Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7., hétfő o Képesítéssel vagy anélkül...? Sokszor hangoztatott, gyakran publikált téma manapság a pedagógushiány. Bár országos gondról van szó, Békés megye mindig a legégetőbb hiánnyal küszködő területek közé tartozott. Az idei tanév személyi feltételei — az elmúlt évekhez hasonlóan —, még mindig rosszak. Mint lapunkban már korábban hirt adtunk róla, a 497, idén meghirdetett pedagógusállásból csak 165- öt sikerült szakképzett nevelővel betölteni. A megyei tanács 133 új képesítés nélküli alkalmazását engedélyezte, ami 15 százalékkal több, mint az elmúlt évben. így az idén összesen négyszázharmincnégyen tanítanak oklevél nélkül Békés megyében. — Különösen a megye északkeleti és délkeleti részén vannak súlyos gondok a szakosellátottsággal — mondta dr. Kertész János, a megyei tanács művelődési osztályának személyzeti osztályvezetője. — Az igazgatók számára mindig nagy kockázat a képesítés nélküliek alkalmazása. Vannak közöttük helyüket keresők, kiforratlan egyéniségek, de tény, hogy sok esetben felcsillan a pályára termett, kiváló pedagógusaikat is. Az utóbbi eset az egyszerűbb, a szerencsésebb. Ha azonban a képesítés nélküli munkája és iskolai efőreha- ladása nem megfelelő, az igazgató a szerződést két év elteltével köteles felbontani. * * * Újkígyóson a szakosellátottság 63,2 százalékos, ami azt jelenti, hogy átlagosan véve száz órából körülbelül hatvanhármat szakos pedagógus lát el. A számok arra utalnak, hogy az iskolában sok a képesítés nélküli nevelő. A szeptember 21-i Vonalban voltunk című írásunkban idéztük Szabó Zoltánnét, aki a telefonban arról panaszkodott, hogy a településen a szülőket nyugtalanság tölti el a gyerekek továbbtanulását illetően, hiszen a matematikát „parkettás szakmunkás” tanítja, de van lakatos és egyéb képesítés nélküli is, aki „felcsapott” tanítónak. Az írás nagy vihart kavart a pedagógusok és a szülők körében egyaránt. Most újra megkeresve a történet szereplőit, először Szabó Zoltánnét hallgattuk meg. — Magam is megdöbbenve olvastam a Népújsága Körösön: „Harmadába, elnök! Másként nem!” Szegő Károly most úgy állt az udvaron, mintha moccanni sem akarna, csak az ádámcsutkája mozdult meg. Majd hirtelen odaszólt Ungi Imrének: „Hát te, hogy gondolod, Imre?" Ungi Imre nagyot nézett, hogy miért kérdi ezt még tőle az elnök, amikor mindenki harmadába akar bog- lyázni? Bár ő is jobbnak tartja, ha részibe gyűjtik a szénát.. Talán a kukoricát is jobb lenne részibe kapálni, ö ugyan kijött a munkaegységgel, hiszen úgyis harminchárom százalék jár neki, meg így is. De hát a paraszt így látja biztosnak, hogy mennyit kap. Ez a szomszéd Vörös Csillagban is meglátszik, ahol éppen a munkaegység miatt már harmadik éve csak ímmel- árnrnal dolgoznak. És széttárva a kezét mondta: „Lehet, hogy jobb lesz, Károly. A járási tanácselnöknek, Kerekes Sándornak ugyan szemet szúr. De ő is hiába áll szemben a széllel, hogy elvégezze a dolgát, visszafújja és végigcsurog a nadrágján.” Hirtelen öblös nevetés gurgulázott végig a csoporton. Ifjú Urbán meg belegereblyézett a hajába. Az fordult meg a fejében, hogy az elnök most ugyan mit fog tenni? Aztán hirtelen elnénak ezt a cikkét — mondta. — És bár egyetértek a telefonáló aggályával, lehetett volna annyira korrekt, hogy a saját nevét használja. Úgy gondolom, valaminek a nyilvánosság elé tárása egyfajta felelősségvállalást is jelent. Végül is valóban sok szülő aggódik a gyereke miatt, hiszen rengetegen megkerestek a cikk nyomán ezzel kapcsolatban. Szerintem egy