Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. december 31., csütörtök NÉPÚJSÁG CSALAD - OTTHON Szilveszter — közös erővel Az idei szilveszterestnek igencsak jól kell sikerülnie ahhoz, hogy néhány órára elhessentse a következő év­re kilátásba helyezett gon­dokat, nehézségeket. Ami azt illeti, ezekből a „kóstolót” már jócskán fogyasztjuk a nyíltan vagy suttyomban emelkedő árak alakjában, így aztán úgyszólván min­denkinek magától értetődő, hogy a népesebb szilveszteri összejövetel eszem-iszomjá- nak költségeit az egybegyű- lők közösen vállalják. Még­hozzá nem is a korábban megszokott módon, neveze­tesen úgy, hogy a háziak gondoskodnak a harapni- valóról, a többiek pedig az italról, mert a harapnivaló is kinőtt a „nem játszik sze­repet” kategóriából. A szilveszteri étkek össze­hordásának vezérelveként az ígérkezik legcélszerűbb­nek, hogy a háziak csakis a frissen, forrón asztlra kerü­lő, vagy a szállításra alkal­matlan falatok elkészítését vállalják magukra. A „szá­raz takarmányt” a vendégek hordják öszse előzetes egyez­tetés alapján. Ilyen frissen sült, ital alá való falat lehet a fogvájóra tűzött — evőeszközt, tányért nem igénylő — mini fasírt. Ez készülhet sovány sertés­húsból, ledarált pulyka­vagy csirkemellből, amit nem áztatott zsemlével, ha­nem zsemlemorzsával, fű­szerekkel (fél kiló húshoz 1-1 tojást számítva) dolgo­zunk össze, és a legfeljebb 2 centi átmérőjű fasírtot bő, forró olajban kisütjük, tete­jébe vékony uborkaszeletet téve, a fogvájóra tűzve tá­laljuk. Lehet a háziak kínál­ta friss falat lehajazott, be­vagdalt, esetleg szelet Óvári sajtba göngyölt sütött virsli­darab is. Lehet káposztával töltött palacsinta, ami kora este elkészítve vízgőzön for­rón tartható, vagy tálalás előtt öt percre forró sütőbe dugható. (Egyébként, ha a nem túltöltött palacsintákat háromba vágva forrósítják át a sütőben, és minden da­rabba fogvájót szúrnak, ak­kor egyszerűbbé válik az el­fogyasztása.) És mi az, ami házilag ké­szítve viszonylag egyszerűen szállítható? Például az alu­fólia vagy más műanyag tar­tályokba szétadagolt, kicson­tozott, jól megdermedt ko­csonya. Ezt vágni sem kell, csak viliázni. Lényeges, hogy — némi zselatin hozzáadása révén — kocsonyás állagát megtartsa. Ha füstölt hús, vagy füstölt szalonna bőre is főtt benne, akkor a hús nél­küli falatok is zamatosab­bak. Szilveszterkor sokan úgy el vannak telve a karácsonyi bőségtől, hogy csak azért csipegetnek valamit, mert akkor jobban csúszik az ital. Erre a célra remek a — do­bozban könnyen szállítható — túrós pogácsa. Nagy adag lesz a következő összeállí­tásból : 30 dkg lisztet, 25 dkg mar­garint, 25 dkg áttört tehén­túrót, 20 dkg parmezánjelle- gű vagy Óvári reszelt sajt kétharmadát kevés sóval si­ma tésztává dolgozzuk ösz- sze, és ezt legalább egy éj­szakán át pihentetjük. Más­nap fél centi vékonyra kiso­dorjuk, tetejét á többi sajt­tal megszórjuk, nem na­gyobb, mint 2 centi átmérő­jű kiszúróval kiszaggatjuk, és előre jól bemelegített sü­tőbe tesszük, de a lángot rögtön kisebbre vesszük, hogy legyen ideje megemel­kedni. Tíz percig a sütő aj­taját ki sem nyitjuk. Akkor vesszük ki, amikor érett aranysárgára sült. Ez a po­gácsa nemcsak langyosan, hanem még másnap is finom friss. Édesség? Akinek elege lett a sütésből karácsonykor, de restellné, hogy gyári vagy cukrászkészítményt tegyen a közösbe, az készíthet diós gombóckákat. 