Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
1987. december 30., szerda o Szilveszterre megteltek a szállodák Bruttósított bérek — új kollektív szerződés Csütörtök éjfélkor magasba emelkednek a pezsgőspoharak, mindenki az új esztendőt köszönti. A megye nyolc szállodájában érdeklődtünk: van-e még férőhely, mi szerepel a szilveszteri étlapon, s milyen műsorral várják vendégeiket. Békéscsabán, a Körös Hotelben kedden délben még két szoba volt kiadó, délutánra viszont valamennyi helyet lefoglaltak, összesen 350-en élvezhetik a szilveszteri menü fogásait (többek között a szerzetes töltött káposztát, a gesztenyével töltött pulykamellet, a hátszínszeletet creol rhódra és a marascinós gyümölcssalátát). A szilveszter hét órától hajnali négyig tart, s — már hagyományosan — külföldi zenekar (ezúttal csehszlovák) szolgáltatja a zenét. A tombolasorsolás most elmarad, viszont gazdag műsor szórakoztatja a vendégeket, ebből a paródiaszám és a bűvész- mutatványok emelhetők ki. Gyulán a Park Szállodában sem a szállóban, sem az étteremben nincs már hely, a nagy érdeklődésre való tekintettel a presszóban is fogadnak vendégeket, ide még húszán jelentkezhetnek. A tányérba tűzdelt kacsamáj, valamint korhelyleves kerül. Immár hagyomány, hogy a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége kalendáriumot jelentet meg német Ínyelven. Külön is említésre méltó, hogy mindenki számára elérhető áron kerül forgalomba. Másik erénye a 15 ezer példányban megjelent kiadványnak, hogy szerkesztését június végén fejezték be, Így valóban időszerű, friss írásokkal, képekkel színesíthették. a tombolasorsolás főnyereménye — az alkalomhoz illően — malac lesz. A Komló Szálloda sem tud már több vendéget fogadni, a szilvesztérezők még a Diáktanyába térhetnek be, ahol non stop diszkó várja őket. A szállóban a műsoros est még bizonytalan, csak annyi biztos, hogy szalonzene lesz a tavalyi diszkó helyett. Az étlap különlegességei: bélszínszelet Budapest módra, illetve sajtsaláta. Közel hatszázan köszöntik az új évet az orosházi Alföld Szállóban, ahol a bár, valamint az étterem vendégei egy-egy malacot nyerhetnek a tombolahúzás főnyereményeként. Reggel ötig tart a szilveszteri mulatság, a műsort három énekes, valamint egy erotikus táncjelenet színesíti. A belépő a vacsorán és a műsoron kívül személyenként fél üveg pezsgőt is tartalmaz, az étlap slágere a fácánerőleves és a túrós-káposztás rétes. A szarvasi Árpád Szállodába még száz vendég válthat belépőt. A vacsora hortobágyi pecsenye lesz, ami tulajdonképpen magyaros ízesítésű göngyölt hús. A zenét a szentesi Lézer együttes szolgáltatja, a műsorban bűvészmutatvány és erotikus Az 1988. évi Német Kalendárium jól ötvözi mindazt, amit régi és új felfogás szerint tartalmaznia kell egy-egy jól sikerült naptárnak. Emellett szerepel benne a rádió és televízió német nyelvű adásainak ideje, bemutatkoznak lapjain német anyanyelvű költők, írók. Külön is szót kell ejteni arról, hogy ebben a naptárban szótár is van. Bármennyire is furcsa. táncshow szerepelnek. A vendégek hajnali négyig szórakozhatnak. A mezőhegyesi Nónius Szállóban zártkörű rendezvény lesz, exkluzív programmal. A vendégek ma délután érkeznek Mezőhegyesre, s este citeraszó mellett ismerkedhetnek. Csütörtök reggel a program disznóvágás, majd lovasbemutató, este pedig videodiszkós .vacsora. Az újév napján sétakocsikázás keretében ismerhetik meg a községet. A vendégek nem kértek műsort, a szilveszteri menü disznótoros lesz. A gyomaendrődi