Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987. december l„ kedd o Csupasz csirkék a szalagon Műszakban a Baromfifeldolgozó Vállalatnál IgNiUMTd-----------------------------— Meg vagy te buggyanva — szólt „kedvesen” az egyik kollégám, amikor bejelentettem, hogy dolgozni megyek a baromfifeldolgozóba. — Nehéz munka az, nem fogod bírni! — Majd meglátjuk. Ha mások éveken, évtizedeken keresztül bírják?! Irány a gyár! Kaptam fekete gumicsizmát, fehér köpenyt, viasz- kosvászon kötényt, sapkát. Ügy beszéltük meg Bándi Barnával, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat termelési igazgatójával, és kísérőmmel, Kelemen Károllyal, hogy eleinte titokban tartjuk, hogy miért és honnan jöttem. Hittem azt, talán közvetlenebb lesz a kapcsolatom alkalmi munkatársaimmal. A termelési folyamatok sorrendjének megtekintése után beálltam „májazni”. Jobb oldalamon egy idősebb, bal kezem felől fiatalabb hölgy szorgoskodott. Meglehetősen gyorsan barátkoztak, hamar befogadtak. Boszorkányos gyorsasággal fejtették le a bélről a májat. Az én kezeim közül kevés ép máj került ki. Sőt. Legalább négynél az epét is kipukkasztottam. Egy idő után a nedvességtől kezdett elázni a két kezem. Kénytelen voltam gumikesztyűt kérni, amiben még idétlenebbül dolgoztam. — Ne törődjön vele, majd belejön — vigasztalt egyfolytában jobb oldali szomszédom. Jólesett az embersége. — Maga tényleg itt fog dolgozni? — Persze, hát nem úgy nézek ki, mint aki tud dolgozni? — Hát, nem egészen ... — kételkedett. Másra tereltem a szót: — Tessék mondani, lehet itt valahol kávézni? Feddőn nézett rám. — Mi úgy szoktuk, hogy munkába állás előtt isszuk meg a kávénkat, aztán meg a vacsoránál, fél ötkor. Csak kibírja addig, nem? Persze, megpróbálom. Egy időre elcsendesedünk. Figyelem a szomszédaim gyors mozdulatait. Akár rá se nézzenek a májra, szedik szét boszorkányos gyorsasággal. — Hány éve dolgozik itt? — kérdem a szomszédomtól. — Hat. — Nem fárasztó ez a munka? — Cseppet sem. Nem mondom, hogy kezdetben nem fájtak a kezeim, de hát látja, mégis szeretek itt lenni. Amikor vége van a munkaidőnek és kiérünk a levegőre, elfelejtem a fáradtságot. Szeretek itt dolgozni. Majd meglátja, ha tényleg itt marad, hogy jó kis kollektíva ez. A műszakvezető sürget. Sok hely van még, amit ki akarok próbálni. Ahogy a fűggesztők felé tartunk, nevetve meséli: — Elterjedt, hogy maga lesz az új csoportvezető ... Két fiatal nő mellé állok be. Szaladnak a szalagok. A kezem alatt és a fejem felett is. Fogom a csirkék két combját, aztán akasztok. És még erre mondják, hogy nehéz munka? Az első fél órában nem találtam annak ... aztán később ... Ezen a részen sem mondtam meg, hogy mit keresek, dolgozom, passz... A két hölgy itt is ellát jó tanácsokkal. — Két combot elkapni, akasztani, megy ez. — Igaz, hogy csak minden harmadik akasztóra futotta a gyorsaságomból, de hát... de hát nem is olyan könnyű, mint azt a kezdetnél gondoltam. — Mondja csak — kérdezem a szőke hölgyet —, nem fáj reggel a két csuklója? — Á! Egy éve csinálóm, megszoktam. De maga most estére tegyen a kezére hideg vizes borogatást, fel ne dagadjon. Emlékszem én az első napokra, akkor igencsak fájt a két karom. — Meleg van itt, nem? — törlőm le izzadt homlokom. — Hát, ez az egyetlen bajunk. Nincs levegő. Menjen ki, nem kell mindjárt úgy nekiesni a munkának, nehogy rosszul legyen. Szót fogadtam, mert tényleg kezdtem szédelegni. Pár szippantás a jó levegőn, aztán igyekeztem vissza, ne mondják, hogy ilyen gyenge vagyok! Szemben velünk üvegiroda. Benne két hölgy. Az egyik láthatóan unatkozik. Könyököl, telefonál, ásíto- zik. — Látja, ezeknek az iro- dásoknak sem ártana, ha kipróbálnák a függesztést — mondja mellettem szőke szomszédom. És szó mi szó, igazat kellett adnom neki. Bemutatkoztam az alkalmi munkatársaimnak. Megtudtam, hogy a szőke asz- szony Sinkó Lajosné, Lö- kösházáról jár. Szerinte nincs megfelelő munkalehetőség lakóhelyén. Ha akadna is, keveset fizetnének. Egy éve dolgozik a Békéscsabai Baromfifeldolgozóban, azelőtt gyesen volt a kisebbik lányával. Sok ezer csirkét függeszt naponta, talán 13-14 ezret is. Neki nem fárasztó. Megszokta. A barna hajú segítőm Bajzik Istvánná, Bélme- gyerről jár be, szintén egy éve. * — Nincs Bélmegyeren munkahely? — Ha találnék is a tsz- ben, azt hiszem, nem keresnék annyit, mint itt. — Mennyi az annyi? — öt-hatezer forint. Visszamegyek előző helyemre, a májazókhoz. Bemutatkozom és elnézést kérek. Csüllög Andrásné elneveti magát. — Ugye, hogy igazam volt, nem állandó munkásnak jött... Én Vésztőről járok, hat éve. Ha délelőttös vagyok, már negyed négykor kelni kell. Még jó, hogy szeretek itt dolgozni. A vezetők is segítőkészek, különösen a műszakvezető. Molnár Margit, bal oldali szomszédom is Bélmegyerről jár. — Két és fél éve dolgozom itt. Szinte minden műveletet kipróbáltam, ami a „csirkézőben” található. A délelőttös műszakot szeretem a legjobban, mert így szabad a délutánom. Egyedül nevelem a két gyerekemet, így hát jól jön az a pénz, amit keresek. Csüllögné más témát vet fel. — Tudja, miben reménykedünk? Hogy a jövőre életbe lépő adórendszer nem sújt bennünket. Ügy gondolom, a vállalat fizet helyettünk, és mi nem érezzük hátrányát. Tulajdonképpen még fel sem fogtuk, hogy mi történik majd ezzel az adórendszer-bevezetéssel. Beszélik, hogy létszámcsökkentés is lesz. Reméljük, figyelembe veszik azt, hogy becsülettel és jól dolgozunk. Mesélik a tasakolóról is, hogy kikészíti az ember csuklóját. Rácz Mihálynét kérem, engedje át a helyét, hadd próbáljam. Ügy veszem észre, szívesen teszi. A tasakolóban — Fáj a csuklója? — Ne is beszéljünk róla — kászálódik le a magas székről. A bontott csirkét „hur- katöltőszerű szerkentyűbe” kell dugdosni, ez nem lenne nehéz munka, ha nem ördögi gyorsasággal hordaná a szalag a „dugni való” csirkéket. Majd minden negyediket sikerül csak elcsípnem. Hát ez bizony rossz arány. Beszélgetni azért lehet. Ráczné elmondja, hogy 12 éve itt dolgozik. Ugyan fáj a két csuklója, de hiába is keresné vele az orvost. Nem látszik a fájdalom, hát nem is írja ki. Minek is menne táppénzre — teszi fel magának a kérdést —, kell a pénz, hát dolgozni kell. A fizetés? 5-6 ezer forint között. Kilenc éve van még a nyugdíjig. Szeretné ezt az időt ezen a munkahelyen eltölteni. Egy műszakban 220-an dolgoznak, és nem is a munka • nehézsége, inkább a gyorsaság készíti ki jobban az ember erejét. A libafeldolgozóban Rajnai Csabáné műszakvezető vezet végig, aki már 18 éve a Barnevál dolgozója. A sorrend a libafeldolgozásban is ugyanaz, mint a csirkénél. A májazóknál „tetőponton” a jókedv. Vagy negyven asszony jókedvűen énekel, mintha lakodalomban lennének. Tapasztó Mihályné 1980- tól meós. — Naponta 7 ezer libát nézek meg. A keresetem? Elégedett vagyok vele. Legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát, rendesek legyenek a munkatársak, hiszen ez a második otthonunk. Ittlétem alatt eddig csak asszonyokkal találkoztam. Itt, a „libateremben” két férfi nagy szakértelemmel a libalábat vagdossa. — Ha megvernek is, megkockáztatom a megjegyzést. Nem tartozik a nehéz munkák közé, amit csinálnak. A nők sokkal keményebb munkát végeznek. Fésűs Ferenc mérgesen rám, néz, de nem hagyja abba a lábvágást. — Huszonkét