Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

NÉPÚJSÁG 1987. december 31., csütörtök o Boldog új esztendeit kíván a nyugalmazott kéményseprő Csorvási otthonában kerestem fel Hárshegyi Antal nyugalmazott ké­ményseprőt. Barátságos meleg szobában beszél­gettünk életéről, munká­járól, a népi hiedelmek­ről, babonákról és a „szerencséről”. — Azzal kezdeném — mondja mosolyogva Hárshe­gyi bácsi —, hogy ha én szerencsés ember lettem volna, akkor megúszom az első világháborút. 1900. de­cember 29-én születtem. Ha új év után jövök erre a vi­lágra, akkor nem sorozhat­tak volna be katonának, így 17 évesen elvittek, mint a pinty. Sőt! A második vi­lágháborút sem úsztam meg, hiába voltam kéményseprő én, a bátyám, az apám, a nagyapám. Orosz hadifog­ságból 1948-ban szabadul­tam. Hát ennyit arról a so­kat emlegetett „szerencsé­ről”. — Milyen volt a kémény­seprő élete az ön korában? — Nagyon nehéz és na­gyon szép. Ez a szakma pri­vilégium volt abban az idő­ben. Nemcsak a fiú, de az unoka is örökölte a körze­tet, idegennek nagyon nehéz volt „betörni” ezekre a te­rületekre. Egy-egy kémény­seprőmester három-négy­ezer kéményt gondozott, ter­mészetesen inasokkal, segé­dekkel. Mihozzánk például Csorvás, Gerendás, Puszta- földvár lakossága és 14 ura­dalom tartozott. A cselédek házainak kéményét is mi gondoztuk. Leginkább az egy- és kétlétrás, ún. cilin­derkémények voltak divat­ban. A szabachkémények kü­lönösen tűzveszélyesek vol­tak. Az uradalmakban az intézők tartották számon, hogy melyik napon hány órakor hol pucoljunk ké­ményt, addig a gazdasszony nem gyújthatott be, amíg el nem végeztük a munkát. Kéthetenkint volt ilyen meg­bízatásunk. Egy-egy kony­hán kettő, vagy négy asz- szony sütött-főzött, az már luxusnak számított, ha egy asszony uralta a konyhát. — Évente egyszer minden kéményt kiégettünk. Igen nagy szégyen volt a ké­ményseprőre nézve, ha va­lahol tűz ütött ki. Hajnali négykor keltünk, kilométe­reket gyalogoltunk, de so­Ajánlások az egészséges A helyes táplálkozás hoz­zásegít az egészség, a mun­kaképesség megőrzéséhez, lassíthatja az öregedés fo­lyamatát. E tudományos megállapításokra hívja fel a figyelmet az MTA—MÉM Élelmiszer-tudományi Komplex Bizottság, az Or­szágos Élelmezés- és Táp­lálkozástudományi Intézet, valamint a Magyar Táplál­kozástudományi Társaság abban az ajánlásában, amelyben ismerteti az egész­séges táplálkozás legfonto­sabb tudnivalóit. Az aján­lást az Országos Egészség- nevelési Intézet és a Ma­gyar Vöröskereszt szerveze­tei juttatják el a lakosság­hoz a következő év elején. A javaslatokban a többi között szerepel, hogy aki csak teheti, fogyasszon mi­nél többféle élelmiszert. Kí­vánatos mellőzni a zsíros ételeket, a főzéshez, a sütés­hez főleg olajat, margarint ajánlott használni. Ugyan­akkor megemlítik: a gőzö­léssel, a párolással készített ételek egészségesebbek, mint a zsiradékban sütöttek. A kevés liszttel készített ha­barás kedvezőbb a rántás­nál. Elegendő csak csipetnyi sóval ízesíteni az ételt, mi­vel az élelmiszer-nyersanya­gaink is tartalmaznak nát­ha nem panaszkodtunk. Pa­pucs volt a kötelező lábbe- liviselét, mert baj esetén azt gyorsan le lehetett dob­ni. De a feleségem engem soha nem engedett el pa­pucsban, bakancsban jár­tam és minden portán pa­pucsra váltottam, mielőtt munkához láttam volna. — Szerettem, szeretem, féltettem és féltem az én drága jó férjemet — veszi át a szót Hárshegyiné. — Ezért kértem mindig arra, hogy bakancsban menjen távoli útjára, elég a papucs a munkahelyen. Nagy csa­ládból származom. A férjem a testvérbátyámmal