a fontos: a végeredmény. Engem nem érdekel, ki a tanító, csak tudjon a gyerek . .. Az esemény másik főszereplőjévé Harangozó Lajos, a „parkettás matematikus” lett. Már leülepedett benne az „ügy”, nem szívesen nyilatkozott. — Én úgy hiszem — mondta végül —, hogy nem szégyen a tanítás mellett dolgozni, talán még parkettázni sem. Egyébként nem matematikát, hanem technikát tanítok az iskolában. Mi, akik tudjuk, mi az igazság, legfeljebb mosolyogva bosszankodtunk a telefonáló mondatain, de az idegenek, akik nem ismerik a mi viszonyainkat, másként láthatták a dolgokat... Králik Jánosnénak, az iskola igazgatónőjének válaszát még az akkori Vonalban voltunk cikkben közöltük. A megjelenést követő visszhang nyomán kerestük meg ismét. — Tény, hogy az ilyen kemény hangú bírálatok hosszú időre elveszik az ember munkakedvét — mondta. — Még akkor is, ha van némi valóságalapja. Valóban sok a képesítés nélkül dolgozó nevelőnk. Eredeti foglalkozásukat, vagy másodállásukat illetőzett az apja feje fölött, és odaszólt a csoportnak: „De hát a harmadolás nem több, mint a munkaegységre járó harminchárom százalék!” — Még te akarsz tanítani engem — horkant fel az apja —, hogy mi a jobb nekem, akit pelenkáztam!? Újabb nevetés tört fel a csoportból. Szegő Károly eközben cigarettát húzott elő a zsebéből, és rágyújtott. Aztán a füstöt fújva odaszólt Urbán Péternek: „Téged is, engem is pelenkáztak, Péter! De lassan megerősödött a csontunk, és megfogtuk az eke szarvát, a kasza nyelét, meg amit kellett. De hát így forog a világ. Bandi pedig kigondolta, hogy hogy hoz majd nagyobb termést a föld.” — Azért taníttattam, nemde? — replikázott Urbán Péter. Csakhogy a szavaiban mégis érződött a büszkeség. — De ne másról beszéljünk, Károly! Szegő Károly biccentett, s azt mondta, hogy a fiú eddig nem hozott szégyent az Urbán névre. — Mi meg nem ejtünk csorbát a Szegő família tisztességén — hordozta körül a tekintetét aztán. — Nem kenyerünk a suskus. Zsuzsa pedig a mi vérünk. Urbán Péter meglepődve szólt, hogy nem így gondolta ő! Ungi Imre meg ódáén van fényképészünk, mo- ziüzem-vezetőnk, pincérünk, kazánfűtőnk és parkettásunk ... De találkoztam én már taxizó szaktanácsadóval is... Azt hiszem, a hangsúly nem ott van, hogy kinek mi volt az .eredeti foglalkozása, vagy ki milyen munkát vállal még a tanítás mellett, hanem ott, hogy ki hogyan végzi a munkáját itt az iskolában, milyen a kapcsolata a gyerekekkel, mit és hogyan tanít meg számukra. Egyébként a legtöbb képesítés nélküli nevelőnk tanul a megfelelő pedagógiai főiskolán. Ezek az emberek óriási lelkesedéssel és ambícióval indultak el a pályán. Szívvel-lélekkel törekednek arra, hogy megfeleljenek e hivatásnak. Ezek a pozitívumok azokra a pedagógusokra is vonatkoznak, akikre a telefonáló utalt. Minden biztató szónak örülnek, de az igazságtalan bírálatok bizony hosz- szú időre visszavethetik a lendületüket. A gyerekek továbbtanulását illetően nem érkeztek olyan visszajelzések a középiskolákból, hogy az újkígyósiak nem állják meg a helyüket. Egy bizonyos szintű eredmény-visz- szaesés ilyenkor természetes, azonban igazán komoly problémák csak ott lehetnek, ahol a gyerek szorgalmával vagy magatartásával már nálunk is gondok voltak. Az iskola egyébként mindent megtesz a szakos ellátottság javításáért. Személyesen, vagy levélben keresem fel a megyei főiskolákat, felajánlva a rendelkezésünkre álló szolgálati lakásokat is. Békéscsaba vonzereje azonban — ahol szintén pedagógushiány van —, érthető módon erősebb, mint községünké. Nagyon sok újkígyósi