Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. december 31., csütörtök NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Győrffy László: Kis Herbarium Hungarorum Szerelmi lázcsillapító és a szív ideges panaszai ellen Bodza, vagy más néven fekete bodza (Sambucus nigra). Az országban mindenütt elterjedt cserje, néha fa, apró, sárgásfehér virágzata igen kellemes, mondhatni bódító illatú, és május-júniusban nyílik. Elöljáróban megjegyezzük, hogy ebből következően különnemű fiatalok, ha az általunk ajánlott forrázathoz szükséges drogot, bodzacserje levelet (sambuci folium) gyűjtik, igen könnyen abba a bódító betegségbe eshetnek, melyből éppen a levélből készített tea (forrázat) gyógyíthatja ki őket. Igaz ugyan, hogy az illatozó bogernyős virágzat (sambuci flos) is alkalmas tea készítésére megfázások esetén izzasztó és köhögéscsillapító hatása miatt, de az össznépi érdeket figyelembe véve inkább a levélből készült forrázat a fontosabb. A leveleket, épp úgy, mint a virágzatot, leszedés után minél előbb meg kell szárítani. Kb. 4 kg friss levélből lesz 1 kg szárazáru. A for- rázatot ismert módon készítjük; a leveleket egy edénybe helyezve 2-3 deciliternyi forrásban lévő vízzel leöntjük, 4-5 percig állni hagyjuk, közben néhányszor megkeverjük, ezután leszűrjük, és ha iható hőmérsékletre lehűlt, fogyasztjuk. Elsősorban a már fentebb említett bodza virágzásának időpontja miatt, szerelmi lázcsillapítóként ajánlhatjuk, amikor is meggondolás tárgyává kell tenniük az albérletekben, egyetemi kollégiumokban, munkásszállásokon, esetleg szülőkkel együtt élő húsz-huszonöt éves korosztályú fiataloknak, hogy utánozhatják-e a májusban-júniusban rajzó (ész nélkül párosodó) fedeles szárnyú cserebogarakat. Ugyanis a fiataloknak számolni kell szerelmi lázuk esetleges biológiai következményeivel, kiváltképpen, ha úgy határoznak, hogy ösz- szeházasodnak, és gyereket akarnak. Tehát: „családterveznek”. Azonban, ha megoldatlan a lakáshelyzetük, úgy nagy valószínűséggel a szerelmi láz elmúltával kénytelenek lesznek a válási statisztikát növelni, ami úgy az egyén, mint a társadalom szempontjából nem mondható kedvezőnek. Sőt, szinte kóros, beteges, bár kényszerű jelenség. Ez, sajnos, gyakorta abban az esetben is előfordulhat, ha a gyermekáldással albérletben, vagy valamelyik szülői lakás egyik szobájában, netalántán különösen szerencsés körülmények között, egy lakótelepi másfél szobás lakásban töltenek el jó néhány évet. Tehát a család, mint a társadalom legkisebb sejtjének védelmében, májusban- júniusban a fiatalabb korosztály számára ajánlott szerelmi lázcsillapítóként ez némi megfontolásra ösztönzi a cserebogarak nászát utánozni kívánókat. A forrázat fogyasztása alkalmas az idősebb korosztály azon tagjai számára is, akik harminc-negyven éve laknak egy-egy vidéki megyeszékhely forgalmas főútvonalán, kiváltképpen azok számára, akik ugyanilyen körülmények között a székes-fővárosban töltöttek el évtizedeket, és például koszorúér-betegségben szenvednek. továbbá a növekvő autóforgalom okozta benzo- pirén gázoktól fulladoznak, légszomjjal küszködnek. Számukra a bodzalevél for- rázata, légszomjcsökkentő hatása miatt, szintén naponta háromszor ajánlott, de a teaivás közben hunyják be szemüket, és igen erősen koncentrálva idézzék maguk elé az őserdők buja növényvilágát. a fákról alácsüngő liánokat, a sűrű lombok alatt derengő napfényben a fák törzseire, ágaira kapaszkodó, száz színben pompázó broméliákat és orchideákat. Ha képzeletük kissé szegényesebb. elegendő csupán a Bakony-hegység erdeire gondolni — a fővárosban élők a budai-hegyvidék közkedvelt kirándulóhelyeit is felidézhetik magukban —, de bármely * vidéki város közelében meghúzódó egyszerű tölgy-bükkerdő látványának a felidézése is elfogadható. Azonban nem árt, ha preventív (megelőző) módszerként a fizikai légszomjjal küszködéssel szemben még egy-két éves gyermekeinket is védjük, és az említett forrázatból naponta egy-egy csészényit itatunk velük. Természetesen arra is gondolunk eközben, hogy a későbbi rossz légkörtől — iskolai, munkahelyi, satöbbi — úgysem tudjuk őket immunissá tenni. A kóros szellemi légkörrel szemben nem lesznek védettek, legfeljebb a fizikai légszomj helyett csak szellemi légszomjjal küszködnek. Gyógyteakeverékek (species). Magyar, román, cseh, német, lengyel hivatalos vegyminták gyűjteményéből FO—NO (Formula Normales). A receptekben szereplő számok a súlyarányokat jelentik. A szív ideges zavarai ellen. Ebben az esetben csak a magyar teakeveréket ajánlhatjuk. Ugyanis egy kb. 300 gr-os szívnek a XX. század utolsó negyedében nemzetektől független általános, emberinek mondható ideges zavarai mellett — mint neurózisból adódó szúró-szorító fájdalom, vagy túlzott nikotin- és alkoholos befolyásoltság eredménye — bizonyos nemzeti specialitásai is felfedezhetők. A különböző vényminták ezt jeU zik, és a célnak megfelelő hatóanyag-tartalmú drogok (levél, virág, gyökér) elkészítési módja is különböző. Magyar FO—NO keverék: Fagyöngy 10 Galagonyavirág 5 Galagonyabogyó 5 Angelikagyökér 6 Levendulavirág 4 A hazai vénymintát áz- tatással, azaz, pállasztással készítjük el. A felsorolt növényrészeket előkészítés után (gyökereket porítani) 8-10 óra hosszat lefedve, langyos vízben szobahőmérsékleten tartjuk, közben többször felrázzuk, felkeverjük. Az idő letelte * után szűrjük, és melegítés (de nem főzés — bár a jeles richtig magyar mondás szerint: „amit főztél, edd is meg”), tehát melegítés után ihatjuk. Már az előkészítés módszerében is érvényre jut a gyógyhatás, igazolva jelesül a másik richtig magyar mondást: „nem eszik olyan forrón a kását”. Az áztatás, vagy pállasztás módszerével ebben az esetben történelmi hagyományainkat követjük. Ugyanis miközben azt képzeli az ideges zavarokkal küszködő magyar szív, hogy végre megnyugodhat, mindig teremtődik (ahogyan az Úristen teremtette a világot) egy külső erő, amely felrázza. Olykor többször is. És ha a gyógyhatás célját tekintve ez nem elegendő, feL is (össze is?) keveri. Mármint az ideges zavarokkal küszködő magyar szíveket. Aztán a több hetes, hónapos, éves, évtizedes történelmi hagyományokhoz képest a vényminta csupán azt ajánlja, hogy több óra letelte után szűrjük le, és a maradékot fel- melegítés után fogyasszuk. Mármint az ideges zavarokkal küszködő magyar szívek teakeverékét. Ebből is látható, és használat esetében tapasztalható is, hogy a magyar módszer a pállasztás, vagy áztatás lényege; leszűrni, és a maradékot a magányosságtól dermedő, kissé érzékeny, idegeskedő magyar szív számára fogyasztható állapotig felmelegíteni. Megjegyzendő még, hogy például a fagyöngy a rátapadás képességét erősíti az idegeskedve dobogó-dolgozó magyar szívben. Súlyarányában is ez a legtöbb, tehát rátapadás annyi, mint hozzátapadni az anyaföldhöz. (Lásd: topográfiai helyzetünk, kétszeres honfoglalás elmélete, satöbbi). Az egyéb növény részek inkább csak színes díszek, gusztusos körítés. Fülöp Béla: Újévi regölés Regölejtem, regölejtem Tájban, fényben /szívem rejtem, Naponta kell hadba mennem, Rút szavakkal verekednem, Vágyaimmal hosszú útra kerekednem, Regölejtem, regölejtem. Hej, te regös, te regös! Embereknek légy erős, Bolond télben «(szőlős, Hóviharban szélerős, Didergőknek ikeszkenős, Hej, te regös, te regös! Reg, rege, regedal Nyüszít a tél: farkasdal, Remegnek a gyertyafények, Böjtre szabott melegségek, Anyád nyelvén pogány-ének. Rege, rege, regedal. Regösének, regösének Bujdokolj didergő fénynek Gyertyalángnyi melegségnek, Tenyérnyi üdvösségnek, Dalba ibújtatott reménynek. Regösének, regösének. Regölejtem, regölejtem, Szelídséget hadd szeressem, Biztatóra legyen merszem, Kenyeremből iéhes messen Regödalból mind vehessen Regölejtem, regölejtem. Kántor Zsolt: Első gondolatok 1. Minden nap akad egy kis dolog, ami miatt izgulni kell. Noha (olykor) felhőtlenül felelőtlenek vagyunk, szinte repdesünk a nyíltságtól, legalábbis elhitetjük magunkkal, hogy a pillanatnyilag bátrak és okosak, erősek és szépek vagyunk, a végén be kell lássuk: szánalmas, ahogy lázadunk. Az odamondogatást idegesség követi, nem csupán megkönnyebbülés. Sőt, talán az a kevés ellazulás is har mis, keserű. És újabb félelmeket szül. A bosszú, mint a légy, szemtelenül és kitartóan rá-rárepül a nyugalomra. Élég egy rossz bemozdulás, egy kíváncsi tekintet, s elromlik valami. Apró eltérések nagyot változtatnak a helyzeten. Van, amikor túlmagyarázunk, túljátszunk szerepeket, s ettől válnak megcsonkítottá. Hiába adunk valamihez valamit, ami már sok, kevesebb lesz általa. Egyszerűen nem bírja el a többet, beszakad a rárakott teher alatt, önmagába szakad, mint a tojás. Elfolyik a lényeg, az üzenet, a forma ronccsá gyűrődik. Nehéz megtalálni a határt, ahol még érvényes marad a mondanivalóm, s eleget mondtam ahhoz, hogy értsék. Előfordul, hogy lehetetlen abbahagyni a beszédet, belemelegszünk, túlfutunk a célon, nem bírunk leállni. Nem érjük el üzenetünkkel a másik embert. Abba kell hagyni, tudjuk. De nem tudjuk. Túlfűtötten ragyogunk a semmiben, nem vesszük észre: elfordult tőlünk a világ. Kiderült, hogy pusztán magunkat akarjuk csillogtatni, nem törődve a befogadó igényeivel. Ha akkor, azon a ponton megállunk, nyerünk. Az igazi hatás az abbahagyás. A tömörség, a meggyőző artikuláció (utáni csend)!!! A beszéd miatt szorongunk. Kerülgetve a szószaporítás titkos vermeit, amelyek vonzóak, kényelmesek, de ugyanakkor szánalmasak is. A tautológia langyos iszap, elmerülünk benne és szundikálunk. A problémák elmaszatolódnak a félálom melég pakolása alatt, a jó és hibátlan mondatok elvesznek a fecsegésben. Valamit el akarunk titkolni, megbántuk, ■ hogy bele- kezdtünk, ködösítnük, hazudozunk. Sár a szégyenkezés. A lélekre fölhordott szavak. « 2. A szöveg a világban van (s a szájban kezdődik minden). Orális örmök nyomán nő a fű, a betűkből nő a fű, a szőr, az idegek, az álmok. Érzed a növényi illatokat: oldalt a kezed egy mélyedést tapint. Nem nézel oda, csak elképzeled a formát, gondolkodói rajta, miért hajol el a felszín épp ott, ahol a lét? A látomáshoz megérkezik a cselekvés. Egy tiszta testre emlékeztet a nyár, egy nő gesztenyeszínű hajára, a katicabogarakra, a nádra, a vizekre. Átvérzik a fald fejed alatt, napok árnyaiból szökik el a szél. Levelek, fényes-zöld szavak hullanak arcodra. Ágak csendjére csukódik a szem. Gyerekkori derengésben gázolsz: akkor még hangokra vágytál. Élő hangokra, szép hölgy-ajkak között az éjre. Ma már a hallgatás a több: lángoló sötét. Meleg az éjszaka, jó a csend, a párnák magasak, álmatlan mondatokban vers kuporog. A beszéddel még szomorúbb sávokba érkezik a szív, mintha élnél, úgy érzel, pedig álmodsz. A szív fáj, most valóban szúr, össze-vissza lüktet, meg akarsz halni. Milyen megnyugtató elborongani éjjel, meghalni „akarni” egészségesen, busongani fölöslegesen, amikor minden rendben. Amikor rádöbbensz, hogy vagy még! (reggel), hirtelen fölkelsz. Tele nagy izgalmakkal, férfiatlan ájuldozásokkal, de leszorítod az álarcot, nem nőhet ki mögüle az arc. Belül romlik el minden, mire fölér a világba a szó, eleve sérült. Kilátástalan estékből hideg árad. Mindig érzed a lábodnál azt a félelmetesen metsző huzatot, a „jelenetek” nincsenek szigetelve. Molnár C. Pál: Akttanulmány
