve vették észre, hogy csontok kerültek az ásó élére. Óvatosan dolgoztak tovább, egy női csontváz feküdt az agyagban. Fejjel keletnek feküdt, a csontváz fejénél bronz ékszerek, a lábánál két edény, agyagból. Szakértők tudták volna pontosan megállapítani a korát, de mivel nem jelentették régészeknek, nem is lett erre további kutatás. Gyulamezőtől nyugatra van Cserepespuszta, a két részt egv összekötő dűlő választja el egymástól. Ott a Cakó-féle birtokon 'a nagy istállótól északnak állott egy nagy kőkereszt, márvány talapzattal. Eredetéről öreg emberektől anv- nvit hallottam, hogy valamelyik Károlyi-fiú lovaglás közben itt szenvedett balesetet, és itt hált meg: azért állították. Gyulamező vasútállomásán rakodóhelyet építettek az uraságok számára, melyet később mások is igénybe vehettek. Eleiben igen kevés utasa lehetett a vonatoknak, de később már lényegesen többen vették igénybe. Ezért — mivel itt váróterem nem volt — néhány lakos mozgalmat indított annak építésére. A rendelkezésre álló irat és névsor szerint 40 mázsa búzát gyűjtöttek össze a tiszta téglából álló épületre, de még a belső berendezés — a padok, az asztalok — elkészítése is az önzetlen munkát dicsérte. 1953. évben felelőtlenül lebontották ezt a középületet és az anyagát elhordták. A népesség a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése után elkezdett fogyni, a tanyák lassanként megszűntek. Lakói Tótkomlósra és Orosházára költöztek. Gyulamező vasútállomása a ’60-as évek végén megszűnt. Sin Lajos |”Cf|Vl|f€|C VERESS ERZSI V W UI V Cl W KÉPÖSSZEÁLLÍTÁSA
