Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-27 / 304. szám

1987. december 27., vasárnap o „Állandó véleménynyilvánításra késztet” Egy speciális iskola speciális képzési rendszere Még emlékszem a „régi jó” pedagógus­továbbképzésekre. Utaztunk egy órát — rendszerint állva — a helyszínre, aztán beszélgettünk, szunyókáltunk, az ügye­sebbek kötöttek, horgoltak, majd vissza­felé ismét egy óra a buszon, vonaton. Mert kellett, mentünk, de szakmai, szellemi felfrissülésünkhöz ezeknek az évi két-három napos „fejtágítóknak” semmi köze nem volt. ;A változás ez ügy­ben lassan kezdődött el. Igazi lendületet a pedagógiai intézetek státusának változá­sa, és főként az oktatási törvényt adott a pedagógus-továbbképzés rendszerének. Ám ott, ahol az iskola belső igénye, fel­tételei, irányítása nem 'ismerte fel az új lehetőségeket és követelményeket, ott változásra jsem nagyon lehet számitani. Most igyekszünk egy jó példával ki­rukkolni, hát ha hozzásegíthetjük a vál­toztatni akarókat a források megélésé­hez. Mert érdemes {megismerkedni a bé­késcsabai Jókai Utcai Általános Iskola és Speciális Szakiskola belső továbbképzési rendszerével. Hogy miért? Arról szólja­nak az iskola nevelői... Széljegyzet a Jókairól A „Jókai” a hatvanas-hetvenes évek gyulai fiatalsága számára fogalom volt. Olyan hely, ahol a szokásos ifjú­sági szórakozások mellett, s - azokon túl, mindig „tör­tént valami”. Itt működött a — hivatalos nevén — Gyulai Harisnyagyár KISZ Ifjúsági Klubja, majd jog­utódjaként az Ötök klubja, ebben a valamikori kaszinó­ban, amely akkoriban a gyár szakszervezeti fenntartá­sú művelődési háza volt. A klub bázisát azok a gyárból és a városból szerve­ződő fiatal klubtagok adták (150-259 fő), akik a heti klubesteken részt vettek. Közülük választódott ki a klub kisebb egységeinek (irodalmi színpad, filmkör, művészetbarátkor, alkotókor) 50-60 fős tagsága, a klub legaktívabb magja. Ök szervezték a képzőművészeti, iro­dalmi, zenei előadássorozatokat, vitaköröket, filmklubo­kat, vetélkedőket; filmeket és pódiumműsorokat készí­tettek, újságot adtak ki, kiállításokat rendeztek a ma­guk és a város nagy számú érdeklődője számára. A klubnak vonzása volt és megtartóképessége, szelle­me és szellemisége. Titkára, vezetősége és tagsága vál­tozott az idők folyamán, de két tényező állandó ma­radt benne: az épület és a ház igazgatója, Volent Zol­tán. ö az a népművelő volt, aki sajátos egyéniségével úgy tudott közösségeket összetartani, hogy a résztvevők — anélkül, hogy tudatosult volna bennük — megtanul­ták az önigazgatást, elsajátították és gyakorlattal al­kalmazták azokat a humán technikákat (tolerancia, ön­álló, véleményalkotás, vitakultúra, kompromisszumkész­ség), amelyekkel egy demokratikus közegben élni lehet. Ezrek kaptak itt maradandó közösségi élményt, több százan meghatározó szellemi-erkölcsi indítást a két év­tized alatt. Ennyi a leltár. Mert fölösleges volna sorolni azoknak az országos és megyei kitüntetéseknek, díjak­nak, elismeréseknek a számát, amelyeket kiváló műkö­déséért ez a közösség kapott. Amikor a közelmúltban Volent Zoltán nyugdíjas igazgatót egykori közvetlen munkatársai köszöntötték a SZOT-szálló egyik különtermében — kicsit megint ürügyként használva őt egy jó hangulatú találkozáshoz —, nem a kitüntetésekről esett szó, hanen az élmények­ről, arról a nyitott, progresszív légkörről, amely mind- annyiunknak, akik részesei és alkotói lehettünk, e so­rok írójának is, fontos és őrzendő emléke. K. G. „Nincs értéke a szavaknak” Panelek nélkül Kovács Ferencné több mint harminc éve van a pályán, bár új iskolájában csak öt esztendeje dolgozik. Ennyi évtized alatt bőséges tapasztalatokat gyűjthetett ebben a témában .. A- Csadálatosnak tartom, hogy a nevelési értekezle­tek itt magas szintűek, és valóban a pedagógusok tu­dását, napi munkáját gaz­dagítják. Az új, belső kép­zési forma mélységében, történetiségében alapozza meg