Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. december 31., csütörtök NÉPÚJSÁG o Üli a felet és az egészet is... Úragyűjtő Békéscsabán Nem olcsó szenvedély az óragyűjtés ... Micsoda hangzavarban kívánhat egymásnak boldog új esztendőt a békéscsabai Gyulavári házaspár... — játszottam a gondolattal, mikor megismertem Gyulavári András „szenvedélyét”. Ügy hiszem, a képekből nem nehéz kitalálni: a házigazda néhány esztendeje az órák gyűjtésére adta a fejét. Hogy milyen eredménnyel, erről beszéljen maga a gyűjtő ... * * * — Tulajdonképpen érmék gyűjtésével kezdtem 1960- ban. Kerestem valamiféle elfoglaltságot, ami lekössön, ami lefoglalja a gondolataimat ... Gyűltek a páncélszekrényben az érmék rendesen. Ám valahogy mégsem ez volt az igazi „nagy szerelem”, hiszen mint minden gyűjtő, ő is szívesen dicsekedett legszebb, legritkább darabjaival1, de azokat ismerősei, barátai valahogy nem tudták kellőképpen értékelni... — Hat éve Sopronban egy szép régi faliórát vásároltam. Restauráltattam s feltettem a falra. Később, mikor egy francia hajóóra került a birtokomba, elhatároztam, felcserélem az éremgyűjtést erre. így kezdődött, s ettől kezdve Gyulavári András ennek él, azért dolgozik nyugdíjasként is, hogy az éppen soros és „megkívánt” ketyegő csodákat meg tudja vásárolni. Mert nem olcsó szenvedély az óragyűjtés. — Tudja, úgy vagyok ezzel, hogy nem iszom, nem dohányzom, hát miért ne költhetnék az órákra, melyeket csodálni lehet, melyekben- elgyönyörködhetek nap mint nap, csakúgy, mint a porcelánjaimban, mert azokat, is gyűjtögetem. Az előszobában kezdjük a nézelődést. Jól megfér itt egymás mellett a herendi tá- nyéros óra (svájci szerkezettel) és a homokóra, mely hat perc alatt pergeti át a homokot egyik féltekéből a másikba. A konyhában palacsintasütő-óra jelzi az időt. S a szobák... A hatalmas, háromsúlyos bieder- meyer órára a legbüszkébb. Egy méter 50 centiméter magas. — Ilyen nagy óra nincs még egy a megyében. Hányán megvennék tőlem, de nem adnám el a világ minden kincséért sem. Vannak, akik adják-veszik az órákat, én egyiktől sem tudnék megválni, úgy ragaszkodom minden darabhoz. A hálószobában is körülnézünk. Kétsúlyos, három- súlyos faliórák az 1800-as évek végéről. Az egyik néma, a másik üti a felet meg az egészet, a harmadik negyednél is megkondul, hogy: — Tudja az anyuka éjszaka, ha nem tud aludni, hogy mennyi az idő — mosolyo- dik el a házigazda. Az alsó épületben folytatja kalauzolásunkat. 1700- ban készült a papírszámla- pos sasos óra, a faórát pedig 1644-ben készítette ügyes mestere, nem is akárhogyan, még most is mutatja az időt ez az óramatuzsálem. Gyulavári András mindig pontos ember hírében állott : — Apám volt ilyen, tőle örököltem ezt a háklimat. Nálam a négy óra mindig négy volt, és a hét is hét, nem több, nem kevesebb egy perccel sem. Bármilyen furcsa, egyedül az óráktól tűri meg a pontatlanságot. Sőt, még meg is magyarázza bizonyítványukat: — A légkör változása befolyásolja őket. Ha hideg van, késne"k, ha meleg, sietnek egy hajszálnyit. Érzékeny szerkezetük a földrengésekre is reagál. A szüleim 1921-ben készült faliórája, amelyet ugyancsak nagy becsben tartok, a romániai földrengés idején megállt. Hát nem érdekes? Lassan óranéző kőrútunk végére érünk. Gyulavári András elmondja, most is egy különleges, nem akármilyen órára gyűjtöget. — Mutatja a keleti és a nyugati időt, a hónapot, a napot, az órát és a percet. Fél asztalnyi a nagysága, úgyhogy még nem tudom, hol lesz a helye. De hogy megszerzem, az biztos! — Mert nincs elég óránk — zsörtölődik szelíden a ház asszonya, ám látszik rajta, nem haragszik igazán férje kedvtelése miatt. Mert igaz, hogy ketyegnek, hogy konganak, hogy sokba kerülnek ezek az' órák, de mit számít mindez, ha a nyugalmat és — reménykednek — egy békés, új esztendőt is hoznak ebbe a házba- Nagy Ágnes A sasos óra Még mindig jár, csak fel kell húzni Fotó: Kovács Erzsébet Petőfi Sándor: Költő lenni vagy nem lenni Légy átkozott, te átkos pillanat. Melyben fogantatám, S te, melyben kínnal a kín emberének, Költőnek szült anyám! Oh költészet, te a Gyanútalan szív csalfa pókhálója, És azután foglyodnak Oly irgalomtalan fojtogatója! Véremből már te oly sokat szivál, Mérges fulánku pók! De szálaid bármilyetén kaszáltak, Még elszaggathatók. Letépem azokat, Bármint keresztülszőtték-fonták szívem, S ha összenőttek már: Úgy velők együtt szívem is kitépem! De a véremből e gyilkos férget én Többé nem hizlalom, Úgyis, mi lenne a kiszívott, elfolyt Vérért a jutalom? Dicsőség legfölebb, Ez a szem fényét elvakító semmi: És még az is nagy kérdés: E semmi is fog-e jutalmam lenni? Széles folyódon úszom ezután, Oh mindennapiság! Ballagsz velem majd, és csendes folyásod Sziklák közé nem vág, Nem lesz hírem, nevem, Tán a boldogság karjai sem várnak, De lesz mégis nyugalmam, S a nyúgalom fele a boldogságnak. És elnémuljak mindörökre hát? Egy hangszer életem; E hangszer ép még, s azt, mint elromlottat A szögre föltegyem? Hallgasson örömem? Ne légyen hangja többé fájdalmamnak? Hallgathat-e a tenger, Midőn hullámin szélvészek rohannak? Nem, költészet, nem hagylak el soha, Mert nem hagyhatlak el! Táplálni foglak a gyötört kebelnek Legforróbb vérivel. Nem bánom: tépj, eméssz, Másoktól meghallgattatást sem várok, Azért éneklek, költők, Míg végső csepp vérem ki nem szivárog. * * * A verssel Petőfi Sándorra emlékezünk, aki 1823. január 1-jén, 165 évvel ezelőtt született Kiskőrösön. Költő lenni vagy nem lenni cimű versét 1845 januárjában, Pesten írta. Sylvester lános Új Testamentuma 1541-bűl Az alma mater régi könyvtára „A gimnázium gyűjteményei közül gazdagságánál fogva első helyen áll a könyvtár ... becsét elsősorban régi, muzeális értékű könyvei képezik” — írta dr. Nádor Jenő tanár, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium — ma már „régi”-nek nevezett — könyvtáráról. A leírt sorok a legkevésbé sem túloznak, mert aki ma megtekinti a féltve őrzött gyűjteményt — ahogy mondani szokták —, a bőség zavarába esik. Annak ellenére, hogy közülünk sokaknak idegen a latin nyelv, és a régi írásmód, szinte „kapkodva” vesszük le egymás után a polcokról az elmúlt századok írásműveit. Valamilyen ritka, megfejthetetlen izgalom lesz rajtunk úrrá, olyasféle, mint amikor arról álmodozunk, hogy „visszalépünk” az elmúlt évszázadok valamelyikébe. A könyvtár történetéről, az itt őrzött könyvekről Sztrehovszki Zsuzsa tanárral, a gimnázium könyvtárosával beszélgetünk. — A ma Vajda Péter nevét viselő gimnáziumot — mondja — 1802-ben alapították Mezőberényben, és 1834-ben került Szarvasra. A gimnázium a múlt században az ország jeles középiskolái közé tartozott. Nevét olyan tanárok tették ismertté, mint Magda Pál, Vajda Péter, Greguss Ágost, Benka Gyula, Tatay István, Zsilinszky Mihály. Közülük Vajda Péter a következőket fogalmazta meg Erkölcsi Beszédeiben: „Ma a világ képzelni sem tud, és nem is akar tanintézetet könyvtár nélkül”. Hasonlóan gondolkodhattak tudós tanártársai is, így jöhetett létre az a könyvgyűjtemény, amely ma a gimnázium tulajdonában van, és ritkaságnak számít. — Mi módon kerültek az iskola tulajdonába a könyvek, és hogyan vészelték át így, viszonylag épségben az eltelt hosszú időt? — A könyvtár keletkezésének időpontja valószínűleg egybeesik a gimnázium keletkezésével. Az alapítók egyike, a Wenckheim család ugyanis, több más gyűjteménnyel együtt, a könyvtárát is a gimnáziumnak ajándékozta. A gyarapítás módja eleinte túlnyomóan az ajándékozás és az alkalmi vétel volt. Elhunyt tanárok, lelkészek könyvtárai jutottak részben vagy egészben az iskola tulajdonába. Nem egy régi kötet lapjain felismerhetjük Tessedik Sámuel kézírását. Vajda Péter választékos ízléssel gyűjtött könyvei szintén a gimnázium könyvtárát gazdagítják, Nehéz lenne felsorolni mindazok nevét, akik követték ezt a nemes hagyományt. Később a volt tanítványok küldték el műveiket az alma mater könyvtárának. Dr. Melich János például valamennyi munkáját elküldte, Jan Cajak pedig még Csehszlovákiából is elhozta új regényét. Ez a hagyomány ma is él: kaptunk anyagot Budapestről, Sopronból, sőt .még Kanadából is. Néhány évvel ezelőtt Ruzicskay György festőművész a gimnáziumnak ajándékozta Szerelemkereső című művét, és bátyjának, Ruzsicskay Jánosnak (aki szintén szarvasi diák volt) rajzait. — Régi könyvtárunk története szorosan kötődik az iskola