éve csinálom ezt, a maga szerint nem nehéz munkát. Ha belegondolok, valóban nem nehéz, csak éppen a WC-re se tudunk kimenni, mert olyan gyorsan szállítja a szalag a jószágokat. Észnél kell lenni. Elismerem én, hogy nehezebb a függesztés, de a lábvágás kötött munka. Gondoljon csak bele, naponta nyolcezer lábat levágni ... Este nyolc óra van. Kelemen Károly még megmutatja „büszkeségét”, a számítógépet. Lelkiismeretesen I magyarázza, hogy mit tud a gép. — Huszonhárom éve dolgozom itt — meséli. — Mindent csináltam már, ami csak létezik ezen a területen. — A beszélgetéseink során kiderült, hogy szeretik magát az itt dolgozók. — Jó ezt hallani. Tudja, nálam demokrácia van. Mindent megbeszélek az emberekkel. Ha pedig problémával jönnek, igyekszem segíteni a megoldást. Ezt tartom természetesnek, hiszen azért fordulnak hozzám. Nem várom meg a műszak végét. 20 óra 30-kor elköszönök. A portán — ahogy illik — bemutatom, mi található a reklámszatyromban. Nem viszek haza baromfit. Sőt, attól félek, hogy álmomban is kísértenek a csupasz csirkék. Kép, szöveg: Béla Vali Hz 1988. január 1-jétöl érvényes árindexeko A mai számunkban folytatjuk az adóreformmal ösz- szefüggő, az általános forgalmi adót is magában foglaló jövő évi fogyasztói árindexek közlését. Az adatok 1988. január elsejétől érvényesek és az 1987. november 2-án alkalmazott kereskedelmi eladási árakhoz viszonyítva mutatják a változást. 5. Egyéb árucikkek Fogyasztói árindex (százalékban) Szemüveglencse 80,6 Kontakt szemüveglencse 78,8 Szemüvegkeret 80,6 Védőszemüveg 95,3 kivéve: motoros védőszemüveg 80,8 Szemüveg és kontaktlencse alkatrészei, valamint tartozékai 98,4 Fizikai és kémiai jellemzőket mérő eszközök és műszerek 100,0 kivéve: iránytű 100,0 barométer, higrométer, akkumulátorsav-mérő, mészkénlémérő 100,0 mechanikai elven működő időmérő 97,4 villamos elven működő időmérő 97,4 óraalkatrész és -tartozék 100,0 hőfokmérő 100,0 Bútorok 102,6 kivéve: gyermekágy, etetőszék 309,8 járóka 385,7 egyéb gyermekbútor 136,2 matrac 102,1 Konfekcionált műszaki és egyéb bőrtermékek 87,3 Bőr- és szőrmeipari melléktermék és hulladék 87,3 Egyéb bőr- és szőrmeipari termék 87,3 Lábbeli termékek 87,6 kivéve: vászonfelsőrészű kismamacipő 110,3 fiú- és leánydivatcsizmák 109,6 kisgyermek, kisfiú és leányka, leány és fiú gumi- és műanyag lábbelik 109,6 fatalpra ágyazott papucsok a parafára ágyazott kivételével, felnőtt 110,3 gyermek v_ 109,6 fiú- és leánylábbelik, -papucsok és házicipők .35-40 ngs 149,7 kisfiú- és leánykalábbelik, papucsok és házicipők 31-34 ngs 169,3 bébitipegő, kisgyermek és gyermeklábbelik, papucsok és házicipők 18-30 ngs 193,0 Sportszerek 81,0 kivéve: ródli és gyermeksíléc 102,1 Hangszerek 102,1 kivéve: felvételt nem tartalmazó hang- és képrögzítő (magnószalag, video) 114,5 hanglemez és műsoros hang- és képrögzítő 109,2 Játékok 101,2 Karácsonyfadísz 101,9 Nipp, vitrintárgy 100,9 Műalkotás, gyűjtemény, régiség 121,1 Népművészeti termék 118,0 Iparművészeti termék 120,3 Diafilm, játékfilm, ismeretterjesztő fotótermék 100,7 ÁttÖS’KCh/; & & & & & & JÁTÉK-, SPORTSZAKÜZLETEINK (Gyula, Orosháza, Szarvas) és Áruházunk kínálata AZ AJÁNDÉKOZÁSHOZ: Társasjátékok: „Csillagok háborúja” 495,— Ft „Balaton Rt.” 749,— Ft „Macskafogó” 577,— Ft „Ezüsttó kincse” 539,— Ft „Ide a Szfinxet” 599,— Ft „Autóverseny” 245,— Ft Gyermektricikli 460,— és 751,— Ft Gyermekkerékpár 1000,—, 1250,— és 1300,— Ft Gokart 840,— Ft Tornádó síléc 1690,— Ft Völki sí léc 5350,— Ft Síbot 480,— F Gyermeksíléc-garnitúra 390,— • és 513,— F Dachstein sícsizma 4650,— Gyermek-, női, férfi korcsolyacipők 990,— 1500,— F