25 deka ház­tartási kekszet és 10 deka di­ót ledarálunk, hozzáadunk 3 evőkanál porcukrot, rummal meglocsoljuk, és annyi mál­na- vagy baracklekvárral gyúrjuk össze, hogy kemény golyócskákat lehessen for­málni belőle. Ezt kristály- cukorban vagy kakaóporban meghempergetjük, vagy „meztelenül” hagyjuk és ki­fagyasztjuk. Megbeszélés szerint lehet helye a szilveszteri kínálat­ban a gyümölcssalátának is, ami lezárt üvegben baj nél­kül szállítható. Az igazán finom gyümölcs­salátának a levét azonban valamilyen házi kompót, de semmiképp sem különböző déligyümölcskonzervek tar­tósítószerekkel terhelt leve adja. Lehet persze a gyü­mölcssaláta alapja a fehér burkától alaposan megtisztí­tott, szeletekre vágott na­rancs, és ráöntve otthon ki­facsart narancslé is, amelyet kevés rummal, likőrrel ízesí­tünk, ebbe a lébe téve a le­szűrt konzervananász-, man­darindarabokat, a jól meg­mosott, megtisztított mazso­lát, apróra tördelt dióbelet. A gyümölcssaláta akkor fi­nom, ha enyhén savanykás, nem túl hosszú, de nem is túl rövid a leve. Ez mindjárt tányérkákba kiadagolva kí­nálható, így egy edénnyel kevesebb lesz a mosogatni- való. Korlátlan mennyiségben szokott fogyni a tálkákba ké­szített ropogtatnivaló, a dió, a földimogyoró. Ezek szállí­tása is bízvást lehet az egyik résztvevő hozzájárulá­sa. A háziaknak semmiképp nem kell nagylelkűsködniük, hiszen az összejövetel elta­karítása sem lesz kis feladat. Nyerges Ágnes MEGHÖKKENTŐ VALÓSÁGOK Lel kii smer el-f urdalás A Tanácsköztársaság úti Bacchus borozó­ba csupán cigarettát venni ugrok be így karácsony után, amikor az embernek már valóban semmire nincsen pénze. Szemem sarkából hirtelen megpillantom régen lá­tott Volán-ellenőr ismerősömet. Ott könyö­köl a könyöklőn, fakó tekintete a semmibe mereng. Messziről látszik rajta, hogy le van törve, mint a lantozó szoborhölgy bal hü­velykujja. — Hát veled mi történt? — veregetem meg barátságosan a vállát. — Képzeld — kapja fel a fejét —, valaki névtelen levelet küldött a vállalatnak, amiben bepanaszol, hogy a helyi járaton megbüntettem egy arabot. Pedig, hidd el, utoljára arabot másfél hónapja láttam a Panorámában. — Ne keseredj el! Még ha így is lenne, teljesen jogosan jártál volna el. A törvény mindenkire egyformán érvényes. — Jó, jó! De azóta odabent ferde szem­mel néznek rám. Mintha én aknásítottam volna el az Öblöt... A takarítónők meg egyenesen azt sugdossák a hátam mögött, hogy miattam emelkedett a sör hordón­kénti ára! Hát mi vagyok én, a SÖPEC? — fakad ki keserűen az ismerősöm. — S milyen nyelven írták azt a névte­len levelet? — próbálok a kusza szálak között némi rendet rakni. — Hát arabul! — S a vállalatnál ki tud arabul? — Úgy tudom, senki! — Akkor miből gondolod, hogy téged pa­naszoltak be benne? — Lehet, hogy igazad van... Talán csak képzelődöm! — sóhajt megkönnyebbülten. — Na, erre a fordulatra megiszunk va­lamit! — kacsintok a pult irányába. Mert- hát csak sikerült valamit megspórolnom ... — Jó, de nekem csak kicsit hozzál! — fogja meg váltamat lesütött szemmel. — Mert, tudod, én tényleg megbüntettem egy arabot!... N. Agy János A legtöbb házasság nem azért megy tönkre, mert a férj sokáig távol van, ha­nem mert váratlanul haza­tér. * * * Külföldi lap megállapítá­sa: Gyakran kidobnánk a szeretőnket, ha nem fél­nénk attól, hogy más majd befogadja! * * * A jubileumi ünnepségen mindenki kapott jutalmat. Az igazgató húszezer forin­tot, Mariska néni, a takarí­tónő pedig egy új söprűt. Az áremelések hatására családunkban a feleségem lett a pénzügyminiszter, én pedig tárca nélkül marad­tam! Birkózó menyasszonya mondta: — Sanyi ma jó formában van, biztosan megnyeri ezt a versenyt... Engem is kit- vállra fektetett. * * * A hölgynek ragaszkodó természete van ... Mindig ugyanabban a házasságkötő teremben mondja ki a bol­dogító igent. * * * Nemcsak szenvedélyes operabarátok, de operaba­rátnak is vannak. * * * A szomszédban lakó gim­nazista lányt csak a törté­nelem érdekli... Most adta ki útját a negyedik Bélá­nak! * * * Az igazgató felesége né­hány napra leutazott vi­dékre a szüleihez ... Most Giziké, a titkárnő helyette­síti! Az egységes világidö Alig több mint egy évszázada — 1884-ben — egy washingtoni nemzetközi tanácskozáson hu­szonhét ország küldöttei meg­egyeztek Földünk zónaidőkre való felosztásában, ami lényegé­ben máig érvényes. Alapul azt a 15 hosszúsági fokot kitevő szele­tet választották, amelynek köze­pén az angliai Greenwichen át­menő 0 fok hosszúsági kör halad át. s ettől nyugatra 15 fokon­ként egy-egy órával hátra, ke­letre pedig egy-egy órával előre járnak az órák. Ezzel egy idő­ben egységesítették az időszámí­tást is. s azóta a világ minden táján a greenwichi időhöz igazít­va állapítják meg a helyi időt. London egyik kedves kis elővá­rosa az egységes világidő. a Greenwich Mean Time (GMT) bevezetése óta került az érdeklő­dés középpontjába. Századunk közepéig a pontos- idő-meghatározás kizárólag csil­lagászati munka volt. A rádióval sugárzott időjelek bevezetésével azonban kitűnt, hogy a világ egyes nagy obszervatóriumaiban észlelt és leadott pontosidő-jel- zések egymáshoz viszonyítva több másodperces eltérést is mu­tathatnak. A mérések egységesí­tésének érdekében 1912-ben ösz- szeült egy nemzetközi tudóscso­port. és megszervezte a — azóta is Franciaországban székelő — Nemzetközi Időmérési Hivatalt (BIH). Ettől fogva e nemzetközi intézmény látja el az időszolgá­lat ellenőrzését. A kvarcórák, majd az atom­órák megjelenésével azután az a furcsa helyzet állt elő. hogy a hihetetlenül pontos elektronikus időmérő eszközök lényegesen fe­lülmúlták a csillagászati megfi­gyelések pontosságát. A tudomá­nyos igényű kvarcórák ugyanis legfeljebb háromévenként siet­nek vagy késnek egy másodper­cet. a céziumatomőra pedig har­mincezer esztendő alatt térhet el egyetlen másodpercet! Ezért napjainkban már nem a csilla­gászati mérések ellenőrzik az órákat, hanem az atomórához hasonlítják a csillagászati meg­figyeléseket. annak megállapítá­sára. hogy Földünk forgásában mekkora ingadozások mutatkoz­nak. Magát a ..pontos időt” az atomóra adja. Ha maga az atomóra a green­wichi időrendszer alapján jelez, teljesen mindegy, hogy maga a szerkezet a Föld mely pontján működik. Így került sor rá. hogy a greenwichi időszolgálatot 1986- ban átadták a Nemzetközi Idő­mérési Hivatalnak. A greenwichi kezdődélkört viszont nem változ­tatták meg, hiszen az a világ minden forgalomban lévő térké­pét érvénytelenné tenné.. Képünkön az immár csupán muzeális jelentőségű — de még ma is működő — greenwichi GMT-őrát láthatjuk, melynek kűlőnle- ges, 24 órás számlapbeosztása van

Next

/
Oldalképek
Tartalom