a jövőhöz szükséges tudásunkat. Segíti a tisztán­látásunkat, és a nevelők együttgondolkodását. Örülök, hogy a „brossúra- felolvasások” idején túlju­tottunk. Az új módszer szo­katlan volt, eleinte szorong­tunk, hát ha butaság sül ki abból, amit mondunk, de idővel a tanultak szépen le­tisztázódtak. Az kétségte­len, hogy ez a képzési forma fárasztó, de most már lá­tom, megéri. Zsila Józsefné tíz éve dolgozik, mint gyógypeda­gógus. Ö a középkorosz­tályt' képviseli az iskolá­ban . . . — Eddig kinyilatkoztatás formájában kaptuk az is­mereteket. Most együtt gondolkodunk, vitatkozunk az iskolarendszerrel kap­Az olasz eredetiből átvett remek sorozat A művészet klasszikusai új kötete a XIX. századi festészet ősét, Francisco Goyát mutatja be. Goya helyzete kicsit olyan a festészet történeté­ben, mint a pesti millenni­umi földalattié, övé konti­nensünkön az elsőbbség, de az utána következők na­gyobbak, modernebbek, is­mertebbek. Goya is csak­nem annyira impresszionis­ta volt már, mint Manet, mégis az utóbbit tekintik a nagy újítónak. (Goya korai falikárpitterveire jellemző ez különösen.) A meztelen maya (kisbetűvel írandó, mert a maya, a kötetlenül élő leány nem név, hanem társadalmi helyzet és fog­lalkozás keveréke) a maga ártatlanságában Modigliani aktjainak öntudatlan eroti­csolatos problémákról. Az is tetszik, hogy sosem ju­tunk „befejezett”, tehát megfellebbezhetetlen kö­vetkeztetésekre. Ez a to­vábbképzési forma vagy módszer meglepő aktivitást váltott ki a testületből, és megszüntette bennünk a panelekben való gondolko­dást. A tananyag kiindulási pont, a feldolgozás módja pedig vita. Bevallom, a középkorosztálynak nehe­zebb átállni erre a formára, de ezáltal kezd egyre világosabb lenni előttünk, mi is az a nevelői szabad­ság. Ternyák Katalin még pá­lyakezdő, mégis „merőben újnak” nevezte ezt a kép­zési formát. — Szakmailag sokat tud­tam fejlődni, s műveltsé­gem gyarapításához is hoz­zájárult ez a képzés. Egyik legnagyobb erénye, hogy önálló véleménynyilvánítás­ra késztet. Igaz, a legutóbbi vita alkalmával kicsit forró volt a légkör, de a tovább­képzésnek, az eszmecseré­nek ez a formája, úgy ér­zem, nagyon hatásos. Ez az első lépcső Az iskola igazgatója, Nagy Gyula az újfajta belső képzési rendszer megszüle­tésének eredetét elég mesz­káját vetíti előre. A külön­böző foglalkozásokat bemu­tató kisebb táblák — köz­tük a budapesti Köszörűs — Courbet realista munkásáb­rázolását készítik elő. A Na­póleon elleni honvédő há­ború két jelenete, a népfel­kelés lovas-gyalogos csatája és a megtorlás jelenete a romantika remekművei kö­zé tartozik. Ami pedig a Villa del Sordo, a Süket ember (mármint Goya) há­zának sötét tónusú, hátbor­zongató faliképéit illeti, az expresszionista és a szürrea­lista elemek jól kimutatha­tók bennük, amióta tudjuk, milyen az expresszionizmus és a szürrealizmus. (Mici­mackó is remekül el tudta olvasni Bagoly ajtajának feliratát, amióta Róbert Gi- da megmondta neki, mit sziről kezdi. De csak így érthető igazán, miért fektet­tek ennyi energiát a jövőt megalapozó munkájukba. — A centralizált oktatás- irányításban a végső, esz­mei célok általánosan, a gyakorlat számára kezelhe­tetlen formában vannak megfogalmazva. Tehát kell egy helyi nevelési program ahhoz, hogy az eszményített célokhoz viszonyítva ponto­san meg tudjuk határozni a feladatunkat. Ezt a nevelési programot a helyi nevelési rendszerben sajátos műkö­dési formában lehet meg­oldani. E működéshez van szükség a nevelés helyi rendszerének ‘ a kidolgozá­sára, amelyben benne fog­laltatik a működés és a nevelési program. Az oktatási törvény téte­lezi a pedagógus nagyobb önállóságát. Az . önállóság formáit, határait • azonban meg kell világosan fogal­mazni. Például nem lehet önállósága a műveltségtar­talom meghatározásában, de nem lehet teljes szabad­sága az iskola pedagógiai alapelveiben sem. Mert ha a testület elfogadta például, hogy a nevelés