Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

1988. január 19., kedd o izildukfitá------------------------------­­a Ma cya -ban olvastuk: Hz eddigi legsúlyosabb válság Az idei év sem lesz kedvezőbb a tavalyinál — Mit terveznek a zrenjaniniak? Összegzés zárszámadás előtt Vetésszerkezet-váltás a Csorvási Lenin Tsz-ben Dicsekvésre, sajnos nincs ok: a zrenjanini község gaz­dasága a szó szoros értel­mében a szakadék szélére sodródott. A felújított, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején az exportsikereiről emlegetett bútorgyárban csődeljárás folyik. Az egykoron legvon­zóbb, a kiváló termelésről és a minden átlagon felüli személyi jövedelemről, a si­keres külföldi munkaválla­lásról híressé vált munka- szervezetben, a Montazában a múlt év végéig kényszer- igazgatás volt. A nagy be­ruházással épült fűtőtest és kaucsukgyárban kényszer­igazgatást vezetnek be. A község élelmiszergazdaságát a veszteség fojtogatja. A becslések szerint Zrenjanin gazdaságának 1987. évi vesz­tesége meghaladja a 26,5 mil­liárd dinárt. A mérleghiány kétszerese a tavalyelőttinek. A községben alig akad vagy nincs is olyan kollektíva, amelyben elmondhatják, hogy nyugodt légkörben, fo­lyamatosan és ami a legfon­tosabb: jövedelmezően ter­meltek. A szomorú igazság: a tel­jesítőképesség maradéktalan kihasználása, a takarékos­ság, a fokozott értékesítés a múlt évben nem mindenki­nek szavatolta a jövedelme­zőséget. Ékes példája ennek az étolaj-, a takarmány-, a cukor-, a margaringyár, te­hát jórészt a komplett élel­miszeripar helyzete. Ha tud­juk, hogy a mezőgazdasági termelés is jelentősen lema­radt, akkor alighanem el­mondtunk mindent. Voltak eddig is (egy-egy gazdasági ágazatban) válságos helyze­tek, ezúttal azonban mind­egyik a tönk szélén áll. Túl­zás nélkül állíthatjuk, hogy Zrenjanin gazdasága eddigi legsúlyosabb válságát éli. A FÜTÖTESTGYÄR HELYZETE KILÁTÁSTALAN Lényegében a fentieket erősítette meg minapi be­szélgetésünk alkalmával La­zar Rajiéin, a zrenjanini községi képviselőtestület tervhivatalának igazgatója is. — Az 1987. év eredmé­nyeivel semmilyen tekintet­ben sem lehetünk elégedet­tek — hangsúlyozta. — Ügy­szólván minden mutatószám negatív előjelű. Csökkent az Űj gyártócsarnokot épít­tetett a Tatai Hőtechnika Szövetkezet az 1986 máju­sában, gondatlan hegesztés következtében leégett mű­helye helyett. A 3000 négy­zetméteres épület vázszer­kezetét példás gyorsasággal készítette el és szállította a helyszínre a Dunai Vasmű. Ezt követően láttak hozzá a kivitelezéshez a Komá­rom Megyei Tanácsi Spí- tőipari Vállalat szakembe­rei. Vállalásukat határidő­re és jó minőségben telje­sítették, alig egy év alatt. A szövetkezet dolgozói ezután kezdték el a 20 mil­lió forintos költséggel meg­épített csarnokban az ugyancsak 20 millió forint értékű gépek, berendezések beszerelését. Ezeket — egy svájci csőhajlító gép kivé­telével — a szövetkezet a győri Rabomatik Tervező- iroda dolgozóival közösen tervezték, s a szövetkezet kísérleti üzemében gyár­tották le. Az új gépek tel­jesítménye mintegy 20 szá­zalékkal nagyobb, mint a tűzben megsemmisülteké ipari és a mezőgazdasági termelés, a kivitel, a beru­házás, de a foglalkoztatás­ban sem teljesültek a fel­adatok. Nem emlékszem rá, mikor ruházott be utoljára ilyen keveset a község gaz­dasága, mikor csökkent 3,2 százalékkal a társadalmi ter­mék, egy százalékkal az ipari, 7,5 százalékkal a me­zőgazdasági termelés és 27 százalékkal a kivitel! A gazdaság eredményei alig érik el az 1985. évi szintet. Az exportból származó be­vétel az említettnél is ko­rábbi évek szintjén van. A foglalkoztatás 0,5 százalékos növekedése is jóval várako­záson aluli. Az ipari terme­lés csökkentéséért elsősor­ban a fűtőtest- és a kau- csukgyár a felelős. Az utób­binak nem volt elég nyers­anyaga, termékei viszont igen keresettek, mind a ha­zai, mind a külföldi piacon. A munkaszervezetnek tehát reális esélye van a talpra állásra. Ezzel szemben a másodszori kényszerigazga­tás előtt álló fűtőtestgyár helyzete úgyszólván kilátás­talan. Termékei nem kelen­dőek, sem a hazai, sem a külföldi piac nem tanúsít érdeklődést az új gyár el­avult típusú és igen gyenge minőségű termékei iránt. A megoldás az új termelési programban lenne, ehhez azonban pénzt kell előterem­teni. Pénze viszont senki­nek sincs. — Mégis, hogyan lábalhat ki a nehézségekből a gazda­ság? — Véleményem- szerint az egyik lehetőség az eszköz- társításban rejlik. Számta­lanszor bebizonyosodott, hogy az eszköztársítás hasz­nos, felélénkíti a beruházá­sokat, lehetőséget teremt az ütemesebb fejlesztésre. A másik lehetőség, a külföldi tőkebefektetés, szorosan ösz- szeíügg az első maradékta­lan teljesítésével. Nyilván­való azonban, hogy a jelen­legi társadalmi-gazdasági légkör nem vonzó a külföl­di üzletfelek számára. Ép­pen ezért elsősorban saját erőből kell elvégezni a terv­be vett beruházásokat, az üzemek korszerűsítését, a szűk kapacitások elhárítá­sát. Éneikül nem számítha­tunk sem a termelés, sem a kivitel növelésére. Az ár­arányok ' helyrebillentése ugyancsak fontos feltétele a talpra állásnak. Az adatok igazolják, hogy az említett volt. Nagy fokú automati­záltságuk futószalagszerű termelést tesz lehetővé. A léghűtőgyártó soron sikeres volt a próbaüzem, s né­hány nap múlva megkez­dődik az ütemes termelés. A kondenzátorgyártó sor készültsége 60 százalékos; ez az első negyedév végén áll munkába. A tatai szövetkezet ha­gyományos termékei, a kü­lönböző méretű ipari hűtők gyártása mellett az idén több újdonsággal is piacra lép. A tavaly BNV-díjat nyert szalagos fagyasztó- alagútból ötre kapott meg­rendelést. Ez a gép apró szemű gyümölcsök és aprí­tott zöldségek tartósításá­ra alkalmas. Másik új gyártmányuk az óránként 6 tonna kapacitású, úgyneve­zett dobozos alagút, amely a baromfifeldolgozó gépso­rokhoz kapcsolható; e típus első darabját februárban Kisvárdán helyezik üzem­be. Konzerv-, hús- és hű­tőipari célra egyaránt al­kalmas. fogyatékosságokon kívül' jó­részt a kedvezőtlen árará­nyok miatt sodródott válsá­gos helyzetbe a gazdaság. Zrenjaninnak mindig ak­tív volt a kiviteli mérlege, a tavalyi is elfogadható, no­ha a devizabevétel jóval ki­sebb az 1986. évinél. A sze­rény eredmény lényegében a termelés csökkenéséről, ar­ról árulkodik, hogy nem volt elegendő versenyképes áru. Magától értetődik tehát, hogy a termékszerkezet mó­dosítása is elkerülhetetlen. NYERSANYAGELLÁTÁS, EXPORTNÖVELÉS — S mire számíthat Zren­janin gazdasága 1988-ban? — A kedvezőtlen eredmé­nyek és a számos fogyaté­kosság ellenére úgy véljük, hogy az ipari termelés 4,7, a mezőgazdasági termelés 9,4, az export 8-12 százalékkal növekedhet. A mutatószá­mok elég nagyok, tudni kell azonban, hogy maradékta­lan teljesítésük esetén sem érjük el az 1986. évi szintet. A vegyipartól, a textil- és az élelmiszeripartól várunk legtöbbet. A tervezett ex­port csakis a termelés nö­velésével. illetve az ipar folyamatos nyersanyagellá­tásával érhető el. Elsősor­ban olyan termékek előál­lítását kell fokozni, amelye­ket értékesíteni lehet a kül­földi piacon. Mindez ter­mészetesen megköveteli a külföldi nyersanyag-behoza­tal növelését is. Az ipar nyersanyagellátása az egyik fő előfeltétele a foglalkoz­tatás növelésének is. A becs­lések szerint az idei lehe­tőségek sem kedvezőbbek a tavalyinál, s a legjobb eset­ben is legfeljebb egy száza­lékkal nő a foglalkoztatottak száma. Ennél több (mintegy 1500) új munkahely megnyi­tása lehetetlen. Mivel az új hőerőmű épí­tése befejezés előtt áll, a je­lek szerint az év második felében megkezdi a próba- termelést, ezért a zrenjanini községben az idén a szövet­ségi, a köztársasági és a tar­tományi tervdokumentu­moktól eltérően csökkenni fog a beruházás üteme. A tervezett kisebb korszerűsí­tési, üzembővítési munkák elenyészőek, de teljesítésük elképzelhetetlen eszköztársí­tás nélkül — mondta Lazar Rajicin, a zrenjanini terv­hivatal igazgatója. Horváth András Téli vízügyi munkák a Közép-Tisza-vidéken Az alacsony vízállás, a szo­kásosnál enyhébb téli időjá­rás kedvező feltételeket nyúj­tott a vízszabályozás, part­rendezés munkálataihoz, így a Kőzép-Tisza-Vidékl Vízügyi Igazgatóság brigádjai minded­dig folyamatosan tudtak dol­gozni. A kiskörei tározótónál a sarudi-poroszlói határban földben maradt tuskókat sze­dik ki, irtják a parti bozótot, összegyűjtik a pihenőhelyet szennyező hulladékot. Tlsza- szőlős és Tiszaörvény között az ártér tereprendezése, Tisza- földvárnál a partbiztosítás ad munkát. Tiszasas és Tiszakécs- ke térségében új gátőrházat építenek az évszázados, meg­roggyant szolgálati épületek helyébe. Fegyvernek, Tisza- süly, Nagykörű, Tiszaderzs folyó menti erdőségeiben rit­kítják a faállományt; a rő- zséből több ezer köteget ké­szítenek, amit a hullámverés megtörésére, a partvédelemhez használnak fel. Gépek és em­berek dolgoznak a Zagyva új, eddiginél magasabb és széle­sebb árvédelmi fővédvonalának építésén, s egy 400 méteres sza­kaszon átvágják a folyó éles ka­nyarulatát. Ha az időjárás lehetővé te­szi, folytatják az árvízvédelmi hírközlő hálózat kiépítését Is. A nemrégiben felépült Csorvási Lenin Tsz impo­záns központi épületének tanácskozótermében ültünk le a melléküzemági tevé­kenységet nélkülöző, csupán a három alaptevékenységre épülő, s 6000 hektáron gaz­dálkodó szövetkezet ágazat­vezetőivel, az elmúlt eszten­dő rövid összefoglalására. Az igazi végleges számvetés is hamarosan elkészül majd, amit a zárszámadó közgyű­lésen részletesen megismer­het majd a termelőszövetke­zet tagsága is. Addig azon­ban, amíg a végső hiteles adatok elkészülnek, arra kértük a szakembereket, foglalják mondatokba az 1987. év tapasztalatait, s be­széljenek egy kicsit a 88-as esztendő terveiről. Kiss Antal István, a ter­melőszövetkezet termelési főmérnöke: — Az egyébként szélsősé­ges időjárásnak kitett csor-r vási határt az utóbbi hat évben különösen jelentős mértékben sújtotta az aszály. Termelőszövetkezetünk a mezőgazdasági termelés há­rom alapnövényére szakoso­dott, a gabonára, kukoricá­ra és a cukorrépára. Az el­múlt évek tartós csapadék- mentes nyarai viszont arra kényszerítettek bennünket, hogy az idén némi vetés­szerkezet-váltást hajtsunk végre. Kismértékben csök­kentjük majd a kukorica vetésterületét, 90 hektárral a cukorrépát, s a szárazsá­got jobban tűrő növénykul­túrákkal próbálkozunk. Nö­veljük a szója, a vetőmag­borsó és a napraforgó vetés- területét. A több lábon ál­lásból kínálkozó előnyök re­ményében bízunk abban, hogy ezek az új növényféle­ségek kiegyenlítik majd a szárazságból adódó esetleges újabb veszteségeinket. A növénytermesztés árbevéte­lét a szövetkezet az 1988-as esztendőre is az ezt megelő­ző évekhez hasonlóra tervez­te. Az eredmények elérését természetesen nagyban be­folyásolja majd az időjárás. Ami viszont a termesztési technológiát illeti, mindent elkövetünk majd, hogy a le­hető legnagyobb mennyisé­get tudjuk betakarítani a földekről. Ennek érdekében a legkorszerűbb vetőmagva­kat használjuk fel, a kör­nyezetvédelmi előírások fi­gyelembevételével tovább javítjuk a gyommentesítést, és a növényvédelmet. Növel­ni kívánjuk a mútrágya- felhasználást ezen belül is a korszerűbb, folyékony műtrágyák bevezetését a na­gyobb terméseredmények re­ményében. Az őszi gabonaféleségeink állapota igen jónak mond­ható, különösen az 1986/87- es évihez képest. Kelésük egyenletes volt, legoptimáli­sabb a sűrűségük, fejlettsé­gük jelnleg 2-4 levél közötti. így minden okunk • meg­van bizakodni az idei ga­bonatermésben. A kedvező januári időjárás során már hozzá kezdhettünk egyes „tavaszi” munkákhoz is. * * * Gabnai István, állatte­nyésztési f őágaza tvezető: — A termelőszövetkezet­ben háromféle állat tenyész­tésével foglalkozunk. Ezek közül az egyik a szarvasmar­ha-ágazat. Kezdetben négy különböző helyen, mintegy 200 tehén és szaporulatával rendelkezett a szövetkezet. A centralizálás során 1985- től azonban egy telepre koncentrálódott a tehené­szet. Már a ’70-es évek vé­gétől megindult a tejelő irá­nyú fajtaátalakítási program, mely jelenleg is tart. Ma évi átlagban 360 tehén van a telepen, melyek 50 százaléka az Fl-es és F2-es, a másik fele pedig a legújabb te­nyésztésű tejelőfajta. A te­nyésztés során most ott tar­tunk, hogy már a negyedik generáció is beállt a tejter­melésbe. 1985-ig kötött, azó­ta kötetlen tartású, fejőhá­zas rendszerű tartástechno­lógiát alkalmazunk. Szarvas- marháinknak biztosított a szabad mozgás, a napfény, és a legelőterület. Tapaszta­lataink szerint ezek az előbb említett feltételek pozitívan hatnak a tejtermelés ered­ményeire. Egyébként a het­venes évek közepén a tej­termelés éves átlaga 2700 li­ter volt, a genetikai keresz­tezések után jelenleg ez 5400 liter körül van. Terveink között szerepel a tehenek számának 400-ra emelése, s elérni az 5600 liter'év feletti tejtermelést tehenenként. Ehhez megvannak a felté­teleink, mind a genetikai, mind a takarmányozási hát­tér biztosított. Célunk még a zöldetetés kiszélesítése — mely jelentős költségmegta­karító tényező —, valamint a minőség további finomítá­sa. Az eredmények növelé­séhez nagy segítséget kapunk a kisegítő ágazatoktól, vala­mint a különböző egyete­mektől, kutatóintézetektől, melyektől az ott kikísérlete­zett, s a termelés hatékony­ságát növelő eljárásokat fo­kozatosan bevonjuk a min­dennapi tevékenységünkbe. Jelentős a sertéságazatunk, mely egy zárt szakosított telepű, és egy hagyományos hizlalási rendszerre épül. Az 540 kocás szakosított telep évi 8000 hízókibocsátó ké­pességű. A fejlesztése, re­konstrukciója napirenden van, s még ebben az évben el is kezdődik a bővítés. A közel 40 millió forintnyi rá­fordítást a majdani nagyobb kocalétszámban és az abból adódó évi kb. 11 ezer hízó­kibocsátásban látjuk megté­rülni. A hagyományos ser­téságazatunk pedig a község mezőgazdasági, pontosabban, állattenyésztési jellegéből fa­kad. mivel évente kb. 6 ezer hízónak valót vásáro­lunk fel a csorvásiaktól. Megemlíteném még a ba­romfiágazatot, mely volume­nében nem tartozik a nagy szárnyashúst előállítók közé. Évente 400 ezer broyler- csirkét nevelünk fel. Jelen­leg az 50 napos átlag tartási idővel, napi 2,25 dekagram­mos takarmányból kb. 1 kg 68 dkg-os súlyt tudunk el­érni. Szeretnénk a takarmá­nyozás terén előbbre lépni, ugyanakkor a ma 94 száza­lékban elért I. osztályú vá­gócsirkeárunkat 97-98 száza­lékban I. osztályú minőség­re emelni. * * * Posztós István, a gépesíté­si főágazat vezetője: — Ügy tűnik, szövetkeze­tünkre nagyon jellemző a 3- as szám, hiszen ebben az ágazatban is három részleg tevékenykedik. A 18-20 fős tmk. a gépüzemeltetési cso­port, és maguk az erő- és szállítógépek vezetői. Fő fel­adatunk a termelési főágazat műszaki kiszolgálása, a ter­melési folyamatok zökkenő- mentes, időbeni segítése. Emellett mezőgazdasági jel­legű szolgáltatásokat is vég­zünk. melyből évente 12-13 millió forint árbevétellel já­rulunk hozzá a tsz eredmé­nyeihez. A megfelelő műsza­ki színvonal megtartása ér­dekében az idén 18 millió forintot fordítunk új gépek, berendezések beszerzésére. A téli javításokkal ütemsze- rűen haladunk, igaz, hogy a szezonális munkák befejezé­se után azonnal megtörtént a hibafelvételezés, így az al­katrészbeszerzés is. így je­lenleg nincs alkatrész- hiányunk, kiegyensúlyozot­tan haladhat a gépek tava­szi felkészítése. Külön előny számunkra, hogy a tsz veze­tésével egyetértésben a gép­műhelyben olyan géptipizá- lódást hajtottunk végre, hogy lehetőleg azonos gép­családokat vásároljunk meg. Ennek az a roppant nagy előnye, egy-egy alkatrészt az azonos gépcsaládba tartozó gépekhez fel tudunk hasz­nálni. A tavaszi munkakez­dés idejére a termelőszövet­kezet gépei jó állapotban indulhatnak el a csorvási határban. Bacsa András Kukoricasiló a „vacsora” a tsz tehenészetében Fotó: Kovács Erzsébet Újjáépítették a Hűtőtechnika gyártócsarnokát

Next

/
Oldalképek
Tartalom