születésű fiatal pedagógus tanít Békéscsabán, talán jobb körülmények ' között, talán több lehetőséggel körülvéve. De hát ez egy olyan természetes emberi igény, amellyel meddő dolog lenne szembeszállni ... Magyar Mária szólt neki, hogy néha beleharaphatna a nyelvébe. Mert amit Zsuzskáról mondott, maga sem hiszi. És csak húzza az időt. Pedig kavarog a koromfekete felhő. Szegőné érezte, hogy most már csak harmadában látnak neki szénát gyűjteni, s odaszólt a férjének: „Károly, mi Zsuzskával megyünk. Ne lődörögjünk tovább.” — Menjetek, Zsuzsám — biccentett Szegő Károly. Majd odaszólt a többieknek. — Minden harmadik boglyát viheti haza majd, aki most nekilát szénát gyűjteni. És én nem leszek oka, ha valakinek kevesebb rész jut. — Gyerünk emberek! — csattant aztán Ungi Imre hangja. — Nyakunkon a zu- háré! És pillanatok alatt kiürült az udvar, mintha mindenkit kilőttek volna onnan. Csak ifjú Urbán és az elnök maradt ott, aki szó nélkül hagyta a kis kamra előtt a fiút, és bement a konyhába. Majd az asztalhoz ült. és rákönyökölt. A fiú meg nemsoká utánament, s a konyhaajtóból odaszólt neki: „Károly bácsi, haragszik rám?” — Dehogy haragszom, Bandi! Csak az jár a fejemben, hogy most jól megsar- kantyúztak bennünket. Gyulán, a Városház utcában a Békési Építőipari Szövetkezet az elmúlt év őszén 80 millió forint értékű építkezésbe fogott. A 67 lakás mellett 580 négyzetméter fedett tároló is készül, melyben raktárak és 20 férőhelyes ga- rázsház kap helyet. A lakások földszintjén több üzlethelyiséget alakítanak ki, amelyekben lesz áfész ruházati bolt, ugyancsak áfész méterárubolt, óra-ék- szerbolt, takarékszövetkezeti egység és Volán Tourist iroda. A belváros kereskedelmi területe ezzel mintegy 1300 négyzetméterrel bővül. A Békési építőipari Szövetkezet Szeghalom után másodikként a megyében Gyulán alkalmazza a korszerű öntött falas vasbetonszerkezet technológiáját, mellyel rugalmasabban lehet követni az építészeti elképzeléseket. A kivitelező a jövő év végére ígéri az épületegyüttes átadását. Sz. M. Egy szabálysértés tanulságai Természetvédelem kontra vadászat? A közelmúltban a nálunk vadászó egyik külföldi bérvadász csoportnál előfordult, hogy a vadászat során néhány kisebb értékű védett madarat lőttek le. Az esetet az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-alföldi Felügyelősége k:vizsgálta — a megyei vadászfőfelügyelővel közösen — és az illetékeseket megkérte a fegyelmi eljárás lefolytatására. Ezeken a védett madarakon már nem lehet segíteni, de a hasonló szabálytalanságokat még el lehet kerülni. * * * Az esettel kapcsolatban kerestük meg Gál Imrénét, a dél-alföldi felügyelőség természetvédelmi felügyelőjét, aki a következőket mondta: — Megyénkben szerencsére koránt sincs arról szó, hogy a természetvédők és a vadászok ellenfelek lennének, noha egyes esetekben más véleményt képviselnek. Így van ez például a különböző ragadozó madarak megítélésével. Az utóbbi években elszaporodtak az egerészölyvek, és a vadászok szerint jelentős mértékben károsítják a megye fácánállományát. Pedig a vadá-. szók jelentős összegeket fordítanak a mesterséges tenyésztésre, nevelésre. Több száz begyvizsgálat alapján megállapítottuk: az egerészölyv csak elenyésző mértékben fogyaszt fácáncsibét. Ennek ellenére nem egy vadász — szerencsére nem a többség — még ma is ellenségének tekinti az ölyvet. Egyébként a megítélésünk szerint nagyon kevés ragadozó madarunk van, és az általuk okozott kár összességében nem lehet jelentős. Még akkor sem. ha egy-egy vadásztársaságnál szemmel látható kárt okoz, mondjuk egy héja. — Ha jól tudom, a raga- dcfsó madarakkal, állatokkal kapcsolatos érdekeket egy jogszabály próbálja egyeztetni. — A vonatkozó törvény- erejű rendelet egyes esetekben lehetőséget ad arra, hogy a vadászok a ragadozókat befogják, vagy elejtsék. Például: engedély nélkül elejthető, befogható szürke gém mesterséges halastavakon; danka- és ezüstsirály október 1-től november 30-ig, a mesterséges halastavak ivadéknevelő tóegységein; héja, menyét és sün, a törzstenyésztés célját szolgáló szárnyas vad, valamint baromfinevelő telepen egész évben, továbbá július 1-től október 31-ig a szárnyas vad utónevelését szolgáló, bekerített helyen, és annak 500 méteres körzetében. Továbbá, engedély nélkül befogható és elejthető lakóépületben megtelepedett nyest, és pele is. * * * A gyakorlatban nem is a leírtakkal van baj, hanem azzal, hogy ellenőrizhetetlen, hol ejtettek el egy-egy héját, vagy nyestet. Valóban az említett helyeken, v^gy máshol. A vadászokon múlik a leírtak megtartása. Meggyőződésem, hogy többségük betartja a jogszabályokat, de nem mindenki. Első hallásra itt is olyan ellentétről van szó, amit nehéz áthidalni. A valóságban azonban nem ekkora a szakadék. A természetvédők azt szeretnék, hogy oktalanul ne essen bántódása viszonylag ritka vadfajoknak, a tényleges kártétel alapján ítéljék meg a vadászok a ragadozókat. Szinte szóról szóra ugyanez a törekvése a becsületes vadásztársadalomnak is. A vadászati szabályok és az etika szerint a vadászok csak az engedélyezett vadakat lőhetik le. A társaságoknál természet- és környezetvédelmi felelősök tevékenykednek, akik tagjai az intézőbizottságnak, feladatuk pedig az, hogy bővítsék a vadászok ismereteit, formálják szemléletüket. (Többek között a védett fajok megismertetésével gátolják meg az oktalan pusztítást.) * * * — Gyakori esetnek számít megyénkben, hogy védett madarak, állatok elpusztításáért jelentenek fel valakit? — Nem. Hivatalosan tudomásunkra alig-alig jut ilyen, de feltételezzük, hogy a valóságban ennél több van. — Most külföldi bérvadászok követtek el szabálytalanságot. Véleménye szerint, ez mire hívja fel a hazai vadászok figyelmét? — Fontosnak tartom, hogy a vadászatok előtt egyértelműen eligazítsák a külföldi bérvadászokatj hogy mire szabad lőni. Rendelkezésre állnak különböző bemutatóeszközök, és a tolmács is. Jó, ha szó esik arról is, milyen következményei vannak a védett fajok elejtésének, hiszen a külföldiekre is vonatkoznak a magyarországi jogszabályok. Lehet, hogy ez idealizmusnak tűnik, de ha egy külföldi bérvadász védett vadat lő, akkor szerintem az illető vadásztatását azonnal be kell fejezni. Szerencsére ez nem gyakori eset, ezért egy-egy vadász várt eredményének elmaradása (vadásztatásból eredő forintkiesés) nem jelent különösebb anyagi hátrányt! — És itt megint a hazai vadászok szemléletéről van szó. — A hazai vadászok felelőssége valóban az ilyen esetekben is vitathatatlan. Mint említettem, a szemléletükön múlik, hogy menynyire tartják fontosnak a természet- és környezetvédelmi előírások megtartását. Meggyőződésem, hogy közös érdekeink alapján a jövőben ilyen tekintetben is előrelépünk, még kevesebb lesz a mostanihoz hasonló eset. Lovász Sándor Orosháza Dz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat ÉRETTSÉGIZETT FÉRFI MUNKAVÄI,FALÓKAT KERES AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÖKBE: — üzemrendész — raktáros Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat személyzeti és oktatási csoportvezetőjénél, Orosháza. Október 6. u. 8. sz.