alanya a gyerek, akkpr a pedagógus nem tekintheti a tárgyának. Ha az alapelvek tisztázottak, lehet csak igazán élni a pe­dagógusnak a módszerbeli szabadsággal. írt.) Csak, persze, Goya még nem tudta, mi fog a XX. század művészetében történni. Delacroix, aki mind a gyakorlatban, mint az elmé­letben a modern művészet nagy előkészítői közé tarto­zott, rajongott Goyáért: a Rita de Angelis és Paul Guinard által szerkesztett kötet közli is egy levélrész­letét, melyben bizonyos megígért Goya-kőrajzért könyörög egy ismefősének, s a „Goya vagy a halál” kife­jezéstől sem riad vissza. ír­ta pedig ezt 1846 augusztu­sában. Ma, csaknem másfél évszázad után szemünk jó­val fűszeresebb vizuális koszthoz szokott, s könnyen lehet, hogy az album szé­pen nyomott, hűséges szín­világé reprodukcióit lapoz­Mivel mi meg akarjuk csinálni a magunk sajátos, helyi nevelési rendszerün­ket, hozzá kellett lássunk a testület szakmai,' oktatás- politikai felkészítéséhez. A pedagógiai intézet segítségé­vel kidolgoztunk egy prog­ramot, s megkerestük azo­kat a dokumentumokat, amiket alapkönyvként hasz­nálunk. (Címe: A helyi ne­velési rendszer megújításá­nak általános elméleti alap­jai.) Az iskola megvette a könyveket, magam vezetem a tanfolyamot, és én gon­doskodom külső előadókról, is. Járnak hozzánk kollégák más megyéből is, és két szaktanácsadó is részt vesz ebben a munkában. — Korábban említette, a szigorúan vett szakmai kér­dések megvitatása továbbra is a munkaközösségekre, maradt. Akkor mi az új képzési rendszernek a tar­talma? — Először is, általános el-* méleti kérdések tisztázása. Beszéltünk az iskola nem­zetközi válságtüneteiről, az iskola mint rendszer gond­jairól, az értelmi fogyatéko­sok iskoláinak helyzetéről, az oktatásirányítás rendsze­réről, szó lesz a jelenlegi tantárgystruktúra változta­tásáról, s . végül a helyi nevelési rendszerről. A pe­dagógusok otthon felké­szülnek, s itt. vita formá­jában, olykor 1szerepjátszás keretében dolgozzuk fel az egyes témákat. Erre van 14 tanítás nélküli munkana­punk, amit'mi ki is haszná­lunk. Elkészült a továbbfej­lesztés programterve is, A nevelőtestület tagjai tudják, hogy e tanfolyam elvégzésé­nek eredménye személyes minősítésükben is szerepel, és az iskola belső érték­rendjének a kialakításában is fontos tényező. Az iskolában újabb és újabb, a jövőt átformáló tervek születnek. Ez az új képzési rendszer mindehhez csak első lépcsőül szolgál. A jövő programjáról azonban — az igazgató szerint — még korai lenne beszélni. Ám úgy véltük, az elmon­dottak is szolgálhatnak támpontul, segítségül azok számára, akik még e nagy feladatok előtt állnak. B. Sajti Emese gatók kicsit unalmasnak ta­lálják Goya képeit. Hát még, ha a szöveget is elol­vasnák! S megtudják belőle, hogy a Goya ifjúkori huli­gánkodásaira, Álba herceg­nővel való titkos viszonyá­ra, valamint a „bujakórjá­ra” vonatkozó hiedelmek nem felelnek meg a való­ságnak, vagy legalábbis nem bizonyíthatók, tehát, az élet­rajzregények romantikus fi­gurája is inkább irodalmi, mint valóságos hős. És ha valakinek az első élménye az agyonreprodukált Víz­hordó lány volt, akit a „szocreál” egyik ősének te­kintenek, az talán kezébe sem veszi a kötetet... Ám, aki mégis kezébe ve­szi, annak nagyon érdemes elmélyedni A napernyő vagy A San Isidro-napi népünne­pély finomságában, az Álba hercegnő piros derűjében, a feltételezett feleségportré kedves bumfordiságában, a meztelen maya párnájának csipkéiben, a királyi család őszintén rögzített „fesz és pöf”-tartásában, a portrék életteliségében, A kolosz- szus fennségében, A húsha­gyó kedd hátborzongató vi­dámságában, az 1808. május harmadika honfiúi hitében, a Támadás a fellegvár ellen modern meseszerűségében, a Villa del Sordo nypmasztó misztikájában, s végül A bordeauxi tejeslány ősziba- rackhamvú pofikájában. És akkor kitűnik, mennyire sokoldalú festő volt Goya. Az életrajzi összeállítást elolvasva pedig látjuk, mennyi akadályt is jelen­tett számára, hogy Spanyol- országban élt. És végül: ha másfélezer különböző tech­nikával készült grafikai lap­jára gondolunk, úgy tűnik: Goya úgy volt festő, mint Leonardo — csak úgy mel­lesleg. (Corvina, 1987) Székely András Bevallom, a televíziónak a Családi kör című műsorát eléggé ritkán szoktam meg­hallgatni, megnézni. Ré­szint azért, mert általában más fontosabb dolgom akad, részint pedig azért, mert a rádióújság előzetese után nem találtam eléggé érde­kesnek. Ezen az estén azon­ban nem mulaszthattam el a megtekintését. A rádióúj­ság tájékoztatása szerint a műsorban azt elemzik, mi a tudás, a tanulás értéke a családban és a társadalom­ban. Magában véve is na­gyon érdekes téma. Az igazi indítékot azonban egy délutáni nyelvi műsor adta. Augusztusban a mi- hályi kastélyban a Szép Szó mozgalom nyelvi és kom­munikációs tábort rendezett. E tábor életéről, résztvevői­ről, céljáról és programjá­ról készült riportokat mu­tatta be a műsor. Legérde­kesebb részei a résztvevők nyelvhasználatáról szóltak. Nincs értéke a szavaknak, nemigen érdekli a diáksá­got, hogyan fejezi ki magát, nem törekszik a szép és vál­tozatos beszédre stb. Ilyen megállapítások hangzottak el a tanulók nyelvhasznála­táról. S amikor a riporter az Okok felől kérdezőskö­dött, erre választ adni nem tudtak. A műsornak ez volt az a pontja, amely a Csalá­di kör megtekintésére kész­tetett. Ha ugyanis azt ke­ressük. miért nem törekszik egy társadalmi csoport arra, hogy szépen és változatosan beszéljen, akkor, tulajdon­képpen' azt keressük, mi­lyen e csoport műveltsége és gondolkodása. Ha az isme­retei gyarapodnak, a való­ságról alkotott képe is gaz­dagabb lesz, és gondolatait, érzelmeit is pontosabban, színesebben és változatosab­ban tudja kifejezni. A családi körben elhang­zott az a megállapítás — amely persze nem új, hi­szen igen sokszor elmond­ták már mások is az utóbbi tíz évben —, a mai diákság körében nem „sikk” a ta­nulás, a folyamatos tanul­mányi munka. AzéHt nincs értéke nálunk a szavaknak, azért nem tudják szépen és változatosan használni anya­nyelvűket, mert nem készül­nek rendszeresen az órákra, sőt sokan nem is tudnak ta­nulni, ennek pedig az a kö­vetkezménye, hogy igen sze­gényes a szó- és kifejezés- készletük. A legtöbb diák beéri azzal, hogy egyszer- kétszer elolvassa a tananya­got, s a megértését egynek veszi a tudásával. Ha vala­melyik órán csak kérdések­re kell röviden válaszolni, ennyiből nagyon jól meg le­het élni. A megértés azon­ban még nem tudás. Ha a tanuló úgy sajátítja el az anyagot, hogy önállóan és összefüggően el is tudja mondani a tankönyv szó- és kifejezéskészletéhez ragasz­kodva, akkor tudja azt. Na­gyon fontos az ilyen tudás, hiszen a szókincse és kife­jezéskészlete így napról napra gyarapszik, a nyelv- használata színesebb és vál­tozatosabb lesz. Tehát ez a tanulás nem pusztán az is­meretek gyarapítását jelen­ti. Még azt is elsajátítja így, hogy egy-egy új szó vagy kifejezés milyen szövegkör­nyezetben használható, s ez­zel mondatszerkesztési ké­pessége is javul. S ha a rendszeres tanulás mellett jó szépirodalmi mű­veket olvas, verseket tanul, s az olvasáskor nem pusz­tán a cselekményre figyel, hanem arra is, hogyan feje­zi ki magát az író, a köl­tő, a szereplők bizonyos be­szédhelyzetekben milyen sza­vakat, kifejezéseket hasz­nálnak, akkor megtanulja azt is, hogy különbséget kell tenni a nyelvváltozatok kö­zött, az aktuális beszédhely­zethez kell alkalmazkodni a szavak és kifejezések kivá­logatásában. Az ilyen ta­nuló előtt van értéke a sza­vaknak, szépen és változa­tosan tudja használni a nyel­vet, a szóhasználati és nyelvtani szabályok neki nem korlátokat jelentenek, hanem lehetőségeket közlés­vágya kielégítésére. Bachát László Á felöltözött maja A nagy előfutár Goya festői életműve „II művészet klasszikusai” új kötetében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom