Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-04 / 286. szám
1987. december 4„ péntek Álom a város szélén A békéscsabaiak több évtizedes álma vált valóra, mikor a város tavaly főiskolát kapott. Az öröm idén lett igazán teljes, hiszen elkészült a tanítóképző új épülete. Túl a körgáton A város széli iskolacentrumban áll az épület, túl a körgáton. Hogy miért ott, miért nem a belvárosban, azon lehet vitatkozni, de sok érv szól a jelenlegi elhelyezés mellett. Tény, hogy a belvárosban a beruházás kezdetekor sok üres telek állt, s a megye- székhely első főiskolájának, Békéscsaba büszkeségének legideálisabb helye talán a belvárosban lett volna. így a főiskolások közelebb lennének színházhoz, mozihoz, művelődési központhoz, egyéb szórakozóhelyekhez, vagyis minden „városias objektumhoz”. És a békéscsabaiak is közelebb lehettek Országos gyermekszínházi találkozót rendeztek Budapesten, november 21-től december 1-jéig, tizenegy fővárosi és nyolc vidéki színház részvételével. Az Arany János Színház az Olivért és az Emil és a detektíveket, a Fővárosi Operettszínház gyermekbalettet, a Hököm Színpad a Peti meg a rókát, a Játékszín A vén bakancsos és fia, a huszárt, a József Attila Színház A kis herceget, a Mikroszkóp Színpad a Banyatanyát. a Nemzeti Színház a Légy jó mindha- láligot, a Népszínház a Nyakigláb. Csupaháj, Málészájt, a Radnóti Színpad a Mesélő kertet, a Thália Színház A kék madár című produkciót mutatta be. Hat vidéki színház az Arany János Színházban vendégszerepeit. A Békés Megyei Jókai Színház a Sándor, József, Benedeket, Kaposvár a Varázssüteményt, Nyíregyháza és Zalaegerszeg a Pinokkiót, Szeged a Koldus és királyfit, Veszprém Az unokaöcsém nagy csibészt, Pécs Sólyom Kati műsorát vitte a szemlére. A győri Kisfaludy Színház otthon játszotta Tengerkék című előadását. A produkciókat öttagú, színházi szakemberekből és pszichológusokból álló zsűri bírálja el, az eredményeket hétfőn hozzák nyilvánosságra. Kottái Tamás kritikust, a zsűri elnökét arra kértük telefonon., értékelje a gyermekszínházi találkozót ösz- szességében. — Ez most a második találkozó volt, a ’70-es évek végén rendezték az elsőt Kaposvárott, bár annak nem folytatása az idei, inkább új indulásnak nevezném. Nem volna a főiskolához, mert ez utóbbi is lényeges szempont. A csabaiak tudatában jobban a városhoz tartozik a kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskola vagy a Rózsa Ferenc Gimnázium, mint az iskolacentrum bármely intézménye. Az az érv, hogy a főiskolának az iskolacentrumban van a helye, többek között azért sem áll meg maradéktalanul a talpán, mert ez az iskolanegyed nem egy egyetemi városrész, és — tartok tőle — évtizedekig nem is válik azzá. Anélkül, hogy megsérteném az iskolacentrum középiskolásait, meg nem lelhetem, mi az az azonosság vagy hasonlóság, ami miatt jó, hogy a főiskolások egy kerítésen belül vannak a szakközépesekkel és a szakmunkásképzősökkel. Amiatt viszont mindenképp jó helyen van a főiskola, hogy terjeszkedésének szinte semmi sem szab határt. S ha a megyeszékhely mégis kap egy újabb felsőa legújabb termést hozták el a színházak, a kiírás szerint is az akár 2-3 éve műsoron lévő előadások széles körű szemléje volt ez. Előnye. hogy áttekinthető, ösz- szefoglaló képet adott a hazai gyermekszínjátszásról. Hátránya viszont, hogy nem elit fesztivált, hanem szélsőséges színvonalú produkciókat láthattunk, ami persze az egész magyar színjátszást is jellemzi. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekszínház ügye kezd fontossá válni. Néhány olyan budapesti színház is tett most erőfeszítéseket ennek érdekében, ahol eddig nem voltak gyerekelőadások. De az eredményből kiderült a bizonytalanság is. az, hogy lélektanilag, szakmailag nem tudják még, hogyan lehet, hogyan kell a gyerekekhez szólni. Széles volt a skála, a pécsi Sólyom Kati egyszemélyes színházától a gyermekbaletten, musicalon, hagyományos prózai színházon át a költői, verses feldolgozásig. Különbözőképpen vonták be a gyerekeket a játékba. Az Emil és a detektívek előadásán például ott volt az a képzeletbeli negyedik fal, és a gyerekek megmaradtak passzív nézőnek. Gyakori a közönség bevonása, a közvetlen kapcsolat színpad és nézőtér között, de ezek formái is igen eltérőek • minőségileg. Sokszor formális marad, a narrátor irányításával kórusként da- loltatják a kicsiket. Ritkábban sikerül úgy aktivizálni, hogy a gyerek ne csak feszengjen, hanem tényleg benne éljen a játékban. A szavak és az ének mellett oktatási intézményt, akkor ezen a területen annak is könnyen biztosítható hely. A főiskola városközponttól mért térbeli távolsága nem jelentős, hiszen alig negyedóra alatt a belváros elérhető. Inkább — nem tudok jobb szót — a „lelki távolság” nagy. Ez azonban csökkenthető. Ha megtaláljuk azt a módot, amivel a főiskolások a város életébe, közéletébe bekapcsolhatók, akkor ez a távolság nagyon lecsökken. Ha a főiskola környezetét sikerül minél vonzóbbá szépíteni — és e téren az első lépések már megtörténtek —, s a főiskolához vezető két, sétára jelenleg kevésbé invitáló, kissé jellegtelen utat szebbé, promenádjellegűbbé lehetne alakítani, akkor ez a lelki távolság eltűnne. Külcsín Az épület elhelyezkedésével, tájolásával aligha van okunk vitázni. Követi a fontos a látvány, akár a stilizált látvány, amely kibonthatja a gyerekek fantáziáját. Valamennyi színház szándéka, erőfeszítése méltánylandó, s kevés olyan előadás volt, ahol nem a legjobb színészi erők vettek részt a gyermekprodukcióban. Másképpen szólva: sikerült legyőzni azt a téves felfogást, miszerint a gyereknek minden jó, s ami sértő színészre, gyerekre egyaránt. A gyerek hálás közönség, s ezzel nem szabad visszaélni, olcsó eszközökkel sikert kikényszeríteni, mert így nem fejleszthetjük az ízlését. Általános tapasztalat: ahol magas a színház művészi — rendezői, színészi — színvonala, ott a gyerekelőadások is jobbak. A darabválasztásról annyit, voltak klasszikus körgát vonalvezetését, ez helyes, mert ha már itt van, akkor ne perlekedjen ezzel a történeti értékű földépítménnyel, legyen inkább erőd ez is a maga módján, a megismerés, a tudás, az elhivatottság erődítménye. Megjelenése minden irányban mértéktartóan elegáns. Megakad rajta a szem, az idegennek nehéz mellette úgy elsuhanni, hogy meg ne kérdezze: e házat meg kik lakják, mire használják?. A tervező, Fajzi Tamás azonban nemcsak arra ügyelt, hogy az iskolacentrum szürke épületállományából — funkciójához méltón — kiemelje a főiskolát, hanem arra is, hogy a környező sorozattermék-isko- láktól ne üssön el bántón, stílustörőn. Az épület nem tagadja meg, hogy bizony ő is házgyári gyermek, ő is csak panelból készült, legfeljebb a megszokottnál lényegesen igényesebben. A két izgatott ritmusú épületszárny tekintélyes középrésznél találkozik. A szárnyak széles fugákkal szaggatott falára szinte higgadt