Körös Szállodában már csak három szoba kiadó. A vacsorára még száz érdeklődőt várnak, az étlapon fácánleves és szarvaspörkölt szerepel. Itt sem lesz műsoros est, egyszerűen nem volt rá igény. A békési Dübögő Szállodában valamennyi helyet lefoglalt egy pesti csoport, az étteremben még ötven vendég számára van hely. Éjfélkor virslit szolgál majd fel a személyzet, a vacsora kaszinótojás, illetve velővel töltött borda lesz. A vendégek a Jókai Színház művészeinek műsorát láthatják, szalonzenét hallgathatnak, s izgalommal várhatják a tombolasorsolást. (szilasi) gyakorta előfordul a német nemzetiségűek körében, hogy nem ismerik egy-egy magyair szó német megfelelőjét. Ezért aztán meglehetősen keverék beszédet hallhat az, aki német anyanyelvűek társaságába kerül. A szerkesztőket dicséri, hogy e szótárral segítik az anyanyelv ápolását is. A Német Kalendárium középpontjában azonban a munka áll. És ez érthető is, hiszen köztudomású a német nemzetiségű ember munkaszeretete, munkabírása, amellyel e hazát gazdagítja, gyarapítja. H. T. Idestova húszéves az a miniszteri rendelet, amelynek értelmében a vállalati kollektív szerződéseket évente, mégpedig április 30- ig meg kell újítani — egyeztetve őket az időközben megjelent új jogszabályokkal. Az 1987-es esztendő vége azonban rendkívüli szerződésmódosítást tett szükségessé. Az 1988. január 1-től érvénybe lépő jövedelemadó-törvény és a társadalombiztosítási rendszer változása nyomán ugyanis senkinek sem csökkenhet a nettó keresete — változatlan teljesítmény esetén. Ezt írja elő a 14/1987. számú törvényerejű rendelet, s ennek érvényesítése a kollektív szerződésekben nem várhat tavaszig. — A mostani szerződésmegújítás legfontosabb feladata, hogy a január 1-jétől érvényes kollektív szerződés pontosan meghatározza az adott vállalatnál, mit jelent az 1987-hez képest változatlan teljesítmény — mondja dr. Tóth Miklós, a SZOT közgazdasági osztályának munkatársa. — Ennek olyan elemei vannak, mint az azonos munkaterület, azonos munkarend (műszakbeosztás), azonos munkakörülmények, azonos túlóraszám. A feltételeket csak egy-egy üzemre, vállalatra vonatkoztatva lehet jól körülírni, azért nem bocsátkozik részletekbe 'az említett törvény- erejű rendelet. A kollektív szerződés jól átgondolt módosítása nagy feladatot ró a szakszervezeti bizalmi testületre, mint a munkavállalók képviselőjére. A dolgozók ugyanis csak az 1988-as év végén tudják majd igazában megállapítani, hogy nem jártak-e roszszabbul, a tavalyinál, s ekkor kérnek majd magyarázatot. — Ugyancsak lényeges szempont a módosításkor — fűzi hozzá Hámori Antal, a SZOT közgazdasági osztályának bérszakértője —, hogy 1988-tól megszűnnek a bértarifák eddig rögzített felső határai. Az ÁBMH kiadott ugyan egy ajánlást (a Munkaügyi Közlöny 17. számában jelent meg), ennek a kollektív szerződésbe való felvétele azonban — minthogy e szerződés törvény értékű a vállalat számára — azzal a veszéllyel jár, hogy a dolgozók egy részének 1988-ban nem tudnak indokolt és szükséges mértékű alapbéremelést adni. A nagyobb keresetűeknek ugyanis a személyi jövedelemadó progresszivitása miatt jobban kell emelni az alapbérét, hogy azonos ösz- szeget kapjanak bérfizetéskor, hiszen ők a többletkeresetükből már nagyobb százalékot fizetnek adóként. A felső határok eltörlése viszont módot ad arra, hogy a vállalatok az alapbérbe építsenek be olyan pótlékokat, amelyek tulajdonképpen eddig is csak arra szolgáltak, hogy kellően meg tudják fizetni a szükséges munkaerőt. Ez az intézkedés egyben egyszerűsíti a bruttósítás végrehajtását, és áttekinthetőbbé teszi az egész vállalati bérrendszert. Emiatt a .munkáltatónak is érdeke fűződik hozzá, a munkavállalónak meg erősíti a bérbiztonságát. Kényes pont a műszakpótlék. Ezt százalékban határozzák meg, de az azonos százalékos arány — ismét csak az adóprogresszió miatt — kisebb nettó keresetet eredményez annál, akinek nagyobb az alapbére. Ez úgy hidalható át, hogy bércsoportonként eltérő százalékos mértéket határoznak meg műszakpótlékként a kollektív szerződésben, hogy megőrizzék a pótlék jelenlegi értékét. Számos vállalatnál fontos kereseteleme a dolgozóknak a túlóradíj. Hogyan lehet egységesen úgy szabályozni, hogy 1988-ban se változzék a dolgozó nettó keresete, ha ugyanannyi a túlórája, mint az idén? A SZOT közgazda- sági osztályának munkatársai azt tartanák célravezetőnek, ha az 1988-as év végi túlóraszám-összesítéskor egyszeri prémiummal kom-> penzálnák azokat a dolgozókat, akiknek a progresszív személyi jövedelemadó miatt az azonos túlóraszám ellenére is kevesebb volt á nettó keresete az ideinél. A SZOT közgazdasági ősz/ tályán úgy látják, hogy kivált a nagyobb vállalatok szakszervezeti aktivistái jói felkészültek a kollektív szerződések mostani módosítására. Ami annál fontosabb, mert a szokásos áprilisi szerződésmegújításkor — a bérek tekintetében már a most meghatározott elvekből kell kiindulni, a béremelések alapjául a januártól bruttósított bérek szolgálnak. — Dolgozói reklamációk leginkább a jövő év végén várhatók. Ezekre akkor -lesz a legkönnyebb válaszolni — mondja dr. Tóth Miklós —, ha a kollektív szerződések közérthetően, jól áttekinthetően vannak megfogalmazva, nem szorulnak magyarázga- tásra. Érsek Iván Deutscher Kalender 1988 Nem félünk az élettől!... Érettségizett szakmunkástanulék az Uniconnál Négy csinos, elegánsan öltözött, jó kedélyű fiatal lány ül velem szemben az Uni- con Ruházati Vállalat tanári szobájában: Lukácsi Lilla, Rusznák Ágnes, Hudák Ildikó és Hegedűs Beáta. Csak a mini munkaköpenyük egyforma, de a fazonja azoknak is különleges. — Könnyű nekik divatosan öltözködni, nem butikból vásárolnak, maguk tervezik, szabják-varrják saját ruháikat — magyarázza Szenteszki Jánosné szakoktató. — Én annak idején maszeknál tanultam varrni, 10 éve vagyok szakoktató. Az új tanműhelyünkben a korszerű gépeken öröm tanulni és tanítani egyaránt. 14 lány érettségi után jött vállalatunkhoz ismerkedni a munkával, köztük ők négyen is. Megbízható, ügyes lányok. Ők még nem rontottak el munkadarabot. Kitűnő az ízlésük, rengeteg ötlettel jönnek. Jól megvannak egymással és a többi tanulóval. Nagyon meglátszik, hogy ők már „érettek”. — Kiskoromtól ruhatervező-pályára készülök — veszi át a szót Lilla. — Azt hiszem, amíg nők élnek a földön, mi nem maradunk munka nélkül. Velünk született a vágyálom, hogy szépen öltözködjünk. Egyre vonzóbb szakma lesz a varrás, mert olcsóbban készítünk magunknak is, ha gyermekeink lesznek, azoknak is. 14 évesen persze még nehéz dönteni, ezért mentem gimibe. De ma már egy sima érettségi kevés ahhoz, hogy jól kereső álláshoz jussunk, örülök, hogy ide jöttem, nagyon jól érzem magam, családias a légkör, és azt csinálom, amit szeretek. Fél év múlva végzek, szeretnék bejutni a Könnyűipari Műszaki Főiskolára. De a gyárhoz nem leszek hűtlen. Csabán akarok élni, itt pedig, bízom benne, mindig lesz képességemnek megfelelő munka. — Nagyon jó, hogy érettségi után még tanulhatunk — mondja Ildi. — Én nyomdaipari szakközépben érettségiztem, de nem árt, ha több mindenhez értünk. Nagyon megszerettem a varrást. Ügy tervezem, hogy pár évig itt maradok, aztán kiváltom az ipart. — Én is örülök a több szakmának — magyarázza Ági. — Szeretném még elvégezni a ruhaipari technikumot levelező úton. Gerendásról nehéz bejárni a két műszak miatt. Ezért lehet, hogy nem itt fogok munkába állni. De a szakmában maradok. — Én nem készültem varrónőnek, de jó, hogy így sikerült — szól közbe Beáta. — Imádom a jó könyveket és a zenét. Kiskoromtól népművelő szakra készültem, de nem vettek fel. Dolgoztam egy kicsit Szegeden könyvesboltban, de megbeszéltük anyuval, elvégzem a nőiruha-készítő szakiskolát, s aztán újból nekirugaszkodom a felvételinek. Nem adom fel, nagyon szeretném, ha teljesülne az álmom. De azt már elértem, hogy szép holmikat varrhatok magunknak, s ha csak hetenként két szoknyát megvarrok, akkor már jut pénz drága könyvekre, lemezekre, hódolhatok igazi szenvedélyemnek, erre már anyu pénzéből nem telik. — Nem is várhatjuk el - 20 évesen, hogy a szülőkre támaszkodjunk anyagilag — vélekedik Lilla. — Ebben a korban meg kell állnunk a saját lábunkon, örüljünk, hogy felneveltek, taníttattak. Ezzel valamennyien egyetértettek, Ági közgében érettségizett kereskedelmi szakon. Szerinte rokon szakma a ruhaiparral. Igaz, hogy a szabástudásuk egyelőre hiányos, de szerkeszteni tanultak és gyakorlat teszi a mestert. Majd „fölszedik”, ami hiányzik, más is így kezdite. — Röstellem, hogy nem mondtam le a korábbi tervemről — ismeri el Beáta. — Mindenképp a magyar irodalommal kapcsolatos pályán szeretnék tanulni. A gyár érdeke az volna, hogy itt maradjak. Köszönöm, hogy megtanítottak varrni. Semmi sem elképzelhetetlen, itt, gondolom, mindig találok munkát, ha az élet úgy hozza. — Szakmunkástanuló-képzéssel 1959 óta foglalkozik vállalatunk, magyarázza Bertalan Sándcnné oktatási előadó. Jelenleg 270 a tanulói létszám. Megnyugtató, hogy egyre többen itt is maradnak. Tanulóink egy része jól tanul. Rendszeresen bejutnak az országos Szakma Kiváló Tanulója versenyre. Az Unicon szakmunkástanulói soha nem vallanak szégyent, versenyzőink jó helyezéseket érnek el, többen felszabadulnak, mint pályakezdő szakmunkások. Ez az oktatók lelki- ismeretes munkájára is vall, no meg arra, hogy kitűnő feltételeket sikerült teremteni. Az Ipari Minisztérium „Szakmunkásképzési Alap” pályázatán nyertünk 11,3 millió forintot, magunk is tettünk hozzá, így egy évvel ezelőtt átvehettük a korszerű tanműhelyt, melyre végül is 19,6 millió forintot fordítottunk. A tanműhelyen kívül két tantermet alakítottunk ki elméleti oktatás céljára. így tanulóink igazi vállalati gyerekek, mindent egy helyen tanulnak. Ami kötődés szempontjából nagyon fontos. Kitűnő tanárok, szakoktatók foglalkoznak velük és döntő többségük jól megtanulja a szakmát. Minden tanulót sajnálunk, aki különböző okok miatt nem maradhat nálunk, de örömmel tölt el bennünket, hogy az itt szerzett tudást jól kamatoztatják bárhol az országban. Az általános iskolát végzettek három, az érettségizettek két évig 'tanulnak nálunk. Ez a mostani másodéves érettségizett csoport másfél év alatt teljesítette gyakorlati feladatát. Ügy, hogy a szokásosnál hamarabb tettük őket szalagra. Meglepődtek kicsit, de mi tudjuk, hogy ott is megállják helyüket. Sok-sok ilyen tanulót kívánok magunknak. Ary Róza Szenteszki Jánosné szakoktató a tanulók között Fotó: Veress Erzsi Lukácsi Lilla Rusznák Ágnes Hudák Ildikó Hegedűs Beáta