egy priccsen aludt hadifogság­ban, együtt jöttek haza, így ismerkedtünk meg. Kétszer volt méhen kívüli terhessé­gem, nem haltam bele, de gyermekünk nem született, így egymásért élünk, ha­llunk, ez így természetes. Én nem jártam el dolgozni se­hová, de nyilvántartottam, mikor melyik kéményhez kel'l menni, rendeztem az adót és egyéb papírmunkát. Ezt mai nyelven társadalmi munkának neveznék, amiért nem jár nyugdíj. A férjem­nek havonta négyezer 80 forintot hoz á postás. Hát ez nem valami sok, de nem panaszkodunk. Ennyit osz­tunk be és kész. Nem igaz? — A kertünket sem bír­juk már felásni, azt is ki kellett adni feléből. A fér­jem lába teljesen tönkre­ment, én járok bevásárolni, minden ügyes-bajos dolgot intézn-i. Nagyon szomorú dolog ez egy olyan ember számára, aki mindig lótott- futott mások érdekében. — Visszatérve a baboná­ra — emlékezik Hárshegyi bácsi —, bizony nagy úr volt a népi szokás, a hiede­lem. Mindenütt nagy öröm­mel fogadtak minket. Gyor­san megfogtak a ruhájukon egy-egy gombot, s kívántak maguknak valami jót. Mi persze tudtuk, hogy ez nem jelent semmit, de miért ron­tottuk volna el a „játéku­kat”. Volt egy jó nevű ta­nítónő a községben. Vala­hányszor megjelentem nála, megkért; „tessék már pici­két elfordulni”. A vessző­seprűt a Nyírségből hozat­tuk. Tudtam, hogy ilyenkor egy picike gallyat letör be­lőle. De úgy voltam vele, ha ez neki örömet szerez, törje csak le ... — És most? táplálkozáshoz riumkloridot. Ez azért is fontos, mert naponta mind­össze 5 gramm konyhasó elegendő a szervezetnek. Ajánlatos naponta mint­egy fél liter tejet inni, va­lamint tejtermékeket fo­gyasztani, így sajtot, túrót, aludttejet, kefirt, joghurtot. Ezek közül a kisebb zsírtar­talmúak élettani hatása ked­vezőbb. Közismert tény az is, hogy a rendszeresen fo­gyasztott nyers gyümölcs, zöldségsaláta, párolt főze­léknövény, zöldség egészsé­ges. A pékáruk közül aján­lott a barna kenyér, köret­ként pedig a burgonya, a párolt zöldség — a rizs vagy a tészta helyett. Az ajánlásban is szerepel: a szeszes ital károsítja a szervezetet, a gyermekek egyáltalán ne igyanak alko­holt. A szakemberek java­solják táplálékok megválo- gatásakor az élelmiszerek csomagolásán ismertetett energia- és tápanyagértékek figyelembe vételét. Országunkban ez az első ilyen jellegű ajánlás. Kidol­gozásánál figyelembe vették az Egészségügyi Világszer­vezet által közzétett táplál­kozási alapelveket, valamint a hazai adottságokat, sajá­tosságokat, a lakosság táp­lálkozási szokásait. — Mostanában más a mó­di. Megváltozott a tüzelés falun is. Nagyon sok lakás­ba bevezették a gázt, a ké­ményseprő munkáját felvál­totta a tüzeléstechnikai szakmunka. Csorváson is nagyon sok házban gázzal fűtenek, más a veszélyfor­rás. Mi nem tudtuk beve­zettetni a gázt, a picike nyugdíjból erre nem futotta, minek is már erre a kevés időre. Én amúgy is ingyen kezelem a magunk kémé­nyét. Igaz, anyukám? — Igaz. — Mi nagyon boldogan élünk ebben a környezet­ben. Ezt a házat a férjem édesapja vásárolta, mi bőví­tettük, korszerűsítettük. Na­gyon jól érezzük itt ma­gunkat. Nem csodálom. A háló­szobában gyönyörű fehér bútor, a nappaliban diófa ebédlőgarnitúra, a konyhá­ban minden fontos felszere­lés, a tágas tornácon sok szép élővirág és örökzöld dísznövény. Ilyen környe­zetben valóban boldogság él­ni akkor is, ha vannak gon­dok, bajok. — Egy nagy fájdalmat mégis elmondanék — gon­dolkodik hangosan a ház ura. — Annak idején Toto- rán János nagyközségi párt­titkárral együtt szerveztem az öregek napközi- otthonát. Azóta már nagyon kinőtte magát ez az intézmény, I bentlakásos otthon lett a napköziből. Ami nagyon fáj, a beteg lábam miatt nem tudok eljárni az öregek kö­zé, pedig nagyon jól esne néha egy kis terefere. Az élet sok mindent másképp produkál, mint ahogyan mi | annak idején megálmodtuk. I Ennek ellenére nagyon | boldog új esztendőt kíván 1 mindenkinek a nyugalma­zott kéményseprő, Hárshe- ' gyi Antal. Ary Róza Emelkednek egyes közlekedési díjak A Közlekedési Miniszté­rium tájékoztatása szerint 1988. január 1-jétől az új forgalmiadó-rendszer követ­keztében megváltoznak * egyes közlekedési szolgálta­tások díjai. Legfeljebb tizenöt száza­lékkal növekedhet az áru- fuvarozások közül a maxi­mált díjas árformához tar­tozó valamennyi vasúti és közúti áruszállításnak, a darabáru-fuvarozásnak, a házhoz szállításnak, a pro­pán-bután gáz és a háztar­tási tüzelőolaj lakossági megrendelésre való szállítá­sának, továbbá a hatósági­lag közzétett egységdíjas szolgáltatásoknak és szállí­tótartályban történő áruto­vábbításnak az ára. Mivel a háztartási szilárd tüzelő szállítása fogyasztói árki­egészítésben részesül, s szol­gáltatás ellenértéke nem változik. A vállalatok által üzemel­tetett tehertaxi és személy­taxi viteldíja az általános forgalmi adóval növekszik. Ahol a taxiórát az adóval növelt tarifára nem tudták átállítani, ott a vállalat ál­tal hitelesített díjszámítási táblázat ad átmenetileg el­igazítást az utasoknak. Amennyiben a taxiórát már átállították, ezt a ké­szülék előlapján leplombá- zott 1988-as jelölés mutatja. Békés megye környezetvédelmi modellmegyévé fejlesztésének programjáról A társadalom és a természeti környe­zete egyetlen nagy rendszert alkot, amelyben a lejátszódó folyamatok egymástól nem függetlenek. Ebben a létün­ket meghatározó rendszerben az utóbbi év­tizedek fejlődése nyomán veszélyhelyzet alakult ki. Az egyensúly felbomlásának je­lei hazánkban és megyénkben is megmu­tatkoznak. A termőföldek elsavanyodása, a ritka állat- és növényfajok gyorsuló ütemű kipusztulása, a különféle vegyszereknek, nehézfémeknek és más mérgező nyomele­meknek a környezetünkbe való felhalmo­zódása, az ivóvízkészletek elszennyezése, a közlekedési ártalmak megjelenése a már milliárd forintokban kifejezhető gazdasági károkat okoznak. A veszély nagysága azonban nem mér­hető gazdasági mutatókkal. Ha a környe­zetünket károsító folyamatokat nem sike­rül megállítani, akkor több területen ha­marosan visszafordíthatatlanná válik a környezet pusztulása, veszélybe kerül az emberi nem egészséges továbbélésének természeti-biológiai feltételrendszere. Az utóbbi években ez a felismerés a magyar társadalomban is terjedőben van, s hatá­sa már érezhető a gazdasági döntések egy részében is. Az előnyösen változó gondolkodás és sza­bályozási rendszer ellenére a környezet­pusztulási folyamatot mégsem sikerült lé­nyegesen befolyásolni. Elsősorban azért nem, mert tartós eredményeket csak a gaz­dasági-termelési folyamatok teljeskörű át­alakításával lehet elérni. Megyénkben nap­jainkban zajlik eddigi történelmünk leg­nagyobb környezetátalakítása, a termő­földek komplex meliorációja. Az eddig mintegy 100 ezer hektáron végrehajtott munka nyomán nőtt a talajok terméshozama és a termelés biztonsága — ám a lefolyó vizek ennek hatására egy-két nap alatt hatalmas tömegű műtrágyát és növényvédőszer-maradékot szállítanak a befogadó vízfolyásokba, felborítva azok terrrfészetes állapotát. (A szarvasi Körös­holtág ennek legjellemzőbb példája.) Az előző példából is nyilvánvaló, hogy egy-egy részterületre vonatkozó környezet- védelmi tevékenység összehangolására, át­fogó környezetgazdálkodási rendszer kiépí­tésére van szükség, hogy a feltornyosult problémák a gazdasági és a környezeti ér­dekek optimális egyeztetésével legyenek megoldhatók. Ennek az összefüggésnek a felismerése volt az alapja annak a megál­lapodásnak, amelyet Békés Megye Taná­csa és az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal kötött a megye termé­szet- és környezetvédelmi modellmegyévé fejlesztéséről 1986 májusában. Békés megye sajátos helyzete miatt — mivel ez a terület az ország egyik legin­tenzívebben hasznosított agrártérsége —, természeti és földrajzi helyzeténél fogva mindenfajta környezeti ártalomnak ki van téve. Ugyanakkor a gazdasági-társadalmi fejlődés megkésettsége miatt nem történ­tek még jóvátehetetlen károsodások, ezért arra, hogy a természet- és környezetvéde­lem beépüljön a gazdasági-társadalmi fo­lyamatokba, s az itt elért eredmények min­taként szolgáljanak majd az ország más térségei hasonló problémái megoldásában. A környezetvédelmi modellmegyévé fej­lesztés lényege tehát a regionális környe­zetgazdálkodás rendszerének kiépítése felé vezető lépések megtétele. Ez az út azon­ban rendkívül nehéz, mivel számos, eddig ismeretlen problémával kell megküzdeni. Legalapvetőbb gondunk, hogy a környezet­ről jelenleg gyűjtött információk — rend­kívül nagy- számuk ellenére — nem alkal­masak a környezetünkben végbemenő álla­potváltozások dinamizmusának felmérésé­re, és a környezeti kölcsönhatások vizsgá­latára. Tudjuk például, hogy legjobb ter­mőföldjeink is savanyodnak — nem tudjuk azonban pontosan, hogy mitől. Az eddig minden baj okozójának tekintett műtrá­gya-felhasználás ugyanis a hetvenes évek végétől kezdve jelentősen csökkent. Azt gyanítjuk, hogy ebben a változásban is szerepe van a savas esőnek, de mivel ezt nem mérik (!?) a megyében, csak feltevé­sekre szorítkozhatunk. A hagyományos mérési módszerek mel­lett a legújabb tudományos eszközök igény- bevételére is szükség van, hiszen azok fel- használása jelentősen módosíthatja a környezetünk állapotáról elterjedt nézete­ket. A műholdfelvételek elemzésével tör­tént levegőszennyeződés-vizsgálatok példá­ul az ország legszennyezettebb levegőjű térségeként tüntetik fel megyénket, s ezt az­zal magyarázzák, hogy a Kárpát-medence legmélyebben fekvő része fölött „megül” minden légszennyeződés. (Bár a tudomá­nyos vita máig sem zárult le, a nézetkü­lönbségek egy olyan újfajta, globális szem­lélet kialakítását is segíthetik, ami nélkül lehetetlen előrejutni.) Azon túl, hogy új típusú információkra van szükség, elkerülhetetlen az informáci­ós rendszer gyökeres átalakítása is. Jelen­leg ugyanis minden szakmai ágazat (me­zőgazdaság, egészségügy, stb.) a saját in­formációs szükségleteit kielégítő intézmény- rendszert működtet. Mindezt úgy, hogy an­nak nincs kapcsolata egyetlen más ágazat­hoz tartozó intézménnyel sem egy-egy adott térségben — azaz a környezet különféle ré­szeire (levegő, víz, talaj, stb.) vonatkozó információk sehol sem találkoznak egy­mással, nincs lehetőség a kölcsönhatások feltárására. A modellmegyévé fejlesztés első felada­ta ezért egy olyan regionális információs központ létrehozása, amely alkalmas a leg­különfélébb környezeti információk integ­rálására, tudományos elemzésére, a kör­nyezetgazdálkodás megalapozására. (Az in­formációs központ megszervezésére az MTA Regionális Kutatások Központja Békéscsa­bán működő alföldi osztálya keretében ke­rül sor.) Az ágazati széttagoltság jellemzi a kör­nyezetvédelmi hatóságok működését is. A hatóságok