feleletet ad a főbejárat feletti sima falfelület. A két szárny ablakjainak monoton ismétlődése és fe- gyelmezetlenkedő asszim- metriája áll szembe a főbejárat feletti ablakrendszer csúcsba törő szimmetriájával. Ráadásul a középrész felső szintje kissé a klasz- szikus épületek timpanonjának hatását kelti. A bronz előtető és a főbejárat előtti tér fölött magasodó terasz is mind ugyanazt erősítik: az épületnek szinte gerince van, s szárnyaival ölelőn magához vonja diákjait. Az ilyen épületek formájától egvébként el is várjuk, hogy fogalmazzanak meg fontos gondolatokat, tartalmakat. A főbejárat és a két szárny különbözősége akár a tanár-diák viszonyt is jelképezheti, s azt, hogy itt mindig egymásnak feszül a változás igénye, s az állandóság biztonsága. Szólni kell egy Békéscsabán egyre több helyütt visz- szaköszönő építészeti motívumról: a körbefutó álmamesék — Pinokkió, Koldus és királyfi, A kék madár, Légy jó mindhalálig —, s gyakran zenét komponálnak, hogy a gyerekdarabokat színesebbé tegyék. Szerintem nem feltétlenül szükséges zene meg ének, s különösen akkor nem, ha az nem túl jó. Szerepeltek jó e'őadások ezen a találkozón, de olyan kiemelkedőek nem, amelyeket érdemes lenne több színházban eljátszani. A vén bakancsos és fia, a huszár vagy a Banyatanya előadása bizonyítja, hogy az, ami jó gyermekszínház, az felnőtteknek is jó színház. — A Jókai Színház évek óta fontos feladatának tekinti, hogy színvonalas gyermek- és ifjúsági lelőadásokat hozzon létre. Az elmúlt évadban mutatták be Békés József Sándor, József, Benedek című komédiáját, s most ezzel vettek részt a találkozón. önnek hogy tetszett az előadás? — Mai magyar szerzők meséit mindig szívesen fon szándék szép, a színvonal változó Koltai Tamás kritikus a gyermekszínházi találkozóról Jelenet a Sándor, József, Benedek békéscsabai előadásából, Gálfy László Jászai-díjas, Monori Balázs, Beratin Gábor Fotó: Gál Edit gastető-csökevényről. A főiskolánál ez lényegesen jobban sikerült, mint a város más házainál. Itt az épület magasságához képest nem lett ez az elem bántóan kicsi, s a határozott vonalú ereszdeszkázat is segít az egyensúly megtartásában. Jó megoldás az is, hogy a felső szint ablakainak sarkát levágta a tervező, ezzel elérte, hogy az alacsony tető nem idegen holmi, építészetileg felesleges csecse-becse. ...és belbecs Belül jól érzékelhető az épület 8-asra emlékeztető alaprajza. A két szárny háromszög alakú aulákat foglal magában. Jól használható ez a többszintes tér, mint ahogy jól használhatók a kerengők és azok szögletei. Van hely elvonulni a magányt keresőknek, és van terük bőven a beszélgetésre vágyóknak. Az iskola minden zuga gyorsan megközelíthető. A 8-as alak jól szervezi a belső mozgásokat. Amíg kint két szín, a fehér és a barna jut szerephez, addig belül a kettő mellett a zöld is „kiköveteli” magának a jogot. Szerencsére ! A magyar középületek és különösen a szállodák már úgyis unalmasan kisajátították a barna és a sárga minden elképzelhető árnyalatát, az élénk színek pedig száműzettek* a „rehabilitáció” legcsekélyebb reménye nélkül. A korlátok, oszlopok, gerendák és ajtók zöldje üdítően hat. De a fehér és a barna itt is megadja az alaphangot. Tisztaság — mondják a fehér falak; komolyság — ismétli a különbözőn barna burkolat, a beépített padok, a székek, a textíliák, az irányítótáblák, sőt még a képzőművészeti alkotások is. A tantermek talán túlzottan egyszerűek és minden feltűnést kerülőek, az irodák ízlésesek. a tárgyalók eleganciája első osztályú. A főiskola belsőépítésze: Sza- badosné Szászfalvi Ilona. Kívül-belül jól és szívesen belakható épületnek látszik az új főiskola. Ami nem tetszik: hogy az előre gyártott elemek között a repedések nőnek, növekednek (nem tudom, alapozási, szerkezeti vagy szerelési gondokról vall mindez?), az aulák átlátszó műanyag fedése pedig igénytelen. Pillanatig sem állítom, hogy a békéscsabai tanítóképző kimagasló építészeti jelenség, de mindenképp érdemes sok-sok dicsérő szóra, mert átgondolt, megnyerő alkotás, amiben a rossz értelemben vett iparszerű szemlélet a tervezőt a szokásosnál kevesebb megalkuvásra kényszerítette. Ungár Tamás gadja az ember. Békés József darabja a klasszikus mesemotívumokkal — a három fiú csínytevéseiről és a rátarti család pórul járásáról — akár mai történet is lehetne. Jelen van itt is a szép szándék, nagyon jó a darab felvezetése, de véleményem szerint a második részt nem sikerült kibontani, nem teremtettek elég teret a jellemek kibontakozásának. A hagyományos tréfák sikert arattak ugyan, mégis azt mondom: az ötletből több valósulhatott volna meg, ha eredetibb a darab is, az előadás is. Ez egyébként vonatkozik az előadások nagy részére. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyerek, ugyanúgy, mint a felnőtt, érzékeny a finom humorra, érti a viccet, nem kell hozzá sem hangsúlyozottabban, szájbarágóan szólni. — Nem minden színház foglalkozik komolyan gyerekdarabokkal, s nem minden társulatnál rang kicsiknek játszani. Ügy tűnik, Magyarországon a gyermekszínház valahogy nincs méltó helyen. — Ez valóban így van, s elsősorban szakmai kérdés, rossz beidegződés, hogy nálunk perifériára szorult a gyermekszínház. Olyan országokban, ahol hagyományai vannak a gyermekszínháznak — Svédország, Finnország —, ott nem az a színész játszik mesedarabban, aki másra nem jó. Vagyis nem száműzetés a gyerekelőadásban részt venni, ösz- szefügg mindez az általános színházi helyzettel, és azzal a színészi közérzettel, ami most igen rossz. Ha a színész nagy szerepeket játszik, és jó a közérzete, akkor szívesebben vesz részt a gyermekprodukcióban is. Niedzielsky Katalin Berényi Kalendárium A Baráti Egylet Me- zőberényért tartalmas, szép kalendáriummal lepte meg tagjait, a nagyközség lakosságát, és mindazokat, akik érdeklődnek Mezőberény iránt. „Az egyesület létrejöttétől kezdve törekszik egy kalendárium kiadására; felelevenítendő a régi közkedvelt műfajt. A periodika első száma elkészült, terveink szerint kétévenként jelenik meg egy-egy újabb” — írják a bevezetőben. A kalendárium az 1988-as és 1989-es naptári adatok után jó néhány hangulatos, ismeretterjesztő írással mutatja be Mezőberény múltját, jelenét, felvázolva jövő arcát is. Olvashatunk Orlai Petrich Somáról, az egykori olvasókörökről és kaszinókról, a lappangó Gu- lácsy-képekről. Változatos a néprajzi blokk is, melyben a mezőberényi házassági és lakodalmas szokásokat elevenítik fel. Bemutatnak egy XIX. századi berényi iskolai füzetet, a mai Petőfi Sándor Gimnázium múltjáról és jelenéről is szó esik. Közzéteszik a kalendáriumban a Baráti Egylet Mezőberé- nyért alapszabályát és alapító tagjainak névsorát, szólnak a fővárosban és a Szegeden működő baráti kör életéről. A kalendáriumot hasznos információk zárják. — s — A vörösesbarna faburkolatú tárgyaló eleganciája első osztályú Fotó: Kovács Erzsébet