történetéhez. Másfél évszázados múltját fények és árnyak kísérik. Hosszú időn át a környék leggazdagabb, sokáig pedig az egyetlen könyvtára volt. Aztán viharos esztendők következtek: háborúk, index, selejtezés, költözködés és tulajdon- jogi viták. A könyvtár azonban — hála a mindenkori gondoskodásnak — megmaradt, s végül 1977-ben a Tessedik Sámuel Múzeum épületének emeleti termeiben kapott méltó helyet a 43 ezer kötet. — Mi indokolta a könyvtár védett, muzeális anyaggá nyilvánítását? — Sokak előtt ismert, hogy könyvtárunk sok ritkaságszámba menő könyvvel, kézirattal rendelkezik. Vannak nagyon régi könyveink is; közülük a legrégibb 1516-ból való, ezt a közelmúltban restaurálta az Országos Széchényi Könyvtár. Rendkívül értékes kéziratokat és nyomtatványokat is őrzünk. A kéziratos művek száma 84 kötet. Nehéz választani, de ezek közül talán a legritkább különlegesség Rezik Johannes: Gim- nasiologia Evangelico-Hun- garica című munkája. Ennek első és harmadik kötetével rendelkeztünk, de a jó együttműködés eredményeként, az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtártól nemrégiben kaptuk meg — fénymásolat formájában — a második kötetet is. Ez a könyv is Tessedik könyvtárából való, amit a benne látható dedikálás igazol. Védett könyveink között van Heltai Gáspár és Bornemissza Péter egy-egy könyve, s talán a legértékesebb, Sylvester János 1541-es magyar nyelvű Űj Testamentuma. Ebből összesen tizenkettőt őriznek hazai könyvtáraink, s büszkeségünkre az egyik gimnáziumunk tulajdonában van. Nemrégen érdekes ritkaság került elő az egyik restaurálásra küldött könyvünkből. A kötet borítójának felbontásakor egy 1617-ben Kassán nyomtatott magyar kalendáriumlapot találtak. Nem tudunk róla, hogy máshol is felfedeztek volna ilyesmit. Nemcsak könyvanyagunk gazdag, hanem folyóiratállományunk is. Közülük a legtöbb magyar nyelvű, de sok német és szlovák nyelvűvel is találkozhatunk. A múlt századiak közül szinte minden folyóiratból rendelkezésre áll egy-egy évfolyam, de vannak hiánytalan sorozatok is. A Századokból és a Magyar Nyelvőrből megvan minden eddig megjelent példány. A régi szarvasi újságok, melyek 1882-től találhatók meg itt, városunk helytörténetében segítenek eligazodni. — Említette, hogy a könyvtár története szorosan kötődik az iskola történetéhez. Milyen tárgyi emlékei vannak e párhuzamnak? — A könyvtár jelentősége iskolatörténeti szempontból is igen nagy. Ez a kijelentés általában is, de konkrétan a szarvasi gimnáziumra vonatkoztatva is érvényes. Híven dokumentálja a gyűjtemény egy régi középiskola szellemi arculatát, oktatási, nevelési célrendszerét, embereszményét. Nemcsak az összegyűjtött kötetek tanúskodnak erről, hanem a régi jegyzőkönyvek, tankönyvek, iskolai dolgozatok, rajzok, tablók, levelek is beszédes emlékei a múltnak. Ezeket is itt őrizzük. Kézbe vehetjük az iskola egykori diák- újságjait, a „Zsengék”-et, melyek az 1860-as évektől 1930-ig találhatók meg egybekötve. Bepillanthat az érdeklődő a múlt századi Vajda-önképzőkör naplóiba is, melyekben megtalálhatók egykori jeles diákjaink (Melich János, Gyóni Géza) próbálkozó írásai, de olvashatja Sárosi Gyula első verseit is. Itt őrizzük Koren Istvánnak — Petőfi egykori tanárának — 29 kötetes növénygyűjteményét. Koren Szarvas akkori növényvilágát gyűjtötte össze és dolgozta fel. Nem tudni, hogy milyen technikát alkalmazott, de a növények olyanok, mintha a napokban szedték volna őket. — Hamar észrevehető, hogy sajátos a könyvtár anyagának osztályozása ... — Ma már muzeális, értékűnek számít az anyag feldolgozása is. Dr. Nádor Jenő 1925—38 között készítette el az új címjegyzéket. Nem az ETO (Egyetemes tizedes osztályozás) szerint csoportosította a könyveket, hanem a régi Hinrichs- féle módszerrel dolgozott. A címjegyzék húsz szakrendbe sorolja a könyveket, az egyes szakrendeken belül pedig betűrendben közli a szerzőket, illetve a műveket. A tartalomjegyzék, a név- és tárgymutató alapján könnyű áttekinteni az állományt. — Milyen munka folyik jelenleg? — A rendelkezésünkre álló 14 ezer gimnáziumi évkönyvet és értesítőt szeretnénk feldolgozni. Marik Mihály Könyvritkaságok egymás mellett... Fotó: Cslk Jánosné