munkáját kétségtelenül befolyá­solja, hogy az esetek túlnyomó részében a gazdaság érdekei a környezetvédelem ér­dekeivel ellentétben fogalmazódnak meg. A hatóságok a rövid távú optimum elérésére hangolt termelő tevékenység érdekeivel szemben „megértőbbek”, míg a környezeti ártalmak költséges és látszólag haszon nél­küli elhárítását, illetve megelőzését egy ké­sőbbi, gazdagabbnak remélt időszakban tartják reálisnak. A rövid távú érdekek összessége ma még többet nyom a latban, mint a jövő fenyegetése. Az előzőekben többször is utaltunk ar­ra, hogy gondjaink jelentős része a kör­nyezetről kialakult közgondolkodás kor­szerűtlenségével függ össze. Megyénk la­kosságának jelentős része a falusi körhye- zetből modern környezetbe, korszerű élet- feltételek közé került, de gondolkodásában nem történt meg a szükséges „korszerűsö­dés”, nem érzékeli, hogy a modern kör­nyezetben a környezeti veszélyek is sok­szorosára növekedtek, s ezek mellőzésében minden egyén magatartása is fontos lehet. Minden állampolgár alapvető joga, hogy egészséges környezetben éljen — de köte­lessége, hogy óvja környezetét. Egyik legfontosabb teendőnk éppen a lakosság környezetvédelmi „érzékenységé­nek” felkeltése, felelős szemléletének ki­alakítása. Ennek érdekében feltétlenül szükség van egy olyan megyei környezetvé­delmi társaság megszervezésére, amely ké­pes lesz a társadalom aktivizálására, a személyes felelősségtudat társadalmi mé­retű felkeltésére, és az ellenőrzés gyakor­lására a környezetükkel összefüggő tevé­kenységek felett. A program lényeges új eleme ebben a vonatkozásban az, hogy anyagi-szakmai és egyéb eszközökkel a he­lyi közösségek környezetvédő célkitűzéseit kívánjuk támogatni. Nem tűzünk ki általá­nosabb érvényű (emiatt az egyes egyének és közösségek számára kevésbé átélhetően saját) célokat. Az eddig említett feladatok bonyolult­sága is nyilvánvalóvá teszi, hogy a modell­megyévé fejlesztési program egy hosszú távú, komplex átalakítási folyamatot je­lent,'amely sohasem fejeződhet be, mert a megoldott problémák helyett a fejlődés mindig újabbakat teremt. A fejlesztési program abból indul ki, hogy csak a meg­lévő környezetvédelmi rendszerre alapoz­va, új elemek beépítésével lehet néhány év alatt olyan regionális környezetvédelmi szervezetet létrehozni, amely minőségileg másra képes, mint a jelenlegi, megalapoz­hat egy korszerű környezetgazdálkodási rendszert. Az első feladat az előzőekben említett regionális környezetgazdálkodási informá­ciós rendszer kialakítása. Ezzel egy időberr kell létrehozni egy megyei környezetvédel­mi pénzügyi alapot (amely célfeladatok támogatását szolgálja), meg kell honosíta­ni a környezetvédelmi eszközök és beren­dezések gyártását, és a megye egyes tér­ségeiben a vegyszerszegény technológiák alkalmazásán alapuló mezőgazdasági ter­melést. Hatékony megyei hatósági koordi­nációt, a társadalmi tudat formálását szol­gáló erőfeszítések összehangolását szüksé­ges biztosítani. Nyilvánvaló, hogy ezt a rendkívül szerteágazó programot csak ak­kor lehet megvalósítani, ha ezernyi szállal kapcsolni tudjuk a mindennapok világához és gazdasági előrehaladásához is. a modellmegyévé fejlesztés lehetőséget adhat arra, hogy megyénk a környe­zetgazdálkodásában a fejlett világ­gal együtt haladhasson, s az élet minden területét átható szemléletváltozás egy olyan folyamat kibontakozását eredményezze, amely új perspektívákat teremt előrehala­dásunk előtt. f Dr. Köteles Lajos, a Békés Megyei Tanács V. B. tudománypolitikai titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom